Már elég régóta olvastok és ismertek engem ahhoz, hogy tudjátok nagyjából mire számíthattok ennél az átalakításnál. Egyszerű nő vagyok, nem tudom kihagyni a szokásos kis trükkjeimet. Mert ami beválik, az beválik, nem érdemes túlspilázni a dolgokat, hiszen a kevesebb több. (bár van amikor meg a több a több, erre is tudnék példát)
De most, a fiúk szobájába alkotott
brutális szemcsapda mellé nem tehetek be sem
szegecselt, sem s
zínátmenetes, sem egyéb
harsány színű bútort, mert ide most csak a visszafogott elegancia passzol.
No de hogy lesz elegáns, ne adj Isten vintage hangulatú egy
Rast komód? Pláne kettő?
A válasz a finom, visszafogott árnyalatú festék, díszléc és extra lábak.
Mert a díszléc az abszolút Jolly Joker! Feldobja a legbénább, legócskább, legsemmitmondóbb bútort is, olykor pedig a
falaknak is jót tesz. (a lábakról már nem is beszélve!)
Mivel két Rast komódom volt itthon, melyekkel már ezer éve terveim voltak, plusz volt egy nagyon de nagyon konkrét elképzelésem, neki is láttam a régóta halogatott megvalósításnak.
Olyan bútort akartam a fiúk szobájába, ami régies, vintage hangulatú, fiókos, sok cuccot elnyelő, de semmiképpen sem robosztus, sok helyet foglaló, mert az bizony nincs.
Ezért is adtam fel a vadászatot a Vaterán és ezért is esett a Rast komódra a választásom, mert annak mélysége mindössze 30 cm, de azért fiókos, ráadásul kényem-kedvem szerint alakíthatom.
A két meglévő fiókos komódból pedig csináltam egy hatfiókos, nyitott polcos darabot a játékoknak és könyveknek.
Első körben, vettem némi faanyagot az összeépítéshez, méretre vágatva. Két darab 160 cm-es MDF lapot és egy darab 30x70cm-es MDF lapot és négy bútorlábat.
A tavaly nyári nagy
átjáró átalakítási bukásból megmaradt iszonyatos mennyiségű díszléc pedig adta magát. Én már akkor tudtam, hogy az a sok anyag nem vész kárba, a díszléccel mindig lehet kezdeni valamit!
És lőn.
Első körben fogtam, és összefogtam pár csavarral a két komódot, majd ráállítottam az alapra, ami jóval hosszabb, mint a két szekrény. Ragasztottam és csavarral meg is erősítettem az alapot és rajta a két komódot, majd feltettem a tetejét, amit szintén ragasztottam, és
szögbelövővel lőttem össze, hogy ne maradjon nyoma, mint a csavarnak. Meg is volt az új szekrény alapváza:
 |
| Ezeket a komódokat egyszer már használtam egy styling anyaghoz, mondanom sem kell, hogy teljesen más dizájnnal ;-) |
A komód felépítéséből adódó alsó beszögellést, kvázi lábat két darab
extra fadeszka és két különböző díszléc beillesztésével tüntettem el, mert az összképbe nem fért
bele az a beugró.
Ezután jött a munka és a terv kivitelezésének neheze. A díszlécek kimérése, gérbe vágása és helyükre illesztése. Na ezzel aztán lehet szenvedni! Írtam már arról, hogy én ezt hogy csinálom, egyszerű kis kézi gérvágó tokkal és hozzá való fűrésszel. Ezzel a módszerrel a hajam is kihullik, mire ezt a rengeteg lécet méretre vágom. De azért megpróbáltam.
A munkamenet
a szokásos: felmérem és felrajzolom a lécek helyét, majd a kimért méreteket leszabom. Ennél a bútornál ez hatvan darab gér!
Kézi gérvágóval nem olyan jó mulatság.
Régóta vágytam már egy asztali gérvágó fűrészre, és éppen ezért iszonyúan örültem, hogy éppen most kaptam a szerelmemtől egy igazán dögös kis gépet, ami a legújabb játékszerem lett:
Szerencsés nő vagyok, igaz?
Ez a gép egy igazi főnyeremény, nagyon komoly, profi darab. Öröm volt vele dolgozni. Pontos, és a hozzá való lefogatónak köszönhetően biztonságos is. Mértem, nyisszantottam, mértem nyisszantottam, mértem......és elég jól haladtam.
A felső takaró vastagabb díszlécek, melyek valójában képkeret lécek, függőleges helyzetben kell gérbevágni kézi gérvágóval így tud szépen körbefutni a bútoron. Az én gépemen függőleges gérvágó funkció is van, így ezt is egy mozdulattal megoldottam. A tetejénél az illesztést a bútor és a díszléc között ki is tapasztottam, hogy ne látszódjon a toldás miatt kialakuló rés.
Kezdett a komódom nekem tetsző formát felvenni:
A léceket forró ragasztópisztollyal és faragasztóval együtt ragasztottam, azért, mert a forró ragasztó ahogy kihül, gyorsan odatapasztja a léceket a helyükre addig, amíg a faragasztó megszárad. Így nem mozdulnak el a helyükről a kis léceim munka közben.
Száradás után kitapasztottam az illesztések nyomát fatapasszal, kézzel a résbe simítva.
Végül, amikor az összes léc a helyére került, és a polcot is kivágtam itthon talált deszkából, lefestettem vizes bázisú zománccal az egész bútort, hogy "összeforrjanak" az egyes darabok.Ahol kellett, a réseket fatapasszal tüntettem el.
Utolsó tuningként lábakat tettem a szekrénykére és eltüntettem a két oldalon lévő fogantyúk helyét, hogy középre tehessek egyet. (a furatnyomot
így kell eltüntetni)
Huhuhúúú, ráismertek még? Mert én alig! Végre újabb lépéssel közelebb jutottunk a rendezett, szép, elegáns
fiúszoba-álomhoz.
Mondtam én, hogy a díszlécekkel mindig csodát lehet tenni, ugye?
Ha kedvet kaptatok, nézzétek meg a többi díszléces átalakításomat is! Folyt. köv. egy újabb Ikea bútorral....
- f
enyőkomód totális átalakulása
-
fali dekoráció díszlécekből
-
ikea lack asztalka hack
-
dobozbútor mini díszléccel
-
retro komód átalakítás
-
játékkonyha bútorlapos lerakóasztalból
-
konyhapolc
-
még egy konyhapolc
Fotók:
Balogh Orsi
