Zsófi lakásának felújítása 3. rész: Nem tudod túl korán kezdeni! – avagy gondolatok víziókról, tervezésről

Zsófi felújítástörténetének harmadik részében a tervezéssel kapcsolatban ad okos és megfontolandó ötleteket. Érdemes az elolvasására időt szánni!

"Ahogy a címben is írtam a lakás átalakítás megtervezését egyszerűen nem lehet túl korán kezdeni.
Annyira sok részlet van és olyan bonyolult rendszerré állnak össze, hogy bármennyi időt el lehet tölteni a tervezéssel.


Hogy mégis hogyan fogjon hozzá az ember arról próbálok most itt egy pár gondolatot összeszedni kicsit általánosabban, de mégis az alapján, ahogy mi elkezdtük.

1. Az igények nagyon pontos feltérképezése. 

Végig kell gondolni, hogy az adott élethelyzetben mire van szükségünk, mi az ami prioritás, mi az amiben tudunk, ha kell, kompromisszumot kötni. Ez indul a nagy vonalaktól és halad a részletek felé. Tehát onnan hogy hányan vagyunk a családban addig, hogy mennyi könyvünk, cipőnk, akasztós ruhánk van, hol szeretünk vasárnaponként üldögélni és hogy mitől lesz jó vagy rossz hangulatunk. Szeretünk vagy nem bizonyos tárgyakat. Sokat főzünk-e vagy keveset. Ez elmélyülést, önismeretet, sok beszélgetést és őszinteséget kíván. Nagyon fárasztó folyamat és sokszor konfliktusokat is szül a családtagok között.
Nincsenek eleve jó megoldások.

Valakinek az a jó, ha két mosdó van, valakinek meg az, ha csak egy és oda tudja ültetni a gyereket a pultra hogy megszárítsa a haját (hogy a korábbi olvasói észrevételeitekre utaljak). Vannak párok, akik egyszerre kelnek, fekszenek és két mosdó kell, máshol erre nincs szükség (ahogy ezt ti is leírtátok). Teljesen mindegy, hogy mi tűnik általánosan jó megoldásnak. Mindig csak magatokra (nyilván a családra, ha arról van szó) és a saját igényeitekre figyeljetek tervezéskor! Az otthonod van érted és nem te az otthonodért. Tehát annak kell hozzád alakulnia, formálódnia.

alaprajz bútorozva - csak a nagyobb darabokat terveztük még be, amiknek biztos, hogy fix helyük kell legyen. Az apróságok, a "mobil darabok" ezen a rajzon még nem látszanak.

2. Stílus és térszervezés.

A stílus nem egy önmagáért való dolog, amit ráhúzunk egy kész alaprajzra. A lakásod stílusa nem csupán annak színeit és formáit jelenti. Már maga az elrendezés is a stílus része.
Erre legnyilvánvalóbb példa az amerikai konyha kontra külön konyha kérdése. Egy egybenyitott térnek eleve van egy hangulata, míg egy külön konyha egészen más teret alkot.
 Az, hogy melyiket választod, nyilván a fent leírtak (az igényeid, életstílusod, lehetőségeid) határozzák meg, amivel már le is fektetted a lakásod stílusának (és a veled harmóniában lévő otthonodnak) alapjait.
Tehát a stílus a térszervezéssel és bútorozás kiosztásával kezdődik. A bútorozás visszahat a térszervezésre. Ha 12 méternyi könyved van és akarsz nekik egy könyvespolcot akkor kell nekik 12 méternyi falfelület. És így tovább… ide-oda játék. De tervezni mindig olcsóbb és hosszú távon kifizetődőbb, mint felhúzni egy falat, amiről "majd meglátjuk, hogy jó lesz-e".

A régi konyha

A nappali fala a bontás előtt

Az egybe nyitott nappali és konyha tere

3. Stílusjegyek és hangulatvilág

A leírt folyamatok persze párhuzamosan működnek, de harmadik pontként beszélhetünk egy kicsit arról, amit a köznyelvben stílusnak szoktunk nevezni, de talán inkább a stílusjegyek szóval lehet pontosan jellemezni…. A stílusjegyek kiválasztásánál (retro, modern, rusztikus stb.elemek) mindig az adott térből és tágabb környezetből érdemes kiindulni. Mikori a ház? Vannak-e meghatározó stílusjegyei? Milyen a hangulat, bennünk milyen hangulatokat ébreszt. A mi esetünkben egy 40-es évekbeli épületről van szó, tehát sokszor, ugyan finoman, de ide nyúlunk vissza. Azokat az eredeti elemeket, amik szépek és amiket nagyon szeretünk, igyekszünk megtartani. Én úgy vélem, hogy a harmonikus tereknek ez az alapja.
Egy 36 négyzetméteres modern teret feltehetően nem érdemes stukkókkal turbózni, mert attól még nem lesz belőle barokkos nagypolgári lakás. Nem kell egy lakótelepi lakásból, de egy polgáriból sem, megpróbálni toszkán parasztházat varázsolni. Mert nem fog menni. Persze mindig mindenre létezik kivétel, de a nagy számok törvénye működik. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy ilyen átalakulás  milyen pénzeket tud felemészteni. Fontos érteni, hogy nem az eklektika, vagy a kontrasztok ellen beszélek, hanem terek "megerőszakolásáról" (sajnos erre nem tudok jobb szót) a kettő nagyon más.

néhány apróság a teljesség igénye nélkül, amiket nagyon szerettem a régi lakásban és az újban is szeretnénk viszont látni

4. Víziók

 Ez egy nagyon nehezen megfogható pont. Nekem vannak vízióim a lakásom stílusáról az első perctől fogva, bár nem állítom, hogy ezek nem alakultak, csiszolódtak szeptember óta, mikor hozzákezdtük komolyabban ehhez az egészhez. "Könnyű nekem, ez a szakmám!" Nem tudom mi lenne, ha nem így lenne, de abban biztos vagyok, hogy a fent említetteken túl kell hogy legyen valamiféle stíluskoncepció a fejünkben amikor neki állunk szétverni a lakásunkat, még akkor is, ha jó előre lehet tudni, hogy még két évig nem lesz pénz a függönyre.
Viszont akkor sem árt tudni, hogy milyen is legyen, hogy amiket viszont most megveszünk az összhangban legyen a későbbiekkel. Semmi nincs kőbe vésve, de így jobb esélyekkel indul az ember a vágyott végeredmény felé. A stílusjegyek kiválasztása, a víziók, nem vagy-vagy viszonyban állnak a fent említettekkel, hanem szoros kapcsolatban.
Nincs erre jó recept. Talán a legegyszerűbb módszer "laikusoknak" (amit egyébként profik is alkalmaznak) hogy sok képet kell nézni és elmenteni az olyanokat, amik tetszenek és passzolnak az igényeinkhez, élethelyzetünkhöz lakásunkhoz. Passzolnak!!!! Mert persze nagyon szép egy tengerre néző ablak, de hát Budapest belvárosában…. Csinálj ezeknek a képeknek inkább egy másik mappát!

smaragdzöld, szürke és sok fehér lesznek a lakás meghatározó színei.

A színekről egy következő alkalommal részletesen írok nektek!

Az előző részek tartalmából:

- Zsófi mint társblogger
- A kezdeti állapotok
- Tervek

Zsófi lakásának újjászületése 2. rész - a tervezés

Nagyon sokan voltatok kíváncsiak Zsófi lakásának eredeti állapotáról szóló posztra.
 (ITT olvasható)
A kedves történet most folytatódik, méghozzá az egyik legfontosabb lépéssel, a tervezéssel! Érdemes ellesni a technikát!
Zsófi otthonának története így folytatódik:


"A döntés tehát úgy szólt, hogy belevágunk a felújításba és nem csak műszakilag, tehát nem csak a mostanra kritikus állapotban lévő villanyrendszert cseréljük ki, hanem átformáljuk a tereket. (a fűtésrendszer cirkósítása 2 évvel ezelőtt már megtörtént, azt bentlakva vészeltem át)
Nekem ez nagyon nehéz döntés volt, mert bár vágytam rá, megéltem nap mint nap a lakás hibáit, nehezen tudtam elképzelni ezt a lakást másmilyennek, mint amilyen mindig is volt. Kellett ehhez M., aki bár nagyon szereti ezt a helyet, nem olyan régóta, mint én.
Ráadásul építész, így neki néhány fal odébb rajzolása nem olyan erejű élmény, mint nekem, pláne a családomnak. Az a tisztánlátás és bátorság, amivel ő tudott tekinteni erre a térre, nagyon kellett. Az első rajzokat látva kicsit megijedtem.
Aztán ahogy haladt előre a tervezés folyamata és M türelmesen meghallgatta az összes vágyamat és aggályomat, kialakult egy olyan tér, amit szeretni tudtam és ő is. M megtartott mindent, ami fontos volt nekem a lakásban, miközben mégis minden addigit elvetett. Sokat töprengtem, mert féltem attól, hogy  a lakás elveszíti majd azt ami volt.
Aztán rájöttem, hogy az ilyen fontos terek, akkor tudnak azok maradni amik, akkor tudják megőrizni a jelentésüket és a jelentőségüket, ha képesek változni. Alakulnak a változó igények szerint, így szolgálva ki a benne lakókat. Ettől lesznek/maradnak szerethetőek és élvezhetőek, maradnak a külső változások ellenére azok, amiknek szertjük őket.

Hogy számotokra is világos és követhető legyen az átalakulás folyamata, összeírtam a tervezés szempontjait.

Gondok a régi alaprajzzal és terekkel:
- Bár 88 négyzetméter a lakás alapterülete, egyetlen külön bejáratú, zárható szoba van a térben, ami az egykori cselédszoba, a mostani háló és ami kb 6 nm.
- Rengeteg ajtó van a térben, amik nagyon szépek, régiek, de emiatt bútorozhatatlan a tér, viszonylag kevés a falfelület és ami van, az is rosszul kihasználható (az alaprajzon nem látható ilyen-olyan okokból kifolyólag).
- A fürdő hatalmas, ami egyrészt nagyon klassz, másrészt teljesen felesleges, pazarló, mivel az elrendezéséből adódóan (körbe a falak mellett berendezett) közepén egy tánctér van.
- A fürdőben van a wc, és mivel csak ez az egy van, jobb lenne ha külön lenne.
- Az előszoba is pazarló, ahhoz képest, hogy mekkora, csak egy kis polc helyezhető el normálisan benne, meg pár fogas, a cipőknek például egyáltalán nincs helye.
- A hall nagy és sötét, mint általában a régi lakásokban. Kicsit olyan "senkiföldje". Átjáróház, de se nem előszoba, se nem nappali. Bár nagypapám sokáig itt aludt, valójában lakószobának alkalmatlan a mai igények szerint. A hall nagy, üveges, a nappali felé nyíló, 3 szárnyú ajtaja a kályha építésekor áldozatul esett és kidobták. Nagy veszteség, de öröm az ürömben, hogy most nem kell fájjon a fejünk miatta.
- A fenti szoba, a fürdő és a háló szinteltolásban van. A lenti 3 méteres belmagassághoz képest fent csak 220 cm magas a tér. Erre a fenti szintre két lépcsőn is fel lehet jutni (a nappaliból és a háló előtti közlekedőből), ami valójában felesleges, funkcionálisan egy is elég lenne.
- A régi cselédszoba (mostani háló) kicsi, de mivel főfallal és lépcsőházzal határolt ez adottság, azért egy szekrény legalább nem ártana benne...
- a konyha viszonylag keskeny és a spájz ajtaja miatt nem bútorozható végig, továbbá nem passzol az életformánkhoz a külön konyha, egy amerikai konyha jobb lenne.
- a konyhában és a nappali egy részén a homlokzati falon végig egy kb 20 cm magas dobogó húzódik, ami adottság, nem elbontható, mert a ház szerkezetéből adódik, valamit kezdeni kéne vele mert most holt tér.

RÉGI ALAPRAJZ

Ezekből az adottságokból (is) ered (meg nagyi bútorok iránti vonzalmából, különös tekintettel az óriás fotelekre), hogy ez a lakás világ életemben túlbútorozott volt. Egészen egyszerűen mindig kétszer annyi bútor volt benne, mint amennyi valójában elfért és még így sem lehetett igazán jól rendet tartani benne.
 Kevés volt a tárolóhely ugyanis. Szóval az utolsó nagy probléma, hogy az egyébként (részben) kedvelt bútorok nagy részétől MEG KELLETT SZABADULNI és az új térbe sok-sok tárolóhelyet kellett tervezni. És sok hely kell a könyveknek! M könyvei ugyanis még mindig dobozokban állnak a szülők pincéjében...

ÚJ ALAPRAJZ

Az új elrendezésben 5 alapvető változás van, ami lényegében megoldást is ad az össze nagy problémára.
1. az előszoba végét lezártuk így a hall felől érkezünk meg a nappali terébe. Ez az előszobát sötétebbé teszi, ugyanakkor a hallt viszont bevonja az élettérbe és összesen kb 3 méternyi mély szekrényt nyerünk vele a fal két oldalán.
2. Kiverjük a konyha falát, amerikai konyhánk lesz.
3. A kettő helyett csak egy feljáró lesz a felső szintre, nem az értékes nappali részből (mely a lakás levilágosabb és legszebb pontja) hanem a hall rovására, ami ezáltal csökkenti annak nehezen használható alapterületét.
4. A fürdőből kiharaptunk egy közlekedőt és így lett egy külön bejáratú, nagy méretű szobánk. A közlekedő hall felőli fala, csak parapet fal, nem megy a mennyezetig, így az átlátás a felső szintre, ami a lakásnak eddig is sajátja volt megmarad. Ezáltal kap természetes fényt mind a közlekedő, mind a fürdő (egy átvilágító ablakon keresztül) mind a hall a háló felől, melyen üvegajtó van.
5. A wc külön, a hallból nyílik. Így a vendégeknek nem kell az "intim zónába" a hálószobákhoz felmenniük.

Akkor most már csak meg kell csinálni.
Lebontani, felépíteni és berendezni. Gyerekjáték lesz…."

Zsófi lakása: a kezdetek

Otthont építeni, szépíteni vagy felújítani annyira izgalmas dolog!
Még ott a sok lehetőség, a tervezgetés és az álmodozás előttünk. A megvalósítás néha nehézkes, néha idegőrlő, de a végeredmény aztán mindenért kárpótol!
Én az elmúlt tíz évben háromszor kezdtem bele felújításba és mindegyiket élveztem. Ez biztos valami furcsa betegség :-)
De nem csak a saját otthonteremtés tölt el lelkesedéssel és izgalommal, hanem másoké is.
Például Zsófié!
Ha megnézitek az "előtte" képeket, látjátok, hogy egy jó ízlésű ember a hátrányos helyzetéből is előnyt kovácsol. Nekem már így is tetszik ez a lakás, kedves és bájosan eklektikus. Ám vajon milyen lesz a folytatás? Ez itt mind kiderül, apránként :-)

Nem is szaporítom tovább a szót, hanem átadom Zsófinak:

 Egy lakás újjászületése 1. rész

Amikor Kata írt nekem egy levelet, hogy szeretne velem együtt dolgozni (blogolni) megdobbant a szívem.
Egyrészt mert imádom a Kicsi házat, másrészt a témát, amivel megtalált igazán testhez állónak érzem.
Idén ősszel lakásfelújításba kezdtünk a férjemmel és Katával úgy érezzük, talán érdekelhet benneteket a tervezés és a megvalósulás folyamata.
Saját blogomon (ITT olvashatjátok) nem tudom, akarom mindezt publikálni, mivel az virágokról szól és ehhez továbbra is kitartóan ragaszkodnék, másrészt viszont nagyon örülök, hogy megírhatom valahová a történetünket.
Terveink szerint a munka piszkos részével idén karácsonyra meg is leszünk, de mivel sok bútorfelújítás és egyéb apróságok is várnak ránk, így én abban reménykedem, hogy tavasszal tudjuk elétek tárni majd a végeredményt.
De őszintén remélem, hogy a folyamatosan megjelenő fázis jelentések inspirálóan hatnak rátok és hasznos tanácsokkal is szolgálhatok majd.

A lakás története:

A budai oldalon a Moszkva térhez közel álló ház 1940-ben épült. Nem műemlék, nem igazán kiemelkedő, mégis sok érdekes a korra jellemző részlet van az épületen és így a mi lakásunkon is. Dédnagymamám és nagymamám 1941-ben költözött be, az akkor még önkormányzati lakásba.
 Az első bérlői voltak a lakásnak.
Édesapám és nagybátyám már ide született, ahogy később a bátyám és én is. Családunk minden tagja rengeteg időt töltött ebben a lakásban, hosszabb-rövidebb ideig élt is itt és rengeteg jó élmény köt mindannyiunkat ide.

Nagymamám volt a család motorja és ez a lakás az ő bázisa.
A család bázisa.
Főzött kakaó illata, nagymamám isteni főztje, átjátszott délutánok, családi összejövetelek… rengeteg emlék köt ide.
 Aztán eltelt sok idő, változtak a dolgok, nagyszüleim megvették a lakást az önkormányzattól és most ez a lakás részben a miénk, M-é és az enyém.
Az elmúlt időszakban a lakás már annyira rossz műszaki állapotba került, hogy szembe kellett nézzünk a felújítás rémével.
Én egyszerre vágytam rá és viszolyogtam tőle.
Aztán elhatároztuk, hogy belevágunk. M építész én pedig enteriőrstylist vagyok.
Van tehát elképzelésünk az ideális lakótérről.
A lakáson 4 generáció hagyta ott az ujjlenyomatát és hagyta ott használaton kívüli bútorait. Nagyon nagy levegőt kellet tehát venni mielőtt nekiálltunk.
Ezt a lakást úgy tudnám jellemezni, hogy egy igazi otthon volt mindig is, miközben egy nagyon rossz elrendezésű, a mai igényeknek egyáltalán nem megfelelő téralakítás jellemezte.
Ott álltunk tehát a nagy kérdés előtt: ha műszakilag felújítjuk a lakást, ami annak teljes szétverését jelenti, akkor nem érdemes-e struktúrálisan is hozzányúlni és átszervezni a tereket?
A választ sejthetitek és következő bejegyzésben el is olvashatjátok.

Ez elmúlt 3 évben már én laktam a lakásban, bár még nem volt a miénk. Ezek a képek ebben az időszakban készültek. Nagymamám bútorai már csak részben voltak a lakásban és az én tárgyaim is bekerültek a térbe, furcsa eklektikát eredményezve.

Néhány képet még ebből az időszakról, ITT láthattok a lakásról

Folyt köv. a tervezéssel, hamarosan.

Zsófi

Lépcső tuning

Készül az új blog-arculat (jippi-jippi-jé) és ebből kifolyólag, három napja folyamatosan mentegetem le a régi posztjaimat. ezeket a régi posztokat olvasva, néha sokkolt, hogy mennyit dolgoztam, főként olyan dolgokon, amiket inkább szakemberre kellett volna bíznom. Rengeteg, de tényleg, elképesztően sok időm ment el arra, hogy magam kezeltem le a padlás fagerendáit,és a tetőtéri ablakok oldalborítását rovarölővel és favédő szerrel, hogy magam festettem újra az összes ablakunkat, sőt a beltéri ajtókat is, én festettem a fürdőszobai lambériát, a lépcsőnket, a konyhabútort, de még a hálószobánk padlóját is.

Őszintén bevallom nektek, ezek sokszor kényszer szülte munkák voltak, nem mindig örömteli alkotás.

Itt ebben a házban most egészen más a helyzet. Nem festek ablakot, ajtót, padlót, zsalugátert, gerendákat. Nincs mesterek helyetti munka, főleg, hogy fantasztikus kis brigádunk van, így csak azt csinálom meg, ami valóban örömöt okoz, és ami igazán kreatív alkotás.

Ezért, a lépcsőnket most nem én festettem. Pedig sináltam már ilyet, nem is egyszer, de most olyan jó volt csak az instrukciókat kiadni! A járólap szürkéje került a gipszkarton fellépőkre, valamint a lépcsőfokokra. A lépcsőfokok elejére díszlécet tetettem, kiszilózva a réseket, a fellépők elejére pedig hálót, ami összefogja az illesztéseket és ami a festéket is jobban a helyén tartja. Így valahogy, ezzel a színnel sokkal elegánsabb lett az egész.

Ezután jött a vicces rész, amit megtartottam magamnak, illetve magunknak. Szeretek a szerelmemmel barkácsolni, tevékenyen alakítani az otthonunkat, majd a jól végzett munka örömén osztozkodni. Munka közben álmodozunk, beszélgetünk és ......nagyon sok csokit eszünk.

A hétvégén megvalósítottuk a nagy lépcsőtuning ötletemet, méghozzá a korlátot pofoztuk ki kissé. Az eredeti fémhuzalok nagyon ridegnek hatottak és csúnyák is voltak. Valami szebbre, jobb fogásúra és színesebbre vágytam.

Nyáron kattantam rá a Tilkára, akik textilkábeleket árulnak, szebbnél-szebb színekben. Addiktív a cucc, én már nem is tudok lámpát elképzelni Tilka nélkül!

Úgy gondoltam, ez a kábel, elég tömör a benne lévő vezeték miatt, elég szép és színes a rajta lévő textil-bevonat miatt, és elég különleges, mert nem túl sokan használják nem elektromos-áram vezetési céllal. Ugyanazokat a színeket használtam, amit az irodai világításnál, amit hamarosan jobban meg is mutatok.



Elmentünk tehát a Praktikerbe, vettünk pár sodronyfeszítőt, bilincset, és egy új csípőfogót, mert már megint elhagytam valahol egyet.

fontos eszközök :-)

a bilincs

a sodronyfeszítő. ennyire szét kell csavarni. a végén meg összetekerni.

Először beakasztottuk a helyükre a sodronyfeszítőt, majdnem teljesen szétcsavarozva (három menetnyit hagytunk meg), majd amíg én húztam a kábelt, addig gyorsan rákerült a bilincs.



Ezután már csak a sodronyfeszítőt kellett meghúzni, hogy gitárhúr-szerűen kifeszüljenek a kábelek. Lépcsőtuning megoldva, jöhet a következő élvezetes feladat!

Így alakult át a feljáró a tetőtérbe:













"after" fotók: Balogh Orsi

A káosz a rend előtti utolsó stáció

A nagytakarítás valahogy mindig a káosz irányába vezet. Egy ideig. Aztán egyszer csak, a sok kis halomból, dobozból, kupacból és papírhegyből egyre kevesebb lesz, és rendeződnek a sorok: a káoszból apránként rend lesz.

Na mi most még ennél az utolsó stációnál tartunk, de már egy hete.

Ezért a hétvégénk most azzal telt, hogy a tetőtéri két szobából az egyikben, a gardróbban rendet tettünk, így mostanra ez a szoba 80%-os készültséggel büszkélkedhet. Hónapokig ez egy béna ruharaktár volt, bőröndökkel, dobozokkal, mintegy átmeneti szállás, átmeneti ruhatárolója. Most felszámoltuk az átmenetiséget: falak sötét színben pompáznak, ami szerintem erősíti a boudoir-jelleget, a padló viszont jó kontrasztként, hófehér. A két Ikea komód iszonyatos mennyiségű cuccot elrejt, az állványokon pedig vígan elvannak a vállfát igénylő ruháink.



Mivel szinte nincs függőleges fal ebben a szobában, szekrények elhelyezése teljesen  kizárt volt, de úgy voltunk vele, hogy valójában nem is akarjuk elrejteni a ruhákat, hiszen ez egy gardrób, és a jól látható ruhatár szinte már dekorációként hat. Ami még kell ebbe a szobába: egy kárpitozott pad, mondjuk valami hasonló, mint amit már egyszer csináltam,  kisebb tárolók az ablak alá a cipőknek, és egy hosszú függöny, amit két oldalt ugyan elkötök az állványok előtt, így a ruhák továbbra is láthatóak maradnak, de a sok textil további puhaságot adna a térnek. Szükség lesz még hangulatvilágításra, egy szép csillárra és pár apró tárolódobozra, melyek a komód tetején, nem csak tárolásra de díszítésre is alkalmasak lehetnek.



Jó hosszú a lista, mégis, jelenleg úgy tűnik, a gardrób, a reggeli készülődés szentélye áll legközelebb a "kész" állapothoz az egész házban. (előzmény itt)

A tetőtér másik fele még nincs ilyen jó állapotban, főleg hogy csúszott egy kis malőr a számításaimba. Üveg asztallapot terveztem az irodába, amit telefonon rendeltem meg, alaposan körülírva, hogy mi lesz a funkciója az üveglapnak. Ehhez képest, életveszélyesen vékony üveglapok érkeztek, nemhogy a monitort nem merjük rátenni, de már a puszta látványa is félelmet kelt bennem. Mindig elkövetem azt a hibát, hogy megbízom a szakemberek tudásában, és naivan azt hiszem, hogy ők okosabbak mint én.

Most várjuk a másfél centis, edzett üveglapokat, melyekre már maximális biztonsággal pakolhatunk.





A padló viszont impozáns, tágítja a teret és növeli a fényt. Teljesen megváltoztatja a szoba hangulatát! (előzmény itt)

Hátra van még a villanyszerelés, ami nagyon sokat számít majd a végeredménynél, és jó pár hét, mire megérkeznek a külföldről rendelt székek is. Sok-sok festés is vár rám: az Ikeában most nagyon olcsón, 2490 Ft-ért vettünk éjjeliszekrényeket, melyek az oszlopok között lesznek a tárolók. Fehérre festve. Fehérre kell még festenem az 1500 Ft-os asztallábakat, és egy, most Family kártyára akciós laptopasztalt.

De még így is messze leszünk a tökéletes végeredménytől, hiszen ide elég sok kiegészítő kell, melyek a végső hangulatot adják. Képek, dísztárgyak, egy-egy régi bútor, asztali és állólámpák, párnák és takarók. Viszont, hétvégére már itt is rend lesz. Remélem.

Anya, rajzolhatok a falra? Nem fiam, csak a kárpitra!

Hát nem mondhatom, hogy rohamléptekben haladnék a fiúk szobájával, de ne legyünk telhetetlenek, kis lépések is lépések.
Az első darab, amit átalakítottam nekik, ez a böhöm nagy láda lett.
Nagy és ronda.
 Ronda de nagy.
Jóóóóóó sok játék elfér benne és ez a lényeg!
Arra gondoltam, hogy a tetejét is ki kellene használni, mert hát ugye, kicsi a hely.
Ezért ebből a ládából úgy gondoltam, padot fogok csinálni.
Játéktárolós padot.



Az első pár lépés a szokásos menetrend szerint történt: csiszolás, portalanítás, alapozás, hibák betömése, festés két rétegben.

Azután felszereltem rá faáruházban kapható tölgy bútorlábakat. Majd vágattam rá egy falapot, amiből lesz az ülőrész.

És itt jönnek a képbe a fiúk: odaadtam nekik a kárpitot meg egy csomó POSCA filctollat, amit kipróbálásra kaptam, és hagytam, hogy kiéljék magukat. A szálirányra végül nem figyeltek, de nem lehetek telhetetlen. A filccel jól összefirkált anyagot kivasaltam így fixáltam az alkotást.





A falapra először szivacsot ragasztottam, majd közbélést tűztem rá, végül jöhetett a firka-kárpit.



A felesleget levágtam, az anyagot letisztáztam és végül ráfúrtam a kárpitozott deszkára úgynevezett zongorapántot, amit aztán a ládához is hozzáfúrtam.



így lett készen a játéktároló láda, amire azért ülni is lehet. Ja, és bónusz, hogy a kárpit vizes ronggyal tisztítható. Őrült egy praktikus darab ám! A fiúk pedig igazán nagyon élvezték a rájuk bízott fontos és kreatív feladatot, úgy hogy biztosan lesz folytatás!










fotó: Balogh Orsi