Zsófi lakása: a kezdetek

Otthont építeni, szépíteni vagy felújítani annyira izgalmas dolog!
Még ott a sok lehetőség, a tervezgetés és az álmodozás előttünk. A megvalósítás néha nehézkes, néha idegőrlő, de a végeredmény aztán mindenért kárpótol!
Én az elmúlt tíz évben háromszor kezdtem bele felújításba és mindegyiket élveztem. Ez biztos valami furcsa betegség :-)
De nem csak a saját otthonteremtés tölt el lelkesedéssel és izgalommal, hanem másoké is.
Például Zsófié!
Ha megnézitek az "előtte" képeket, látjátok, hogy egy jó ízlésű ember a hátrányos helyzetéből is előnyt kovácsol. Nekem már így is tetszik ez a lakás, kedves és bájosan eklektikus. Ám vajon milyen lesz a folytatás? Ez itt mind kiderül, apránként :-)

Nem is szaporítom tovább a szót, hanem átadom Zsófinak:

 Egy lakás újjászületése 1. rész

Amikor Kata írt nekem egy levelet, hogy szeretne velem együtt dolgozni (blogolni) megdobbant a szívem.
Egyrészt mert imádom a Kicsi házat, másrészt a témát, amivel megtalált igazán testhez állónak érzem.
Idén ősszel lakásfelújításba kezdtünk a férjemmel és Katával úgy érezzük, talán érdekelhet benneteket a tervezés és a megvalósulás folyamata.
Saját blogomon (ITT olvashatjátok) nem tudom, akarom mindezt publikálni, mivel az virágokról szól és ehhez továbbra is kitartóan ragaszkodnék, másrészt viszont nagyon örülök, hogy megírhatom valahová a történetünket.
Terveink szerint a munka piszkos részével idén karácsonyra meg is leszünk, de mivel sok bútorfelújítás és egyéb apróságok is várnak ránk, így én abban reménykedem, hogy tavasszal tudjuk elétek tárni majd a végeredményt.
De őszintén remélem, hogy a folyamatosan megjelenő fázis jelentések inspirálóan hatnak rátok és hasznos tanácsokkal is szolgálhatok majd.

A lakás története:

A budai oldalon a Moszkva térhez közel álló ház 1940-ben épült. Nem műemlék, nem igazán kiemelkedő, mégis sok érdekes a korra jellemző részlet van az épületen és így a mi lakásunkon is. Dédnagymamám és nagymamám 1941-ben költözött be, az akkor még önkormányzati lakásba.
 Az első bérlői voltak a lakásnak.
Édesapám és nagybátyám már ide született, ahogy később a bátyám és én is. Családunk minden tagja rengeteg időt töltött ebben a lakásban, hosszabb-rövidebb ideig élt is itt és rengeteg jó élmény köt mindannyiunkat ide.

Nagymamám volt a család motorja és ez a lakás az ő bázisa.
A család bázisa.
Főzött kakaó illata, nagymamám isteni főztje, átjátszott délutánok, családi összejövetelek… rengeteg emlék köt ide.
 Aztán eltelt sok idő, változtak a dolgok, nagyszüleim megvették a lakást az önkormányzattól és most ez a lakás részben a miénk, M-é és az enyém.
Az elmúlt időszakban a lakás már annyira rossz műszaki állapotba került, hogy szembe kellett nézzünk a felújítás rémével.
Én egyszerre vágytam rá és viszolyogtam tőle.
Aztán elhatároztuk, hogy belevágunk. M építész én pedig enteriőrstylist vagyok.
Van tehát elképzelésünk az ideális lakótérről.
A lakáson 4 generáció hagyta ott az ujjlenyomatát és hagyta ott használaton kívüli bútorait. Nagyon nagy levegőt kellet tehát venni mielőtt nekiálltunk.
Ezt a lakást úgy tudnám jellemezni, hogy egy igazi otthon volt mindig is, miközben egy nagyon rossz elrendezésű, a mai igényeknek egyáltalán nem megfelelő téralakítás jellemezte.
Ott álltunk tehát a nagy kérdés előtt: ha műszakilag felújítjuk a lakást, ami annak teljes szétverését jelenti, akkor nem érdemes-e struktúrálisan is hozzányúlni és átszervezni a tereket?
A választ sejthetitek és következő bejegyzésben el is olvashatjátok.

Ez elmúlt 3 évben már én laktam a lakásban, bár még nem volt a miénk. Ezek a képek ebben az időszakban készültek. Nagymamám bútorai már csak részben voltak a lakásban és az én tárgyaim is bekerültek a térbe, furcsa eklektikát eredményezve.

Néhány képet még ebből az időszakról, ITT láthattok a lakásról

Folyt köv. a tervezéssel, hamarosan.

Zsófi

Bedobozolva

Ma elkészült,túl vagyunk rajta! A gipszkartonozás a tetőtérben befejeződött. Még van pár javítanivaló a földszinten, aztán jöhet a glettelés. Mivel ez utóbbi munkának száradásra van szüksége így az elkövetkező hónapban, nem lesz barátunk az eső és a hideg.

a közlekedő a, végén belátás a leendő gyerekszobába

Gyerekszoba részletei

hálószoba, a félig szeparált szoba-fürdővel

Patópál felpörög

Két hónap múlva beköltözünk. Köszöntöttük a szomszédjainkat áprilisban. Azóta is ez áll rá a szánkra ha a költözés időpontja szóba kerül. Két hónap, és költözünk. Annyira hozzászoktam ehhez a gondolathoz, hogy most hirtelen, a felgyorsult események kapcsán, azt sem tudom, hova kapjak. Eddig amolyan patópálosan, mindent halogattam. majd eldöntöm, milyen tapétánk legyen, de hát hol van az még, majd eldöntöm, milyen színek legyenek, de hát hol van az még, majd kitalálom milyen mosdópult legyen az emeleten, de hát messze van az még.
És most egyszerre a nyakamba szakadt ez az óriási, döntéshozatali kényszer. MOST meg kell mondani, hova tegyük a kondit. MOST ki kell találni, milyen színek legyenek. MOST meg kell venni a mosdót, a kádat. Én pedig, aki azt hittem, a teljes koncepció a fejemben van, kissé megzavarodtam, és hirtelen képtelen vagyok dönteni. Milyen színű legyen a hálószoba? Milyen mosdószekrényt akarok valójában? Milyen konyhabútorom legyen?
Legszívesebben elnapolnám a kérdéseket, de hát most már tényleg be akarunk költözni két hónap múlva. A falak félig állnak. Ahogy elkészül a villanyszerelés, a légkondi,és a riasztó vezetékelése, befejeződik egy jó nagy munkaszakasz, és a nemszeretem munkálatoknak vége, kezdődhet a felújítás kellemes  szakasza, a festés, burkolás, berendezkedés, a csinosítgatás szobáról-szobára. Az lesz ám a jó móka!

Mire figyeljünk a tetőtér szigetelésénél

 Mostanában sokszor gondolok arra, hogy milyen sok problémánkat megoldaná a rabszolgaság intézményének visszaállítása.
 Vagy legalább, ha egy korbácsot tarthatnék a kezemben.
 Esetleg kettőt.
Jót tenne a munkamorálnak...
Nyugalom, nem őrültem meg, ezek a gondolatok csak legbensőbb, gigászi küzdelem árán magamba fojtott vadállati énem agyszüleményei, melyeket a felújítás körüli problémák hoznak időnként felszín-közelbe.


Tény azonban, hogy  komolyan meg kell erőltetnem magam ahhoz, hogy, külső szemlélő számára, kedves harmincas nő legyek, ne pedig egy habzó szájú vadállat.
Eme gondolatok kiváltója pedig az a szituáció, hogy még mindig nem tartunk a szigetelésnél.
Tulajdonképpen, sehol sem tartunk.
Egyszerűen, nem látom a végét! De miután megiszom jeges Mojito koktélomat, képes leszek teljes nyugalommal, egy laikus szakszerűségével elregélni, hogy mire is kell figyelni a tetőtér szigetelésénél:
Tehát, ismétlésként, a szigetelés a nyári melegtől nem, csak a téli hideg ellen véd. A felmelegedés ellen, a tető megfelelő szellőztetése segíthet, ezt egy korábbi posztban már leírtam.
A szigetelést nem szabad közvetlenül az alátét fóliára tenni, még akkor sem, ha a fólia használati utasítása szerint,ez megtehető.
Óhatatlan ugyanis, hogy némi pára kicsapódik a fólián, és a közvetlenül rárakott szigetelés vizes lesz, így hamar összeesik a tömege.
Tehát tartsunk távolságot! Öt centiméter légrés mindenképpen jót tesz, a tetőnk még jobban szellőzik, a szigetelésként használt üveggyapot pedig nem lesz tök vizes páralecsapódás esetén. (a páralecsapódást tovább csökkenthetjük, ha mikroperforált alátétlemezt alkalmazunk a cserép alatt, mert a perforációkon apára kipöföghet a cserép irányába.
Mi 18 cm-es üveggyapot szigetelést tettünk fel. Az üveggyapot nem olyan sűrű, mint a kőzetgyapot, de állítólag, éppen ezért, jobban tartja a hőt. Az első adag szigetelés a szarufák közé kerül, jól  felfogatva. A rögzítésre a függőleges falaknál jobban oda kell figyelni,mert a gravitációnak köszönhetően, az ilyen falaknál könnyebben csúszik le a szigetelőanyag egy idő után, mint a ferde tetősíkoknál, jókora felületet hagyva szigetelés nélkül.
Miután ellenőriztük, hogy a minimum 12 cm szigetelés stabilan a helyén van, jöhet a szarufák szigetelése. A szarufáknál,ugyanis,mint bármilyen hézagon,szökik a meleg,hiszen a fa hőszigetelő képessége csekély.
Álljunk a meleg útjába újabb, 5 cm-es szigeteléssel, amiket a szarufák tetejénél elvezetve teszünk fel a falra.
 A legfontosabb ugyanis, hogy a szigetelőanyag illesztése légtömör legyen. Ellenőrizzük le, mielőtt legipszkartonoznánk! A szigetelésre mindig kerüljön a párazáró réteg, ami szoros tömítésként feszül a falra. Ezt a párazáró réteget, az ablakoknál még speciális ragasztószalaggal jól ragasszuk körbe. Mi Solflex Tél párazáró fóliát és hozzá való ragasztószalagot használunk erre a célra.
Miután megtörtént a párazárás, lehet gipszkartonozni.
De a falak lezárása előtt, még végez(tess)ük el az összes villanyszerelési, víz és fűtésszerelési munkát. Mi a légkondi és a riasztó csöveit is ebben az állapotban szereltetjük be. A gipszkarton sok mindent ápol és eltakar.
A jelenlegi állapot nem túl biztató,bár látszik, hogy hogyan fognak futni a falak. az is látszik, hogy nem lesz mennyezet a tetőterünkben, teljesen a tető síkjáig burkolunk, így ellensúlyozva a kis alapterületet . A nagy belmagasság ugyanis optikailag növeli a meglévő kis alapterületet. 
Itt tartunk tehát most:

 

Felveszem a fonalat

Virág a Facebook-on rám pirított, hogy tegyek fel több bejegyzést a házról. Való igaz, hogy jó régen elengedtem a fonalat, valahol ott, hogy megléptek az ácsok, akik a gipszkartonozást is csinálták volna. Nem volt egyszerű augusztus elején szakembereket találni, akik azonnal ráérnek. Nem is találtunk, csak mostanra. Tehát, ezt a bizonyos fonalat most felvéve, örömmel tájékoztatom Kedves Olvasóimat, hogy tegnap végre elkezdődött a kartonozás, szigetelés. Előtte pedig az én aranykezű férjem, (ez itt a reklám és az aranyba-foglalás helye) megcsinálta a maradék ácsmunkát, sűrűn hívogatva a műszaki ellenőrt és még sűrűbben szidva az építész tervezőt, aki az egész, idézem, "értelmetlen marhaságot" kitalálta. Dolga végeztével, pedig nem pihent babérjain sokáig, hanem nekilátott kiegyenlíteni a tetőtér deszkázatát, ami azt jelenti, hogy minden deszkát fel kellett szedni, a rosszakat ki kellett cserélni, majd szintbe hozva újra vissza kellett szögelni. Nem látványos, de durván szívatós meló ez. A nagyobbik fiam nem így gondolta, ő imádta a szögeket verni a padlóba, csak hogy még jobban nehezítse a körülményeket. A kiegyenlített deszkapadlóra került az OSB lap, erre kerül majd a fürdőkád és a wc alatt egy kent vízszigetelés és azután, ha egyszer eljutunk odáig, a laminált padló. Jó esély van azért arra,hogy mostantól begyorsulnak az események, de sűrűn lekopogom ezt az állítást. A családban nagy értékű fogadások köttetnek a költözés dátumát illetően. Csak hogy még izgalmasabb legyen ez a játék:-)
Holnap jövök fotókkal és szigetelés tippekkel!

A dakoták a markukba röhögnek

Nem ősi dakota mondás, de találó: Ha árajánlatot kérsz, a legolcsóbb és a legdrágább ajánlatot dobd a kukába! Mi ezt nem fogadtuk meg, de ti tartsátok magatokat e bölcsességhez és nem jártok úgy,mint mi. Költségvetésünk javára, a legolcsóbb árajánlat mellett döntöttünk, amikor alkalmaztuk a brigádot az ács és gipszkartonos munkákra. A dakoták haragja és átka kísérti azóta építkezésünket. Mert bár végzetes hibát nem követtek el, ácsaink azért amit el lehetett, azt elrontották. Duplán. szerencsére, épp eleget jártam a nyakukra, hogy még idejében orvosoljuk a bajt.
Viszont nem haladt a munka, de nagyon nem. Közben a fiúk zúgolódni kezdtek a pénz miatt. később,taktikát váltva, gyerekekre és befizetetlen számlákra, kikapcsolt telefonokra utalgattak, így végül kifizettük őket úgy, hogy egy napi munka a tetőből még hátravolt. Mi mégis fizettünk. Azóta nem láttuk őket, a telefonjukat nem veszik fel. És augusztus elején elég nehéz megbízható gipszkartonos brigádot keríteni.
Így aztán megint csúszik a beköltözési határidő. Magamban kötögetem a kompromisszumokat: oké, csak nyár végére legyen kész, na jó, ovikezdésre elég beköltöznünk. Néha már azon poénkodunk,hogy reméljük, a karácsonyt már az új házban töltjük.
Amíg az új csapat megérkezik, mi azért csináltuk, amit lehetett. Férj és após nagyszerű munkával betette a vadiúj teraszajtót és az a tetőtéri oromfali ablakokat, melyeket én festettem le. Holnap a fürdő és a konyha vakolása következik. Mi legalább jó csapat vagyunk!

íme a teraszajtó és az ablak. Idővel, spaletta is készül majd hozzájuk:

Lucien Hervé nem örülne

De mi annál inkább örülünk annak, hogy a helyszíni felmérés alapján, a műszaki vezető néhány, számunkra komoly fejtörést okozó gerenda kivételét/kiváltását engedélyezte. Ezekben a régi tetőterekben mindent túlbiztosítottak, és lássuk be, nem spóroltak a faanyaggal. Jelenlegi lakásunkban is sok-sok gerenda és oszlop van szabadon, de ebben az igen kicsiny térben már zavaró lett volna kerülgetni őket. Örültünk tehát, hogy bonthatunk. Így rögvest nyertünk pár négyzetmétert a fiúk szobájában és a tetőtéri Wc-ben. A tetőt is átvettük, kifizettük. Ácsaink hátra sem nézve tűntek el, úgy tűnik, a tető szigetelését és a gipszkartonozást már nem akarják megcsinálni. Hétfőig adunk nekik haladékot, hogy meggondolják magukat, azután új brigád után nézünk. Közben azért nem tétlenkedünk, én maximális erőbevetéssel türelmetlenkedem, a férjem megadóan festi az ablakokat, az apósom pedig elkészült a teraszajtó helyének kibontásával.
Drukkoljatok, hogy hétfőn elkezdjék a fiúk a szigetelést, nem szívesen keresgélnék most új csapatot.

Mindennek a teteje, avagy, mire figyeljünk a tetőtér beépítésénél

Hosszasan mondogathatnám, hogy ez már mindennek a teteje!
Hogy az ácsokat két napja nem is láttuk, hogy a hitelkérelmünk március 24-e óta húzódik és még mindig újabb papírokat kér a bank, szigorúan kéthetente,és egyébként is, dög meleg van.
 A tető, a házunk teteje állítólag készen lesz a hét végére.
Tény, hogy nagyon lelassultunk, mondhatni, egy hét alatt, csúsztunk kettőt, főleg, hogy időnként visszabontattam ezt-azt.
Inkább csússzunk most, mint évekig szívjunk egy élhetetlen tetőtérben, mert nem figyeltünk eléggé oda.

 Még sajnos, a hőszigetelési munkálatoktól messze vagyunk, de a nyári meleg elleni védekezést a cserepek felhelyezésének módjával kell elkezdeni. A hőszigetelés ugyanis csak a hideg ellen véd, a tetőterekre jellemző hőséget, a tető megfelelő átszellőztetésével lehet elkerülni.

Azaz, a fedés alatt legalább 5 cm légrésnek kell lennie, és figyelni kell, hogy az eresznél a levegő bejuthasson a cserepek alá, legfölül, a gerincnél, pedig kijuthasson.
 Állítólag, 10 -ből 8 ács, simán ráhajtja a gerincre az alátét fóliát, amitől a felfelé áramló meleg levegő bennragad, hőséget képezve a tetőtérben.
Fura, nem?
 Én mint egyszeri,gyeden lévő kismama, jobban tudom, mire kell figyelni, mint az, aki ezt a szakmát nap-mint nap végzi. Mert persze, hogy nem volt öt centi az ellenlécezés. Rá kellett szögeltetni, így legalább lett hat centis, ami azért már jó.
És persze, hogy vissza kellett hajtatni az alátét fóliát. Ami mikroperforált legyen, hogy az alatta képződő pára kipöföghessen és ne csorogjon a szigetelésre. Az alátétfólia és a szigetelés közt is meghagyunk hat centit, a szellőzés érdekében.
De ez már egy újabb történet. Remélem, jövő héten belevágunk!

Murphy törvénye létezik?

Már az utcáról láttam, hogy valami nem stimmel. Szembe fordultam a házzal, és éreztem,hogy valami gáz van. Bementem és már láttam, tudtam.. Vinnyogva röhögni kezdtem. Hiába járkálok naponta többször a házhoz és igyekszem ott eltölteni valamennyi időt, mindez nem elég. Tulajdonképpen árnyékként kéne követnem a munkásokat. Micsoda fiaskó! Az ácsok egy teljes méterrel arrébb tették az ablakunkat, mint ahogyan az a tervben szerepel. Most a budinkban van az ablak. Lehet panorámázni szarás közben. Szuper!
Szóval mínusz egy nap, szívatós kártyát húztam, lépjen vissza tízet és hatszor kimarad a dobásból. Holnap bontjuk vissza az egészet. Jeeeee. Hol is lesz a vége, Kisapám?

Hol van még a vége, Kisapám!

1,8 km. Ennyi a távolság a lakásunk és a jövőbeni házunk között. Ezt a távolságot teszem meg naponta többször, 50 fokban, egy másfél éves kisördöggel és egy éppen neobaby korát élő (értsd, lábait használni nem hajlandó) négyévessel. Gyalog, babakocsival. És amennyire lehet, igyekszem a háznál "lebzselni" és szemmel tartani az építkezést. Persze, lebzselni egy építkezésen nemigen lehet. Két gyereket őrizve pedig pláne nem. Ha úgy alakul, hogy le tudom passzolni őket, akkor én is dolgozom. A héten például rovarirtó vegyszerrel kentem át az összes, új és régi faanyagot. Mint a képen is látható, nem kevés faanyag van ezen a tetőn. Levezetésképpen, pedig lefestettem az ablak-kiállást takaró lambériát. Iszonyú sok munka van még hátra, most kezdem azt érezni, hogy soha nem érünk a végére. Ahogy  a "Sose halunk meg " Gyuszi bácsija mondaná: Hol van még a vége Kisapám!

A tetőtér a "before" állapotban:

DIY egy ecsettel, avagy a lambéria hegyek:

Rögös út

Tudom, tudom, egy építkezés mindig rögös. Jöhetnek váratlan meglepetések, extra kiadások, satöbbi. A vicc az, hogy a felújítás lényegi részét még el sem kezdtük, és én máris úgy érzem, az egész világ összefogott ellenünk.
Kezdem azzal, hogy múlt héten, kissé türelmemet vesztve, összevesztem az építéshatóságon az előadóval. Ne kérdezzétek, miért, egyszerűen mert hülye vagyok, sőt szőke is, szóval, pláne. Hogy mentsem, ami menthető, alkalmaztam a régi ócska trükköt, amire nem vagyok büszke: a gyerekeimet cipeltem be a Hivatalba, hogy érzékeltessem a helyzet súlyosságát. No és bocsánatot is kértem. Az ügyintéző pedig megbocsátott, és visszahívott most hétfőre.Örültünk,nagyon.
De ma sem távoztam  engedéllyel a kezemben, kiderült ugyanis, hogy az egyik telekszomszédunknak haszonélvezeti jog van a lakásán, és a haszonélvezőnek is bele kell egyeznie a tetőtér beépítésbe.
Így aztán elkullogtam, az aláírást beszerzendő, amit majd szerdán vihetek vissza. Ezt az aláírást nem nagy kunszt megszerezni, de a házban a valódi tulaj szeptemberig a Balatonnál dolgozik, így nem tudom hogy fogom az összes telekszomszéddal aláíratni, hogy nem kívánnak fellebbezni az építési engedélyünkkel kapcsolatban. Amíg ez nem történik meg ugyanis, addig nem lesz jogerős építési engedély a kezünkben.
Az Axa bank, akitől pedig hitelt szeretnénk felvenni, volt kedves olyannyira alulértékelni a házunkat, hogy hitelt csak akkor kaphatunk, ha a banknak be tudjuk adni a jogerős építési engedélyt. Fincsi,mi?
Az út tehát rögös. Ami nem zavarna, ha nem az indulás előtt lépnénk kátyúba.

Tedd a malac farkát a helyére!

Engem a villanyszerelővel való egyeztetés arra a régi játékra emlékeztet, amikor egy szerencsétlen alany szemét bekötik, megpörgetik, majd kezébe nyomnak egy kurta papír malacfarkat, melyet egy előzőleg megrajzolt malacra kell feltűznie, remegő lábbal, totálisan megtévesztett érzékekkel. Vicces játék, ugye?
Ilyen remegő lábbal és teljes érzéki vakságban tapogatózva próbáltam választ adni arra, hogy PONTOSAN hová tegye a jóember a kapcsolókat, dugaljakat és helyi világítóforrásokat. Naná,hogy a malac farka nem a helyére kerül, ha be van kötve a szemed! A gyakorlatilag szétvert lakásban, próbáltam meghatározni az étkezőasztal, a kanapé, a tv PONTOS helyét, hogy a csillár pontosan az asztal közepébe lógjon be, a falikar a kanapé két oldalát szegélyezze, a többi megvilágítás pontos helyének meghatározásáról már nem is beszélve. Ja, mindezt úgy, hogy nagyjából nulla bútort viszünk magunkkal, tehát még az sem tiszta, hogy mekkora lesz az asztal.

Az előzetes egyeztetés után, körbenéztem villanykapcsoló fronton. Nagy dolgok történtek ezen a piacon, mióta legutóbb lakást felújítottunk! Hihetetlen a választék. Na meg az árak. Viszont tudom, hogy a kapcsolók ugyanolyan részei a lakás hangulatának, mint  mondjuk, a festés. Szóval, nem mindegy.  Elsőre,rögtön egykristály, teljesen átlátszó kapcsolót szúrtam ki magamnak, aztán az árakat meghallva, úgy döntöttem, kapcsoló téren igényesre, de ugyanakkor jóval szerényebbre vesszük a figurát.....

forrás:biticino, legrand

Kiegészítés 2010. nov.15-én:
Ha még nem vagy tökéletesen biztos a dolgodban, például, hogy pontosan hol lesz az asztal közepe és egyéb apróságok, akkor kérd meg a villanyszerelőt, hogy mindenképpen hagyja hosszúra a kábeleket. Így utólag még lehet kicsit variálni.

Csipkerózsika álom

Kellett nekem lustálkodásról posztolnom! Most jól megkaptam. Nem haladunk,ez van. Tegnap a konyhabútorra kértem ajánlatot, és amikor a srác megkérdezte, hogy mikor költöznénk, én pedig azt válaszoltam, hogy augusztus közepén, Józsi, a villanyos, hangosan elröhögte magát. Tudjátok, olyan "te még hiszel a mesékben, te kis naiv" stílusban, mint aki igazán jó viccet hallott.
Jól belegondolva, van némi igazság abban a nevetésben. Azt hittem, a hétvégére megkapjuk az építési engedélyt. Nem kaptuk meg. Még mindig nem. Azt hittem, a jövő hét végén már tutira lesz engedély és jöhetnek az ácsok, de az ácsok nyaralni mennek a jövő hét végén. Aztán itt az időjárás kérdése is. Folyton esik. Így nem lehet lebontani a tetőt. Persze,vannak azért jó dolgok is, a földszint belső munkálataival például, kábé készen vagyunk, bár burkolni kéne a fürdőszobát, de egyszerűen képtelen vagyok kitalálni, milyen legyen a burkolat. Így hát, ez is csúszik.
Csipkerózsika álmot alszunk tehát, pedig minden nap úgy ébredek, hogy de jó lenne már költözni!

fotó

Csövezünk

Időközben, a víz-gázszerelők lefektették a víz és gázcsöveket, a csatornát. Alaposan körbefotóztam az összeset, hogy később,ha gond van, tudjuk, mi hol megy a beton alatt. A csövekre a férjem és az apósom polisztirol lapokat tett, a szélekre speciális vízzáró anyag került, majd erre jött a beton. Két napig zümmögött a keverőgép a kertben. Alakulunk. A beton pedig szárad.
Csövek a földön:

És a föld alatt. A konyha és a fürdő kész.