Hogyan öregítsünk fát?

Még mindig sokan találtok meg az antikolás keresőszóval.
Érdekes, mert én meg eléggé hanyagoltam mostanában ezt a technikát.
Az igazság az, hogy szívesebben festek színes bútorokat, mint antikolok bármit.
De most mégis megtettem.
Méghozzá fenyőfát antikoltam.
Megpróbáltam natúr fenyő deszkákból régi uszadékfát varázsolni.
 Csak mert úgy alakult, hogy ennek a bútornak szüksége volt rá:

Ez egy ónémet asztalka, eléggé vacak állapotban.
 Szerkezetileg ép volt, de rengeteg, tényleg rengeteg repedéssel a lábain. Kb három éve van nálam és mindig tervezgettem, hogy ez lesz egyszer az íróasztalom, de aztán másképpen alakult.
Vacak egy meló, mert a csavart mintát csak kézzel lehet lecsiszolni, a repedéseket meg egyenként ki kell tapaszolni. Olyan mély repedések voltak a lábában (nem is értem, hogy a fotón hogy nem látszik) hogy ehhez már nem fatapaszt, hanem Body Fine névre hallgató két komponensű erős kittet használtam a megszokott fatapasz helyett. (autók javításánál használják, de nekünk is jó ám!)

Sok- sok munkaóra és sok sok tapasztás után, kapott egy meleg, barnásszürke színt, pont ugyanolyat, amilyen a lépcsőnk színe.
Mmmmmm, beleharapnék, olyan finom!

A teteje soha nem volt jó ennek az asztalnak, meg volt egy olyan gondolatom is, hogy talán jobb lenne, ha hosszabb asztallapot használnék, mint ami eredetileg rajta volt.
Plusz, akartam valami kontrasztot ennek az elegáns lábnak és a finom színnek.

Így vettem gyalult natúr fenyő deszkát a faáruházban, levágattam méretre (minek csináljam ezt is én???) és hazavittem. Itthon elkezdtem a fa "öregítését".
Sokat olvastam a témában, így elméletben már jó voltam, ráadásul valami hasonlót csináltam is már, amikor a saját padlónkat antikoltam a Kicsi Házban. (részletek ITT)
Most egy kicsit mást akartam, valami természetesebbet, hihetőbbet.
Ezért először bekentem a deszkákat ecettel.
Igen, ecettel. Ne kérdezzétek miért. Csak. Próbáljátok ki!
Aztán jöhetett a pác. Az ecet és a pác azonnal kölcsönhatásba lépett egymással és furcsán darabossá, illetve egyenetlenné tette a festést, ami itt-ott besűrűsödött és jobban fogott, máshol meg alig. De nekem pont ezt kellett!
Nem egy sötétre pácolt asztallapot akartam, hanem egy asztallapot, ami majdnem úgy néz ki, mintha százéves öreg fából lenne.

Vártam, hogy megszáradjon az első réteg pác, majd felvittem egy második réteget, de csak finoman húzkodva az ecsetet de nem elterítve a festéket egy picikét más árnyalatú lazúrral.

Így néz ki a vékonylazúr, ha kölcsönhatásba lép az ecettel.

Ezután egy kicsit megcsiszoltam a deszkákat, majd kikevertem egy kellemes, az asztal lábához hasonlító színt akrilfestékből. Ezt tovább hígítottam egy kis vízzel, majd az ecsetet épphogy belemártva az elegybe, felvittem a szürke festéket a lepácolt fára. És azon nyomban, szálirányban töröltem is le egy ronggyal!

Így éppen hogy csak megfogta a szürke szín a fát. Ezt hívják greywash technikának, ha fehérrel csináltam volna, akkor whitewash-nak.
Kezdett alakulni a dolog.
Utolsó  lépésként még egy kis lazúrt kentem rá finoman, szintén elmaszatolva, végül lakkoztam az egészet a tartósság érdekében. Az asztallaphoz a deszkákat egymáshoz rögzítettem, méghozzá egy keresztben elhelyezett deszka segítségével. Először előfúrtam a csavarok helyét, amihez olyan vastag fúrószálat használtam, amilyen vastag a csavar. Az előfúrás segít, hogy egyenesen menjen be a csavar a helyére, és garantáltan nem reped meg a puha deszka. Az így kapott lapot pedig felragasztottam az asztalra és egy pár éjszakát kötött nehezék alatt.

A végeredmény pedig az lett, amit akartam: öreg, használt, bontott deszka, elegáns, finom vonalú lábbal.
Nektek bejön?

Mivel a bútorok megszaporodtak a garázsomban, sajnos lesz néhány darab, amit el kell adnom. Többek között ezt az asztalt és a fotón látható széket, amiből van még három darab. Hamarosan felteszem őket a Facebook-ra árakkal együtt!


U.I: ha szeretnétek,  részletesen leírom, hogyan kell pácolni helyesen! Leírjam?

"after" fotók: Balogh Orsi

UPDATE: Az asztal eladó!  (leáraztam) Részletek ITT.

Így dekorálj polcot!

A régi házamban olyan kevés volt a hely, hogy a nappaliba kellett bezsúfolnom az összes, na jó nem, mondjuk a hetven -nyolcvan százalékát a cuccainknak.
 Ezért akkor egyértelmű és kézenfekvő volt, hogy egy oda illő beépített szekrényre van szükség.
 Szerettem azt a szekrényt, sokat tervezgettem, gondolkodtam rajta, míg végül olyan lett, hogy mindent elnyelt, mégsem nyomta agyon a szobát, sőt inkább csak jót tett neki. (képek róla ITT és ITT)


Itt a Nagy Házban már nincs szükség arra, hogy a nappaliban bármit is tároljunk, mert a tetőtérben van egy gardróbunk (ITT bekukkanthatsz oda) és ott van az összes tárolni való holmink.
Így a nappaliban csak a könyvek és leendő dísztárgyaink kapnak helyet, semmi más.
Ezért, amikor a nappalink berendezését terveztem, úgy gondoltam, hogy az Ikea Vittsjö polcrendszert fogom használni a könyveink tárolására, mert kecses, könnyed és szellős. Nem akartam semmilyen monstrum bútort a nappaliba, mert nincs is rá szükség.
De aztán a múlt hét végén az Ikeában megláttunk egy új terméket, a Fjalkinge-t. Pont duplája a Vittsjönek, viszont magasabb, erős acélvázakkal és arányos felépítéssel, amitől számomra lényegesen értékesebb hatást kelt mint a Vittsjö. Valahogy menőbb, elegánsabb.
Van bennem ugyan egy erős késztetés, hogy átfessem, de egyelőre most így, fehéren szereltük össze. Aztán majd meglátjuk.....

FYI:  az Ikeában november 10-ig minden 60 000 Ft feletti nappali bútor vásárlása esetén 12 000 Ft-ot visszafizetnek az Ikea kártyára. Azoknak, akiknek ez most aktuális, igen kedvező ajánlat! Így mi több mint egy fél polc árát megspóroltuk, de mondhatom azt is, hogy végül Vittsjö árában vettük a polcot.

Amikor készen lettünk a szereléssel, akkor kezdődött a dolog nehéz része.
Hogyan pakoljam el a könyveket, hogy az szép legyen?
Igen, szép.
Mert nekem EZ a fontos.
Már az előtérből ezt a falat fogjuk látni, ezt látjuk az étkezőből is, így különösen fontosnak éreztem hogy a berendezett könyvespolc kedves, otthonos, rendezett és esztétikus hatást keltsen.
Pakolgattam, pakolgattam, variáltam, cserélgettem.
Közben előszedtem a Pinteresten gyűjtött inspirációimat.
Ezek alapján öt pontban határoznám meg, hogy mitől lesz esztétikus egy polcrendszer, hogyan kell dekorálni, hogy ne csak praktikus de a szemnek is kellemes, rendezett hatást keltsen.

1. Vertikális és horizontális elrendezés

A könyveket nem csak egyféleképpen (állítva) tehetjük a polcra! Sokkal érdekesebb a látvány, ha ritmikusan váltogatjuk a vertikális és a horizontális elhelyezést. Így könnyedebb is az összhatás és több könyv is elfér majd a polcon.
Extra bónusz: aki bírja idegekkel, rendezheti színek szerint is a könyveket. Khmm, tudom, hogy nem vagyok normális, de az elhelyezésnél én törekedtem erre is. :-)

www.nytimes.com

www.moth-design.blogspot.com

2. Apró csecsebecsék

Az apró kis díszek, emlékek, csecsebecsék oldják a könyvek nyomasztó tömörségét, légiesebbé téve az összhatást. Arról nem beszélve, hogy a díszek mindig jó kedvre derítenek! Hagyjunk nekik helyet a könyvek között! Tegyük  a polcra először a könyveket, majd azokhoz igazítsuk a díszeket. Párosítsunk nagyobb tárgyakat kisebbekkel. A képek, fotók, családi emlékek keretekbe téve tovább oldják a könyvek szigorúságát. Egyre több fotón látok polc elejére tett képet, tükröt. Nekem ez nagyon tetszik, szerintem stílusossá teszi a legegyszerűbb könyvespolcot is.

www.stylebyemilyhenderson.com

www.theglitterguide.com

3. Dobozok

A dobozkák praktikusak is nem csak szépek. Nagyobb dobozban sok apróság elfér, olyanok, amiket amúgy eldugnánk a szem elől. Szép dobozhoz nehéz hozzájutni, így becsüljük meg, ha sikerül beszerezni párat! Vaaaagy dekoráljunk sk kreatív hobby boltban kapható kartonpapír dobozokat.

www.home-styling.blogspot.com

4. Évszakhoz vagy ünnephez illő dekoráció

Úgy döntöttem, hogy mindig teszek majd a polcunkra aktuális dekorációt. Olyat, ami csak egy adott szezonhoz vagy ünnephez való. Mert így mindig lesz valami új, valami változás a polcunkon. -és mint tudjuk, a változatosság gyönyörködtet.

www.bliss-athome.com

www.bliss-athome.com

5. Hagyj helyet

Ha megtehetjük, ne zsúfoljuk tele a könyvespolcot. Minden sokkal szebben mutat, ha hagyunk neki egy kis helyet és szellősen rendezzük el a tárgyainkat. Ha megfelelő helyet hagyunk egy-egy akár általunk készített dísztárgynak, szinte művészi alkotássá emelhetjük, fókuszt adunk neki. Ráadásul így minden sokkal rendezettebbnek is tűnik.

www.designsponge.com

Zárójelben még annyit tennék hozzá, hogy nagyon szép, ha a polcokon zöld növények is vannak. Nálam most csak egy árválkodik, mert khmm, hogy is mondjam, komoly kihívásokkal küszködöm a növényápolás terén. Általában elfelejtem meglocsolni őket. Így nem kínzom a növényeket, de lehet hogy a cél érdekében megpróbálok változtatni ezen.

Ezek voltak tehát az inspirációk.
 Nézzétek meg, hogyan valósítottam meg az elképzelést a valóságban:

Ami most a polcokon van, azt itthon lévő dolgainkból raktam össze sitty-sutty, míg a fiúk az xfaktort nézték. A jövőben szeretném fejleszteni a polc berendezését pár szép porcelánnal, pozsgás növénnyel, izgalmas képkeretekkel és némi fényforrással.
De azért most is elégedett vagyok ám! Kellemesen alakul a nappalink.
Nézzétek csak, ilyen volt tavaly ősszel:

Before

 Most pedig:

Ehhez képest nagy a változás, igaz? Pedig még messze van a vége, ez korántsem a "kész állapot"!
Megvan a polc, megvan a tv-t rejtő szekrény.
Van szép szőnyegünk is. A mikrobi-bútor jelképezi a jövőbeni kandallónkat. (ha minden jól alakul, karácsonyra meg is lesz)
Erre a falra szeretnék még a meglévő képeink mellé egy válogatást, amikhez már gyűjtöm az anyagot. Jó lenne pár szép fényforrás és függöny.
Ami a leginkább kilóg most a sorból, az a kanapénk. Szegény. Igazán jobb sorsra érdemes, de nem nálunk.
 Ezért már most szólok, hogy decembertől eladó lesz, mert lecserélem!
Mit gondoltok, jól haladunk?

fotók a nappalinkról: Balogh Orsi

Láb fétis

A workshopokon mindig elmondom, hogy mennyire fontos látni azt, amikor egy bútor olyan állapotban van, olyan sérülései vannak, hogy bármilyen olcsón szereztük is meg, nem érdemes költeni rá.
Mondok egy példát: ha van a Vaterán egy éjjeliszekrény 3000 Ft-ért, de a furnérozása több helyen már lejött vagy felpúposodott, a tetején nagy sérülések vannak, a fiókja akad és a zsanérjai lógnak, akkor nagy valószínűséggel olyan irdatlan mennyiségű munkát veszünk a nyakunkba, hogy soha nem érünk a végére.


Ugyanakkor, 5000 Ft-ért már lehet, hogy vehetünk egy sokkal jobb állapotút, egy olyat, amin már valóban lehet jól dolgozni, szépet alkotni.
Kivételek persze vannak, főleg ha örökségről, vagy személyes ragaszkodásunk tárgyáról van szó, amihez érzelmileg kötődünk. De a lényeg, hogy amennyire lehet, mérlegeljünk! Megéri az extra munkát  (és időt és pénzt) a gyatra állapotú bútorunk, vagy keresgéljünk jobb/szebb/ kevésbé leharcolt darab után.

Én a legutóbb egy retró asztalkába csúsztam bele, ezzel kapcsolatban kérdeztem is a véleményeteket. Pont az a vétel, ami 500 Ft-ért olcsó volt, ellenben sok munkával tudnám csak szépen felújítani és a bútor akkor sem válna igazán értékessé, mert ez egy filléres tömegtermék, bármit is teszek vele.
szóval, sok munkát, sok anyagot, sok ráfordítást nem érdemel.

Vannak szituációk tehát, amikor a legegyszerűbb megoldás a legjobb megoldás, amikor a hátrányból előnyt kovácsolhatunk és sem sok időbe sem sok pénzbe nem kerül.

Ezért nem búslakodtam sokáig a félresikerült választáson, mert hamar rájöttem: az asztal lábai és a csavaros tartó, ami kifelé nyomja őket, aranyat érnek. De komolyan! Nemrég láttam egy oldalt, ahol ilyen bútorlábakat árulnak, darabját 30 dollárért.
Ezekkel az ötszáz forintos lábakkal viszont szárnyalhat a képzelet, alkothatunk egy teljesen új, MCM (ha úgy tetszik, retro) utóérzetű bútort is!

Így fogtam és lecsavartam a lábakat, WD40-es spray segítségével kioldottam a berozsdásodott csavarokat a láb fém tartóján így már ki tudtam csavarozni a nagy részét a csavaroknak, amiket pedig továbbra sem tudtam megmozdítani, kiszedtem a kecskelábú szegkihúzómmal.

A durván rozsdás tartókat (ettől áll kifelé az asztalláb) két napig rozsdaoldó folyadékban áztattam, majd egy dörzsi szivaccsal ledörzsöltem róla a lerakódást.

A lábakat lecsiszoltam, lefestettem és rácsavaroztam egy kéznél lévő egyszerű darabra, egy Ikea Expedit polcelemre.
Így készült el Mikrobi :-)

Nekünk tetszett, még nem tudom mi lesz vele, lehet papucs orrán pamutbojt, vagy fürdőszobai tároló, esetleg előszobai lerakó, újságtartó...bármi. Az asztallappal meg majd csak lesz valami, kárba nem vész az sem.

A lényeg, hogy van, amikor csak a láb a lényeg!!!!!