Mindig vonzódtam a „lepukkant”, régi lakásokhoz, házakhoz. Egy új építésű háznál sosem éreztem azt amit egy réginél igen: hogy lelke van. A mostani is, amiben jelenleg élünk, hihetetlenül rossz állapotban volt, amikor megvettük, a férjem első körben, szó nélkül kifordult az ajtón, amikor megmutattam neki. Aztán fantasztikus időszak következett, amikor lehetett szépítgetni, csinosítani, és apránként alakult át a lakás olyanná, amit az első pillanatban elképzeltem.
Amikor ezt a házat megnéztük, azonnal megfogott az atmoszférája, és már láttam magam előtt a képet, amilyenné változtatjuk. Újjáélesztjük. Stílust adunk neki. és nem mellesleg lakhatóvá, élhetővé tesszük négy ember számára.
A ház kicsi, a pénzünk kevés, a lelkesedés viszont annál nagyobb. Ez a ház nekem olyan, mint a festőnek az üres vászon: amin kiélhetem a bennem élő kreatív késztetéseimet, és alkothatok valami izgalmasat.
Tehát, adott 45 négyzetméter, egy beépítésre váró tetőtér, hétmillió forint, sok dolgos kéz és egy csomó ötlet. Indulhat a kaland! Velünk tartasz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése