Mit művelek? Mese a suszter cipőjéről

Hihetetlen, hogy vége a nyárnak. Épp csak pislantottam egyet. A legborzasztóbb az, hogy június eleje óta, szinte semmit nem haladtam a lakásunkkal, mert mindig volt valami, ami közbejött, ami fontosabb volt, ami nem tűrt halasztást.
Közben pedig, egyre jobban frusztrál, hogy még mindig a szakadt huzatot nézem a kanapénkon és a foteleken, hogy még mindig nem készült el az új ágy a hálószobánkba és még mindig nem tudom, milyen szőnyeg kerüljön a nappaliba.
Így jár, aki mindent maga akar megcsinálni.
Tennivaló pedig akad bőven, az otthonunk csinosítgatásán túl is. Túl vagyok egy igen sikeres barkács táboron, múlt héten már az októberi szám dekor rovatát készítettem az Éva Magazinnak, és született egy három oldalas DIY anyagom is, ami a hamarosan megjelenő Polgári Otthon magazinban lesz olvasható.
És csak úgy mellékesen, elbúcsúztam a munkahelyemtől, ahol augusztus végén kellett volna munkába állnom a Gyed és a szabadságom lejárta után, és ráléptem a szabadúszók nagyon-nagyon rögös útjára. Igyekszem csak előre nézni, és nem megijedni.
Számtalan dolgom van, amit hat órába kell sűrítenem nap mint nap, és bizony, a kis lakásunk csúnyán mostohasorsra jutott, alig törődtem vele.
Hétvégén azonban, a fiúk alvásidejében, elkezdtem lefesteni a múltkori félresikerült alkotásomat, és annyira belejöttem, hogy kifestettem az egész nappalit. Kapott egy mélyebb, sötétebb, tartalmasabb színt, ami előtt jobban érvényesülnek a fehér bútorok.

A falat átfesteni, ha már egyszer ki lett glettelve és szép sima,  nem nagy kunszt!
Első körben, maszkolószalaggal körbe kell ragasztani a plafont a fal találkozásánál, és a padlószegélyt. Ha ügyes vagy, szereld le a kapcsolókat és a konnektorokat, ha nem, akkor ragaszd körbe azokat is.Én körberagasztottam :-) Leszereltem viszont a falikarokat, mert azt nem lehet körbefesteni...
Teríts le egy nagyobb fóliát, és öntsd egy nagy tálba a festéket. A festéket a széleken, tehát a fal és a plafon találkozásánál, meg a padlószegélynél ecsettel húztam meg, de egyébként, egy nagy hengerrel vittem fel a festéket a falra. Erőteljes mozdulatokkal dolgoztam.
Hat óra alatt elkészültem a teljes nappalival. (ennyit nem aludtak a gyerekek, úgyhogy a nagymamapowert is be kellett vetnem).
Közben kiterveltem, hogyan dekorálom a falat úgy, hogy ne legyen szokványos, funkcióiban optikailag  különítse el az egyes részeket, és tartalmat is adjon az üres falnak.
Csak legyen rá egy kis időm!
Ti szoktatok falat átfesteni hangulatotok szerint?

van egy kis rumli

olyan volt, ilyen lett - ott már majdnem kész

"Rozikaszoba" projekt: mission complete

A boldog tulajdonos

 Én mondtam, hogy legyen tapéta! Harsogta kétpercenként Emese, akit továbbiakban mint Megrendelőt fogok emlegetni, bár mellesleg az egyik legjobb barátnőm, és örökké hálás leszek neki, hogy beengedett a lakásába. Mit beengedett, totális szabadkezet adott!
Közben pedig folyamatosan azt harsogta, hogy én megmondtam, hogy legyen tapéta!
Nyugi, jó lesz, vágtuk rá kórusban Brigivel, a továbbiakban, mint Number One Segítő, és kevergettük a színeket nagy bőszen.

És jó is lett.
De a végeredményig még hosszú volt az út.

Az egész úgy kezdődött, hogy Megrendelő hónapok óta kérdezgette, hogy ugye, átalakítod Rozika szobáját. Én meg hónapok óta, mindig rávágtam, ahogy azt a férjemtől tanultam, hogy hátperszedrágám.
Aztán, egy hirtelen jött apropóból rákérdeztem, hogy akkor nekivágjunk? Megrendelő erre közölte, hogy naná, de össz-vissz három napom van, mert akkor a szoba legyen készen Rozika szülinapjára.
Hát így kezdődött az Ámokfutás, amit "Rozikaszoba projektnek" kereszteltem el.
Telepakoltam az autót cuccokkal és egy egész gépparkkal, amit a Bosch biztosított nekünk erre a három napra.
Megrendelő és Number One Segítő pedig ujjongva fogadtak. Number One Segítő egyébként lakberendezőként tevékenykedik, és maga is havonta festi át a lakását, ha kell falat fúr és még a hűtőjét sem rest lefújni, ha úgy tartja kedve. Szóval, naaaagyon nagy mákom volt vele!

Mert az őrületes három napba, nevezzük továbbiakban Ámokfutásnak, még véletlenül sem fértem volna bele, ha ő nincs.
Kezdjük például A fallal. Nem, ezt nem lehetett kimaszkolni, hisz sosem készültünk volna el vele. Stabil kézzel kellett meghúzni a széleket. Amiből volt jó sok......
Az egyenlő szárú háromszög sablon "legyártása" okozott némi problémát a matematikai analfabéták gyülekezetének (nevezetten a blog írója, Megrendelő és Number One Segítő), de aztán minden ment, mint a karikacsapás. Igaz, két napig Number One Segítő csak ezt festette.
Én közben nekiláttam a natúr fenyő komód átalakításának. A komód lila színt kapott, meg új fogantyúkat. Aztán lefestettem egy régi telefonasztalkát is, melyet szúrófűrésszel ketté is szeltem, hogy elférjen az ágy mellett.
Ezután, elszalasztottam Megrendelőt a sarki barkácsboltba tyúkólhálóért, majd visszaküldtem kerítéshálóért, majd orvul rávettem, hogy az egészet spriccelje át kólával és álljon neki ledörzsizni a háló felületét. Megrendelő sűrű anyázások közepette, teljesítette feladatát. Így nekiláttam egy hagyományos kerítéshálót lefújni. Lilára. Lila lett még a csillár, melyet természetesen jól fel is turbóztam, és lila színű Ikea függönyökből készült el az ágy feletti baldachin-szerűség is.
A sok lila mellett, kellett a bézs színű fal, aminek festése előtt, le kellett csiszolnunk, majd glettelnünk a pöttyöket. Bézs színű szőnyeg (meglévő darab) és bézs színű ágyvég került még a szobába, ellenpontjaként a harsogó lilának és a hangsúlyos falnak.

A nagy szekrénynek mindenképpen maradnia kellett, azt csak áthelyeztük egy optimálisabb helyre, és fogantyút cseréltünk rajta. Bár Megrendelő nem szerette volna, ha megpiszkálom, végül mégis hozzá kellett nyúlni, mert kiderült, hogy az oldala, ami eddig nem látszott, eléggé ronda.
Ezért a szekrény oldalát csomagolópapírral dekupázsoltam, az elejére pedig a madárkákat Megrendelő készítette és ragasztotta fel.

Az egyetlen darab, aminek mennie kellett,a kinyitható gyerekkanapé volt. Mivel Megrendelő és Megrendelő Férje hosszú távra terveztek, rögtön egy felnőtt méretű ágyat vettek a régi kanapé helyére. Az Ikea Fjellse ágykeret 7990 Ft-ért tökéletes választás volt, mert adja magát, hogy meghackeljük.
Ennek apropóján, készítettem hozzá egy ágyvéget. Eredetileg lábvég is készült volna, de az Ámokfutás végül lábvég-nélküliségbe torkollott)

Nagyjából ennél a pontnál kapott kivétel nélkül mindenki idegrohamot, ami abban csapódott le, hogy egyre gyakrabban használtam a "k" betűs szót, Megrendelő egyre gyakrabban gyújtott egy cigire,pedig elvileg nem is dohányzik, Number One Segítő arcáról pedig kezdett eltűnni a kitartó mosoly.
A megváltás Megrendelő Férje személyében érkezett meg, aki maximális gőzzel vetette be magát.
A szoba így készen lett  Rozika szülinapjára, aki előtt napok óta titkoltuk a projektet és aki napok óta a testvére szobájában aludt.
Annyira fáradtak voltunk, hogy akkor, ott, nem is tudtunk örülni annak, hogy Rozika örül. De örült és boldogan aludt el új ágyában!

A történet végére, itt van nektek Megrendelő teljesen szubjektív és maximálisan elfogult projekt értékelője:

"Egyszerűen ŐRÜLET!  Nem szerettünk volna hercegnős babaszobát, azt
kértük Katától, hogy olyan szobát tervezzünk, amit nem nő ki egyhamar
a kétéves Rozi kisasszony. Amikor közösen tervezgetni kezdtünk,
álmodni sem mertük, hogy ennyire jó lesz és ennyire tetszeni fog majd
az ünnepeltnek. Kata energiája, kreativitása felülmúlhatatlan, tényleg
fantasztikus munkát végzett Ő és az egész csapat. Köszönjük a
szülinapos nevében is!"


Az Ámokfutásról hamarosan videót is láthattok, bár többségében Megrendelő filmezett, aki olykor lehagyta a fejem, miközben magyarázok........

És akkor most, tádáááám! (az előtte állapotról fotókat itt láthattok)

Mit lehet csinálni egy méter csipkével, meg egy Ikea asztalkával?

a videóból kiderül!

Pár hónapja, amikor felmerült hogy készülne velem egy portré az Éva Magazin nyári különszámába, kérdezték a szerkesztők tőlem, hogy ugye, megoldható, hogy pár perc alatt átalakítsak egy bútort.
Na, ezen röhögtem egy napig.
Aztán visszaírtam, hogy igen, megoldható.
És így lett a Kata barátnémtól kölcsönkért Ikea Lack asztalból egy cuki darab.
Nézzétek meg a videót, vagy töltsétek le iPad-re! Röhögni nem ér, azért vagyok így kinyalva, mert aznap volt a fotózás is.
Hajrá, vegyetek Lack asztalt, most 1490 Ft, csipkéje meg amúgy is mindenkinek van már, igaz? Sprayfestékről már nem is beszélve ;-)

Pakkot kaptam

A csomag

Méghozzá, nagyon nagyot. Amiben egy hasznos szerkezet várta már pár napja, hogy végre kipróbáljam. Igazából, már napok óta fel akartam avatni a csomagom tartalmát, de a sok, nyaralás alatt felhalmozódott és rám váró dolog, meg a gyerekek "közbejöttek".
Tegnap meg a szeles idő fogott ki rajtam, így csak ma tudtam először kézbe venni a BOSCH PFS 105E festékszóró rendszert, amihez a Bosch Magyarország jóvoltából jutottam hozzá.
Régóta sóvárogtam már utána, és most itt van és az enyém!
Ma a gyerekek is és az időjárás is kegyes volt hozzám, és végre nekiláttam a festésnek.
Ennek a gépnek elektronikus levegő-mennyiség szabályozó rendszere van, kézileg szabályozhatom, hogy milyen erősen porlassza a gép a levegőt, illetve, hogy milyen erős sugárban érkezzen a festék a bútorra. Van benne Spray Controll Technológia, meg finom porlasztás, és egyszerűen tisztítható.
De hagyjuk a dumát, lássuk a gyakorlatot: hihetetlen érzés volt kezelni a gépet. Pillanatok alatt, gyönyörű réteget hoztam létre a bútoron. Ma még csak alapozó festéket szórtam, de holnap jövök a színekkel, már alig várom!
Munka közben egy valamire tudtam csak gondolni: mi a fenéért festettem eddig ecsettel????
Röviden összefoglalva tehát a véleményemet: woáááááwwwwwwwwww.
Ez most szerelem az ismerkedési szakaszban. A tapasztalataimat a gépről a továbbiakban meg fogom osztani veletek, ahogyan azt is, hogyan is kell használni egy ilyen masinát.

Sprayfestésre fel, ezentúl professzionálisan!

Sprayfestés, ezentúl professzionálisan

széklábat csak figyelmesen

elérhetetlen helyeken is működik

megdöbbentően gyorsan végeztem az asztallal és a székekkel

A nagyi kredence

Foszöld, vagy piros, esetleg barna. Vidéken élő nagyik konyhájában tutira megtalálható, mi az?
Persze, hogy a kredenc! Az ötvenes évek környékén, olyan tömeggyártás volt ebből, hogy én nem tudok úgy elmenni vidéki rokonokhoz, hogy ne botoljak bele egybe. Legalább egybe.
Ezért, igazából, nincs értéke, szinte semmi. A néni,akitől a házat vettük, olyannyira ragaszkodott az ingóságaihoz, hogy még a konnektorokat meg az ereszt is vitte magával, de a kredencet itt hagyta nekünk.
A férjem ki akarta dobni, és sokáig kellett könyörögnöm, hogy ne így tegyen. Betettük a sufniba, és vártam a jó időt, amikor az udvaron festhetem.Amikor napfényre került, és alaposan megnéztem magamnak, láttam, hogy nagyon rossz bőrben van. Volt egy pillanat, hogy átfutott az agyamon: igaza volt a férjemnek, ezt ki kellett volna dobni.

Napokig küzdöttem vele: leégettem a festéket, aztán lecsiszoltam, bekentem gombaölővel, majd alapozófestékkel átkentem, végül lefestettem. Volt, hogy órákig térdeltem a monstrum előtt, poros voltam, koszos és nyakig festékes.

Végül, jó pár nap kemény munka után, elkészültem a művel. Boldog voltam, mert az eredmény a férjemet is lenyűgözte.No, akkor vigyük fel a fiúk szobájába!
És nekiveselkedtünk. Én húztam, a férjem tolta. Aztán kicsit emelgettük, megint toltuk és húztuk, és toltuk és húztuk. És beszorultunk a lépcsőfordulóban.
Alig bírtuk visszahozni, hogy a lépcső járható legyen. Másnap, az asztalosok, akik épp nálunk szerelték a nappaliban a szekrényt, tettek egy próbát. Húzták, és vonták, profin emelgették, centizgettek, számolgattak, már-már úgy tűnt, sikerrel járnak.
De nem......egy centin múlott, hogy nem fért fel, még két darabban sem. Mivel ez nem csavarozott, hanem csapolt bútor, szétszedni ugye nem lehet. Vagy ha mégis, akkor összerakni nem lehet.
Kaptam egy kis időt, hogy elbúcsúzzam a kredenctől.
De a fenébe, annyit, de annyit dolgoztam vele, és a fenébe, aki ismer, tudja, hogy ha valamit akarok, akkor nem tudok lemondani róla!
Úgyhogy hívtam Robit. Romboló Robit.
Ez egy beszédes név, nem is magyarázom tovább, legyen elég annyi, hogy Robit nem az eszéért szeretjük.
És Robi beváltotta a hozzáfűzött reményeimet. Felkapta a kredencet, és létrán felvitte a hátsó, tetőtéri oromzati ablakhoz, amin éppen befért a bútor. Kicsit viharverten, de a kredenc a fiúk szobájában volt.
 A végső alakját, már a helyszínen kapta meg. Először is, rájöttem, hogy az alsó és a felső szekrény összerakva nem mutat jól:

Valami nem stimmelt, és rövid gondolkodás után, az alsó rész zöld tetejét átfestettem fehérre. Majd sok-sok méricskéléssel, felrajzoltam és kifestettem a csíkokat.

Így már sokkal-de sokkal jobb lett:

De valami még mindig hiányzott. Az utolsó simítás, a hab a tortán. A gyerekek játékai sosem voltak tőlem biztonságban, most épp a kisautókra vetettem szemet.
Átlényegülve, tökéletessé tették az összképet:

A konyhai kredencből vagány gyerekszobai szekrény lett. Lehet ennél boldogabb újjászületés?

Amikor az elmélet jobb, mint a gyakorlat

Nem úgy van az, hogy mindig, minden elsőre összejön. Valójában, elég sokszor kísérletezem úgy, hogy fogalmam sincs, hová fogok kilyukadni, mi lesz a végeredmény.
Aki mer, az nyer, ez az én mottóm, de időnként tapasztalom, hogy a bátorság sok kellemetlenséggel is járhat.
Mint most.
Néztem, néztem a falat az étkezőasztal fölött. Csodaszép ez a metszett üveg tükör, de valahogy olyan szedett-vedett és árva ott a falon.
Kellene neki valami, ami kiemeli, kihangsúlyozza a szépségét, mint  nőt a finom smink. Gondoltam, kell neki egy keret, ez tiszta sor. A keretbe pedig, csipke mintát fogok tenni, mert éppen ennél a gondolatmenetnél bukkantam rá egy régen félretett (jó lesz ez valamire) kicsit szakadt csipkefüggönyre.
Tehát, festettem egy keretet.

Száradása után, lehúztam a tesa tapaszt és felerősítettem a csipkét a falra.

Szivaccsal, az anyagra nyomkodtam a festéket.

Én nem húztam kesztyűt, pedig kellene!

Az elején kissé bátortalanul, majd egyre intenzívebben. Közben, a torkomban dobogott a szívem, mert tudtam, ha nem lesz jó, igen macerás lesz a helyreállítás. Ahogy készen lettem, már húztam is le a textilt a falról, hogy lássam, széna-e vagy szalma.

készülőben a mű

ilyen lett

nem olyan, ahogy elképzeltem. kissé kusza

Hááát. Aki mer az nyer, ugye.
De a bátrak néha kapnak egy balhorgot a pofájukba. Szómiszó, nem lett az igazi. De az ötletet elmentettem, a technikát kissé tökéletesítve, majd egy bútor ajtajait fogom így dekorálni.
A falat meg visszafestem, és gondolkodom tovább....mert a tükörnek kell valami plusz!

Fatapasz, a Jolly Joker

Péntek 13-án kezdődött ez az egész. Pedig nem is vagyok babonás, de tényleg! Szóval, pénteken, 13-án, megadta magát a fényképezőgépem. Harcedzett kis darab volt, festék és glettfoltos, ütött-kopott, karcos, de működött. Egészen péntek tizenharmadikáig.
Azóta pedig, mintha üldözne a balszerencse. Folyamatosan olyan megvalósításokba kezdek, amik bár könnyűnek tűnnek és gyors befejezéssel kecsegtetnek, végül mindig kiderül, hogy aprólékos, idegőrlő és nehezen megvalósítható projektek ezek, csak jól álcázták magukat.
Mint ez a szék is.
 Gondoltam, van egy szabad órám, lecsiszolom, és lefújom sprayfestékkel, úgyis elég régen vár a megújulásra.Ahogy jobban szemügyre vettem, láttam, hogy a támlája elengedte magát, és mindjárt szétesik, és hogy több kell ide, mint egy szimpla csiszolás.
Első körben tehát, a csiszolás után, szét kellett ütni a széket, hogy a támla végleg leváljon az ülésről. Majd a csapolásnál megtisztítva, újra össze kellett ragasztani a támlát és az ülést, és jó szorosan összeszíjazva,  (szaniferezve, ha nagyon bennfentesnek akarok tűnni ;-) )félretéve várni, hogy a ragasztó megkössön.
Miután állt a támla, mint Katiban a baba, fogtam, és lefújtam alapozó sprayfestékkel.
Tudtam, hogy halott ügy, de reménykedtem, hátha most megdől az alaptézis, miszerint: a festék nem töm el lyukat, nem rejt el repedést és semmilyen sérülést sem fed el.

Az elején azt hittem, ennyi fatapasz elég is lesz

Látjátok a repedéseket?

Közelebbről jól látszik, hogy a festék csak felerősíti a hibákat, de nem tünteti el

 Szóval, ha esetleg ebben a tévhitben élnétek, most itt a véres valóság, nem, nem, soha nem juttok semmire, ha csak festékkel akartok megújítani egy ütött-kopott, elhasznált és leroncsolódott bútordarabot!

Mit lehet tenni ilyenkor?


Mester Fatapasz. A varázssó. A Jolly Joker. Szögnyomok vannak a fában? Fatapaszt rá! Megsérült a fa? Fatapaszt oda! Csúnya karcolások, sehogy sem tűnnek el? Akkor is fatapasz kell! Több darabból áll a bútor és szeretnéd titkolni? Naná, hogy fatapasz a megoldás!
Az én székemen, az alapozó festék csak kiemelte a sűrűn elhelyezkedő repedéseket. Nem volt mit tenni, előkaptam a fatapaszt.
Ha ti is tapaszolnátok, fogadjatok meg pár tanácsot:

1. Fatapaszolás előtt is kell az alapos csiszolás, különösen a sérült részeken.
2. A tapaszt tubusos és dobozos változatban is kapni, mindkettőnek van előnye, hátránya. A tubus hátránya, hogy ha sokat nyomok ki, akkor a maradék kárba vész, előnye viszont, hogy a tubus védi a pasztát a kiszáradástól. A dobozba vissza tudom tenni, ami mégsem kell, de van esély rá, hogy hamar kiszárad a tapasz.
3. Mindig nagyon vékonyan kell felvinni a sérült részekre a fatapaszt, tiszta, de tényleg tiszta spaklival, alaposan elsimítva. Ne szivassuk magunkat a vastagon felkent fatapasz jelenséggel, mert borzadály lesz visszacsiszolni!
4. A spaklit a művelet után, azonnal tisztítsuk meg, feltéve, ha legközelebb is használni szeretnénk!
5. A fatapasz amikor megszárad, veszít a tömegéből, így előfordulhat, hogy a tökéletesen sima felület érdekében, újabb és újabb vékony réteg fatapaszt kell felkenni.
6. Mindig hagyjunk legalább egy száradási napot a tapasznak, akárhányszor kell ismételni a műveletet!
7. Ha megszárad és már tökéletesen fedi a lyukat/karcolást/sérülést, akkor finom csiszolóvászonnal nagyon-nagyon alaposan le kell csiszolni. Ujjunkkal ellenőrizve, hogy tökéletesen sima-e a felület. A göböket, egyeletlenségeket a festék csak felerősíti, így a pontos és alapos csiszolás a szép befejezés legfontosabb lépése.
8. A tapaszolás után Lehet alapozni és festeni. Ne fatapaszt, hanem ún. folyékony fát használj, ha a fabútort nem festeni, hanem csak pácolni akarod!
Mindezeket betartva, a legbénább, legelroncsolódottabb fabútorból is lehet tökéletesen újat alakítani. Mert a fatapasz tényleg mindent megold, mint a"Bazi nagy görög lagziban" az ablakmosó.

Na, ugye, hogy sehol egy repedés?