Az úgy volt, hogy egy barátnőm elcsábított: menjünk el bútorfestő tanfolyamra. Nyerünk egy kis szabadidőt. Gondoltam, miért is ne,igazán rám fér, hogy kicsit lelépjek itthonról. Lelki szemeimmel már láttam magam, ahogy mindenféle régi bútort festek át és varázsolok széppé, valahogy úgy, mint ahogyan ebben a blogban láttam.
Beszereztem egy melós kezeslábast, hozzá gumicsizmát, felőlem mehetünk is festeni! A helyszínen derült ki,hogy nekem teljesen mást jelent a bútorfestés fogalma, mint a tanfolyam vezetőjének. Itt,kérem, aprólékos művészi munka folyt, szebbnél-szebb motívumokat festettek a résztvevők egy -egy kisebb tárgyra. Aki ismer, tudja, hogy én anno megragadtam a pálcikafigura-rajzolás szintjén, így aztán elég gyakran éreztem magamat ama bizonyos elefántnak, aki betévedt egy porcelánboltba.
Az oktatóval sem voltam azonos hullámhosszon, gyakorta emelgette a szemöldökét színválasztásaim miatt. Pont nem érdekelt, mi az autentikus,eredeti magyar népművészet, én csak valami olyasmit akartam, ami NEKEM tetszik. Szóval, kevergettem a színeket rendesen,miközben ősi magyar motívumokkal lefestettem a családom: a tulipán vagyok én, a szív a férjem, a két kisvirág az indákkal a fiaim. A fehér pöttyök, a figyelő szem motívum, a barátokat és a rokonságot jelképezi, ahogyan a madár és a sárga napvirág a jólétet, a rozmaringág (ugye látszik,hogy AZ?) pedig az örök szerelmet.
És miközben kiöltött nyelvvel pingálgattam,rájöttem, hogy a festegetés felér egy velneszhétvégével. Idegeim kisimultak,totális zen uralkodott el rajtam. Jó volt. És elméletben, régi bútort festeni is megtanultam. Tudásom idén nyáron kamatoztatom, szóval folyt.köv.! Az első alkotásom, ez a képkeret:
Valami jópofa kis printet tennék bele, csak úgy, a hecc kedvéért. Például ezt:
(print innen)
4 megjegyzés:
Szia, Kata! Őnáluk voltál?:
http://www.dekorbutor.hu/butorfestokhetvegeje.htm
Keresek értelmes bútorfestő tanfolyamot, de engem sem a cirkalmak érdekelnek, hanem főleg a technika (a felület előkészítése, milyen festékeket, ecseteket, egyebeket használjunk, hogyan kell visszakoptatni, patinázni,...). Ilyen jellegű információkat, tényleg használható tudást kaptatok? Tudtál profitálni belőle?
Szia,
nem,én egy iparművésznél voltam és abszolút haszontalan dolgokat tanultam :-) Főleg a cirkalmat...
A dekorbútort még nem próbáltam, de szeretném, az általad felvázolt okokból ;-)
Szerintem én kipróbálom, és ha érdekel beszámolok róla :-)
Szia Kata! Gyakorlással elég sok mindent meg lehet tanuli, pl. az evést is meg kellett tanulni, de te ennek most tanuja vagy a 2 fiadnál, úgyhogy nem részletezém, mire szeretnék kilyukadni. Egy idő után rááll erre is az ember keze, bármilyen béna is. Már bocs. Rengeteg fesett, faragott tárgy maradt ránk őseinktől, sok köztük nem mondhatnám, hogy iparművészeti remekmű, de mégis maga nemében egy csoda. A lényeg, hogy valamilyen formában az utókornak nyomot hagyjunk. Így nem vész el sosem a hagyomány, tovább öröklődik. Én is szeretek festegetni a saját kis béna tudásommal, a lényeg, hogy a szívem lelkem mindíg benne van és attól válik elragadóvá. Érdekes, hogy amikor a kislányommal voltam várandós, csak olyat tudtam festeni, mint amilyet most te: szív, tulipán, madárka, bimbós virág...mkndent beborítottam velük, nem tudtam abahagyni.....ámikor meg már a pocakban volt, de még nem tudtam róla "tök véletlen" egy olyan matyó rózsát festettem ami az új életet szimbolizálja. Egy szó mit száz ezek a motívumok a vérünkben vannak, csak elő kell őket hívni egy kis akarással.ezt szebben nem tudom megfogalmazni. Nem tudtam se varrni, se festeni,csak nagyon akartam, aztán a többi jött magától.
Üdv Aranyalma
Megjegyzés küldése