Mégis, van akiknek még kell. Mert hagyaték, vagy mert tetszik a formája, esetleg mert nincs pénz újra.
Zsófiék nagymamai öröksége nagyjából ezeknek a szempontoknak felel meg.
A fotel megvan, hát legyen újrahasznosítva a most készülő otthonukban.
Tiszta sor.
Ilyen vagy ehhez hasonló fotel, lefogadom, hogy nagyon sok ember környezetében fellelhető. Igazam van?
Ezért éppen itt az ideje, hogy megtudjátok, hogyan kell ezeket a miniszörnyeket átkárpitozni. Egy jól megválasztott szín, és/vagy kárpit még rajtuk is segíthet!
Egy baj van csak: ez egy olyan kárpitos-projekt, amiben sokat kell varrni. Bár lehet, hogy ez valakinek jó hír...hm?
Első lépésként természetesen a bontás jön. Bontani kell és punktum. Ezért azoknak, aki úgy tervezik, hogy belevágnak az otthoni kárpitozás kalandjába, ajánlom, hogy szerezzenek be bontószerszámokat. Ezeket majdnem többet használom, mint a tűzőgépet!
Az egyik eszköz egy szögkihúzó (kárpitosszeghez is jó) a másik pedig kapocsszeg-kihúzó. Nem olcsók, nagyjából 4-5 ezret adtam darabjukért. Viszont nagyon hasznos társak, igazán kedvelem őket. Az alapkészlethez ezeken kívül a gumikalapácsot, és az elektromos tűzőgépet ajánlom még.
A foteleket tehát elkezdem lebontani. Egyenként kihúzom a kapocsszegeket és a szögeket. Óvatosan leszedem a papundekli hátlapot is.
A szövetet ezekről a típusú fotelekről úgy lehet leszedni, ha szétcsavarozzuk a vázat. Ehhez a trükkös csavartakarót, vagy mit tudom én mit, le kell pattintani egy éles eszköz segítségével. Ezután lehet csavarozni! A szék szétesik és le lehet fejteni róla a szövetet, végleg.
Miután lebontottuk a fotelt, és különvált a keret, meg az ülőrész, neki lehet látni a festésnek. Csiszolás, alapozás, festés. Szürkéskék szín. A keret már új külsőben divatozik.
Vigyázzatok a régi, lebontott kárpitra, mert az új kárpit kiszabásához, a régi, lefejtett anyagot használhatjuk szabásmintának. Körberajzolom színes szabókrétával az anyag visszáján az egyes darabokat.
Pontosan kiszabom az elemeket, mintha csak kabátot varrnék. A méreteket külön ellenőrizzük le a széknél. Ha minden stimmel, jöhet a varrás. Amikor kész a zubbony, lemérjük a fotel ülőszélességét, és berajzoljuk a textilen. A szék támlája és az ülés közötti rész találkozásánál ragasztóval rögzítjük le a kárpitot. (mint látjátok, én a szivacsot is kicseréltem a fotelen, ez igen ajánlott, ha régi darabról van szó.)
A ragasztás után, először az ülőrészhez eső sarkokat fixálom le a tűzőgéppel. Majd felfelé haladva, letűzöm végig az oldalát, végül a tetejét.
Az ülés aljánál a végén kiderülhet, hogy túl nagy a kiszabott zubbony. Ezért egy kicsit visszabontottam a varrást, és rejtett varrással rögzítettem a kárpitot. (tulajdonképpen, ez a legjobb megoldás, így szabályozni tudjuk a feszességet is). Ehhez áthajtva a sarkon, megtűzzük az anyagot, majd a széleket behajtva, letűzzük, valahogy így:
Majd apró öltésekkel összevarrjuk a rést, egyszer egyik oldalra, másszor másik oldalra öltögetve.. Erről korábban már írtam itt.
Ha ezzel elkészültünk, jöhet a papundekli visszatűzése, a hátlap rögzítéssel együtt. Először letűzzük az anyagot, közvetlen a fa keret tetején. Erre tűzzük rá a papírlapot.
Letűzzük a váz alján is a kárpitot, és az anyagot a széleken visszahajtva, újfent nekilátunk a varrásnak. Ehhez szintetikus bőrvarró cérnát javaslok és görbe tűt.
Rejtett gyöngyvarrással összevarrjuk a hátlapot és a "zubbonyt"
Elkészült az ülőke, mehet vissza a vázra. A lepattintott csavartakaró helyett, csavartakaró matricával rejtettem el a csúnya csavarokat.(amit persze lefestettem szürkére) Így már kész is.
Milyen? Megérdemelt egy esélyt?
Ha van ilyen foteletek, de nincs kedvetek a munkához, bízzátok szakemberre a feladatot! Szívből ajánlom a Kalmár Design csapatát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése