Nem lesz verseny, vetélkedő, győzzön a jobbik szavazópárbaj.
Csupán egy lakberendező küldte el pályázatát, így ő nyerte meg a szíves vendéglátást a Nagy Házban, a bemutatkozási lehetőséget a blogon, és a tíz százalék kedvezményt a konyhámat készítő Enter Team Kft-től.
Mielőtt rátérnék a pályázati anyagra, fontosnak tartom elmondani, hogy úgy érzem, sokan félreértették a pályázatot. (erről bővebben ITT olvashattatok)
Legalábbis remélem, hogy ez az oka annak, hogy bár sokan verték a mellüket hogy ennél ők százszor-de-százszor és egyébként is megbuknék egy lakberendezői iskolában, de bezzeg ők de tudják hogyan kellett volna, mégsem mutatták meg hogyan is kellett volna. Ebben az országban mindenki csak okoskodni tud. Tenni, bizonyítani kevesen.
Pedig, kedves unatkozó háziasszonyok, az a menő, ha valaki meri, vállalja és meg is mutatja: ő jobb, ügyesebb és nem a levegőbe beszél, majd kifogásokat keres.
Az első félreértés talán az lehetett, hogy akiknek a pályázat szólt, azt hihették hogy nekem kell megfelelni.
Pedig ezt már a pályázati anyagban leírtam, hogy nekem nem kell megfelelni, mert én a saját konyhámmal tökéletesen elégedett vagyok, és nekem ennél megfelelőbbet így nehéz lenne tervezni. (a konyháról képek ITT ) Megfelelni az olvasóknak kell(ett volna).
A másik félreértés szerintem pedig az általam állított szempontrendszer.
Ezt a szempontrendszert fontosnak láttam felállítani, főleg azért, mert a konyhánk tervezésénél NEKÜNK ezek voltak a fő szempontok, irányok, fontos kitételek. Másrészt pedig, egy jó lakberendező figyelemebe veszi a megrendelő kritériumait, elvárásait.
DE. És itt jön a csavar.
Egy jó lakberendező szerintem ennél sokkal ügyesebb: ha a megrendelő szempontjai, ízlése, kritériumrendszere szar, ugyanakkor bízik a saját tudásában, szakértelmében, akkor a jó lakberendező meg tudja győzni a hozzá nem értő megrendelőt. Sőt, kutya kötelessége meggyőzni jobb tervekkel! Én ezért fizetnék, ti nem?
Aztán itt van még az a nagyon furcsa félreértés, melyet több helyről hallottam vissza, hogy én a konyhámmal "kérkedem" és hogy ezt tartom egyedüli követendő példának.
Nos, ezen a blogon közel négy éve "kérkedem" azzal amim van: mutogatom a lakásom, az otthonom és a bútoraim. Erről szól a blogom, ha esetleg nem tűnt volna fel eddig.
Soha sehol nem mondtam, hogy amit csinálok, az követendő példa, főként nem a konyhámra. Sőt, mindig is nagyon hangsúlyoztam, hogy ez a konyha a MI konyhánk, a MI ízlésünk és a MI szokásaink szerint épült. Nem akartunk vele másoknak megfelelni és valószínűleg ezért nem is tetszett nagyon sokaknak. Biztos van aki nem tud szagelszívó meg mikrohullámú sütő nélkül élni, de nekünk ez nem hiányzik (sőt már a Kicsiház konyhájából sem hiányzott)
Mi a szellőztetésben és a frissen készülő ételekben hiszünk. (a tapétát a gőztől pedig egy üveglap védi a sütő teljes hosszában)
Mindenkinek mások a prioritásai amely szerint személyre szabja otthonát. A mi konyhánk kicsi, sötét helyiség volt eredetileg. Lett belőle egy tágasnak tűnő, kimondottan fényes helyiség. Funkcionalitásában is a magam igényei szerint rendeztem el a teret és nem holmi OKJ-s lakberendezői tanfolyam szabályai alapján.
Ugyanakkor azt is figyelemebe vettük, hogy a ház vertikális elrendezésében a konyha a központi rész. Innen minden szobát látjuk és ez az a helyiség, amire minden szobából rálátunk. Így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen egységet látok a hálószobánkból, vagy a kanapén ücsörögve.
Ezért sem tettük pl azt, hogy bontásokkal megcseréljük a kiállásokat, mert akkor az egyetlen elfogadható változat, hogy a mosogató helyére kerül a hűtő, a hosszú szakaszra a mosogató és az előkészítés, és a komód helyére a sütő.
De ki a fene akarja a sütőt nézni a kanapén ücsörögve?
Mert mi most ezt látjuk a nappaliból:
Ezt pedig a hálószobából:
És ezt látom amikor a konyhában dolgozom :
De térjünk rá most már a pályázati anyagra, mert EZ az amire igazán kíváncsiak vagytok igaz?
Gampel Szilvia (honlapja ITT) igazán megérdemli a gratulációt, mert bevállalta hogy megmutatja, bevállalta hogy kiáll elétek és megmutatja mit tudott kihozni a megadott méretekből.
Szilvi nagyon alapos munkát végzett, igényes, szép tervekkel állt elő, esti és nappali fényben is megrajzolva.
Külön dicséret, hogy helyszíni felmérés nélkül, egy amatőr mérései alapján kellett dolgoznia!
Ez volt az általam készített alaprajz amiből dolgozott:
És ezek alapján készített kétféle tervet a berendezésre. Nézzétek!
A moodboard:
Az első verzió:
A második verzió egy kicsi módosítással:
Az én véleményem ebben a témában most nem mérvadó, mert a tiétekre vagyunk kíváncsiak! Egyvalamit azonban muszáj megjegyeznem: a komód elhelyezése sem az egyes, sem a kettes verzióban nem életszerű, mert fontos közlekedési zónába nyúlik bele.
Az első verziónál gyakorlatilag megközelíthetetlenné válik a nappali a székek, az asztal és a hosszanti irányban, szigetként behelyezett komódtól, aminek az ajtajait csak úgy tudnám kinyitni, ha eltologatom az asztalt és a székeket is.
A második esetben pedig szintén van benyúlás, ami bár nem annyira vészes, kb huszonöt centi, de a nappali felől azért nem szép látvány. Ráadásul, ha a komódba illesztjük a mosogatót, akkor nem tudunk sarokszelvényt alkalmazni és kihasználni a sarkot a mosogató és a pult között.
De mindezeket nem lehúzásként hanem tényként mondom és tudom hogy mennyire nehéz látatlanban, helyszíni szemle nélkül tervezni!
És van még egy fontos észrevételem, ami nem a lakberendezést, hanem a borfogyasztási kultúrát illeti: a minőségi bor legnagyobb ellensége a közvetlen napfény!
Ezért a bort sötét helyen, állandó hőmérsékleten kell tárolni. Szerintem nekünk a hűtő teteje erre ideális, mert elég sötét sarok, a bortartó elem is tovább védi a borokat a fénytől, ugyanakkor állandó, kiegyenlített a hőmérséklet (és nincs meleg, mert a hűtőnk nem felül szellőzik!!!!) A fehérbort mindig hűtve fogyasztjuk, a vörösbort viszont soha és szobahőmérsékleten, kinyitva szellőztetjük fogyasztás előtt!
Szilvivel hamarosan személyesen is koccintunk, és ti hamarosan bővebben is olvashattok róla és munkáiról itt a blogon. Én pedig már gondolkodom a menün. Egy biztos, nagyon kiteszek majd magamért! ;-)
Azért Szilvi, mert megérdemled!
21 megjegyzés:
Kedves Kata!
Nekem egy dolog tetszik jobban,az pedig nem más mint a konyha frontja.
A konyhád úgy tökéletes ahogy van, engem ez az egy dolog zavart, és Szilvi erre most pont ráérzett. Persze nem vagyunk egyformák, Neked meg valószínűleg az én konyhám nem fog tetszeni, ha egyszer készen lesz, és ez így van jól, különben minden otthon unalmas és egyforma lenne.
Először is gratulálok Szilvinek nagyon szép és alapos munkát végzett, de nem tehetek róla én imádom a stílusodat Kata, úgyhogy nekem még mindig a ti verziótok a nyerő. Nekem semmi bajom nem volt vele, sokkal könnyedebbnek és frissebbnek érzem. Ez is egy szép megoldás, de nekem túl vintage-es, a tietekben kellő modern elem van, ami nagyon sokat frissít rajta. Főleg a nappalival együtt NAGYON NAGYON imádom! Nekem tökéletes! :)
Nekem nagy kedvencem a konyhád úgy, ahogy van, ráadásul abszolút nem szakmai szemmel nézem, úgyhogy egyszerű olvasóként írok véleményt. Ami ezekben a tervekben nagyon tetszik, az egyértelműen a végigépített konyhabútor, szerintem jól néz ki, hogy úgy "egybefogja" azt az oldalt, és valami furcsa módon még levegősebbnek, nagyobbnak is hat így a sarokrész. Viszont az első verzióban a komód elhelyezkedése ránézésre elég zavaró, úgy tűnik, hogy nem lehet tőle elférni, pedig amúgy igazán ötletes lenne ez a megoldás, ha nem lógna bele a közlekedőrészbe. Mindenesetre elismerés a tervezőnek, hogy ennyi kötöttség mellett is belevágott. :)
Nekem nagyon tetszik a konyhád. És én szívesen nézném ezt a sütőt akár a nappaliból is:)
Nekem is tetszenek az ajtó frontok, de leginkább az ebédlőasztal körüli hangulat, az árnyékolók és a lámpa, habár az nem annyira egyedi mint a saját kivitelezésűek.
Le a kalappal, nagyon jó pályázat lett! Gratula Szilvinek! Ez rémesen szubjektív, de nekem jobban tetszik, mint a jelenlegi. Mivel az első verzió nem megvalósítható, maradnék a másodiknál. Szuper, hogy a tűzhely és a sütő nem állnak ott a sarokban "lógva". De azt is értem, hogy a nappalidból inkább a komódot szeretnéd látni, és nem a hűtőt.
Szia Kata!
Nekem sok volt a konyhád, mikor először láttam, illetve csak a tapéta. De ezek a fotók, ahol nem csak a konyhát látni, hanem a nappalit is, ahová bekerült az a gyönyörű kanapé, meggyőztek. Így kerek, friss, üde, harmonikus. Éppen jó arányban van a kékes-zöldes és a lila, illetve ezek árnyalatai. Le a kalappal! Ildi
Nekem ami tetszik Szilvi terveiben, (és ami nagyon tetszett Kata a még nem kész konyhádban) hogy nincsenek felső kabinetek, és a hűtőt kivéve az egész ettől olyan szoba-szerű lesz. Egy nyitott konyhánál ez nagy előny tud lenni.
Konyhádban gyönyörűek, finomak az anyagok, a színek, nagyon tisztelem azt, hogy következetesen végig tudtad vinni a stílust minden elemen (irigylem is mert én erre nem nagyon vagyok képes). Ugyanakkor bennem - a fotóidat látva - megerősödött az érzés, hogy a konyhák berendezési problémája általában a felső szekrény. Nagyon kevés helyen mutat jó egy doboz a falon. Főleg ha önmagában áll. A felső szerkény esetén , mint a a ruhásszekrénynél is, sokkal szebb látvány a faltól falig-plafonig teljes beépítés, noha tudom, ezt azért kevés helyiség viseli el.
Sok boldog főzést kívánok a konyhádba!
Anikó
Kata, bocsánat, hogy nem ehhez szólok hozzá, de S.O.S. van. Úgy emlékeztem, hogy van egy posztod egy bonanza asztal felújításáról. A véletlen a kezemre játszott egy romot, és nem merek nekiállni, csak ha "segítesz" az emlékeimben élő poszttal. Kérlek, írd meg, hol találom... Köszönöm. Ilona
Rögtön kiszúrtam a fontos közlekedési útvonalat blokkoló megoldást (a kis létrás elem is fura), meg a mostanában divatos falra applikálható bortartót (ezt ki találhatta ki eredetileg és a többiek miért nem világosították fel? életében nem olvasott a borról még?)
Ha fizetnének, sem szeretnék ilyen gyűrűs fogantyú megoldást konyhaszekrényre, felesleges akadályt képez és szerintem balesetveszélyes is.
Ha már ez a hangsúlyos tapéta van mindenütt, akkor nem szedném le az ablakos frontra merőleges falról, hogy egy eltérő, újabb, még hangsúlyosabb mintájút tegyek oda ,a macska is fura, meg a cédrusos (?) redőny is. Ekkora területre soknak érzem a 4 karos lámpát, + a 2 függőt. (A fene vakerná a burákról a ráragadó koszt - tudom, remekül szellőzhet a konyha elszívó nélkül is, mégis a gőz-pára+por ocsmányságra képes).
Összességében nekem túl zsúfolt, szedett-vedett, olyan 70' évek Amerikáját idézik csak miniben.
Mivel nincs más pályamű, én az eredetire szavaznék.
(Mellékes: a fikázók fikázását értelmetlen és gyermeteg dolognak tartom egyébként bármely blogon. Simán ki lehetne hagyni, szerintem ez a műfaj és főleg ez a munkásság elmenne eme bulvár szál nélkül is.)
Kedves Anikó!
abszolút egyetértek a felsőszekrényes elméleteddel. A régi konyhám hosszúkás volt, így meg tudtam tenni, hogy az egyik oldalon nincs felsőszekrény, a másik oldalon viszont körbe is gipszkartonoztattam, hogy egy síkban legyen a fallal.
http://akicsihaz.blogspot.hu/2011/05/pentek-reggel-az-otthonunkban.html
ennél a konyhánál ez a muszáj megoldás volt mert a körben felsőszekrény teljesen agyonnyomta volna a kicsi teret szinte dobozszerűvé téve azt. Viszont felsőszekrény nélkül bajban lettem volna a tárolással :-)
Ilona, én nem festettem még bonanza asztalt, de elég sok mást igen és azt kell hogy mondjam, hogy mindegyiknek ugyanúgy kell nekiállni :-)
Például így:
http://akicsihaz.blogspot.hu/2013/05/festes-alapismeretek-hogyan-csiszoljunk.html
Meg így:
http://akicsihaz.blogspot.hu/2012/05/hogyan-es-mivel-fessunk-butort.html
Kedves Névtelen, a kommented kapcsán jöttem rá, hogy rosszul fogalmaztam a bortartós véleményem, mert azt nem a tervezőnek szántam, hanem általánosságban mindenkinek mert azt látom, hogy nagyon sokan nem tudják, hogyan kell bort tárolni és fogyasztani.
A komment második részében van igazság és el is fogadom, ezen a jövőben változtatni fogok. De most egyszerűen már ennyire idegesít hogy bizonyos emberek miért olvasnak ha utálnak?
Nem értek egyet a "70 évek Amerikáját idéző" cimkével, mert nyilván nem az. Én éppen a tapéta miatt szavaznék inkább a tervező által javasolt ajtófrontokra a gyűrűs fogantyúval vagy anélkül. Az ablakon ha túl zsúfolt lenne a mintás árnyékoló, akkor biztos van
Kata tarsolyában más megoldás is, de szerintem jót tenne egy ilyen az étkező hangulatának. Nem kell darabokra szedni a tervet, hanem a használható megoldásokat kell figyelembe venni.Józsa Zsófia
Kata, köszönöm szépen a két linket.
Kata, szerintem mi sem lennénk legjobb barátnők, úgy érzem. Ettől függetlenül a munkásságodat nagyra értékelem és továbbra is érdekel és a lakberendezésről biztosan órákig tudnánk beszélgenti, csodáskodni.
Van, aki meg nem tudja ezt a kettőt függetleníteni és idejét sem sajnálja/úgy gondolja, hogy ez fontos és megosztja veled/a nagyvilággal.
Nyilván ez a blog az életed, a személyiséged része, ezért érint érzékenyen a személyeskedő kritika. Nincs blogom, sem nagyvilág által megítélt munkám, de hasonló helyzetben talán azt próbálnám meghatározni, hogy itt ezen a felületen mennyire fontos a munka maga (meg persze, hogy én csináltam) és arra koncentrálnék. Meg az érdeklődőkre (és a belső körömben mérgelődném ki magam, ha tényleg ennyire bosszantana)
Egy nyilvános kezdeményezés nem szabhatja meg az utálói/ellenségei körét, de ha már prondra lépett, az óriási népszerűségért cserébe ennyi kellemetlenség talán vállalható (amíg nagyobb a haszon, mint a kár). Esetleg a bosszúból is születhetnek újabb/jobb ötletek :)
Kb absztinens vagyok, de ez a mutogatós bortárolás soha nem jött be (eleinte a kovácsoltvas-utánzatok, most meg ez a falon lebegtetős megoldás szerepel sok helyen). Valszeg van olyan konyha, ahol tényleg nincs 18 foknál több télen-nyáron, meg napsütés, gőz, pára, de elég kevés ilyet tudok elképzelni. Na jó, talán nagyfogyasztóknál arra az egy-két napra/hétre, amíg a beszerzést követően ott várja sorsát, jó lehet. Nekem tuti nem lesz ilyenem soha már csak az alkoholhoz való viszonyom miatt sem.
Ha már elég a témából, moderáld, tulképp bőven elég, ha te olvasod.
Zsófi, csak nekem az. Most meg értékelhettük a pályaművet. Lehet, hogy kéne disclaimer, hogy "inkább a skandináv stílus jön be" Másrészt viszont teljesen szubjektíven írtam az objektivitásról, indokoltam.
Szerintem ebből egy jó lakberendező érti, hogy mire gondolok és ha megrendelő lennék, akkor tudna továbblépni, hogy közeledjen az elképzelésünk.
Ez egyébként is elvetélt játékötlet volt :) annyi megkötés, szín, minta, stb mellett szerintem még egy vén róka profi sem tudott volna olyat csinálni, ami jobban tetszene, mint a jelenlegi állapot. Tehát ebből az egy munkából valszeg nem vonnék le messzemenő következtetést a pályázó képességeiről.
Kedves vitapartnerem :-) Szerintem az rossz megfogalmazás, hogy rosszul érint a személyeskedő kritika. Mert személyeskedő kritika nincs. Vagy személyeskedés van, vagy van egy kritikai észrevétel, ami azért mutat valamerre és normálisan, kulturáltan fogalmazták meg. Nagyon sok kritikai észrevételt kapok és ezekkel soha nem volt bajom, mert egy lakberendezéssel foglalkozó blogon lehet olyan, hogy ez vagy az nem tetszik.
De az nem kritika, hogy "na ezt nem gondoltad át" amikor a posztban hosszasan írom, hogy mennyit agyaltunk rajta.
Zsófi a saját posztjánál tök jól megfogalmazta, hogy mi az amit kritikaként élünk meg és mi az amit meg ostoba beszólogatásnak és miért jó az előbbi, az utóbbi meg miért elfogadhatatlan.
Idézem:
"Nem tudom mi motivál valakit a "jaj az a tükör muszáj" tipusú kommentek küldésére. Több okból sem:
1. Undok és udvariatlan. Többeknek nem tetszik a tükör és ezt le tudták írni normális hangvételben. Én soha nem venném a bátorságot, hogy egy nyilvános fórumon így nyilvánuljak meg olyan emberekkel szemben, akik azzal töltik a szabadidejüket, hogy a tapasztalataikat megosszák velem, puszta szívjóságból, hogy esetleg a hibáikból és sikereikből tanulva én épülni tudjak.
2. Értelmetlen. Nem előre mutató, nem konstruktív és bocsáss meg hogy ezt mondom, de buta. Végigondoltad, hogy egy tapétás falra felfúrt tükör nyomot hagy? Ki van fúrva a tapéta. Tehát már ott van. Ilyen értelemben igen muszáj. Le lehetne épp valami másra cserélni, ami eltakarja a lyukakat, erre lehetnének javaslataid, de nincsenek.
3. Nem muszáj kommentelni. Akkor kell írni, ha van mondanivalónk, a többi csak szófosás vagy mások rohasztása (bocsánat a kemény szavakért) Ez lehet negetív vélemény, de tartalmatlan megjegyzésekkel kár ezt az elég igényes és értelmes kommentelők által látogatott fórumot terhelni szerintem.
Nyitottan várom az értelmes kritikát, de kérlek, hogy hányni ne az én bejegyzésem alatt hányjál.
Erre általában az jön, hogy ja, aki nem bírja a kritikát......
És a válasz:
"A kritikát jól tolerálom, mint azt láthatod is, hisz egy percig sem akadtam ki azon, hogy valakinek nem tetszik az előszobánk vagy a tükrünk. Mindenkinek szíve joga. A destruktivitást tolerálom rosszul, mint azt írtam is. Olvasd el kérlek újból, amit írtam. A két dolog egészen más és egészen másról szól. A kritika nekem a munkámnak szól, a destruktív hozzáállás /hozzászólás (nem a negatív kritika!) pedig rosszat tesz a közhangulatnak és olyan folyamatokat indít, amiknek nem örülnénk (szerintem te sem)."
Hát ennyi, azt hiszem ebből érthető hogy mi a különbség a kritika és a nagyon béna beszólás között. Szerintem óriási!
Az előbbit bírom, az utóbbit gyűlölöm és értelmetlennek tartom. Aki utál engem meg amit csinálok, ne olvasson, ne járjon ide, ne hányjon a blogomra. Csináljon inkább olyat, ami boldoggá teszi. Nekem nem ők a célcsoportom és nem fognak hiányozni ha nem kattintanak többet.
Igaz, igaz. Bevallom, ennyire pontosan nem követtem a megjegyzéseket (úgy rémlik, hogy a FB-os túltengést említetted, eleve ritkán használom azt a csatornát, így kicsi házat sem néztem még ott).
Jó a terminológia: kritika, béna beszólás :) Utóbbiakat ugrani szoktam, ha velem szemben követik el (sajnálom az időt és az energiát szájkaratéra fordítani, úgysem értjük meg egymást), de azért jól megjegyzem, ki volt a gaz és nem felejtek :)
Boldogíthat a tudat, hogy azon mazochisták igényeit is kielégíted, akik súlyos szenvedés árán tekerik végig a kanapéfelújítás maratoni hosszú leírását. :D
Nem a konyhához tartozik, de ha már itt vagyok megkérdezem. A nappali világításához gondoltam egyet, nyilván baromi drága, de kíváncsi lennék, hogy neked bejönne-e vagy nagyon más lesz majd: artemide mercury?
Jól eltaláltad az irányt, de én olyat választottam, ami kicsit hasonlóbb az általam annyira imádott Emil Stejnar-féle Sputnik lámpához, persze egy megfizethető kategóriában.
Gratulálok a bátor egyetlen jelentkezőnek. Vélemény: túl zsúfoltnak tűnik, leginkább a felső szekrények helyére tervezett polcok, tányértartó, óra miatt. Az étkező részen is ugyanez a benyomás, sok a minta, zsúfolt. Ami még zavar, azt már leírtad, nem szeretem, ha bármi, bárhonnan kilóg. És lehet furcsa, de nem szeretem, ha a hűtő nem a konyha felé nyílik, ahogy itt meg lett rajzolva. Ez a mániám,hogy ne kelljen átlépni a másik oldalára, ha ki akarom nyitni a konyha felől, de szerencsére erre a gyártók feltalálták a megoldást, az ajtónyitás felcserélhető, ha a kép szerkesztett, akkor meg különösen. Összességében kevesebb "dísszel" jobb lenne. A jelenleg "élő" konyha nyert továbbra is. Borfogyasztás? Teljesen egyetértek, vörösbor hűtve...brrr :), bár fél dl-nél többet nem tolerál a szervezetem, de annak szeretem megadni a módját, 7 dl-s űrtartalmú Schott Zwiesel kristály borospohárból fogyasztva. Betti
Bizony, a Schott Zweisel pohár a borospoharak Ferrarija :-) Mi is abból isszuk itthon a jó borokat, még az illata, íze is más úgy. ;-)
Kedves Kata!
Tökéletesen összefoglaltad a lényeget: mindenkinek olyan legyen a saját konyhája ami neki(k) tetszik és ami neki(k) praktikus, minden más utána jön. És igazad van az utána jövő szempontok között nagyon lényeges, hogy néz ki helyben, milyen a rálátás a valóságban. Nekem ez tetszett a te konyhádban, különösen a nappaliból való látkép, mint egy eklektikus személyes magazincímlap!Látod hogy konyha, mégis!Remélem sikerült leírnom mire gondoltam, mert én csak laikus vagyok. Külön teljesítmény, hogy ez az összkép minden oldalról működik! Szerintem ezt sokan elfelejtik, meg a praktikumot és sajnálom azt is, hogy itthon a kommentelők nem mindig értik, hogy ez a te konyhád, neked jó, és, hogy soha nem mondtad, hogy másnak is ilyen legyen.
Gratula az egyszem tervhez is, mert jó lett és mert dolgozott vele és megmutatta.
Szép napot!
Klára
Megjegyzés küldése