Az egész őrület úgy kezdődött, hogy az előszobánk a korábbi állapotához képest teljesen megváltozott.
Régebben, amikor beléptünk a bejárati ajtón, szemben velünk egy üvegajtón keresztül elénk tárult a nappali.
(Erről bővebben
ITT)
Hirtelen kanyart véve a konyha ismét egy kicsit hátrébb került (Kata kérésére) és az előszobával kezdem a helyiségek bemutatását.
Kata annyira belelkesült tőle, hogy nem tudtunk ellenállni.
Nyilván azért mert a tapéta kérdésében érintve volt.
Többször kikértem a véleményét és végül, az ő ajánlására, ugyanaz rakta fel a falra a mi dzsungelünket, mint az ő orgonaligetüket. Azt hittem, hogy ez egy rövid poszt lesz, de szerintem ez a tapéta megér egy kifejtést.
Ezt az ajtót megszüntettük, így egy sokkal sötétebb előszobánk lett, de ennek a falnak minkét oldalára beépített szekrényt rakhattunk, a nappali felől egy konyha tornyot az előszoba felől egy nagy szekrényt cipőknek kabátoknak. Ez az egy mozzanat a tárolási gondjaink 40%-át megoldotta, kétségtelenül némileg az előszoba kárára. Bár megemlíteném, hogy a korábbi előszoba nagy hibája volt, hogy nem volt elég hely a cipőknek, kabátoknak, ez most ebben a kisebb előszobában sokkal jobban működik. Valamint egy másik előnye az új alaprajznak, hogy így a hall felől érkezünk meg a nappaliba, ami az eddig parlagon heverő hallt bevonja a vérkeringésbe.
Szóval ez egy kompromisszum, de szerintem egy jó kompromisszum.
Az előző előszobában egy Designers Guild tapéta volt a falon, amit barátnőmmel maradékokból tapétáztunk fel. Szerettem, szép volt és illet oda. Arról nem is beszélve, hogy ingyen jutottam a maradék (gyönyörű) tapétához így sok kérdés nem volt, hogy felrakjam-e.
Ezért biztos voltam benne, hogy szeretnék megint tapétát az előszobába. Meg azért is voltam biztos benne, mert imádom a tapétát, amivel én személy szerint úgy vagyok, hogy keveset és hangsúlyosat szeretek belőle. Ennél radikálisabban fogalmazva egy nem ütős tapétának szerintem nincs semmi értelme, mert akkor inkább választok egy jó falszínt, az olcsóbb és kevesebb macera. Szóval szerintem a tapétának pestiesen szólva ütnie kell, akkor van értelme. És legszebben úgy üt, ha viszonylag semleges dolgok veszik körül. Egy jól megválasztott tapéta kicserél és újraértelmez egy teret. És pont erre volt szüksége a mi kis sötétté és unalmassá vált előszobánknak.
Igen ám, de milyen legyen az a tapéta. Mert ha valamiből végtelen a választék, akkor az a tapéta. És olyan csodákat látni, hogy az ember lélegzete is eláll. Ilyenkor segít az embernek az, amiről az elején beszéltem és úgy neveztem, hogy vízió. A ház a 40-es évekből való, a bútoraink is a múlt század közepének trendjeit követik. És tudtam, hogy a fehér és szürke alap mellé szeretnék bevezetni egy színt. A zöldre esett a választásom. Egyrészt trend is a smaragdzöld, de másrészről azért adta magát, mert azt tudtam, hogy zöld növényekből nem lesz hiány a lakásban. Mégiscsak a
Virágom virágom bloggere lennék. Harmadrészt rajongok ezért a színért, mindig is rajongtam trendektől függetlenül. Ez már le is szűkítette a kört.
Először
ERRE gondoltam.
De ezt a férjem nem igazán kedvelte. Aztán egy ideig Fornasetti egyéb designjaiban gondolkoztunk, például a felhősben.
EBBEN.
Aztán felmerültek ilyesmik is, mint ez a pálmás
Cole&Son.
Vagy
EZ, amit Kata talált.
És tudom, hogy ez rettentő furcsán hangzik, de ezeket nem érzetem elég ütősnek, bár mind gyönyörű, de miután az egész lakás alapvetően visszafogott (színeit, bútorozását illetően) ide valami durva kellett.
És akkor megláttam ezt, amit úgy hívnak hogy Martinique Banana leaf wallpaper. (nézd meg
ITT)
Elkezdtem nyomozni és hamarosan kiderült, hogy ez egy amerikai tapéta horror áron. Majd rátaláltam
ERRE a cikkre.
Ebben a cikk írója kifejti, hogy van egy ehhez nagyon hasonló tapéta Brazillance néven, amit Doroty Draper tervezett az 40-es években. Nem koppintása a másiknak, hanem egy másik design csak nagyon hasonló. Gyakran keverik a kettőt, de a Brazilliance színe élénkebb és szőlőfürt szerű termések is láthatóak a mintán, valamint az ára fele kb a Martiniquénak, de nálam a nyomós érv az volt, hogy élénkebb a színe.
Igazi smaragdzöld!!!
Doroty Draper egyébként egy amerikai enteriőrtervező volt, igazi anti-minimalista a vibráló színek és az eklektika elkötelezett híve. Az amerikai enteriőr design egy ikonikus alakja. Hát erre bukkantam, egy amerikai, az 40-es évekből származó design ikonra. Szóval színes és korhű de mégis van az egészben egy csavar. Imádtam ezt a gondolatot. És tudjátok mit? Még a férjemnek is tetszett. Na be is indult a tervezgetés:
.jpg) |
| ez még a Martinique-kal, de én már itt tudtam, hogy révbe értünk |
Aztán jött a logisztika. Ezt a tapétát (ami amúgy is bazi drága) csak Amerikában lehet kapni. A hazaküldetése vámmal, nem mondom meg mennyi lett volna a dolog vége…. De van nekem egy édes drága nagynéném, aki Amerikában él és állandó célpontja és áldozata őrült terveimnek. Na ő hozta haza. A bőröndjében, repülőn. Nem tudom, hogy hogy fogom ezt neki meghálálni (ez nem az első elképesztő köre miattam) remélem amikor élőben látja majd ő is úgy érzi, hogy megérte és ez talán valamiféle elégtétel lesz.
A kocka tehát el volt vetve, a kérdés eldőlt, a tapéta megérkezett még karácsony előtt.
Egy óvatos próba bár innen már nem volt visszaút:
Kezdődik – elkezdték rakni!
Alakul - most már biztos, hogy felkerül és fent is marad:
Kész - olyan gyönyörű színe van, hogy eszméletlen
 |
| látvány a hallból |
 |
| Tükörrel teljes a látvány |
IMÁDOM! IMÁDJUK!
Amikor apám meglátta a falon ezt a tapétát, azt mondta "még szoknom kell" - abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy jó döntés volt. Pont ilyet akartam, meghökkentőt, merészet vadat, nem átlagost, nem sokat de nagyon fűszereset. És mindenki aki belép azt mondja Váááóóó. Hm… nem semmi vagy valami ehhez hasonlót. Meleg buja zöld színe van, vibráló és különösen vibrál a fehér fal és bútor mellett.
FENTMARADT KÍNZÓ KÉRDÉS:
Amikor terveztük az előszobát, eredetileg akartam egy gázóra szekrényt. Egész pontosan egy olyan szekrényt, ami földtől plafonig tart és fehér. Ennek a szekrénynek az oldala és a beépített szekrény között lett volna a tapéta csík. A fenti terv még ezt mutatja. Aztán az én szuper férjem azt mondta, hogy nem lesz jó. A szűk előszobából túl sokat fog kiharapni, ha elszekrényezzük az egész sarkot. Így az a döntés született, hogy betapétáztatunk a gázóra és a csövek mögé és aztán majd meglátjuk….
Az én fejemben valami olyasmi van, hogy talán lefestjük a csöveket (a gázművek nem engedi hogy az órát lefessük) zöldre és az órára kerül egy kis takaró elem amit szintén letapétázunk. De még érlelem és rettentően várom a kreatív ötleteiteket! Valami laza, könnyed megoldást szeretnék, ami nem túl bonyolult. Ti mit gondoltok? Mi legyen a gázórával?
A posztot bejegyezte: Szigeti Zsófi
www.viragomviragom.blog.hu
