Hogyan öregítsünk fát?

Még mindig sokan találtok meg az antikolás keresőszóval.
Érdekes, mert én meg eléggé hanyagoltam mostanában ezt a technikát.
Az igazság az, hogy szívesebben festek színes bútorokat, mint antikolok bármit.
De most mégis megtettem.
Méghozzá fenyőfát antikoltam.
Megpróbáltam natúr fenyő deszkákból régi uszadékfát varázsolni.
 Csak mert úgy alakult, hogy ennek a bútornak szüksége volt rá:

Ez egy ónémet asztalka, eléggé vacak állapotban.
 Szerkezetileg ép volt, de rengeteg, tényleg rengeteg repedéssel a lábain. Kb három éve van nálam és mindig tervezgettem, hogy ez lesz egyszer az íróasztalom, de aztán másképpen alakult.
Vacak egy meló, mert a csavart mintát csak kézzel lehet lecsiszolni, a repedéseket meg egyenként ki kell tapaszolni. Olyan mély repedések voltak a lábában (nem is értem, hogy a fotón hogy nem látszik) hogy ehhez már nem fatapaszt, hanem Body Fine névre hallgató két komponensű erős kittet használtam a megszokott fatapasz helyett. (autók javításánál használják, de nekünk is jó ám!)

Sok- sok munkaóra és sok sok tapasztás után, kapott egy meleg, barnásszürke színt, pont ugyanolyat, amilyen a lépcsőnk színe.
Mmmmmm, beleharapnék, olyan finom!

A teteje soha nem volt jó ennek az asztalnak, meg volt egy olyan gondolatom is, hogy talán jobb lenne, ha hosszabb asztallapot használnék, mint ami eredetileg rajta volt.
Plusz, akartam valami kontrasztot ennek az elegáns lábnak és a finom színnek.

Így vettem gyalult natúr fenyő deszkát a faáruházban, levágattam méretre (minek csináljam ezt is én???) és hazavittem. Itthon elkezdtem a fa "öregítését".
Sokat olvastam a témában, így elméletben már jó voltam, ráadásul valami hasonlót csináltam is már, amikor a saját padlónkat antikoltam a Kicsi Házban. (részletek ITT)
Most egy kicsit mást akartam, valami természetesebbet, hihetőbbet.
Ezért először bekentem a deszkákat ecettel.
Igen, ecettel. Ne kérdezzétek miért. Csak. Próbáljátok ki!
Aztán jöhetett a pác. Az ecet és a pác azonnal kölcsönhatásba lépett egymással és furcsán darabossá, illetve egyenetlenné tette a festést, ami itt-ott besűrűsödött és jobban fogott, máshol meg alig. De nekem pont ezt kellett!
Nem egy sötétre pácolt asztallapot akartam, hanem egy asztallapot, ami majdnem úgy néz ki, mintha százéves öreg fából lenne.

Vártam, hogy megszáradjon az első réteg pác, majd felvittem egy második réteget, de csak finoman húzkodva az ecsetet de nem elterítve a festéket egy picikét más árnyalatú lazúrral.

Így néz ki a vékonylazúr, ha kölcsönhatásba lép az ecettel.

Ezután egy kicsit megcsiszoltam a deszkákat, majd kikevertem egy kellemes, az asztal lábához hasonlító színt akrilfestékből. Ezt tovább hígítottam egy kis vízzel, majd az ecsetet épphogy belemártva az elegybe, felvittem a szürke festéket a lepácolt fára. És azon nyomban, szálirányban töröltem is le egy ronggyal!

Így éppen hogy csak megfogta a szürke szín a fát. Ezt hívják greywash technikának, ha fehérrel csináltam volna, akkor whitewash-nak.
Kezdett alakulni a dolog.
Utolsó  lépésként még egy kis lazúrt kentem rá finoman, szintén elmaszatolva, végül lakkoztam az egészet a tartósság érdekében. Az asztallaphoz a deszkákat egymáshoz rögzítettem, méghozzá egy keresztben elhelyezett deszka segítségével. Először előfúrtam a csavarok helyét, amihez olyan vastag fúrószálat használtam, amilyen vastag a csavar. Az előfúrás segít, hogy egyenesen menjen be a csavar a helyére, és garantáltan nem reped meg a puha deszka. Az így kapott lapot pedig felragasztottam az asztalra és egy pár éjszakát kötött nehezék alatt.

A végeredmény pedig az lett, amit akartam: öreg, használt, bontott deszka, elegáns, finom vonalú lábbal.
Nektek bejön?

Mivel a bútorok megszaporodtak a garázsomban, sajnos lesz néhány darab, amit el kell adnom. Többek között ezt az asztalt és a fotón látható széket, amiből van még három darab. Hamarosan felteszem őket a Facebook-ra árakkal együtt!


U.I: ha szeretnétek,  részletesen leírom, hogyan kell pácolni helyesen! Leírjam?

"after" fotók: Balogh Orsi

UPDATE: Az asztal eladó!  (leáraztam) Részletek ITT.

Így készíts lomokból asztalt

Olyan sok ötlet kering az interneten arról, hogyan hasznosítsátok a lomokat a háztartásotokban. Készülhet régi ablakkeretből, ajtóból, raklapból mindenféle jóság.
Például, asztal.
Most megmutatom nektek, hogyan kell régi, kopott deszkájú asztallapot készíteni új fenyődeszkából, vagy ablakkeretből.
Ezek az asztalok egy képzeletbeli adventi vásárra készültek, de lakásban is el tudnám képzelni és a nyár sincs olyan messze, amikor majd egy kerti party fontos eszközei lesznek.
Ne feledjétek, a jelszót: Ne dobd ki, gondold újra!
Nézd meg a videót, hogyan.

Az Éva Advent különszámban, további tippeket kaphattok arra, hogyan szervezzetek karácsonyi vásárt a barátokkal.
 Kíváncsi vagy a többi videómra is?
Akkor kattints ide meg ide.


A fotó az Éva Magazin tulajdona, styling:Szentgyörgyi Katalin

Az ajtó új élete

Egyszer jó régen, írtam arról, hogy van egy különös gyűjteményem, amely egyébként folyamatosan gyarapodik. Nem tudok ellenállni a szép faajtóknak, ablakoknak. Legutóbb egy ablakból készítettem tálalót az Éva Magazin adventi számába, amelyről hamarosan egy videót is láthattok majd a magazin weboldalán.
A legfrissebb ajtó-szerzeményem pedig egy kedves barátnőm, Brigi által tervezett hálószobában kapott új szerepet.
Mit szerepet! Főszerepet! Ágyvégként.
Ehhez a régi festéket le kellett égetni, majd a kilincset, pántokat el kellett távolítani az ajtóról. Végül, antikolt festést kapott. Voilá! Ugye, hogy érdemes gyűjteni az ajtókat?

Top Secret: bútor antikolás projekt

Amikor kitaláltam, hogy magam akarok antikolni, napokra rátelepedtem a guglira, hogy jól kiokosodjam, mielőtt elcseszem a dolgokat. Arra jöttem rá, hogy ez az antikolás valami szupertitkos cucc, top secret, a kiváltságosok olyan titka amit magukkal visznek a sírba. Egyszerűen, nem akadtam nyomára részletes leírásnak, noha szebbnél-szebb fotókat láttam az úgynevezett shabby chick, azaz kopott sikk stílusirányzatba tartozó bútorokról és lakásbelsőkről.
Úgy gondoltam, nekikezdek hát saját kútfőből, nem lehet ez olyan bonyolult. És nem is az, de ki kell tapasztalni a tuti megoldást.
Jelzem, jelenleg én is a tapasztalati úton járok, és bár tudok hasznos ötletekkel, tippekkel szolgálni, nem vagyok profi! Tehát, amit alább olvastok, a saját tapasztalatom, és nem profi tanácsadás!

Az antikolást természetesen a legnagyobb és leginkább helyrehozhatatlan objektumán kezdtem el gyakorolni, és erre az sem mentség, hogy előtte, egy deszkadarabon kipróbáltam a neten látott fotók alapján összeállt elméletemet.

hajópadló antikolás próbadarab

A férjem, a próbadarab láttán egész egyszerűen zseninek titulált, én pedig vérszemet kapva, nekiláttam a hajópadlónk antikolásának.
És alaposan megszívattam magam. Mert nem volt semmi tapasztalatom az antikolásról, így azt sem tudhattam, mennyire fontos, hogy MILYEN  festéket használunk.
No de ne ugorjunk ennyire előre.
Haladjunk szépen, sorban:

1. Az antikolni kívánt felület legyen kezelve. Tehát, ahogyan azt egy szimpla festésnél is kötelező, alaposan csiszoljuk át a festeni kívánt tárgyat, majd portalanítsuk, zsírtalanítsuk.

2. Találjuk ki, mi legyen az a szín, ami előbukkan a fedőréteg visszacsiszolása után. Én a hajópadlónknál a fa erezetét szerettem volna viszontlátni, de nem natúr fenyő színben, hanem sötétebb árnyalatban, ezért én dió színű páccal kentem le a fát.

3. Az alapszín álljon stabilan, értem ez alatt, hogy még legalább egyszer ismételjük meg a csiszolás, festés proceszt. Nálam,a padlónál három réteg pác került a fára, de a gyerekszoba Ikeás asztalánál és a fiúk ágyánál szerencsém volt, mert a három rétegű pácolás már évekkel ezelőtt megtörtént, így ezen a szinten kezdtem a munkát, csak felületi csiszolást végeztem:

Ikea gyerekasztal és székek, barnára pácolva, antikolásra várnak

 4. Aztán, jöhet a festék felvitele, amivel én annyira megjártam a hajópadlónknál. Ugyanis az antikolásnál nem mindegy,hogy mennyire szárad gyorsan a festék, és hogy mennyire lesz puha vagy kemény a száradás után.
A festékboltban, ahová rendszeres visszatérő vagyok, és ahol mindig kiváló és rendkívül szakértő tanácsokat kapok, anno,elregéltem,hogy most éppen padlót szeretnék antikolni.
Gabinak, a hihetetlenül képzett eladónak, az maradt meg ebből, hogy padló. És kaptam padlófestéket, ami nagyon gyorsan, betonkeménységűre száradt.
Most már tudom, hogy ez a festék okozta majdnem vesztemet. Ugyanis nem akart lekopni. Naná,hisz az a dolga neki, hogy ne kopjon le, akkor sem,ha millió talp tapossa. tűrjön mindent, bírjon ki mindent, keményen állja a sarat.
És ezért kellett nekem, a flex csiszolókorongjával, kézzel csiszatolni, dörzsölni, tiszta erőből a szürke padlófestéket a padlóról, napokon keresztül, miközben jött le a bőr az ujjaimról és hullott a fejemre a szürke por. Ti ne járjátok így meg!

antikolt fenyő hajópadló

5. Visszatérve tehát, válasszatok lassan száradó, ámde puha festéket az antikoláshoz, hajót akartok magatoknak. Kizárásos alapon, a legjobb az olajfesték erre a célra, már csak azért is, mert az olaj beszívódik a fába, és így, száradás után, igen tartós is marad a festésetek. (a zománcfesték viszont szintén jó keményre szárad)

6. Tehát, fedőrétegnek, vigyétek fel a kívánt színű olajfestéket. Én a fiúk bútorainál szürkésfehér/piszkosfehér színt választottam.

7. Azt vettem észre, hogy az antikolás a végén akkor lesz igazán hihető, ha nem törekszünk a tökéletességre a fedőréteg felvitelénél. Tehát, legyen nyugodtan itt-ott vastagabb a festék, máshol meg egészen vékony rétegű.

8.Az olajfesték száradása kb két nap. Figyeljétek a bútort, mert a száradás ideje függ a hőmérséklettől,a festék réteg vastagságától, a páratartalomtól és hogy mennyin áll a svájci frank, tehát eléggé nagy eltérések lehetnek. Tehát, amikor a festéshez érve, azt érzitek, hogy nem ragad, de még viszonylag puha, képlékeny, denem nagyon, csak éppen hogy, na akkor kezdjétek el a csiszolást, random.

9. Alaposan  csiszoljatok az éleknél, díszítéseknél,hajlatoknál, sarkoknál. Ugyanis,természetes úton is itt kopik jobban a bútor, tehát figyeljetek arra, hogy az antikolás hihető legyen. Esetlegesen csiszoljatok a bútor felületén nagyobb felületeket csoportban. Ahol vastagabb a festék, ott nagyobb rétegek jönnek le egybefüggően, szinte úgy,mintha radíroznánk:

10. Az antikolás tehát akkor hihető, ha úgy csiszolunk,ahogy a festék az évek alatt is lejött volna a bútorról. Mindig a "szálirányba" kell csiszolni. Figyeljetek a színpárosításokra, mert nem mindegy, hogy mi bukkan elő az alaposan, vagy csak éppen jelzésszerűen, finoman koptatott felső festékréteg alól. Nagyon fontos,hogy az alul lévő festék,tartós legyen, jól előkészített felületre kerüljön több rétegben és akkor nem fogjuk a tárgyunkat úgy megcsiszolni, hogy a nyers fa bukkan elő végül.

Kész, vége,dőljetek hátra, ennyi volt az egész! Ugye hogy milyen egyszerű? Remélem, tudtam segíteni azoknak akik még csak most tervezik, hogy átalakítják megunt bútorukat, vagy ódonná tennék a vadiúj, de semmi extra cuccaikat.
Én is csak kezdő vagyok még, de gyűjtöm és rendszerezem a tapasztalataimat, hogy ha igény van rá, megoszthassam veletek.
Na, ki kapott kedvet  Shabby Chick-hez?

Újból régit

Régi betegség nálam, hogy szeretem a nehezebbik utat választani.
Aztán persze, mérges vagyok magamra a bénaságomért, de mégis, újból és újból a rögös út felé visz az utam.
Ez a rossz szokásom alaposan kiütközött a házfelújítás alatt, és azt hiszem, tulajdonképpen, a padlóban csúcsosodott ki, formálódott már-már őrületté.
Azt vettem ugyanis kicsi fejembe, hogy a hálóban lévő nyers fenyő hajópadlóból csinálok régi, málló festékű, kopott padlásdeszkát.

Iszonyatosan szívtam ezek után.
főleg, hogy nem volt időm pont akkor csiszolni, amikor kellett volna, és jó alaposan kiszáradt a festék, mire nekiláttam a dörzsizésnek.
A hajam hullott közben, s a felszálló szürke pornak köszönhetően, meg is őszült. No, jól eljátszadoztam néhány hétig........

innen indult a móka

aztán folytatódott.......

......és még mindig folytatódott.....

Majd végül, jó sűrű anyázás közepette, kilyukadtam oda, ahová el akartam jutni.  Szerintetek jó lett?

Kiegészítés 2011. március 8-án: Az antikolással kapcsolatos egyéb tapasztalataimat, és a fenti projekt konklúzióját itt olvashatjátok.

a fotó 2011.márc.8-án készült