Tálaló felújítása 3. rész

Igazán adósotok vagyok ennek a történetnek a végével.
Mégpedig egy happy enddel, mert gondolom, ezt várjátok igaz?
A tálaló, ami megégve, átnedvesedve, kiesett lábbal és beszorult fiókokkal került hozzám, két évet dekkolt a többi általam gyűjtögetett lom között, míg rászántam magam a felújítására.
Amikor idehoztam a Nagy Házba kevés kis motyóm egyik darabjaként, akkor már konkrét céllal érkezett: neki szántam a főszerepet a konyhánkban.

Az átalakulás nem volt egyszerű, nemhiába halogattam a dolgot. A tetején tátongó égett lyukat el kellett tüntetni.
A felnedvesedett, belevegősödött, fel-fel pattogzó fafurnért el kellett távolítani, a fiókjait pedig le kellett gyalulni, a nem használt kulcslyukakat eltüntetni. Itt tartottunk, ezek voltak az előző részek eseményei.
Miután a test és a fiókok szép állapotba kerültek, az ajtókat kellett kezelésbe vennem.
Sajnos az egyik ajtónak olyan rossz állapotban volt a furnérozása, hogy nem csak a felső réteg, a furnér sérült, hanem a lemez is, amire a furnért ragasztották, így a deszkáig fel kellett szednem az elemeket.

Erre a deszkára nemigen festhettem rá, mert elég rondán nézett volna ki.
Így vettem hozzá farostlemezt és sniccerrel beszabtam és beragasztottam a helyére. Erre már nyugodtan festhettem!

Úgy döntöttem, hogy nem csak a fiókokat és a szekrény belsejét tapátázom, hanem  az ajtókat is belülről. Ehhez először feltettem az ajtókat, hogy még véletlenül se tévesszem el, melyik hova való, és melyiken hogy fut majd a minta. Be is jelöltem a minta futásának irányát, mert a munka hevében az ember lánya képes a pancserkodásra.

Ezután a már jól ismert módon tapétáztam az ajtókat.
Az ilyen műveleteknél általában az lesz a baj egy idő után, hogy a tapéta szélén a ragasztó elválik. Ezt megelőzendő, szögbelövővel díszléceket tettem fel körben, az ajtó széleinél. Nagyon szép díszléceket szereztem hozzá.
Végül, hogy munkám tartós legyen és még jó sokáig pompázzon a bútor ebben az állapotában, három réteg lakkot tettem rá, amitől gyönyörű, fényes felülete lett, Természetesen, a tapétázott részek is így jártak. Szabtam még bele egy új MDF polcot, és mehetett a helyére. De hogy a legapróbb részletek is kidolgozottak legyenek, a lámpánk színével megegyezőre fújtam át az ajtópántokat. (a képen csak két pánt van még feltéve, mert ez a kettő száradt meg a fotózásra, amikor Orsi jött....csak hogy eláruljak egy kulisszatitkot...:-))
A történetnek pedig még mindig nincs vége, mert konyhabútorról lévén szó, hiányzik róla valami. Kitaláljátok hogy mi?
Mögé pedig üveglapot teszünk, ugyanúgy mint a sütő feletti falra, hogy védjük a tapétát.
Kell még fölé polc, és nagyon de nagyon keresem a tökéletes falikart, ami a munkapultot világítaná meg.
A tálaló, a mi kis konyhai primadonnánk, így hozzá alakítjuk, tervezzük a konyha többi részét, aminek hétvégén meg is álmodtuk az utolsó részleteit is.
Így aztán, a befejezés helyett, újabb részekkel folytatom az izgalmas történetet, de az már biztos, hogy a happy end az meglesz! ;-)

A felújítás előzményei:

- sérült furnér felszedése
- tátongó lyuk és beragadt fiók orvoslása

A posztot a Farrow and Ball festékek magyarországi forgalmazója a Fabcolor Kft támogatta. Nézzetek be hozzájuk, érdemes, mert a múltkori akció pedig mától egy hónapig újra érvényes: aki a "kicsiház" jelszóra vásárol, 10% kedvezményt kap a vételárból!

"After"Fotók: Balogh Orsi

Felújítás vasalóval?

Ez a kredenc két éve van nálam. Iszonyú rossz állapotban találtam rá, az egyik lába kiesve, a teteje megégve, a furnérborítása itt-ott felhullámosodva, fiókjai beragadva, láthatóan nem csak megégett, de meg is ázott.
Egyszóval, több sebből vérzett.
Mégis, nagyon-nagy szerencsének éreztem, hogy megszerezhettem magamnak!
Két évig pakolgattam a sokszor útban lévő bútort, tettem ide meg oda, de valamiért mégsem akaródzott hozzá nyúlni.
Pedig az elején azt gondoltam, hogy szépen felújítom és aztán eladom. Már tervezgettem a színeket hozzá.
Elképzeltem vadító sárgával, szűzies fehérrel, visszafogott szürkével, maszkulin feketével. Tudtam, hogy bármit kenek rá, jól fog kinézni, egyszerűen azért, mert szép a formája. Így, "natúr" állapotában is csodálatos darab lehetne, ha értenék a bútorasztalossághoz és a restauráláshoz.
De egyikhez sem értek.
Tulajdonképpen, azt hiszem, azért nem álltam neki eddig, mert nem éreztem magam felkészülve rá.  Most. Viszont. Itt. Az. Idő.
Talán már felkészültem.
Ez a komód/kredenc lesz ugyanis a konyhánk dísze, fő darabja a másik gyönyörűség mellett. (ááá, nem tudok megválni az igazán szép daraboktól...)
Nagyon izgalmas feladatnak ígérkezik a felújítása, több trükköt is meg tudok majd mutatni rajta, ráadásul végre, végre egy igazi nagyágyút vetek be a munkám során: a Farrow and Ball bútorfestékét!
De az ecsetragadásig még hosszú és rögös lesz az út. Több előkészítés kell, mint egy egyszerű csiszolás.

A komód tetején lévő égési sérülést és a felrepedezett faanyagot el kell tüntetnem. Ehhez drasztikus módszerhez folyamodtam: széles spakli és gumikalapács segítségével elkezdtem felszedni a sérült borítást. Tudtam, hogy a repedezett lemez alatt ép fát találok majd.
A spaklit srégen tartva, határozott ütésekkel nyomom a fafurnér alá, közben finoman feszítve fel a furnért, illetve a falapot, amire a furnért ragasztották anno.
Jó kis izommunkával fel is szedtem mindent. Aztán elmentem ebédelni és remegő kézzel fogtam a kanalat.

Az égésnyomot ezután alaposan körülcsiszoltam, spaklival még felszedegettem az égéstől itt-ott felpuhult fát és jól kitisztítottam a mélyedést.
Erre azért van szükség, mert ebbe fogom tenni a fatapaszt, de most nem a szokásos Mestertapaszt fogom használni, hanem egy két komponensű műgyanta ragasztó-tömítőt, amit egy olvasóm ajánlott figyelmembe, a neve Ponal Duo. De minden javítóanyagot csakis tiszta, makulátlan felületen használjunk!

Közben, alaposan megnézegetve a komód oldalát, láttam, hogy a furnér több helyen is hullámos, levegős, lifeg. És ez baj. Ha ugyanis a felhullámosodott furnérra ráfestek, csak egyre jobban hullámos lesz, és a belevegősödést sem fordítja vissza semmi.

Nincs más megoldás ilyen esetben, mint a furnérlemez teljes eltávolítása.
A komód egyik oldalán a lemez, amire a furnér volt ragasztva, kissé elállt, mert felengedett a ragasztó, ezt gyorsan visszaragasztottam és duct tape-pel körberagasztottam, hogy legyen ami szorítsa és helyén tartsa a lemezt, amíg megköt a ragasztó.

Ezután nekiláttam eltávolítani a felhullámosodott furnért.
Erre a neten találtam egy jó tippet és gondoltam, most itt az alkalom letesztelni. A lényege , hogy vizes rongyot teszek a felszedni kívánt furnérra, és ezt a vizes rongyot kezdem vasalgatni a forró vasalóval.
Nem hangzik valami biztonságosan, ugye?
Mindegy, nekiláttam. És egész jól működött, bár nagyon lehetett látni, hogy hol, mennyi ragasztót használtak, illetve még azt is észrevettem, mintha nem is ugyanazt a ragasztót használták volna a komód egyik és másik oldalán.
Nem volt gyors munka, de a víz és a hő, mint a paradicsom héjának lehámozásánál, megtette a magáét, és egy idő után, könnyedén nyúltam be a spaklival a furnér alá, és egyszerűen elkezdtem azt "letolni", olykor meg kézzel lehúzni a furnér darabokat. Meghámoztam a komódot.

A munka végeztével, ott maradt a csupasz, sérülésmentes fa.
Na, ezzel már lehet kezdeni valamit!
De az egy újabb történet lesz.
Maradjatok vonalban, hamarosan folytatom!

Azoknak, akik végigolvasták ezt a hosszú írást, itt a nagy bejelentés:

Ez a poszt nem jöhetett volna létre a Farrow and Ball nélkül! :-)
De hogy ne csak én részesüljek a jóból, ti is kaptok valamit!
Egyrészt, mától egy hétig tart az a nyereményjáték, melynek a díját, egy doboz Estate Eggshell típusú festék, a boltban lévő színek bármelyikéből, a Farrow and Ball magyarországi képviselője, a Fabcolor Hungary ajánlotta fel.
A játékban való részvételért látogassatok el a honlapjukra és nézzétek meg, milyen festékeket árulnak és milyen színeik vannak. A poszthoz írjátok be kommentben, hogy mit és milyen színnel festenétek át! (a F&B által használt fantázianeveket kérjük!)
A játék időtartalma egy hét, sorsolás 2013.06.03.  19 óra. Az eredmény kihirdetése a facebookon illetve ennél a posztnál, kommentben történik.

A másik naaaaaagy hírem, hogy mától egy hónapig bárki, aki a Fabcolornál vásárol festéket, és "bemondja" a Kicsiház "jelszót", 10% engedményt kap a vételárból! ( a kedvezmény más kedvezményekkel össze nem vonható)
Hajrá, ez soha vissza nem térő lehetőség!

Update: A felújítás folytatásáról ITT és ITT olvashattok!

Új szerelem: Ikea Vittsjö

Az Ikeában mindig van egy aktuális favorit bútordarabom, leginkább olyanok, amiket sokféleképpen lehet variálni és aminek ezer arca van, feltéve, ha belelátjuk.
Egyik ilyen darab a Rast komód, amiről rengeteget dumálok itthon, és a szerelmem szerint, ha bármit vinnem kéne magammal egy lakatlan szigetre, én valószínűleg egy Rast komódot vinnék, amit jól átalakítok majd hajónak.
Legeslegújabb kis kedvencem mostanában pedig a Vittsjö kollekció .


Imádom őket! színekkel és a polcok fára cserélésével vagy csak átfestésével, teljesen új arcot, új életet lehet nekik adni. Pofonegyszerűen.



A még mindig alakuló, de egyre szépülő irodánkba a Vittsjö kollekció laptopasztalát választottam, ami egyszerre lesz lerakó, vagy más néven konzolasztal, és egyszerre "vendég-dolgozó" sarok itt nálunk.

Én most csak annyit csináltam, hogy fehérre festettem az asztalt. Nem nagy cucc, de egy kis fehér festék nagy változást hozott ennek a nyomorult kis asztalnak az életében. De ha mondjuk előszobába kellene lerakóasztal, akkor az üveglapot egy, a keretnél hosszabb falapra cserélném, majd alulra is tennék egy falapot és a billentyűzet tartó helyére fiókot tennék, úgy festeném le. Ugye, máris másként nézne ki?

Nekem most nem volt alkalmam így szárnyalni, de maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel: a fehér színnek köszönhetően, légies, kecses asztalt kaptam, ami szinte alig foglal helyet. És ez a tízezer forintos bútor valahogy olyan "nagypályás" lett.

Mivel a tetőtér egyik sarkában festettem, olyan festéket kerestem ehhez a munkához, ami vizes bázisú, tehát gyorsan szárad, ugyanakkor nem büdös. A PoliFarbe festékcsaládban találtam vizes bázisú alapozót és zománcfestéket is, jó kiadósat, jól fedőt.


Elég jól lehetett vele dolgozni, bár furcsán ragacsos a festék állaga, úgy ragadt tőle a kezem, mintha vattacukrot ettem volna. Viszont semmi szaga nincs és gyorsan szárad. Ez kellett most nekem!

Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért nem fújtam inkább. Nos, azért nem, mert túl keskenyek az egyes felületek, így elég nagy pazarlás lenne sprayfestéket használni, mert egy csomó anyag elmegy a levegőben. Inkább ecsettel felvittem a festéket, majd szivacshengerrel simára hengereltem. Takarékos megoldás! ez pedig a végeredmény:










Ez az asztal attól nagyszerű, hogy szépen lehet dekorálni. Nem utolsó dolog okosan és szemet gyönyörködtetően stylingolni az asztalunkat, legyen akár író-dolgozó, akár lerakóasztal. Kell például néhány szép dobozka az apró haszontalanságoknak.Kell néhány kép az asztalra, vagy fölé, ami személyessé teszi a teret.

Kell valami apró, és tökéletesen haszontalan dísztárgy. A képen látható hattyú-szobor nagytestvéréről és az elkészítés módjáról már olvashattatok nálam. Hasonlóképpen a két kis vázához, ami szintén nagyon látványos, mindig lehet bele tenni valami szépet, faágaktól, a barkán át a művirágokig, bármit. Elkészítéséről itt olvashattok. Nem árt még egy szép notesz, ízlésesen elrendezett füzetek, prospektusok akár, és az asztal egyszerű funkcionális elemből, hangulati forrássá változik.



Összefoglalva tehát: A Vittsjö menő, a Vittsjö jó. A keskeny felületekhez nem jó a sprayfesték, viszont a fehér szín mindent nagypályássá tud varázsolni. Érdemes ügyelni az apró részletekre és nem lenézni a stylingolás művészetét. Nem minden a praktikum, legyen otthon pár, semmire sem jó, de szemnek kedves dísztárgyunk is.

Ti mit gondoltok? Vittsjö kell?


fotó: Balogh Orsi

Mert a jó pap is.......

Szóval, tanulunk, jó?
Az eminensek inkább csak ismételnek. Festés alapismeretek, mert nem lehet elégszer elmondani. A történet hozzá annyi, hogy kellett egy asztal.
 Evidens nem?
Körasztalt akartunk, mert bár a körasztal alapvetően nagyobb helyet foglal, mint egy négyzetes, kis terekbe mégis ez ajánlott, egyszerűen azért, mert sokkal jobban kihasználható körbeülési és körbejárhatósági szempontokból. Nem akadályoznak a sarkok.
Nekem pedig az érzete is jobb.
Meghittebb, családiasabb.
Kellett tehát egy kör alakú asztal. Egylábú, hogy a lábak se zavarjanak a körbeülésben. Szerencsére lőttem a Vaterán egy stílbútornak tűnő fa asztalt. Lefestési célból. Festettem már stilbútort, és szerintem igazán jót tesz nekik a szín, nem gondoljátok?
A tapétánk orgonabokrának zöld leveleihez igazítottam a kiválasztott színt. Aztán munkához láttam:

1. Asztalt lecsiszoltam, a tetejével kezdve, mert arra jó volt az excenter -csiszolóm. Aztán megfordítottam, hogy a lábához jobban hozzáférjek és elővettem a másik csiszolómat, a Dremel MultiMaxot, aminek kicsi, háromszögű feje van, és így könnyedén hozzáfértem az apró bemart mintákhoz is. A nagyon kicsi mintákat kézzel, 80-as csiszolópapírral csiszoltam ki.





2. Alaposan letörölgettem a port és a zsírt az asztalról

3. Teddy-hengerrel felvittem az alapozót, a kényes, bemart részekre pedig ecsettel. Alaposan áthengereltem az egészet.



4. Száradás után, jól átcsiszoltam az asztalt megint. (nem, nem lehet kihagyni!)

5. Megint portalanítottam.

6. Megint megfordítottam és lapjára helyeztem az asztalt. Közben szereztem pár kékeslilás foltot is a lábamra. Teddy-hengerrel és ecsettel felvittem az első réteg zöld színt. Finom, de lendületes mozdulatokkal dolgozom, alulról, felfelé.

7. Újra csiszolás, finom szemcsés, kb 200-as csiszolóvászonnal. Újra jól jött a Multimax. (nem, EZT sem lehet kihagyni!)

8. Portalanítás, újfent. Ilyenkor jól jön a kis segítség



9. Második réteg festés. Kicsit béna lett a tetején, így azt visszacsiszoltam és újra lefestettem.

10. Három réteg festés után már nem lakkoztam. Majd megírom, megbántam-e ezt a léha tettemet.

11. Betettük a helyére és közben csak egy helyen ütöttük le a szélét. Örültünk.

12. Odatoltuk a székeket és már tudtuk, nem illenek az asztalhoz, ide más kell majd.















És így, eljutottunk a következő történethez. Folyt. köv. a székekkel!

A  végére még azért adok nektek egy tippet: Mivel mindezt nem egy nap alatt csináltam, a Teddy-hengert pedig nem volt kedvem minden alkalommal hígítóval alaposan kitisztítani, viszont minden alkalommal elhasználni egy újat sem akartam, hát gondoskodtam róla, hogy másnaposan is használható legyen.

Így óvd a hengered: egy rongyot nedvesíts meg a hígítóval, majd jól tekerd be vele a hengert, ezután csavard körbe nejlonzacskóval. Így nem szárad ki, nem keményedik meg a henger másnapra sem!



A kész asztalról a képeket Balogh Orsi készítette