A beköltözéssel egy időben új időszámítás is kezdődött az életünkben: a fiúk kikerültek a családi ágyból. Az egyik szemem sír, a másik pedig nagyon nevet.
Egyrészről, kicsit sajnálom, hogy véget ért az összebújva alvós időszak, ami a fiúk születése óta tartott. Abszolút magamévá tettem Dr Sears könyvében olvasottakat, miszerint a kisgyermeknek csak egyetlen bútorra van szüksége és ez egy jó nagy családi ágy. Jó is volt, praktikus is volt, mindannyian szerettük, leginkább a nagyobbik fiam, neki nem volt elég, hogy mellettünk alszik,ő úgy aludt jól, ha valamelyikünk szorosan ölelte.
Éppen ezért, titkon aggódtam, hogyan fogadják majd az új felállást, hogy apa és anya külön szobában, ők pedig a SAJÁT ágyukban alszanak ezentúl.
Szóval, nevet a másik szemem, mert a fiúk nagyon jól alkalmazkodtak az új helyzethez, sőt, büszkék a szobájukra és örömmel vette birtokba ki-ki a saját kis ágyát.
Az új ágy, tulajdonképpen az eddigi "oldalkocsijuk", amiket a férjemmel kooprodukciós megoldásban kissé átalakítottunk, ő a fűrésszel, én pedig az ecsettel dolgoztam.
És voilá, nekünk pedig lett egy saját, egy "csak felnőtteknek" ágyunk, amiben esténként már csak két fő tartózkodik.
 |
| Így aludtunk a fiúkkal a régi lakásban |
 |
| És itt alszanak ők most |
 |
| Antikolt bútorok a fiúszobában |
2 megjegyzés:
lehet, hogy tiéd az első shabby chic fiúszoba mo-n?! nagyon klassz! és érezni benne a kétkezi munkát is azért rendesen... :)
volt is vele munka :-) Hamarosan jövök az antikolás know-how poszttal. Amit eddig mindenki titkolt,azt én közkinccsé teszem.
Megjegyzés küldése