Last Minute Dekoráció, avagy a bútoros nő adventi "koszorúja"

Most már magadnak vásárolsz?
 Kérdezte a szalagos lány, és én boldogan intettem a fejemmel.
Na ja, végre a saját otthonom van terítéken!
 A novemberi őrület, üzlet és cukrászdadekorálás, valamint a Pink Magazinban való közreműködésem után, kellett egy kis szusszanás, hogy újra ragasztópisztolyra és festékre tudjak nézni.
Ezért is készült el csak most az adventi asztaldíszünk, melyet nem is nevezhetnék másnak, mert nem koszorú.


 Kutakodva a műhelyemben, sorra kerültek elő a kincset érő alapanyagok: forgatható tálca az Ikeából, bútorlábak, ragasztó, sprayfesték, no és a nagyfiam régi állatos játékkészlete, hála a nagyinak, aki anno tömérdek Schleich állatkát vett az unokájának.

ezeket találtam a műhelyben

Az állatkák pár éve még nagy kedvencnek számítottak, de ma már, egy dobozban porosodnak és szomorkodva nézik, ahogy a fiúk inkább már a harci babáikkal és robotjaikkal játszanak.
 Nekem viszont ez a poros láda igazi aranybánya, mert a Schleich állatkák igazán míves, szép formájú alkotások. Tökéletes szobrot lehet belőlük csinálni, egy kis festék segítségével.











Hát így lett ez a kis adventi installáció. Szarvasok, bronzszínű fenyő és borostyánlevelek.
Alakul az ünnepi hangulat nálunk.





Folyt. köv. szintén szarvasokkal, le ne maradjatok róla!
Ha pedig sprayfestékkel és ragasztóval hasonló ajándéktárgyat szeretnétek készíteni, nézzétek meg az Éva Magazin számára készült videómat.

Örömteli ünnepvárást kívánok!


fotó: Balogh Orsi

Már csak párat kell aludni....

........és nyakunkon az advent. Minden. Egyes. Évben. Megfogadom. Hogy. Időben. Elkezdem. A. Készülődést.

Idén is ünnepélyesen megfogadom, hogy időben elkezdem a készülődést.

Na jó, legalábbis, megpróbálom. Adventi naptár, koszorú, kisebb-nagyobb ajándékok, dekoráció. És még örülni is akarok. Az ünnepnek.

Kezdhetjük az adventi naptárral?

Az elkészítés lépéseit pedig nézzétek meg videón itt. 

És kezdjétek el gyűjteni a joghurtos és tejfölös poharakat!

Tök egyértelmű

Ez a hálovínesdi engem egyáltalán nem hoz lázba.
Teljességgel hidegen hagy.
Pusztán esztétikai megfontolásból, töklámpást sem készítek.
Nem szeretem ugyanis a béna tökpofákat és a tökök színe is úgy általában taszít.
Jó, én tudom, hogy ez beteges, meg minden, de amikor a kezem közé került pár aprócska, de annál érdekesebb formájú dísztök, a másik kezemben meg épp ott volt az előző projektből maradt bronz sparyfesték..........hát tök egyértelmű volt, hogy mit fogok csinálni.



A tökökből absztrakt szobrok lettek egy szempillantás alatt. A tartója pedig egy gyertyatartó, tányérral összeragasztva.
És szintén lefújva.
Van még abban a flakonban, na!
Kíváncsiak vagytok, milyen tökeim vannak még?
Nézzétek meg őket az Éva Magazinnak készült videóban!


fotó: Balogh Orsi

Hogyan fess bútort öt perc alatt ?

Na jó, ez csak egy béna vicc. Bútort nem lehet festeni öt perc alatt. Viszont a múltkori kissé szájbarágósra sikeredett bútorfestős posztom tökéletes összefoglalója ez a kis videóanyag, amely a Teszvesz aukciós portál számára készült bútorok, és azok átalakulásának rövid történetét mutatja be.

Játékkonyha inspiráció, avagy miket gyűjtsetek, ha jót akartok

Játékkonyhát készíteni igazán jó móka. Játék, felnőtteknek. Kitalálni, megtervezni, összerakni mindenféle kacatokból: ez az igazi barkács-puzzle.
Tudjátok, hogy szeretek ilyesmit játszani, hiszen ebben a blogban már több verziót is olvashattatok játékkonyha készítésére.
A fiaimnak régi Ikea fiókos komódból raktam össze.
Aztán csináltam egyet Kata barátnőm inspirációjára, székből.
Majd összedobtam egy kicsikét az Éva Magazin számára kisebbik fiam közreműködésével, melyről videóanyag is készült:



Ezekben a játékkonyhákban az a közös, hogy csakis lomokból, lomtalanításból szerzett kacatokból készülnek. Ez az igazi újjászületés, nem igaz?
Mióta ilyesmivel foglalkozom, bőszen lecsapok a legrondább éjjeliszekrényre, kiskomódra, székre, sámlira. Gyűjtöm a tányérkákat, régi edényeket, esztergált polctartó elemeket, széklábakat, és Szentpyr blogjának hatására a sétapálcákat is.  Gyűjtöm a csempedarabokat, kimaradt rétegelt lemez darabokat, bútorfogantyúkat. Van nálam mindig elég csavar és díszléc is. Mindennek szerepe lehet ebben a barkács-puzzle játékban.
A legutóbbi "fogásom" ez a nagyon szerencsétlen és ronda éjjeliszekrény a Vateráról:

A hátára fektetve várja, hogy szétszedjem, és alaposan átcsiszoljam. Tulajdonképpen, darabjaira szedtem, majd csiszolás, alapozás után, minden elemet lefestettem. A lábait esztergált polctartó elemekre cseréltem, a fiókot és a sütőt imitáló lenyíló ajtót díszlécekkel dekoráltam. A konyha hátoldalát piros pöttyös papírral dekupázsoltam.

Teljesen átszabtam, plasztikáztam az egyébként igazán ronda komódot.
A műhelyem közelében van egy bizományi, onnan szereztem sétabotot és egy csodás edénykét. Bútorfoganytúkat pedig a közeli barkácsboltból szereztem.
Az egyik ajtót direkt nem raktam vissza, szerintem a textil még kedvesebbé, szerethetőbbé teszi ezt a vintage hangulatú konyhát.

Amikor készen lett, arra gondoltam, jó lenne megint kislánynak lenni.
Ti raktatok már össze játékkonyhát?
Ha igen, és szívesen megmutatnátok, küldjétek el nekem a munkátokat, készítenék egy összeállítást a ti munkáitokból!

A fotókat Balogh Orsi készítette.

Itt vagyok

Livi barátnőm hívott tegnap és azt mondta, nem hagyhatom tönkremenni másfél év munkáját, kapjam össze magam és írjak, alkossak, ötleteljek, ne hagyjam, hogy elsorvadjon a blog.
Mivel mindig is volt magánéleti szál a blogon, nem tehetem meg, hogy ne adjak magyarázatot a közel egy hónapos eltűnésemre.
Nem könnyű úgy elmondani az elmúlt időszak történéseit, hogy adjak némi rálátást az életemre, ugyanakkor ne teregessem a szennyest ország világnak.
Ha nagyon rövid és tárgyilagos tájékoztatást szeretnék adni nektek, akkor az nagyjából és tömören annyi, hogy változik a családi státuszom, státuszunk. Annak minden szenvedésével,  félelmével, és keménységével. Ebből kifolyólag, mondhatni nem nagyon volt ihletem mostanában. Nem éreztem magamban egy fikarcnyi kreativitást sem. Nem éreztem otthonomnak a Kicsi Házat.
Nem éreztem fontosnak, hogy írjak, mert mások voltak a prioritások.
Ráadásul, nem ártatlan áldozat vagyok ebben a történetben, hanem az a felforgató, aki miatt történik minden.
Ha úgy tetszik, a  társadalmilag nem annyira elfogadható utat választottam
Kemény. Néha kicsit hihetetlen is hogy ez az én utam, de mégis, mert érzem, hogy jó, még ha most fájdalmas is. Brutális ellentmondás.
Végig fogom csinálni és közben igyekszem azt nyújtani Nektek amit eddig: hiteles munkákat, hasznos információkat, kreatív ötleteket és szívből jövő alázatot a régi bútorok iránt. Mert én nem változom, csak a körülményeim.
Most hogy így elmondtam amit el lehetett, térjünk napirendre a hiányzásom felett, és nézzétek meg a legutóbbi videómat, amiben az Éva Magazin februári számában is látható, kötözött virágtartót készítem el, félig-meddig a fiaim segítségével.

Mit lehet csinálni egy méter csipkével, meg egy Ikea asztalkával?

a videóból kiderül!

Pár hónapja, amikor felmerült hogy készülne velem egy portré az Éva Magazin nyári különszámába, kérdezték a szerkesztők tőlem, hogy ugye, megoldható, hogy pár perc alatt átalakítsak egy bútort.
Na, ezen röhögtem egy napig.
Aztán visszaírtam, hogy igen, megoldható.
És így lett a Kata barátnémtól kölcsönkért Ikea Lack asztalból egy cuki darab.
Nézzétek meg a videót, vagy töltsétek le iPad-re! Röhögni nem ér, azért vagyok így kinyalva, mert aznap volt a fotózás is.
Hajrá, vegyetek Lack asztalt, most 1490 Ft, csipkéje meg amúgy is mindenkinek van már, igaz? Sprayfestékről már nem is beszélve ;-)

Last Minute Valentine

Na jó, Valentin-napra már nem készültök el vele. De kit érdekel? Hangulatmécses bárhol, bármikor jó. A legjobb benne pedig, hogy semmibe sem kerül. Hiszen konzervdoboz gyakori hulladék egy háztartásban, nálunk különösen, a cica miatt. Ezért arra gondoltam, hasznossá teszem a cicás szemetünket. Egyszerű, olcsó, gyorsan megvan és tényleg nagyon hangulatos a mécsestartó.
Ötlet innen