Blogszülinap: 4 éves a Kicsiház

Négy éve kezdtem el blogolni.
Milyen gyorsan eltelt ez az idő!
Ugyanakkor szinte sokkoló visszanézni, hogy mennyi minden történt az elmúlt négy évben. Abban a pillanatban, amikor kitaláltam, hogy blogolni fogok még nem is sejtettem, hogy a csináld magad lakásfelújítás, a saját kezű bútorátalakítás és a kreatív otthonszépítés ennyi embert fog érdekelni.
De úgy tűnik, a kreativitás mindig izgalmas lesz és egyre többen jönnek rá: saját kezűleg, némi praktikával és szépérzékkel szebb, jobb, különlegesebb és egyedibb berendezési tárgyakat állíthatnak elő, mintha boltban vásárolnák készen.
Én négy éve belevágtam egy hatalmas projektbe, ami még ma is tart. Álmodtam magamnak egy életet, amit végül valóra váltottam. Elégedetlen voltam a munkámmal, hát kitaláltam magamnak egy olyat, aminek minden percét élvezem.
Az én életem fenekestül felfordult, de nem bánom. Sokat tanultam, tapasztaltam és változtam ez alatt a négy év alatt és mindezt a blogolásnak köszönhetem.
Ebben a posztban kis csokorba szedtem az elmúlt évek történéseit, eredményeit, sikereit.
Olvassátok szeretettel, hiszen ez a relatíve sikersztori a ti közreműködésetekkel jött létre!

2010.

 Május 10-én bepötyögtem az első betűket a blogra. Emlékeztek még? Kis szakadt ház, nagyon kevés ráfordítható pénzzel. (ITT)

Ebben az évben a felújításról szólt a blog, próbáltam átmenteni sok hasznos tapasztalatot azoknak, akik még épp előtte állnak.
 Írtam arról, hogy mire kell a tetőtér szigetelésénél figyelni, hogy az élhető legyen. (ITT és ITT) Írtam a régi öreg kapcsolt gerébtokos ablakok szigeteléséről is, (ITT) és arról, hogyan legyen olcsó a lépcső ami a tetőtérbe vezet (ITT és ITT).
Az év végére még két DIY-projekt is jutott (már ha nem volt elég a sok DIY-ablakfestés, ajtócsiszolás és sitthordásból), melyek elkezdtek ismertté tenni és egyre több olvasót hoztak. Az egyik egy komód-tuning volt (ITT) a másik pedig egy durva padló antikolás (ITT)

2011.

Ebben az évben kezdtem ismertté válni. Első videó-posztomat több mint   27 000-en nézték meg és nagyon hamar felfedezett magának az Éva Magazin is.
EZZEL a kis játékkonyhával felkerültem az oldalukra, majd egyre több munkámmal nagy külföldi portálokra is.
Ebben az évben a kisebbik fiam is közösségbe került, én pedig több szabadidőhöz jutottam.
Látszott is a "termésen", nagyon sok inspiráló munkám született ebben az évben.  (összefoglaló ITT)
Munkáim megjelentek a Design Sponge-on, az Aparthment Therapy-n, és a Poppytalkon.
Az év végére már ott tartottam, hogy rendszeresen készítettem DIY és enteriőr-styling anyagokat, írásokat és videókat az Éva Magazinnak és a Polgári Otthon Magazinnak.
Ebben az évben készült el két, azóta a legtöbbet megosztott és pinnelt munkám is, a Doboz-tuning bútor (részletek ITT) és a kaspólámpa (részletek ITT):

2012.

Ebben az évben saját rovatom lett az Éva Magazinban és tovább folytattam a kis videók gyártását. egyik kedvencem ez, mert itt a kisfiaimmal "dolgoztam" együtt:



Ebben az évben kevesebb munkám született, mert időközben elváltam és új életet kezdtem.
Először új műhelyem lett, azután pedig új otthonom is.

Az átmeneti, válós-költözködős időszakban összeszedtem az elméleti tapasztalataimat és megszületett a máig legolvasottabb posztom, a bútorfestési útmutató (ITT)
Ezen felbuzdulva, azóta is igyekszem időnként tematikusan összeszedni elméleti tudásomat, hogy továbbadhassam nektek!

A Nagy Házban új életet kezdtünk és újra egy felújítás izgalmas kalandja zúdult a nyakunkba. (ITT) Azóta is ezeket a felújításokat követhetitek nyomon.

Ebben az évben kezdtük el Orsi és Bori barátnőimmel az online PIN Magazin szerkesztését, melyet azóta is olvashattok negyed évenként.
Az év "best of" összefoglalóját ITT olvashatjátok.

2013.

Ebben az évben újra szárnyakat kaptam, hosszas tervezgetés után végre elindítottam bútorfelújítós workshopjaimat, elkezdtem stylistként dolgozni és ekkor már több, mint 10. 000-en követtetek a Facebookon.

Ez az ikea hack a Curbly-n is megjelent

A házfelújítással issokat haladtunk, amiről bővebben ITT olvashattatok. 2013-ban is születtek olyan munkáim amikre büszke lehetek, többet közülük külföldi portálok is publikáltak, sőt a hímzett komódom  (EZ)az Apartment Therapy válogatásában bekerült az év tíz legjobb Ikea Hack-ja  közé.

Az év vége felé még egy óriásplakát-kampányban is részt vettem, amit aztán mindenfele láthattatok az utakon. Erről ITT írtam.
A legnagyobb blogot érintő változás ebben az évben az volt, hogy megismerhettétek Szigeti Zsófit, aki elkezdte rendszeres publikációit itt a blogon a saját lakásuk felújításáról. 
Az év végi összefoglalóm a DIY-munkáimról  ITT olvashatjátok.

2014.

Ez az év is mozgalmasan indult. A magánéletemben azért, mert hirtelen menyasszonnyá váltam :-)
DIY bloggerként elkészítettem életem egyik legkomolyabb munkáját, ezt a kanapét:
Részletek ITT

 

Vendégposztoltam a Shopline webáruháznak és terveztem egy különleges kiállítási standot a Libri Könyvkiadónak:

A (majdnem) kész nappalink bekerült a Nők Lapja enteriőrbe: (ITT)

És ez csak a kezdet!
Sok tervem van idén, csak győzzem őket megvalósítani.
 Folyamatban van az új, saját domaines weboldalam, ami már sokkal de sokkal szebb, élhetőbb, áttekinthetőbb és főként kereshetőbb lesz mint ez a mostani!
Idén el fogom indítani a Kicsiház hírleveleket, exkluzív tartalmakkal és remélem év végére a youtube -csatornám is működni fog. Szeretném bővíteni a workshop-tematikát és szeretnélek benneteket megismertetni újabb és újabb tehetséges Kicsiház társbloggerekkel is.
Mindehhez remélhetően egyre több partnerem lesz, akik segítik a munkámat.


Ezt a blogszülinapot most például a Farrow and Ball magyarországi forgalmazója A Fabcolor Kft szponzorálja, hogy ti, kedves olvasóim, akik olyan régóta követtek tűzön -vizen, otthonról, otthonra, a születésnap alkalmából egy nagyszerű nyereményhez is hozzájuthassatok!

Ami nem más, mint három db 750 ml-es Farrow and Ball bútorfesték a nyertes által választott színben!

Mindezért mi a teendő?

1. Olvassátok el a FB kültéri festékeiről szóló cikket  ITT.
2. A Fabcolor oldalán, a belinkelt posztnál a bal oldali sávban értékeljétek a cikket 1-5-ig skálán .
3. aki még nem tette meg, lájkolja most a Fabcolor Facebook-oldalát ITT.
4. emailben ( kicsihaz@gmail.com) írjátok meg a helyes választ az alábbi kérdésekre:

-Milyen típusú kültéri festékek léteznek és melyik mire alkalmazható?
- Hány féle árnyalatban kaphatóak a Farrow and Ball kültéri festékei?
- Hány év kopási garanciát ad a Farrow and Ball a fára való festékeire?


És persze azt sem bánom, ha kommentben megírjátok mi mindent szeretnétek TI olvasni még itt a blogon, hogy a fejlődés nektek is kedvező legyen!

Sorsolás egy hét múlva a random.org segítségével. A nyertest email-ben tájékoztatom!

Olvasói munkák - májusi válogatás

Megint egy csokornyi olvasói munkát hoztam nektek, megmutatva hogy milyen kreatívak, ügyesek és belevalók a Kicsház követők!


Az első alkotás, amit a figyelmetekbe ajánlok egy nagyszerű Ikea Rast Hack, amit szinte felismerhetetlenségig tuningolt a tulajdonosa.
A béna kis fiókosból vagány mosdószekrény lett!





Ebből:

Ez lett:

 A munkafolyamatokról az alkotó blogján a Berger-porta blogon olvashattok! (ITT)
Akik nem mernek ekkora volumenű átalakításba vágni, azoknak ajánlom Janka hintaló-tuningját. A kedves kis lovacska új ülést kapott és ennyi elég is volt neki :-)

 

A kárpitozás részletei ITT olvashatók.
Olvasói munka összefoglaló már úgy tűnik nem maradhat el játékkonyha bemutató nélkül. Ennek jegyében nézzétek meg mit alkotott Virág és férje ebből a komódból:

Virág így ír a munkáról:

"Sokat keresgéltem a neten, hátha rábukkanok egy megfelelő, készen kapható darabra, de ami igazán tetszett volna, 70 (!) ezer Ft.
Az ebay-en azért ennél jóval olcsóbban, huszonezrekért is lett volna szép, viszont nagyon kicsik, mind szélességre, mind magasságra.
Mivel négy,  - ha a 9 éves nagyot nem számoljuk bele -, akkor is három gyerek fogja használni, és vélhetően jó pár alkalommal egyszerre fognak ott főzőcskézni, ezért kicsit nagyobbat szerettünk volna, és mivel amúgy is szeretjük a DIY dolgokat, és a kellő inspirációk is megvoltak, úgy döntöttünk, inkább mi magunk csináljunk meg.
Mivel konkrét időpontra kellett elkészülnie (négyes számú első szülinapja) így nem várhattunk vele, hogy majd valahol belefutunk egy alkalmasnak tűnő darabba, elkezdtünk keresgélni a neten, vatera, apród.

A szomszéd kerületben vettük meg végül ezt a használt cipős szekrényt, 3000 Ft-ért.
Igyekeztünk úgy kitalálni a kiskonyha elrendezését, hogy ne kelljen sokat alakítani rajta, és stabil maradjon.
A szekrény egyik oldalán két fiók volt, alatta egy nyitott résszel, a másikon pedig egy polcos rész, ajtóval.
A fiókokat kivettük, aminek a helyére egy nyitott polc került. Alulra kosarat tettünk, mert szerettük volna, ha a nagy konyha elemei/kiegészítői visszaköszönnek a játék konyhán is. A felső polcok elé varrtam egy kis függönyt, amit egy vitrázs rúdra tettünk (ezt Apa méretre vágta.)

A korábbi zárt ajtós részből lett a sütő. Apa eleinte át akarta alakítani felülről lefelé nyíló sütőajtóvá, de a gyerekek miatt nem találtuk praktikusnak, féltünk, hogy a kicsi könnyen magára rántaná, és nyitott állapotban csak átesnének rajta. 

Így maradt az a verzió, hogy vágtunk rá egy „ablakot”, és Apa plexit ragasztott bele, a belső „sütőtérbe” pedig egy használaton kívüli sütőrácsot vágott méretre, hogy még jobban hasonlítson egy igazi sütőre. Hogy kívülről is hasonlítson, igyekeztünk hozzá olyan fogantyút találni, mint az igazi sütőkön, és négy fa fiók gombot fújtunk feketére, ezek lettek a tűzhely gombjai. (Én jobban szerettem volna, ha a gombok felülre kerülnek a munkalapra, de a helykihasználás miatt Apa lebeszélt róla.)

A munkalap bal oldalán egy kör alakú lyukat vágtunk, amibe egy rozsdamentes keverőtálat ragasztottunk, ez lett a mosogató.
A stílusban és méretben megfelelő csaptelep (vagy annak tűnő tárgy, pl. cső + gombok) ki/megtalálása volt talán a legnagyobb fejtörés az egész munkában. Jobban hajlottunk az igazi csap felé, de amik igazán „vintage” stílusúak voltak, azok vagy vagy ’órmótlanul’ nagyok lettek volna ide, vagy méregdrágák…  Végül kompromisszumot hoztunk, pár száz forintos vaterás csapot szerelt be Apa.

A munkalap jobb oldalán a tűzhely egy ezüst vinyl, amire egy műanyag tányéralátétből kivágott, különböző méretű köröket ragasztottunk, ezek lettek a főzőlapok.
A szekrény eredetileg barna volt, amit a munkalapon meg is tartottunk, azonban a többi részét fehérre festettük - így színében pont olyan lett, mint a nagy konyha.
Apa szerette volna tovább fokozni a konyha „hangulatot”, ezért egy régi maradék polcunkat a lapszabászatban ívesre vágatott, és hátulról a szekrényhez ragasztotta.
De még így sem volt teljesen elégedett, úgyhogy egy ismerős digit nyomdával öntapadós anyagra „csempét” is nyomtattak hozzá, illetve felülre az órát.
A mosogató fölé még egy polcot ragasztott, mivel addigra már beszereztem egy rakás kiegészítőt (természetesen színben, stílusban hasonlókat, mint a nagy konyhában), így kitaláltuk, hogy oda tesszük majd a ki csészéket, és a zománcos kis merőkanalaknak sem tudtam ellenállni, annyira adta magát, hogy azt még díszítő elemként felszereljük.

Annyira élveztük egyébként ezt az egészet, és tényleg rengeteg lendületet és inspirációt adott hozzá a blogbejegyzésed ebben a témában (is). Köszönjük! "

Végül pedig egy olyan olvasói munkát mutatok, ami nekem különösen nagy örömet okozott, mert rajta keresztül megint meg tudom mutatni, hogy a Bonanza bútor igenis klassz, csak kell neki egy kis festék :-)
No meg türelem, de erről Niki beszéljen:

"Látom, gyűlnek az olvasói munkák, gondoltam én is írok neked , bár a képek telefonnal készültek, szóval nem biztos, hogy ki tudod rakni, de már hetek óta tervezem, hogy megmutatom mire inspiráltál.
A történet lehet kicsit hosszú lesz...
Szóval adott egy Bonanza étkező garnitúra ( ami mint később kiderült nevada, de ránézésre túl nagy különbséget még most sem látok rajta, van egyáltalán???) , ami  33 éve "ékeskedik " a szüleim étkezőjében. Adva vagyok én, aki 33 éve utálja a sötétbarna színét arról nem beszélve, hogy az idő vasfoga azért meglátszott már rajta.

 Amikor tíz évvel ezelőtt elköltöztem itthonról nagyon boldog voltam, hogy már csak a vasárnapi ebédeken találkozunk egymással ( a bútor és én)
Aztán az élet furcsa fintora következtében a kislányom születése után visszaköltöztünk a szüleimhez és mivel én itthon dolgozom , más megoldást nem találva, az étkező lett az a hely, ahol dolgozhatok...és én a napjaim háromnegyed részét a 33 éven át utált bútor társaságában töltöttem :/
Könyörögtem a szüleimnek, hogy engedjék meg, hogy lecseréljük, de ők már a gondolattól is kiborultak, úgyhogy beletörődtem, immáron elválaszthatatlan társam lesz a dolgos hétköznapokban.
De rátaláltam a blogodra és egyre jobban éreztem, hogy megtaláltam a megoldást...ezzel keltem, ezzel feküdtem, ezzel álmodtam :-) és márciusban végül úgy alakult,hogy a szüleim elutaztak 2 hétre és én nagy lendülettel belevágtam....nos abba inkább nem megyek bele, hogy hányszor csaptam a földhöz azt ami a kezem ügyébe került, mert semmi, de semmi nem ment simán, ha annyit mondok, hogy a férjem már elkezdett a vaterán használt bonanzákat vadászni, akkor azzal talán érzékeltetem kicsit milyen "állapotok" uralkodtak.... aztán egy nap elkészült az első teljes darab és onnantól már éreztem, hogy jó úton járok.

Ha magamnak csinálom biztos bevállalósabb lettem volna a színekkel és a rengeteg csetresz sem került volna vissza rá, de figyelembe kellett vennem a szüleimet és azt, hogy így is sokkoló lesz a látvány számukra.

Hazajövetelük előtti napon nem aludtam, nagyon izgultam....sokkolni sokkolta őket az átalakulás, de nagyon örültek én pedig a munkálatok alatt egészen megszerettem és már nem akarok mindenáron megszabadulni tőle.
Szóval, Kata, köszönöm, ha te nem vagy biztos eszembe sem jut átfesteni.
Csatolva küldök előtte. közben, utána fotókat...nem tudom mennyire használható, inkább csak azért írtam, hogy megköszönjem, mert nélküled nem ment volna"

Mit szóltok? Ez azért nem semmi meló volt!
Nektek melyik átalakítás tetszett a legjobban?

Lábtartó vitrinből

A DIY blogger katasztrófája, amikor nincs "előtte" fotó.
Eddig ezt a borzasztó fiaskót sikerült megúsznom, de most egy olyan átalakítást mutatok nektek, amihez sajnos égre-földre keresgélve sem találtam meg a kiindulási állapotot.
Viszont mégis meg akarom mutatni, mert szép átalakítás lett és mert lehet belőle okulni.
Az úgy volt, hogy hozzájutottam egy neobarokk vitrin-szerűséghez, ami valószínűleg üzletbe készült, mert az üveges felépítmény a hátsó oldalán volt nyitott, ott lehetett belepakolni, mintegy kirakatként.
 Nem túl praktikus megoldás egy otthonba, ráadásul a neobarokk lábazatra szerintem utólagosan építették fel a az üveges részt, tehát még eredetinek sem volt mondható.
Hazahoztam, először arra gondolva, hogy úgy ahogy van felújítom és megpróbálom eladni egy üzletnek, display-ként.
De addig kerülgettem, hogy végül rájöttem, nekem ez a cucc kell, függetlenül attól, hogy eredeti funkciójában gyakorlatilag használhatatlan a számunkra.
Mondtam is a szerelmemnek, hogy ezt én bizony megtartom. Láttam rajta hogy nem örül a hírnek, de nyelt egy nagyot én meg folytattam: lebontom a vitrines részt és csak a lábat használom, méghozzá egy lábtartó lábaként.
Ugyanis a láb pont ugyanaz a forma volt, mint a kanapé lába!
Boldogan vizionálva a gyönyörű új lábtartót, az én kedvesem hatalmas lelkesedéssel azonnal lebontotta az üvegvitrint, én pedig nekiestem a fehér de már csúnyán elsárgult festéknek és a nagy munkában nem is gondoltam a dokumentációra. Így a kiindulási állapot már a bontás és mint utóbb kiderült a második réteg festék leszedése utáni állapot:

Az eredeti, fehér réteg alatt volt egy bézs szín és végül ez a szürke. A festéket kromolux-szal próbáltam leszedni és hegyes raskettával letolni a faragott részeken. 

Az elős két réteg még viszonylag könnyen le is jött, de a szürke, az makacsul tartotta magát.

Nem lett volna baj, ha festeni akarom a keretet, mert akkor csak átcsiszolom a felületet, a díszeknél akár kézzel és már teszem is rá az alapozót.

De nekem a natúr fa kellett, mert olyan színűre akartam pácolni, mint a kanapé kerete!

Ennél a pontnál szakadt meg egy időre a munka, egyéb elfoglaltságok és elkedvetlenedés folytán.

A fonalat ott vettem fel, hogy Zsófi szólt, hogy egy magazinba szeretné fotózni a nappalinkat, úgyhogy kapjam össze magam és készüljek el amivel el szeretnék, de gyorsan.

A gyors bútortuning az nem az én oldalam, úgyhogy ettől a ponttól bevallom, segítséget vettem igénybe.

Egyrészt beláttam hogy ezt a díszített, faragott lábat nem fogom tudni a saját eszközeimmel makulátlanra csiszolni és minden festéktől megszabadítani. (vagy legalábbis nem rövid idő alatt)

Így a láb elkerült egy homokszóró műhelybe. A homokszórás során, nagy erővel millió kis szemcse ütődik a fához és ez az erő tisztítja meg a bútort a festéktől. Ezt házilag nem lehet kivitelezni, viszont nagyon jó megoldás, ha szép, egyenletesen festékmentes felületet szeretnénk elérni egy faragott bútoron.

A műhelyben le is pácolták nekem és onnan ment Péterékhez, akiknél én magam is kárpitozni szoktam és akik kb egy nap alatt megcsinálták nekem a láb tetejét, a kanapéhoz passzoló tűzött felületet. Hm, nekem egy hét lett volna, az tuti!

A tűzésről itt most nem is írok részletesen, hiszen ITT meg ITT és ITT is alaposan körüljártam a témát a saját munkáim kapcsán.

A tűzött lábtartó pedig időben készen lett, mi pedig nagyon örülünk neki, mert így már vasárnap délutáni hencsergéshez is tökéletes a nappalink, felpakolt lábbal, kényelemben. 

 

 A fiúk nem pont rendeltetés szerűen használják :-)

To do lista áprilisra

Nekem van "to do" listám.
Nem is egy, több is.
Van a noteszemben egy, van a gépemen beállítva egy és van mindig valahol egy hevenyészve felfirkantott gyűrött papírlap is. Többnyire a táskámban.
Ez a "to do" lista arra jó, hogy őrülten frusztráljon az idő múlása és rövidsége, valamint az, hogy mindig pont feleannyi dologra van időm egy nap mint amennyit bele szeretnék pakolni.
A napi szintű "to do" lista mellett van egy hosszú távú tervek megvalósítására vonatkozó listám is, amin általában a felújításra váró bútorokkal kapcsolatos terveim vannak.
Egyszer azt olvastam, hogy ha több fórumon nyíltan beszélünk a terveinkről, akkor az nagyban elősegíti a tervek mielőbbi megvalósítását, hiszen senki sem akar mások előtt kudarcot vallani azzal, hogy felvállalt terveit nem valósította meg.
Ennek a gondolatmenetnek a kapcsán most megmutatom áprilisi bútorfelújítós terveimet. Nem akarok túllőni a célon, ezért csak két bútort mutatok be, bár szívem szerint többet is tennék.

De most ismerkedjetek meg két új kis kedvencemmel, akikben szerintem van fantázia, csak erősen és alaposan ki kell nyitni hozzá a szemünket:

A kis ülőkének épp ma délelőtt láttam neki azzal a tervvel, hogy amíg a Bertoia-székről álmodozom, legyen egy vagány ülőalkalmatosságom a fésülködő asztalom előtt. (a Bertoia székről bővebben ITT olvashattok, a fésülködő szekreterről pedig ITT)
Leendő férjem  olyan meglepett és kissé szkeptikus csodálkozással kérdezte hogy "csinálni akarsz ezzel a bútorral valamit?" hogy nem mertem bevallani elsőre, hogy" igen,méghozzá a saját hálószobánkba készül", így inkább csak annyit mondtam konokul, hogy "igen".
A pad is a saját házunkba készül majd, de erről sem beszélek egyelőre itthon. Majd eljön annak is az ideje, fel is írom a "to do" listámra.......
Szóval, a pad a terveim szerint a tetőtéri gardróbunkban lesz majd egy praktikus darab. (a gardróbról fotókat ITT láthattok). Persze úgy, hogy a saját anyja sem ismerne rá, de ezt talán már megszokhattátok tőlem.
Szeretem ezt a formát, érdekes MCM-koppintás, mondjuk vacak kivitelezésben. De alakítottam már át ilyen ülőkét, aki régebb óta olvas talán emlékszik is rá:

Akkoriban stylingban nem voltam túl erős...;-)

Akkor raktam bele némi glamouros nőiességet. Szerettem ezt a munkámat nagyon, de most valami kicsit mást szeretnék legalábbis hangulatában biztosan, hogy passzoljon a mostani otthonunkhoz.

Majd meglátjátok! Áprilisban minden kiderül.....

Ti küldtétek

Újabb csokorra való gyűlt össze az olvasóim munkáiból és most már hagyományt teremtve, újra és újra bemutatom nektek az "aktuális készletet".
Elsőnek egy nagyon munkás, de annál látványosabb DIY-projektet mutatnék, amit Edit vitt véghez, nagy türelemmel és kitartással.
A vidám, színes, kedves pompom szőnyeg elkészítéséről így ír Edit, Szegedről:

"A szőnyeget kisebb-nagyobb megszakításokkal másfél hónapig készítettük két barátnőmmel.2 barátnőmmel (Eszter és Anna). A szőnyeg 125 cm átmérőjű és közel 600 db pompomból áll (több kg fonalat használtunk fel). Amikorra belejöttünk, 1 pompom úgy 2 perc alatt készült el.

 Egyesével csináltuk őket, nagyméretű fakötésű alátétet használva.  A neten keringő pompom sorozatgyártás nekünk nem jött be, mivel úgy sok utómunka van a pamacsokon, hogy szép gömbölyűek legyenek (a mi módszerünkkel nem kellett őket fazonírozni). Egy pompom gyártó megoldás lehet, de nekünk nem volt olyanunk.  Amikor készen voltak a bojtok(legalábbis azt gondoltuk, hogy elég lesz, ami készen volt), kivágtuk a szőnyeg  csúszásgátlót megfelelő méretűre, majd egyesével felcsomóztuk őket. Ez már viszonylag haladós. A szőnyeg hátlapjára terveztünk egy réteg vásznat, vagy valamit, hogy ne a fonalak lógjanak ki, de ez egyelőre nem készült el...

 A nappalim imádott tárgya lett a saját készítésű szőnyeg.

Azért van pár tanácsom arra az esetre, ha valaki arra adja a fejét, hogy megcsinálja:

jól át kell gondolni, ,mert nem épp olcsó mulatság (viszont megéri, mert mindenki a csodájára jár :D) és olyan lakásban nem lesz hosszú életű, ahol van kisgyermek vagy háziállat. Mondjuk a mi kutyánk fél tőle és eddig egyszer feküdt csak rá.

Nem lehet normálisan takarítani, mi ki szoktuk rázni jó alaposan.

Mindenképp nagyon szorosan kell megkötözni a pompomokat, mert különben használat közben folyamatosan hullani fognak a szálak.

Ajánlom, hogy jó vastag szálú legyen a választott fonal, mivel az sokkal tömörebb bojtokat eredményez.

Mindenkinek sok sikert hozzá!"

 Aztán itt van egy gyönyörű fürdőszoba felújítás, Liliék kivitelezésében.

Lili így ír a munkáról:

"Egy éve vettünk egy lerobbant házat Rákospalotán, építészházaspárként javarészt mi újítgatjuk fel a mi "kicsiházunkat". A Facebook-on ReNova nevű oldalunkon követik a barátaink a haladást, ha van egyszer kedved és időd is rá, nézz körül, bár egy alapos update fotózást illene ejtenem lassacskán... ()

A felújításról képeket ITT nézhettek még.

Van saját drótlámpabúra, csipketerítőkből, reklám-molinóból ill. régi falvédőkből függöny, fekete-fehér csíkos padló+ szivárványszínes ajtók, én is épp "kárpitozok" egy retro klubfotelt stb. És a kertben expanellányként, lassan 3 gyerekkel csupa fura dologra vagyok rákattanva: lesz retro gömbmászókánk lugasként, tavaly jól működött a raklap salátásunk, óriás babsátrat növesztettünk, öntöttünk beton térköveket - egy az egyben Ivanka Flaster, csak épp 300 Ft-os öntőformával készül, hobbitlakká alakítottuk a kutyaházat és a megaraklap-fészert is már csak le kell festenünk.

És a fürdő is félig kész! Odalent a felújított néni-hagyaték, amit a fészerben találtunk kissé megrohasztva. Ezt kombóztuk egy mázlis 5000 Ft-os Ikea FYND mosdóval. Odafent pedig a krómszprével lefújt mega-szarvasagancs a Vateráról, melyről villanykörték fognak lógni a közeljövőben. (A padlón terül és a falra felfut egy jó kis vízálló laminált padló, a többi vízálló Tikkurillával lett kifestve.)"

 

Hogy tetszik nektek? Én imádom, minden részletét. Lili, alig várom a folytatást!

 

 

Végül pedig egy szék átalakulását láthatjátok, Biaca tolmácsolásában. Ilyen volt, ilyen lett, a történetét pedig olvassátok el Bianca blogján (ITT)! Megsúgom, hogy Bianca másnak is vállal hasonló felújítást.

 

 

Még több inspirációra vágytok? Kövessétek a blogot Facebook-on is (ITT)!
Ha nektek is van hasonlóan nívós DIY-munkátok szép fotóval, ne habozzatok elküldeni nekem a kicsihaz@gmail.com email címre!