Ahol egy ajtó bezáródik.....

Nem írok most történetet ezekhez a képekhez. Majd később, egy másik képsorozathoz. Még pár nap, és a Kicsi Ház ajtaja bezáródik.....

Gyerekek, vége, pakolunk!

Megvan az a rész a Notting Hill című filmből, amikor Hugh Grant mélabúsan sétálgat a Portobello Road-on, és az idő múlását úgy érzékeltetik a nézővel, hogy közben láthatóan változnak az évszakok?
Na, nekem pont ez a snitt ugrott be legutóbb, amikor a kölköket a babakocsiban toltam, cakli-pakli összesen kábé negyven kilót magam előtt, mínuszban, szemerkélő hóban, latyakot kerülgetve.
Asszem, hangosan fel is röhögtem, mert lepergett előttem a mi filmünk, ahogy elkezdem tolni a babakocsit a két fiúval, rügyező fák,és krókuszok között, majd tolom tovább a hűvöskés, esős nyárból a gatyarohasztó hőségbe, zihálva, verejtékes homlokkal, aztán vidáman, és optimistán a vénasszonyok nyarán, végül pedig kissé megtörten, a hókupacokon keresztül.
Na de most, hirtelen felpörög a film! Mit felpörög, elkezd száguldani a boldog végkifejlet, a hepiend felé!
Ismerős szállító emberünk ugyanis csak ezen a héten, pénteken ér már rá az ünnepek előtt bennünket átköltöztetni. Tehát pénteken pakolunk! Még nem tudom hogy lesz, mert egy csomó lámpa hiányzik, még kosz van, még nem vagyok kész az összes beltéri ajtóval, és az egyik oldalról még hiányzik a korlát a lépcsőn. De majd megoldjuk valahogy, olyan lesz, mint fiatal összeköltözőként belépni egy üres lakásba, juhhujjj!
Addig pedig megpróbálok még előrébb jutni néhány dologgal, amíg a srácok az oviban és bölcsiben vannak. Ma például ágyakat festettem.

Két fronton

A vasárnapi óraátállítás marketingdumája, miszerint, most egy órával többet alhatunk, nem hatott a fiaimra. (valszeg, nem ők a célközönség) Így keltem vasárnap hajnali négykor.
És hogy hasznossá tegyem az időt, amíg mások egy órával többet alszanak, elkezdetem a dobozolást itthon.
 Néhány óra leforgása alatt, dobozba raktam a könyveinket és ritkábban használt tárgyainkat, miközben időnként kipakoltam a dobozokból amit a fiúk beleraktak, majd újra bepakoltam, amit meg kivettek. (nagy-nagy mázli,hogy a nyár folyamán túlestem egy alapos szelektáláson, így most kvázi könnyű a dolgom).
Annyira hasznossá tettem a délelőttöt a potyaórával, hogy még a polcokat is leszereltem a falról. Közben eszembe jutott, mennyit barkácsoltam, festettem, bénáztam és tanultam 2004 őszén, amikor az üres lakást elkezdtem berendezni.
Mennyire más most minden!
Egyrészt akkor még nem blogoltam, ugyebár... Sokat tanultam ezekből, amiket fel is fogok használni a Kicsi Ház berendezésénél.
Azt veszem észre, hogy sokat változott az ízlésem is azóta. Talán ez az öregedés jele? És persze,azóta van két fiam, akik miatt, más dolgokat tartok fontosnak egy ház berendezésénél, mint amit fontosnak láttam hat évvel ezelőtt. Mások a prioritások, mások a vágyak. Most konkrétan az, hogy egy órával többet alhassak ....
Viszlát lakás, szervusz ház!