2010/05/11

Unatkozó háztartásbeli = lakberendező??


Mostanában olvastam az ágy-asztal-tv blogban egy cikket arról, hogy milyen szuper, ha lakberendezővel dolgoztatunk. Ennek a cikknek az apropóján jutott eszembe a Construmán látott, Lakberendezők Országos Szövetségének standja, ami mellett, nem tudok szó nélkül elmenni.

Alapvetően, a lakberendezéssel semmi bajom sincs, sőt, teljesen megértek mindenkit, aki ezzel kíván foglalkozni. A lakberendezésnek helye van, csak nem mindegy, milyen formában.
Amit azon a bizonyos standon láttam, az minden volt, csak nem lakberendezés. Egy női és egy férfi lakást rendeztek be, ezeket lehetett megtekinteni. Az első pillanatban, ahogy a női lakást megláttam, elfogott a hányinger. Ki gondolja, hogy azért, mert nő vagyok, a geil, pink színekben pompázó, agyoncsicsázott lakásban szeretnék lakni? Ráadásul, a pink csicsát szellemtelen, minden rafinériát, ötletességet mellőzve rakták össze, nagyjából úgy, hogy felvásárolták egy neves design-bolt teljes készletét. Ennyi. Ez lenne a lakberendezés?

Pár éve, minden hónapban megvettem az összes, magyar lakberendezési lapot, de egy ideje letettem róluk, annyira idegesített a sok, kommersz, egy kaptafára készült, "felvásároltukalegdrágábbbútorokat" stílusú lakás. Most hogy újra lakberendezésre készülök, megint elkezdtem lapozgatni a magyar lapokat, és úgy vettem észre, némileg javult a kép, de még mindig többségben vannak a gipszkarton szerkezetes polcú, álmenyezetes, drága bútorokat semmimondó térben elhelyezős terek.
Az igazán klassz lakásokról, rendre kiderül, hogy nem is magyar. Miért van ez így? Ha a Homes and Garden-t vagy a Living Etc-t lapozgatom, teljesen más világtárul elém. Szokatlan megoldások, egy kis lakberendezési poén itt, egy másik, konvencióktól elrugaszkodó ötlet amott: tiszta kánaán, mondjuk egy végletekig unalmas Szép Lak után.


Le a konvenciókkal, le a teljesen lerágott csontra hasonlító ötletekkel, a személytelenséggel! Üdítő példákat lehet látni egy egész sereg külföldi lakber blogon, amiket ajánlok mindenki figyelmébe, akinek elege van a wenge konyhából és a zebránó csíkos lamináltból.
Nálam a jelszó a kreativitás és újrahasznosítás


fotók: aparthament therapy, decor8, belle maison, living etc, otthon, madebygirl, once.daily chic, style at home

24 megjegyzés:

Született Feleség írta...

Ennél jobban még senki sem foglalta össze a magyar "lakberendezés" helyzetét. Miért van az, hogy az összes - tisztelet a kivételnek! - magyar lapban az egy kaptafára szabott, unalmas, sablonos, elcsépelt enteriőröket láthatjuk, méregdrága bútorokkal berendezve? Wenge laminált, kivizöld és narancs fal, esetleg sötétbarna fal, egy-két barokkos kiegészítő... Hol van a fantázia és a kreativitás???

(A Living etc-ben, Homes&Gardensben, a Traditional Home-ban, 25 Beautiful Homes-ban. :D Sajnos...)

KISFLANC írta...

Szia!
Annyira örülök, hogy ezt Te is így látod! Én ezért kezdtem el a blog írást, hátha valakit ugyanúgy megérint a másság, ahogyan Téged vagy engem. Ha csak egy ember az, már akkor is megérte! Nagyon örülök, hogy egy véleményen vagyunk! :-) A blogodhoz pedig nagyon sok sikert, nekem nagyon tetszik,és ha megengeded feltennélek az oldalsávomba az ajánlott blogok közé! :-) Jövök még máskor is!

Joie Vivre írta...

Szia Kisflanc! Rokonlelkek, ha találkoznak ;-)Asszem, én bukkantam rád előbb és mondhatom, nagyon tetszett, amit nálad láttam :-) szóval, te is a listámon vagy, és már ajánlottalak is pár barátnőmnek.
Gyere máskor is, augusztus végén talán már a lakberendezésnél fogok tartani, már ami éppen készülő házunkat illeti.

aletta írta...

Hiába érzünk mi ilyeneket és hisszük, hogy ez az igazi szépség, ha a lakberendezőt megfizetni hajlandó emberek a gipszkartonfalfülkés-álmennyezetes venge lakás referenciákkal rendelkező tervezők ajtaján kopogtatnak fürtökben lógva. Nem baj, én nem adom fel, hiszek a szinek erejében, az egyediségben és az újrahasznositás csodájában, legfeljebb kevés, de érdekes referenciám lesz némi kenyéren és vizen élve, vagy valahogy megváltoztatjuk a közizlést, ami miatt minden általam ismert blogger "tollat ragadott". Ugye igy lesz?

Juci írta...

Szia! Most találtam Rád, és nagyon tetszik amit látok és olvasok! Ez a bejegyzés különösen. Én lakberendező vagyok, de én is unom már, hogy még mindig a narancs-kivi-wenge -"minimál", még rosszabb esetben a rosszul értelmezett ál"mediterrán" a menő. Amíg ez a"trendi", hát nekem nem lesz munkám :(. Már arra gondoltam, hogy a te és az előttem szólók ízlésével rendelkezők egyébként sem keresnek lakberendezőt :(. Csak azok, akiknek az ízléses = drága, elegáns. (Mit várok, mikor még a tanárom is ezt vallotta/vallja?!) A bohém, eklektikus, népi vagy retró, stb. nem lehet ízléses??? Na mindegy, olvaslak tovább, és további sok sikert kívánok! :)

lingel írta...

Ha már ilyen kreatívak vagytok, akkor igazán eljöhetnétek segíteni a LOSZ következő kiállítását megtervezni, berendezni, cégeket beszervezni...nagyon testhezálló és kreatív feladat 1 hét alatt felépíteni és utána 1 hét alatt egy teljesen más témára átépíteni a LOSZ standját ősszel (BNV és HOVENTA). de tényleg...mi csak unatkozó háziasszonyok vagyunk, akik nap, mint nap szembesülünk, azzal, hogy a megrendelő ízlése szerint kell terveznünk, különben ajtóstul kirúg és még csak nem is fizet. Én nem tudom Ti honnan jöttetek, de nem ismeritek a mai lakberendezés helyzetét. egy ilyen blog megírása előtt ajánlanék egy alaposabb tanulmányt. de minimum beszélgetést lakberendezőkkel.
Idézem egyik unatkozó háztartásbeli kolléganőmet a bejegyzésre reagálva: "A lakberendezés hazai állapota - eszébe sem jut, hogy nagyon sok, sőt a legtöbb igazán izgalmas, bemutatásra érdemes otthont - nem lehet bemutatni , mert nem =tilos...... vagy az újság köcsög, immár sokadszor ..... vagy a megrendelő anyagi-ízlésbeli korlátai kötik a kezünk. És a gipszkarton basszus igenis örök - nagyon jó térformáló eszköz - éppen a nulla mennyezet alakítására és a "megvettemadrágabútorokat"-effekt elkerülésére - nem bútorszerű tárolóhelyek kialakítására .
Hazai ízlés, pénzügyi lehetőségek - SOHA NEM ÖSSZEHASONLÍTANDÓ NEGATÍV KICSENGÉSSEL A KÜLFÖLDDEL !" Ezekután szívesen várunk a LOSZban, hátha neked jobb ötleteid vannak, mert mi csak unatkozó háziasszonyok vagyunk, akik hobbiból tanultunk éveket és képezzük magunkat tovább nap mint nap. és töltünk éjszakákat a tervek rajzolásával és járjuk a megrendelő kezét fogva az üzleteket és megrajzoljuk a burkolatkiosztást, számoljuk a ki burkolat mennyiségeket stb....

üdvözlettel,

egy háztartásbeli lakberendező

Joie Vivre írta...

Kedves Unatkozó Lakberendező,
A fenti poszt az én saját véleményem az én saját blogomban. Annyit tanácsolhatok, hogy akinek nem inge, ne vegye magára......

Joie Vivre írta...

Kedves Lingel,
ha elfogadsz pár tanácsot:
1. A végeredmény a lényeg. Soha, senkit nem érdekel, hogy mi lett volna, ha...(több pénze van a megrendelőnek, jobb az ízlése, stb)
2. És itt jön a lényeg:ne nyilatkozz ilyen negatívan a megrendelőidről. Belőlük élsz! Ha megrendlőd lennék, és ilyesmit olvasnék tőled, hát bizisten két lábbal rúgnálak ki.
3. Az anyagi korlátokat előnyként is fel lehet fogni.....
4. ez már nem tanács, csak megerősítem korábbi véleményem: a LOSZ 2010-es standja a Construmán, bántóan, fájón ízléstelen és rossz volt!

Antal írta...

Kedves Lingel!
Potenciális Megrendelőként kikérem magamnak (magunknak) a ránk tett sértő megjegyzéseidet. Eddig hezitáltam, hogy bízzunk-e meg lakberendezőt, hát nem fogunk (bár őszintén remélem, hogy nem a szakma valamennyi résztvevője nevében nyilatkoztál).

U.i. Nem véletlenül írtam nagybetűvel a Megrendelő szót.

Lingel Design írta...

Kedves Mind,

én nem minden Megrendelőre értettem, de sajnos van ilyen is olyan is és ezzel mindenki tisztában van. Amit a megrendelő kér azt tervezzük, mivel ő fizet. vagyis Ti teljesen félreértettétek az én megjegyzésemet. És ezzel a vitát le is zárnám. Akinek nem inge ne vegye magára.

Ildikó írta...

Kedves Joie !

Amikor blog-írásra adtad a fejed, akkor számolnod kellett azzal, hogy nem csak csupa Téged dicsőítő bejegyzést fogsz kapni .... tehát, a felháborodás, mi szerint "A fenti poszt az én saját véleményem az én saját blogomban. Annyit tanácsolhatok, hogy akinek nem inge, ne vegye magára......" .... felettébb különös :-( Te általánosíthatsz ? , és egy óvatos JOGOS felháborodás beérkezése után kioktatsz, és több pontba szedett tanácsokat osztogatsz (kéretlenül) ..... :-/ Miért is ? Milyen ALAPON (!) is ?

A Megrendelőkről mindannyian kiemelt tisztelettel szoktunk beszélni, írni, mert valóban, mi Belőlük élünk - ez a MUNKÁNK ! De: a munkánk is az , hogy a Megrendelő ízlése , elképzelése, anyagi lehetőségei szerint nem csak látványban megfelelő életteret alkossunk, tervezzünk, hanem FUNKCIONÁLISAN HASZNÁLHATÓ és műszakilag is megvalósítható terek szülessenek a terveink alapján ! Éppen, hogy tiszteletben tartjuk az elképzeléseit, vágyait , de nem erőltetünk rá semmit ! Új technológiákkal, anyagokkal, anyag-párosításokkal , új színekkel, fafajtákkal (!) is megismertetjük, hogy szélesebb választék , ismeret birtokában határozottabb körvonalakkal hozza meg döntéseit.

Nap mint nap tárgyalunk, egyeztetünk a kivitelező szakemberekkel, és hogy ne kerülhessünk szorult helyzetbe egy-egy ilyen helyszíni művezetés alkalmával, folyamatosan képezzük magunkat, .... hogy lépést tartsunk a legújabb trendekkel , a "külfölddel", évente több alkalommal utazunk Európa nagyvárosaiban megrendezett szakmailag kihagyhatatlan kiállításokra, szakmai utakra.

Nem igazán értem, mit is kértek ki magatoknak ? Visszaolvasva kolléganőm kommentjét, semmi sértőt még véletlenül sem írt volt-van-lesz Megrendelőire.

sem írt volt-van-lesz Megrendelőire.

Ahhoz képest, hogy nem vagyok grafomán, kihoztátok belőlem a ..... :-/ .... és ezért nagyon szomorú vagyok, haragszom, amiért ilyen érzéseket keltettetek bennem . Ízlésről nem vitatkozunk, mert nincs értelme .... azért mert Te "hánysz" valamitől, ne hidd, hogy senki sincs, aki a Te elképzeléseid láttán érez hasonlóan .... CSAK : van annyira intelligens, hogy ennek nem ad hangot (bocsánat, nem adja írásba), de legalább is , nem a teljes világhálót használva :-/

Tudom, hogy ennyi keserűség megfogalmazása után érdekesen hangzik , de igazából valóban a végére csak oda jutottam : no comment :-/

Egy halandó és gyakorló (ellenben egyetlen percig sem unatkozó) LAKBERENDEZŐ

juditu írta...

Hm...milyen irigyek az emberek! A Kicsi Ház egy olyan üde, friss színfolt a hazai kreatív bloggerkedés színpalettáján, amit eddig csak külföldi oldalakon lehetett látni, olvasni (már aki halad a korral és olvas külföldi magazinokat, internetes oldalakat). Tele van csemegéznivaló, látványos, egyedi ötletekkel, amik láthatóan nagyon sok ember érdekelnek (külföldi olalakat is!!!).

Joie előbbre jár, mint a felháborodott "beszólók", ezt bizony jó lesz tudomásul venni, mielőtt egy rossz szót is mondanátok rá.

Ahogy egyszer már írtam, a Kicsi Ház "alapmű" azoknak, akik vonzódnak a konvenciómentes otthonszépítéshez, akiket érdekel a "diy lakberendezés" :)

Gabriella írta...

jajjj, elszállt amit írtam:-(

psz írta...

Abszolút minden szavával egyet értek a bejegyzésnek, nem mintha ez sokat számítana, mert én nem vagyok szakmabeli.
Egyébként megpróbáltam Ildikó hozzászólását elolvasni, de nagyon viszolygok az írásjelek és nagybetűs kiemelések túlzott használatától (eddig csupa olyan szövegeket láttam így írva, ahol a semmit próbálták így hangsúlyosabbá tenni), és ezt a viszolygást nem tudtam legyűrni, így nem tudom, van-e abban okosság, amit írt.
Lényeg, hogy én nagyon szeretem ezt a blogot, fantasztikusan ötletes és inspiráló, és nagyon szeretném még a jövőben is sokat olvasni. :)

Gabriella írta...

szóval, hogy kinek hol a játszótere, meg kinek van joga és milyen alapon kioktatni, beszólni, ez olyan, őőőőő, mondjuk nagyon finoman nem előrevivő.
Ha már így egymásra találtak a szakma képzett képviselői és a lelkes amatőrök, ennél az iszapbirkózásnál nekem sokkal izgalmasabb lenne látni, hogy vajon lehet-e együttműködni.
Amit látok, hogy van egy szakma, aminek a megítélése meglehetősen szubjektív, nehezen lehet értékelni, hogy mi a jó, mi a rossz.
Marketingesként hasonló helyen szorít a cipő, kiszolgáljuk a Megrendelőt, mert kell a pénze, próbáljuk terelgetni az – általunk helyesnek tartott – irányba. Aztán az eladási adatok megmutatják a tutit. A lakberendezésben mi mutatja meg a tutit?
Ha valaki otthonának érzi, mindennap jó kedvvel megy haza az általam kialakított térbe, akkor elmondhatjuk, hogy a Megrendelő és a Lakberendező jól működött együtt. De ha ez a tér álbarokk-műarany-zebrabőrmintás, akkor én mélyen hallgatok arról, hogy ez az én munkám, nem teszem be se újságba, se portfolióba.
Viszont, ha lehetőségem van bemutatni a szakmám, saját magamat az ötleteimen keresztül, akkor igazán odateszem magam, nem trendi akarok lenni, nem kiszolgálni a közizlést, hanem formálni azt. Ezért értem amit Joie írt a standról. Ott nem megrendelőt kellett kiszolgálni, mégis csupa klisé lett.
Hogy érthetőbb legyen, talán egy hasonlat: Ha cosmolányos-kiskegyedes-sokpénzsznobos teret gyártok és kiszolgálom a közizlést, az az én olvasatomban a szakma fogásait jól ismerős gyári munkás tisztességes teljesítménye. Míg ha megmutatom milyen kreatív vagyok, létrehozok új dolgokat, új ötleteket adok, újszerű életet a térnek, az a művészethez közelít.
A szakma képviselőinek lehet, hogy érdemesebb lenne kicsit leszállni az elefántcsonttoronyból és kívülről tekinteni a saját munkájukra és nyugodtan lehet meríteni a szakma szabályait – azaz a kötöttségeket nem ismerő – amatőrök ötleteiből. Az amatőrök pedig biztosan szívesen vennének ötleteket a szakmától.
Szuperül kiegészíthetnétek egymást, az egész lakberendezést előbbre vihetné, és lehetne akár ez a blog egy közös játszótér...

Otthonteremtő írta...

Kedves Mindenki!
Szerintem nem kell egymásnak esnetek, mert nem ugyanarról beszéltek .
Kicsiház a blogjában a saját életterét mutatja be, nem kell alkalmazkodnia senkihez, „csak” a családjához, a pénztárcájához, a kreativítása, kézügyessége határaihoz. Ő , mint laikus igenis megfogalmazhatja a véleményét, és emellett nem mehet el a szakma. Sajnos én is osztom a véleményét, hogy ami hozzánk elér a magyar lakberendezési kultúrából, az kevés esetben vonzó, legyen az bármely stílus is.
De nézzük a másik oldalt: Mi építész-kivitelezőként inkább az építészeti vonalat látjuk, sajnos hasonló problémákkal. (És hozzá kell tenni, hogy építészhez muszáj fordulnia egy építtetőnek, míg a lakásbelső mindenkinek a magánügye.) Számos terv kerül elénk, építészblogokon számos tervet veséznek ki kollégák, és úgy tűnik a mi meglátásaink nem egyediek. Vagyis nagyon kevés építész képes a megrendelőt szolgálni (nem kiszolgálni!) a tervezés folyamán, és nagyon kevés megrendelő tudja, hogy valójában mire is van szüksége. Sok mindent hallott, látott, és sokszor egymáshoz nem illő részletekhez ragaszkodik, de az egészet nem mindig látja át. Nem is kell neki, hisz ez lenne a szakma dolga. De van- e bizalmunk a másik, jelen esetben a szakma iránt? Ez rajtunk is múlik. Nekünk kell meggyőznünk, hogy bármekkora is lesz a nappali, hogyha az előszobába nem tudjuk felvenni a kabátot, ha Wc-ben nem tudja férjurunk felhúzni a gatyáját, csak egy lambadamutatvány árán, az a ház nem lesz jó. Egy ház, egy lakás akkor jó, ha egységet képez. Ez jelenthet egy gondolatot, arányosságot, egymáshoz igazított szerkezeteket, és jelent egységet saját magunkkal stb. Egyébként úgy fogunk kinézni, mint a kiskacsa, aki elirigyelte mindenkitől a legkívánatosabb részletét. A végén gúzsba köt a nagyravágyásunk.
Mi a megoldás a problémákra? Vallom, hogy -bár kicsit szentimentálisnak tűnhetek-, de a bizalom és a tolerancia. Bízzunk először önmagunkban, egymásban, bízzunk az ítélőképességünkben, bízzunk a szakmai tudásban. És ha ez a bizalom megvan, toleráljuk a másik másságát.

Ildikó írta...

Kedves Joie és kedves Mindenki !
A bloggal, az ötletekkel, azok megfogalmazásával senkinek semmi problémája nem volt, és még mindig nincs is .
Egyetlen bejegyzés, különösen annak címe - ami egy erős általánosítás verte ki a biztosítékot, és első körben kolléganőm még csak nem is kérte ki ezt a maga és a szakma nevében, hanem egy meghívást intézett Hozzád, éppen egy közös munkára, együttgondolkodásra, szervezésre majd alkotásra, hogy picit bepillanthass a kulisszák mögé . Való igaz, egy kiállítási stand létrehozásakor a Megrendelőhőz nem kell igazodni, azt gondolhatnánk, hogy ez egy igazi jutalomjáték, megmutathatjuk kreativitásunkat, újító ötleteinket. Mi is így gondoltuk sok éve a kezdetek kezdetén . Idővel (már az első alkalommal) rá kellett ébrednünk a (magyar) valóságra . Ez egy harc : az idővel mindenképpen, a lehetséges résztvevő cégekkel (mit adnak, mi érkezik be időre, mit tudunk ezekből összefésülni). Az együtt töltött zaklatott , izgalmakkal és idegeskedésekkel teli idő is hasznos azonban . Sok mindenre megtanít bennünket. Toleranciára, akaratunk , elképzelésünk, önmegvalósító és exhibicionista hajlamunk elnyomására és a legfontosabb : válságkezelésre .
Nem szeretném elvenni a kedved, de most valóban különösen nehéz feladat előtt áll a LOSZ, ugyanis a BNV és a Bútorvilág kiállítás közvetlenül egymást követi, így kell partnereket találni, és valami olyan installációval előállni, ami ugyanaz, mégis más . Minden szempontból.
Kolléganőm hívása komoly volt. Kérlek, gyere, nézd meg belülről, milyen munka is ez .
Tehát: még egyszer - nem a blogra (!) érkezett a komment, hanem egyetlen bejegyzésére .
Köszönöm a figyelmet . (Igyekeztem kevesebb írásjelet és nagybetűt használni - ezekkel korábban az érzéseimet próbáltam hangsúlyozni. Sajnálom, hogy így olvashatatlanná vált.)
Szaladok egy nagyon kedves Megrendelőhőz, akit igazán nem szeretnék megvárakoztatni.
Szép napot és jó kedvet Mindenkinek ! Még mindig halandó (és sajnos-nem sajnos!) még mindig nem unatkozó LAKBERENDEZŐ (szeretem a munkám, ezért maradt továbbra is a nagybetű)

Joie Vivre írta...

Kedves Ildikó,
A címben két kérdőjel is szerepel, és nem véletlenül. Mert durván általánosítok, ami azt jelenti, hogy egy jelenségre akarom felhívni a figyelmet, ami, úgy tűnik, létező jelenség, akárki,akárhogyan próbálja is szépíteni
Kérdezhetttem volna azt is, hogy a magyar foci szar? És valószínűleg, sokan igennel feleltetek volna, pedig van egy Geránk, egy Dzsudzsákunk akik a világ magas elitjéhez tartoznak....
Ami a bloggal kapcsolatos válaszomat illeti: tény, hogy ez az én blogom és tény, hogy sok mindent írok benne, tetszik, vagy nem teszik, nem nagyon izgat, és nem fogom moderálni saját magam, a saját blogomban, ez olyan lenne, mintha otthon nem beszélhetnék szabadon. Úgyhogy, továbbra is csak azt mondhatom, hogy akinek nem inge......
Ami a meghívást illeti, Lindeltől nem vettem komolyan, hisz nem olyan volt a megfogalmazás, de szívesen elmegyek a következő eseményre, ha komolyan gondoljátok.

Névtelen írta...

vihar a biliben, még szórakoztató is lehetne.
kicsiháznak időnként nagy az arca, ez igaz, a lakberendezők nagy része meg szart sem ér, ez is igaz, akkor meg minek kell harcolni? mindenki tegye zsebre a saját részét, gondolkodjon el rajta és menjetek békével aludni. a nap holnap is keleten kel majd.

Lingel Design írta...

Kedves Joie,

nem akartam cinikus lenne, de már a címnél felhúztam magam. Sajnos nap, mint nap találkozunk azzal, hogy a lakberendező szakmát lenézik, leszólják stb....nap mint nap küzdünk a LOSZban, hogy a szakma megítélése jobb legyen, ha valaki LOSZ tag az legyen egy minőségi garancia. Rengeteg kiállításon veszünk részt, hogy bemutassuk mire vagyunk képesek. 2004 óta résztveszünk a BNVén, Construmán, A már megszűnt Bútorvilágon és tavaly óta a HOVENTÁn. rengeteg energiát és ingyen munkát ölünk bele, hogy emeljük a szakma hírnevét, de sajnos addig, míg valaki fél éves-éves iskolával lakberendez és mindenki ért hozzá, addig nagyon nehéz a helyzetünk. sajnos többször hívtak olyan lakáshoz, amit az előző "kolléganő" elrontott és az ügyfél kétségbeesve kapkod hogy lehetne javítani a helyzeten. Pont ez a célja, a LOSZnak, hogy az ügyfélnek garanciát jelentsen, hogy ért hozzá, naprakész információi vannak, mind az anyagok, mind a trendek tekintetében, rendszeresen továbbképzi magát. De így nagyon nehéz bármit is elérni, hogy naponta szembesülünk a negatív megítéléssel. Ez a kiállítás, amiről írtál csak 1 volt a sok közül. Hogy miért lett ilyen, annak rengeteg oka van. Sok embernek tetszett és sok embernek nyilván nem. Ha kíváncsi vagy a belső életünkre, hogy készül el egy kiállítás, mennyi rengeteg munka van benne, hogy dolgozik együtt a csapat, esetleg lennének segítőszándékú ötleteid, hogyan javítsuk a szakma megítélését, akkor szívesen látunk.
A többi megjegyzéshez meg csak annyit, hogy jó lenne ha rendesen értelmeznétek a kommenteket, mivel MI nem a blogot támadtuk, azzal semmi baj, rengeteg jó ötlet van benne, csak ez az 1 bejegyzés szúrt szemet, már a címével is, mivel sajnos ma ez a sztereotípia él az emberek többségében.

OtthonKommandó írta...

huhh, micsoda vita keveredett itt.
én mindkét oldal mellett állok, ha ez lehetséges.bár olyan is van mindkét fél részéről, amivel nem értek egyet.
arról meg ohgy a szakmát lenézik, sajnos a képzés tehet. szerintem. amíg tele van az ország gagyi lakber iskolákkal, és fűnek fának megadják az engedélyt az okj-s képzésre, addig sok "szakember" fog rohangálni az utcákon. és az a szerencsétlen, aki egy ilyenbe botlik bele, az sajna a rossz tapasztalatok miatt a negatív véleményét fogja hangoztatni.
nem mellesleg a gagyi képzések tényleg tele vannak unatkozo háziasszonyokkal és önjelölt lakberendezőkkel, akiknek gőzük sincs, hogy valójában miről szól ez a munka.
A blog mellesleg remek, én imádom!

Mikes Andrea írta...

Nem szeretek negativ kommenteket olvasni errol a blogrol. Leginkabb azert mert minden bejegyzes, minden foto itt arrol tanuskodik hogy a gazdaja rengeteg idot es energiat fordit az elkeszitesere. A lakberendezokkel ellentetben egy hobbi/amator ezt kedvtelesbol csinalja, es nem azert mert ez a munkaja, ugyhogy csakis az epito kritikat tartom erdemesnek.
Ha jot nem tudsz irni, akkor a rosszal mar ne is faradj, es ez mindenre igaz nem csak erre az esetre.
Nem akarok senki nevemben beszelni, de az en kedvemet mindenkeppen elrontotta az amit itt lattam.
Ez az oldal vidam, erdekes, osztonzo, oszinte es modern. Es most belecsoppent a valosag, meg a nagy magyar hozzaallas, es banom mar hogy elolvastam a hozzaszolasokat.
Joeie Vivre, kerlek inkabb a kovetkezo bejegyzeseden dolgozz es ne ide valaszolgass:( Remelem nem vette el senki a kedvedet a hobbidtol. En imadom, es hatalmas inspiracio szamomra!
Minden jot:)

Névtelen írta...

A LOSZ garancia? Mire? Az utolsó valamelyest kreatív koncepció a BNV-n N.Gáboré (és Sz. Ágotáé volt), az összes többi egy kaptafára szabott, unalmas, ötlettelen f@s, ami két év múlva kimegy a divatból. és sajnos, ha kinyitom a magyar lakberendezési újságok 90%-át, ott sem találok mást, csak mind-mind egyforma, egysíkú, jellegtelen "enteriőröket", amikről még az is lerí, hogy szerencsétlen tulaj egy rakás pénzt fizetett értük. SIRALMAS. MElyik lenne a nem gagyi lakberendező tanfolyam egyébként?

Mona írta...

Sziasztok!

Jó későn írok, talán nem is olvassa senki (bár én is most keveredtem ide :), és végig sem olvastam teljesen a hozzászólásokat, de muszáj írnom. Először is: én lakberendező végzettséggel rendelkező "amatőr" vagyok. Vagyis: nem dolgozom lakberendezőként, egyrészt a vidéki élet, másrészt pont amiatt, hogy nem hiszem, hogy minden helyzetben alá tudnám rendelni magam a megrendelő elképzeléseinek. Sajnos, akinek én terveznék, az többnyire van olyan kreatív, hogy megoldja egyedül :( :) És pont emiatt lehet olyan irtó nehéz a lakberendezők élete, bár annyi pénzért... (legalábbis amikor én tanultam Pesten, nem kis összegekről volt szó) :)
Így nekem is marad a blog-írás.

Üdv: Móni

Related Posts with Thumbnails
Blogging tips