A sok nehéz kárpitozós poszt után, itt van egy nagyon egyszerű, semmilyen ügyességet nem igénylő átalakítás.
A fotel története az, hogy a már majdnem kész nappalinkba keresgéltem a
kanapé mellé egy igazán modern, már-már dizájner darabnak mondható és nagyon kecses fotelt.
Nem annyira mindennapos használatra, inkább kicsit dísznek, hogy egyben legyen a tér, és alkalomadtán ha sokan lennénk, legyen hova vendéget ültetni.
Azt tudtam, hogy modern vonalvezetésűt szeretnék, azt is hogy alacsonyat és filigránt, mert helye csak az átjáróban lesz és nem szeretném ha befordítva takarná az átlátást az étkező és a nappali között.
Nézegettem pár gyönyörű, ámde megfizethetetlen és egyébként is elérhetetlen darabot amerikai portálokon. De mint tudjátok, én szeretem a menő hatást olcsón (vagy jelentősen olcsóbban mint a valóságban) elérni.
Úgyhogy most is mint ilyenkor, elmentem az Ikeába és vettem egy fotelt. (
EZT)
Az volt a tervem, hogy a vázat lefújom, az ülőrészt pedig teljesen átkárpitozom. Kérdezhetnétek, hogy minek adok 39.900-Ft egy bútorért, amit totálisan átalakítok.
Hát azért mert ennyi pénzért, plusz az átalakítás anyagköltsége, nem kapok olyan fotelt, amire én vágytam. Azt gondoltam, nyersanyagnak ennyiért is jó, és kis ráfordítással szupermenő dizájner-fotelem lesz., nem többezer dollárért, hanem kb ötvenezer forintért.
De amikor hazahoztam a fotelt, jött a feketeleves: amire azt hittem, hogy csak egy-egy kárpitozott párna, az a vázat rejtő huzat volt, amit félő volt szétszednem. Ha esetleg csak egy milliméterrel is odébb teszem vissza a rögzítő elemeket, akkor nem fogom tudni újra összerakni a fotelt. Sokkal de sokkal bonyolultabbnak tűnt a dolog, mit ahogy azt terveztem és mivel nem tudtam mi hogyan van rögzítve a huzat alatt így bevallom hősiesen, inamba szállt a bátorságom. Mégiscsak egy negyvenezres fotel, nem barmolhatom szét úgy, hogy nem tudom magamnak garantálni, hogy tökéletesen össze is rakom.
Pedig már elképzeltem a kanapén is meglévő bársonykárpittal, izgalmas kéderrel.....
Rövid morfondírozás után újrabútoltam a rendszert és egy sokkal egyszerűbb megoldást választottam. Nagy szerencse, hogy az eredeti huzat, majdnem olyan színű, mint a kanapé huzata!
Tehát fogtam és alaposan letisztítottam a vázat ablaktisztítóval. Erre azért van szükség, hogy az összeszerelés során a kézről a vázra tapadt zsírt letisztítsam. Mindig tegyétek meg ezt a lépést sprayfestés előtt, mert ha csak minimálisan zsíros a cucc, akkor is le fog jönni róla a festék! (sprayfestésről részletesen
ITT olvashatsz)
Szóval letisztítottam, lefújtam alapozó sprayfestékkel, majd elővettem a jó öreg bronzfestékemet.
Már-már rózsaaranynak mondható a színe és nagyon szép fémes a csillogása.
 |
| A csavarokat is lefújtam. Fő a prezicitás :-) |
Egy baja van: bár gyorsan szárad, 24 óra kell minden rétegnek hogy kikeményedjen.
Tudjátok, mit a körömlakk: attól hogy úgy érzed már száraz, még lehet baj, ha erősen megnyomod.
Na ennek tudatában, öt óra száradás után óvatosan, finomkodva bevittem a fotelt a helyére és összeraktam ,mert már nagyon akartam látni, hogy néz ki a művem a helyén.
Gondoltam, majd itt a helyén szépen kikeményedik, addig meg nem nyúlunk hozzá úgysem.
Hülye gondolat volt.
A kisebbik fiam azonnal tornázni kezdett rajta, a gyönyörű sima felületem pedig tele lett ujjlenyomattal.
Kezdhettem elölről az egész melót! Ehhez 2000-es finom csiszolóval átcsiszoltam a sérült részeket, de nagyon óvatos mozdulatokkal. ÉS újra fújás. 24 óra kivárás és jöhet a szerelés. (minden egyes rétegnél ki kell várni a 24 órát ha jót akartok!)
Míg a keret száradt, megcsináltam a minimál-átalakítást a párnákon. Kis bojtokkal cicomázott bortnit vettem, a fal és a függöny színével megegyezőt. Forró ragasztópisztoly segítségével felragasztottam körben az ülésen. Igen, jól olvassátok. A szegélyt ragasztottam, ahogyan tettem ezt a
kanapénál és még számos esetben, amikor bortni kerül fel egy bútorra. A
bortnit ugyanis nem lehet szépen felvarrni, nem is erre találták ki. Azt
indig ragasztani kell, jó forró ragasztóval, nem sajnálva az anyagot.
A tetejét már nem akartam így túldíszíteni, így oda csak "sima" szegély került, végül pedig extraként felvarrtam két kis bojtot is még a végén.
És ennyi elég is volt neki! A bronz keret elegánssá tette a béna fekete vázat. Ráadásul jól harmonizál az étkezőben lévő lámpánkkal (bővebben róla
ITT) az általam készített polcdekorációkkal és z időközben szintén bronzra fújt zsúrkocsival is.
Az okkersárga bojtos dísz pedig ad egy kis nőcis bájt ennek az egyébként elég minimál vonalvezetésű fotelnek. Jópofa kis kiegészítője lett a nappalinak, ráadásul meglepően kényelmes is, napközben szívesen internetezem benne ülve.
Szerintetek menő lett?
Összeségében egy érdekes színfoltja lett a már majdnem teljesen kész nappalinknak. Mint látjátok, a kanapéhoz lábtartó is készült, méghozzá nem is akármiből: egy vitrinből. Ha megtalálom az előtte fotót, lesz poszt erről is!
Még több poszt a nappaliról:
- a polc
-a függöny
-a képek
- a kanapé
-a zsámoly
Ha tetszenek az ötletek, kövess engem a
Facebook-on is!
