Helló Billy!

Az átalakított Rast komódok után, egy újabb nagyon gyakran vásárolt Ikea darabot tuningoltam fel, méghozzá a Billy könyvespolcot. Erre a termékre is azért esett a választásom, mert keskeny, így nem foglal majd sok helyet, a polcain viszont sok könyv és játék elfér majd.
Ez a bútor is egy jó kis alap, lehet sokféleképpen alakítani, formálni. Festéssel, tapétázással, dekortapasszal és persze díszléccel.
Mi mással? :-)
A komód átalakítás után maradt még díszlécem és azokat most fel is használtam ennél az átalakításnál. Egyrészt, mert a díszlécezés mindig jó trükk, másrészt, mert így egységes stílusúvá alakítom az egyébként jellegtelen Ikea bútoraimat, hogy rímeljenek egymásra a fiúk szobájában.
Mivel azt akartam, hogy az egész polc régiesnek tűnjön és el akartam tüntetni az ikeás jellegzetességeket, be kellett tömnöm a polcoknak kifúrt számtalan lyukat. (úgyis tudtam, hogy azt a két polcot hova fogom tenni)
Ehhez a művelethez festhető, csiszolható szilót használtam. Csak fogtam a tubust, betettem a kinyomóba és belenyomkodtam az anyagot a lyukakba.

Ezután nem csináltam mást, mint a laminált felületet átfestettem a szokásos, visszafogott, kellemes bézses árnyalatú színre, úgy ahogy kell. A festék megszáradása után, a szintén lefestett, kétféle díszlécet fellőttem szögbelövővel a helyére.

Ez lett a végeredmény:

 

Díszléceket pedig ezeken a helyeken érdemes keresni:
www.zatik.hu
http://www.bohacs.eu/
http://www.maroszerszam.hu/index.php?categoryID=125
http://balintbarkacs.unas.hu/spl/251719/Fa_lecek

Eddig így alakul a fiúk szobája: (a posztok a képre kattintva érhetőek el)

Káoszból indulunk:

Emelt ágyból szimpla:

Egyszínűből szines:

DIY tároló:

Dupla Rast Hack:

 

"Új" szőnyeg: 

Kell még ruhásszekrény, íróasztal székekkel, világítás és kedves dekoráció!
Folyt. köv.

fotók: Balogh Orsi

Felújítás vasalóval?

Ez a kredenc két éve van nálam. Iszonyú rossz állapotban találtam rá, az egyik lába kiesve, a teteje megégve, a furnérborítása itt-ott felhullámosodva, fiókjai beragadva, láthatóan nem csak megégett, de meg is ázott.
Egyszóval, több sebből vérzett.
Mégis, nagyon-nagy szerencsének éreztem, hogy megszerezhettem magamnak!
Két évig pakolgattam a sokszor útban lévő bútort, tettem ide meg oda, de valamiért mégsem akaródzott hozzá nyúlni.
Pedig az elején azt gondoltam, hogy szépen felújítom és aztán eladom. Már tervezgettem a színeket hozzá.
Elképzeltem vadító sárgával, szűzies fehérrel, visszafogott szürkével, maszkulin feketével. Tudtam, hogy bármit kenek rá, jól fog kinézni, egyszerűen azért, mert szép a formája. Így, "natúr" állapotában is csodálatos darab lehetne, ha értenék a bútorasztalossághoz és a restauráláshoz.
De egyikhez sem értek.
Tulajdonképpen, azt hiszem, azért nem álltam neki eddig, mert nem éreztem magam felkészülve rá.  Most. Viszont. Itt. Az. Idő.
Talán már felkészültem.
Ez a komód/kredenc lesz ugyanis a konyhánk dísze, fő darabja a másik gyönyörűség mellett. (ááá, nem tudok megválni az igazán szép daraboktól...)
Nagyon izgalmas feladatnak ígérkezik a felújítása, több trükköt is meg tudok majd mutatni rajta, ráadásul végre, végre egy igazi nagyágyút vetek be a munkám során: a Farrow and Ball bútorfestékét!
De az ecsetragadásig még hosszú és rögös lesz az út. Több előkészítés kell, mint egy egyszerű csiszolás.

A komód tetején lévő égési sérülést és a felrepedezett faanyagot el kell tüntetnem. Ehhez drasztikus módszerhez folyamodtam: széles spakli és gumikalapács segítségével elkezdtem felszedni a sérült borítást. Tudtam, hogy a repedezett lemez alatt ép fát találok majd.
A spaklit srégen tartva, határozott ütésekkel nyomom a fafurnér alá, közben finoman feszítve fel a furnért, illetve a falapot, amire a furnért ragasztották anno.
Jó kis izommunkával fel is szedtem mindent. Aztán elmentem ebédelni és remegő kézzel fogtam a kanalat.

Az égésnyomot ezután alaposan körülcsiszoltam, spaklival még felszedegettem az égéstől itt-ott felpuhult fát és jól kitisztítottam a mélyedést.
Erre azért van szükség, mert ebbe fogom tenni a fatapaszt, de most nem a szokásos Mestertapaszt fogom használni, hanem egy két komponensű műgyanta ragasztó-tömítőt, amit egy olvasóm ajánlott figyelmembe, a neve Ponal Duo. De minden javítóanyagot csakis tiszta, makulátlan felületen használjunk!

Közben, alaposan megnézegetve a komód oldalát, láttam, hogy a furnér több helyen is hullámos, levegős, lifeg. És ez baj. Ha ugyanis a felhullámosodott furnérra ráfestek, csak egyre jobban hullámos lesz, és a belevegősödést sem fordítja vissza semmi.

Nincs más megoldás ilyen esetben, mint a furnérlemez teljes eltávolítása.
A komód egyik oldalán a lemez, amire a furnér volt ragasztva, kissé elállt, mert felengedett a ragasztó, ezt gyorsan visszaragasztottam és duct tape-pel körberagasztottam, hogy legyen ami szorítsa és helyén tartsa a lemezt, amíg megköt a ragasztó.

Ezután nekiláttam eltávolítani a felhullámosodott furnért.
Erre a neten találtam egy jó tippet és gondoltam, most itt az alkalom letesztelni. A lényege , hogy vizes rongyot teszek a felszedni kívánt furnérra, és ezt a vizes rongyot kezdem vasalgatni a forró vasalóval.
Nem hangzik valami biztonságosan, ugye?
Mindegy, nekiláttam. És egész jól működött, bár nagyon lehetett látni, hogy hol, mennyi ragasztót használtak, illetve még azt is észrevettem, mintha nem is ugyanazt a ragasztót használták volna a komód egyik és másik oldalán.
Nem volt gyors munka, de a víz és a hő, mint a paradicsom héjának lehámozásánál, megtette a magáét, és egy idő után, könnyedén nyúltam be a spaklival a furnér alá, és egyszerűen elkezdtem azt "letolni", olykor meg kézzel lehúzni a furnér darabokat. Meghámoztam a komódot.

A munka végeztével, ott maradt a csupasz, sérülésmentes fa.
Na, ezzel már lehet kezdeni valamit!
De az egy újabb történet lesz.
Maradjatok vonalban, hamarosan folytatom!

Azoknak, akik végigolvasták ezt a hosszú írást, itt a nagy bejelentés:

Ez a poszt nem jöhetett volna létre a Farrow and Ball nélkül! :-)
De hogy ne csak én részesüljek a jóból, ti is kaptok valamit!
Egyrészt, mától egy hétig tart az a nyereményjáték, melynek a díját, egy doboz Estate Eggshell típusú festék, a boltban lévő színek bármelyikéből, a Farrow and Ball magyarországi képviselője, a Fabcolor Hungary ajánlotta fel.
A játékban való részvételért látogassatok el a honlapjukra és nézzétek meg, milyen festékeket árulnak és milyen színeik vannak. A poszthoz írjátok be kommentben, hogy mit és milyen színnel festenétek át! (a F&B által használt fantázianeveket kérjük!)
A játék időtartalma egy hét, sorsolás 2013.06.03.  19 óra. Az eredmény kihirdetése a facebookon illetve ennél a posztnál, kommentben történik.

A másik naaaaaagy hírem, hogy mától egy hónapig bárki, aki a Fabcolornál vásárol festéket, és "bemondja" a Kicsiház "jelszót", 10% engedményt kap a vételárból! ( a kedvezmény más kedvezményekkel össze nem vonható)
Hajrá, ez soha vissza nem térő lehetőség!

Update: A felújítás folytatásáról ITT és ITT olvashattok!

Dupla Rast hack

Már elég régóta olvastok és ismertek engem ahhoz, hogy tudjátok nagyjából mire számíthattok ennél az átalakításnál. Egyszerű nő vagyok, nem tudom kihagyni a szokásos kis trükkjeimet. Mert ami beválik, az beválik, nem érdemes túlspilázni a dolgokat, hiszen a kevesebb több. (bár van amikor meg a több a több, erre is tudnék példát)
De most, a fiúk szobájába alkotott brutális szemcsapda mellé nem tehetek be sem szegecselt, sem színátmenetes, sem egyéb harsány színű bútort, mert ide most csak a visszafogott elegancia passzol.
No de hogy lesz elegáns, ne adj Isten vintage hangulatú egy Rast komód? Pláne kettő?
A válasz a finom, visszafogott árnyalatú festék, díszléc és extra lábak.
Mert a díszléc az abszolút Jolly Joker! Feldobja a legbénább, legócskább, legsemmitmondóbb bútort is, olykor pedig a falaknak is jót tesz. (a lábakról már nem is beszélve!)
Mivel két Rast komódom volt itthon, melyekkel már ezer éve terveim voltak, plusz volt egy nagyon de nagyon konkrét elképzelésem, neki is láttam a régóta halogatott megvalósításnak.
Olyan bútort akartam a fiúk szobájába, ami régies, vintage hangulatú, fiókos, sok cuccot elnyelő, de semmiképpen sem robosztus, sok helyet foglaló, mert az bizony nincs.
 Ezért is adtam fel a vadászatot a Vaterán  és ezért is esett a Rast komódra a választásom, mert annak mélysége mindössze 30 cm, de azért fiókos, ráadásul kényem-kedvem szerint alakíthatom.
A két meglévő fiókos komódból pedig csináltam egy hatfiókos, nyitott polcos darabot a játékoknak és könyveknek.

Első körben, vettem némi faanyagot az összeépítéshez, méretre vágatva. Két darab 160 cm-es MDF lapot és egy darab 30x70cm-es MDF lapot és négy bútorlábat.
A tavaly nyári nagy átjáró átalakítási bukásból megmaradt iszonyatos mennyiségű díszléc pedig adta magát. Én már akkor tudtam, hogy az a sok anyag nem vész kárba, a díszléccel mindig lehet kezdeni valamit!
És lőn.
Első körben fogtam, és összefogtam pár csavarral a két komódot, majd ráállítottam az alapra, ami jóval hosszabb, mint a két szekrény. Ragasztottam és csavarral meg is erősítettem az alapot és rajta a két komódot, majd feltettem a tetejét, amit szintén ragasztottam, és szögbelövővel lőttem össze, hogy ne maradjon nyoma, mint a csavarnak. Meg is volt az új szekrény alapváza:

Ezeket a komódokat egyszer már használtam egy styling anyaghoz, mondanom sem kell, hogy teljesen más dizájnnal ;-)

A komód felépítéséből adódó alsó beszögellést, kvázi lábat két darab extra fadeszka és két különböző díszléc beillesztésével tüntettem el, mert az összképbe nem fért bele az a beugró.

Ezután jött a munka és a terv kivitelezésének neheze. A díszlécek kimérése, gérbe vágása és helyükre illesztése.  Na ezzel aztán lehet szenvedni! Írtam már arról, hogy én ezt hogy csinálom, egyszerű kis kézi gérvágó tokkal és hozzá való fűrésszel. Ezzel a módszerrel a hajam is kihullik, mire ezt a rengeteg lécet méretre vágom. De azért megpróbáltam.
A munkamenet a szokásos: felmérem és felrajzolom a lécek helyét, majd a kimért méreteket leszabom. Ennél a bútornál ez hatvan darab gér!
Kézi gérvágóval nem olyan jó mulatság.
Régóta vágytam már egy asztali gérvágó fűrészre, és éppen ezért iszonyúan örültem, hogy éppen most kaptam a szerelmemtől egy igazán dögös kis gépet, ami a legújabb játékszerem lett:

Szerencsés nő vagyok, igaz?
Ez a gép egy igazi főnyeremény, nagyon komoly, profi darab. Öröm volt vele dolgozni. Pontos, és a hozzá való lefogatónak köszönhetően biztonságos is. Mértem, nyisszantottam, mértem nyisszantottam, mértem......és elég jól haladtam.
A felső takaró vastagabb díszlécek, melyek valójában képkeret lécek, függőleges helyzetben kell gérbevágni kézi gérvágóval így tud szépen körbefutni a bútoron. Az én gépemen függőleges gérvágó funkció is van, így ezt is egy mozdulattal megoldottam. A tetejénél az illesztést a bútor és a díszléc között ki is tapasztottam, hogy ne látszódjon a toldás miatt kialakuló rés.
Kezdett a komódom nekem tetsző formát felvenni:

 A léceket forró ragasztópisztollyal és faragasztóval együtt ragasztottam, azért, mert a forró ragasztó ahogy kihül, gyorsan odatapasztja a léceket a helyükre addig, amíg a faragasztó megszárad. Így nem mozdulnak el a helyükről a kis léceim munka közben.
Száradás után kitapasztottam az illesztések nyomát fatapasszal, kézzel a résbe simítva.

Végül, amikor az összes léc a helyére került, és a polcot is kivágtam itthon talált deszkából, lefestettem vizes bázisú zománccal az egész bútort, hogy "összeforrjanak" az egyes darabok.Ahol kellett, a réseket fatapasszal tüntettem el.
Utolsó tuningként lábakat tettem a szekrénykére és eltüntettem a két oldalon lévő fogantyúk helyét, hogy középre tehessek egyet. (a furatnyomot így kell eltüntetni)

Huhuhúúú, ráismertek még? Mert én alig! Végre újabb lépéssel közelebb jutottunk a rendezett, szép, elegáns fiúszoba-álomhoz.

Mondtam én, hogy a díszlécekkel mindig csodát lehet tenni, ugye?
Ha kedvet kaptatok, nézzétek meg a többi díszléces átalakításomat is! Folyt. köv. egy újabb Ikea bútorral....

- fenyőkomód totális átalakulása
- fali dekoráció díszlécekből
- ikea lack asztalka hack
- dobozbútor mini díszléccel
- retro komód átalakítás
- játékkonyha bútorlapos lerakóasztalból
- konyhapolc
-még egy konyhapolc


Fotók: Balogh Orsi

Megjött a jó idő, lehet barkácsolni!

Emlékszem, október végén el akartunk ültetni egy fát, de hirtelen olyan rossz idő lett, hogy gondoltuk, várunk addig, míg újra jóra nem fordul. Ez a fordulat pedig csak fél év múlva jött el. Jó sokat dideregtünk, fáztunk, és hiányoltuk a napfényt!
És most úgy tűnik, végre megérkezett hozzánk a tavasz!
A jó idő jót fog tenni a blogomnak. Mert a hidegben, esőben, hóban, fagyban, vajmi kevés kedvem volt az alig fűthető garázsban barkácsolni, festegetni, alkotni. Így a nagyobb munkák, elképzelések, ötletek megvalósítása várta a jó időt. De főleg, a fiúk szobájának kipofozása.
Ami ma el is jött, én pedig Gyulám segítségével, belefogtam a fiúk szobájának berendezéséhez.
Ahogy kisütött a nap, Gyula már hozta is a fűrészét, és ripsz-ropsz, lefűrészeltük a fiúk emelt ágyainak lábait.
Hogy miért? Mert rossz döntés volt megvenni őket. Sokáig még magamnak sem vallottam be, de utáltam az emelt ágyat. Ronda volt, masszívan agyonnyomta a szobát, ami a monstrumok miatt szinte folyosószerűvé vált. Eredetileg úgy terveztem, hogy a kis szobában nagyon jó lesz, ha megemelem az ágyat, mert alatta majd elfér egy csomó pakolós, meg egy íróasztal is, a leendő kisiskolásomnak.
De közben egyre jobban éreztem, hogy nem lehet egy íróasztalt betenni egy ágy alá. Olyan vacak lesz az egész és nyomott. Hogy szárnyaljanak a gondolatok és a tettvágy egy ágy alatt? Hogyan alkosson, tanuljon és szárnyaljon egy ágy alatt? Nekem nem menne. Ráadásul, valahogy az egész túlzsúfolt hatást keltett és mégsem maradt hely semmire.

Talán ezért nem is volt ihletem, hogy mihez kezdjek a fiúk szobájával, hogyan helyezzek el alig tizenkét négyzetméteren két rosszcsontot, két ággyal, megfelelően nagy tanuló-rajzoló sarokkal, és megszámlálhatatlan mennyiségű vicik-vacakkal. Ihlet hiányában, hónapokig fennállt ez a szedett-vedett állapot, s bár a fiúkat nem különösebben zavarta, bennünket egyre inkább.

Aztán megláttam ezt a fotót, és jött az a bizonyos AHA- élmény és innentől kezdve, már csak a jó időt vártam.

www.ohhappyday.com

Végre elkaptam a fonalat! Rájöttem, hogy a magasított, emelt ágyaknak menniük kell és nagyon furmányosan tálaltam is a témát a fiúk elé. Mondtam neki, hogy ha kicsi ágyuk lesz, azt oda tesszük, ahonnét este a legjobban rálátnak a nappalira. (vagyis ránk..)
Talált, süllyedt, deal! :-)

Azért voltak szép pillanatai az emelt ágyaknak:

De főleg izgalmas pillanatai:

Duuuurva, ugye? Tetézve azzal, hogy nagyobbik gyermek hajlamos az alvajárásra, teljesen evidens, hogy áttértünk egy sokkal megnyugtatóbb, biztonságosabb, ugyanakkor a tér és az elrendezés szempontjából sokkal kedvezőbb megoldásra:

Ez lett tehát az új kiindulás alap. Sokat jutottunk előre, mert végre van fény az alagút végén: már látom a lehetőséget, hogyan lesz az alig tizenkét négyzetméterből nagyvonalúan funkcionális, ugyanakkor kedves és bohókás tér a fiúknak. Még egy kis festés itt, egy kis bútortuning amott, némi kárpitozás, fúrás faragás, és készen is leszünk!
Ha ilyen idő lesz, nem is olyan sokára.....