2011/03/02

Heftelgetek

Anya, ha nagy leszek, vagy minden leszek,vagy szuperhős, mondta a fiam az oviból hazafelé úton. Fogtuk egymás kezét és bandukoltunk haza, s míg ő álmodozott, én azon morfondíroztam, hogy vajon megmondjam-e neki, hogy mindennek lenni szar, mert végül semmi sem leszel és a szuperhősöket pedig nem fizetik meg.
De közben az is eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy neki már (még?) vannak elképzelései a jövőt illetően, míg nekem, aki a harminckettediket taposom, még mindig nincs válaszom a "Mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre.

Most, hogy a fiúk kicsit nagyobbak, újra elővettem régi énemet, kicsit leporoltam, lepókhálóztam az egómat és nekiláttam, hogy egy kicsit magammal foglalkozzam. Annyi év, igény szerinti szoptatás, éjszakázás, kendőzés és taknyosorr és szarossegg törlés után most szárnyalok.

Például, elkezdtem kárpitozást tanulni. Na jó, nem túlzok, inkább csak megpróbálok némi alapismeretre szert tenni. Hetente egyszer, szerencsés esetben kétszer eljárok Péterhez, és figyelem mit csinál, kérdezek és jegyzetelek rendületlenül.
Múlt héten pedig már egy saját munkadarabon kezdtem el dolgozni, és hihetetlen jó érzés töltött el, hogy valamit alkotok. Heftelek. Ez a szakkifejezése az általam mélytűzésnek nevezett technikának.
Egészen felemelő érzés ilyesmivel szöszölni! Péter pedig magyaráz, új technikákat mutat, és segít ha bénázok.
Ti kárpitoznátok?
ez egy szék lesz

15 megjegyzés:

cottage írta...

Basszus, már megint, és újra irigyellek. És ki ez a Péter, ez az anyák megmentője?!:) Hogy hogy ilyen nyitott, hol találom ezt az aranyembert?:)))

cottage írta...

áhá, megtaláltam, belinkelted:)
Szóval komolyan, társadalmi munkában ilyen készséges:), vagy vállal némi lóvéért tanácsadást?
Állati, hogy rátaláltál, és belevágsz. Én a kárpitos bútoroknál megtorpanok, és nem is merek leütni ezért régi kacatokat, hisz hogy újítanám fel.

Lidércke írta...

Nem vagy elkésve, én 36 felé jöttem rá, mivel akarok foglalkozni. :) A székpárna nagyon jól néz ki.

Amúgy tegnap találtam rád, talán köszönnöm is illene, szia. :D Itt ragadtam, klassz a blogod, és remek hangulatú a házatok. A mécsestartós videó meg csúcs, kissrác meg pláne. :))

StR írta...

Szia Tőlem is, régóta visszajárok, kommentelni nem szoktam...
De most akaródzik.
Annyirszor töröm ugyan ezen a fejem, hogy mit beszélek a gyerekkel ilyesmiről, hogy mi leszel, ha nagy leszel, mikor még én sem tudom a választ??

Egyáltalán nem érzem még azt, hogy megvan az út, de egyre többször hiszem azt, hogy valami kreatív önmegvalósítósdinak kell lennie. nem lehet másképp.

Ilyenkor azért hálát adok az égnek, hogy fiatalon lettem anyka, s nem akkor halogatom a gyerekvállalást, amikor éppen a nagy önmegvalósítás aktuális...És igen, úgy tünik, hogy így van ez kódolva, hogy valamikor 30 körül érünk meg rá, hogy sejtük már, merre szeretnénk sodródni:))

A kárpitod amúgy szép, sok sikert a kibontakozáshoz!!:)))

Árokszállási Edit írta...

nagyon tetszik a kárpitozás! mint oly sok mindent, ezt is kipróbálnám...de néha elgondolkodok, hogy ennyi mindennel nem lehet foglalkozni, egyszerűen nincs idő...jaj mikor :)
maradok a szappanfőzésnél :) és csodálom, te miket alkotsz!

Kinga írta...

Van egy olyan érzésem, hogy ez a "mégmostsemtudommiakaroklenni" probléma a kreatív, kézműves vénával megáldott nőciket szokta sújtani....
Én valahol nyolcadik után tévelyedtem el, mert az anyukámat meggyőzte az ofőm, hogy faluról nem megy senki képzőművészeti szakközépbe. :-( Na, most van néhány papírom, diplomám, ilyesmi... De a legboldogabb akkor vagyok, ha itthon barkácsolok...És lám! Lidérckének sikerült szakítani a "polgári" foglalkozásával.... :-)
Szóval, hajrá, hajrá!!!!!

Joie Vivre írta...

Kinga,
Én hetedikben találtam ki, hogy a textilipari szakközépbe mennék továbbtanulni. Még az osztályfőnököm is kiakadt és mindenki azon volt, hogy jól a fejembe véssék: oda csak a buták mennek.......

Joie Vivre írta...

Cottage, Péterhez egy ismerősön keresztül jutottam el.
De már tervezzük, hogyan lehetne összehozni kiscsoportos, pár alkalmas foglalkozásokat, az alapok elsajátítására ;-)

cottage írta...

:) ne felejtsd el szólni!:)

cottage írta...

úúú, a ragozás... pfújjj... nézzétek el nekem, elírtam:((

cottage írta...

úúú, a ragozás... pfújjj... nézzétek el nekem, elírtam:((

Prima Casa írta...

Nagyon jóóó! Hajrá! :)

pRÉZli írta...

Amikor pár éve (túl a negyedik X-en) én is kitaláltam, hogy szeretnék kárpitozni, nem voltam ilyen szerencsés mint te. A mesterek nem voltak túl együttműködők.Szinte hülyének néztek. Az egyik azt mondta sokba kerülne az nekem, legalább 1 millába.
Nem tudom, hogy nálunk miért nem működnek olyan tanfolyamok amik hobby szinten tanítanak kárpitozást. Vagy más kézműves dolgot.

R. írta...

Hahó,

ha esetleg tényleg összejönne ez a kárpitos foglalkozás én mindenképp (plusz szeirntem egy barátnőm szintén) vevő lennék rá.

Rita

Szentgyörgyi Katalin írta...

Kedves Rita, tervezgettünk kárpitostanfolyamot Péterrel, a tanítómmal, de minden azon múlik, hogy ő mennyire ér rá. Itt a blogon viszont hamarosan jönnek a kárpitozós posztok, abból sokat lehet majd tanulni ;)

Related Posts with Thumbnails
Blogging tips