2011/03/02

Heftelgetek

A bejegyzésre mutató linkek
Anya, ha nagy leszek, vagy minden leszek,vagy szuperhős, mondta a fiam az oviból hazafelé úton. Fogtuk egymás kezét és bandukoltunk haza, s míg ő álmodozott, én azon morfondíroztam, hogy vajon megmondjam-e neki, hogy mindennek lenni szar, mert végül semmi sem leszel és a szuperhősöket pedig nem fizetik meg.
De közben az is eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy neki már (még?) vannak elképzelései a jövőt illetően, míg nekem, aki a harminckettediket taposom, még mindig nincs válaszom a "Mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre.

Most, hogy a fiúk kicsit nagyobbak, újra elővettem régi énemet, kicsit leporoltam, lepókhálóztam az egómat és nekiláttam, hogy egy kicsit magammal foglalkozzam. Annyi év, igény szerinti szoptatás, éjszakázás, kendőzés és taknyosorr és szarossegg törlés után most szárnyalok.

Például, elkezdtem kárpitozást tanulni. Na jó, nem túlzok, inkább csak megpróbálok némi alapismeretre szert tenni. Hetente egyszer, szerencsés esetben kétszer eljárok Péterhez, és figyelem mit csinál, kérdezek és jegyzetelek rendületlenül.
Múlt héten pedig már egy saját munkadarabon kezdtem el dolgozni, és hihetetlen jó érzés töltött el, hogy valamit alkotok. Heftelek. Ez a szakkifejezése az általam mélytűzésnek nevezett technikának.
Egészen felemelő érzés ilyesmivel szöszölni! Péter pedig magyaráz, új technikákat mutat, és segít ha bénázok.
Ti kárpitoznátok?
ez egy szék lesz

Alakul a konyha

A bejegyzésre mutató linkek
 Sokáig kotlottam ezen a konyhán. Először is, meg kellett tervezni, hogy viszonylag kis helyen, mindent úgy eldugjunk, hogy ne legyen szem előtt semmilyen gép, edény, vagy egyéb csúnyaság. Volt egy olyan heppem is, hogy a hosszabbik oldalra nem akarok felsőszekrényt, mert azt a részt én dekorálásra szánom. Ráadásul, így a tér sem olyan zsúfolt. A tervet Kata barátnőmmel közösen hoztuk össze, ezt kezdem el küldözgetni különböző asztalosoknak, árajánlat kérés kapcsán.
Hihetetlen ajánlatokat kaptunk. Kezdtem beletörődni,hogy idén nem is lesz konyhám. Aztán összedugtuk a buksinkat az urammal, és kiötöltük, hogy a konyhafrontok festetlen, laminálás nélküli, minimális díszítésűek lesznek, hátha azt meg tudjuk fizetni.
A festést pedig én megoldom, természetesen, saját kezűleg.
A tervhez megtaláltuk a megfelelő asztalost is, aki igényes munka mellett, törekedett az olcsó kivitelre. Ezért vannak például Ikeás fiókelemeink. Viszonylag olcsó, de jó minőségű. Abban viszont nem engedtem, hogy kevesebb fiókom legyen, mert a szekrényelem mindig olcsóbb. Ajánlom mindenkinek a fiókokat! Sokkal könnyebben hozzáférek így az edényeimhez.
A konyha rövidebb oldala 70 cm mély, így ide alapból elvetettük a tömör fapultot, nagyon megdrágította volna a koncepciót. Lesz viszont csodálatos Moza cementlap munkapultom, ami még nem készült el, de pár cementlappal illusztrálom, hogy mit képzeljetek el.
Imádom, hogy a hűtő így belesimul a térbe, pedig ez egy igazi monstrum!
A konyha tehát majdnem kész. Hiányzik még pár dolog, például a fali dekoráció, néhány keskeny polc a csatos üvegeimnek és egy strapabíró szőnyeg, mert amit most láttok, azt csak a fotó kedvéért tettem oda ;-) Szégyellve vallom be, lesütött szemmel, hogy egy pár napja a sütő cseréjén morfondírozm. Annyival szebb lenne ide egy fehér sütő!
Gondolkodom azon is, hogy átfestem a tálalószekrényt. Csak még nem tudom milyenre. Fehér? Szürke? Esetleg valami erőteljes, vibráló szín? Ti mit gondoltok?

Az eredeti állapot
Átrajzoltuk a teret
A tálaló érkezett először, neki külön "kuckót" alakítottunk ki
Hónapokig ez a káosz uralta a konyhát
Már közelítünk a végeredményhez :-)
itt is van még tennivaló
apró részlet
"beépített" hűtő
még hiányzik a munkapult

Amerikából jöttek


Blogging tips