2013/01/20

Ne próbáld meg otthon! 1. rész

Egyre nagyobb divat csináld magad ötletekről és saját készítésű dekorációkról blogolni. Ez így mind rendben is van, de nem árt szem előtt tartani, hogy egy-egy ötlet leírva nagyon könnyűnek és egyszerűnek tűnik, mindössze három sorban zanzásítva a kivitelezést, holott, egy igazán szép, míves bútorátalakítás, kivitelezés, jól kidolgozott ötlet bizony a legtöbb esetben fáradtságos munka. És bizony az is előfordul, hogy az a bizonyos szuper ötlet, nem is olyan szuper, mert túl sok vele a munka, vagy drága hozzá az alapanyag, esetleg nem lesz tartós a dekoráció és felesleges dolgozni vele.

Éppen azért, hogy nálam ne fussatok bele hiábavaló időfecsérlésbe, mindig megmondom előre, mi nehéz, és mi könnyű, mi az, ahol bukhat a projekt és mikor mire kell figyelni. Mert én a saját bőrömön tapasztalom meg, hogy az ötleteim beválnak-e és ezeket a tapasztalatokat,  olykor hibákat nem restellem elétek tárni.

Ez a klasszikus, tűzött ágyvég, amit most készítettem, tulajdonképpen az a kategória, aminek semmi értelme. Semmi értelme, hogy otthon szenvedjetek vele. Nehéz. Nagyon nehéz és nagyon sok benne a buktató. Ha a munkára fordított órák számát nézem, ez az a bútordarab, amit jobb, ha szakemberrel készíttettek el. Ez az első komoly tapasztalatom ezzel a munkával kapcsolatban, fogadjátok meg!




De. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy nekilátna, vessen magára. Én szóltam. Ez nem az a "kivágod, beteszed, megragasztod, áthúzod és már kész is, ugye milyen egyszerű?" projekt, ez kőkemény, tapasztalatot igénylő kárpitosmunka. Viszont a végeredmény döbbenetes. Lenyűgöző és lehet vele dicsekedni. És néha ennyi elég is az üdvösséghez!

Az ágyvéget először is meg kell tervezni. Milyen széles, milyen magas legyen és milyen legyen a formája. Itt egy kép, ami bemutatja, melyik alakzatnak mi a neve:

headboardscouk.jpg

Ha megvannak a pontos méretek, ki kell találni, hogy milyen sűrűn szeretnénk a tűzést (mert ezután tudjuk kiszámolni, hogy mennyi kárpitra lesz szükség)

Az én ágyvégem 150 cm széles és 120 cm magasnak indult. A magasságból később egyre jobban faragtam, ahogy kezdtem belátni, mennyire nehezen haladok. Hát ja, van ilyen. Mindenesetre 2,5 méter kárpitot vettem a munkához.

Első körben, a faanyagon mértem ki a tűzések helyét. Úgy, hogy vízszintesen 15 centiméterenként, függőlegesen pedig 10 centiméterenként húztam be a vonalakat, melyeknek azután összekötöttem az átlóit.

meěreěs1-4_1.jpg

Az így kialakult x jelölések helyét 7mm-es fúrószárral átfúrtam. Mind  a 126 darabot. (figyelem, a lyukak száma az idővel módosulni fog!) Ekkor még egész jól bírtam egyébként.....

lyukak2-3.jpg

Következő lépésben, kialakítottam a faanyagon a fejvégem formáját, a Belgrave típust választva. Ehhez a körzőmet a faanyag legszélső felső csücskében leszúrtam, majd a legszélesebbre nyitva, meghúztam az ívet. Ha kicsi a körződ és nagyobb ívet szeretnél, köss a körző letűzős részéhez egy zsineget, annak végére pedig egy ceruzát. Az ívet azután dekopír fűrésszel levágtam.

iìv_vaìgaìs1-2.jpg

Ezután kezelésbe vettem a szivacsot. Én egy 5 és egy 2 cm vastag szivacstáblát használtam, ezeket ragasztottam egymásra, így 7 cm-es szivacsvastagságot értem el. Ennél a tűzött technikánál nem szabad spórolni a szivacsvastagságon, mert igazán a vastag szivacs adja majd ki jól a tűzéseket, ahogy a gomb bemélyed a szivacsba.

szivacs1-6.jpg

Szóval, ugyanúgy kimértem a lyukak helyét a szivacson. Majd a táblára illesztettem, fűrésszel körbevágtam (éles késsel jobb lett volna). A Szivacsot a közepénél fogva, felemeltem az egyik oldalát, sprayragasztóval jól befújtam, majd lesimítottam a fára. A másik oldalát ugyanígy ragasztottam fel, így nem csúszik el az illesztés.
 A szivacsot ezután a jelölések mentén, lyukasztó és gumikalapács segítségével, kilyukasztgattam. Ezekbe a mélyedésekbe fognak belemenni majd végül a gombok. Mind  a 126.

gombok.jpg

A gombokat egyébként magam húztam be a műhelyben lévő gombbehúzó prés segítségével, de mindenkinek ajánlom figyelmébe az egyik legjobb céget, akik ilyesmivel foglalkoznak. Jobban jártok, ha megcsináltatjátok!

Ennél a pontnál kezdtem egyébként veszíteni a lelkesedésemből, újra és újra átszámolva, hogy hány nyamvadt gombot kell majd a helyére varázsolnom. És ekkor még nem is sejtettem, hogy a java még hátravan...

Másnap, elővettem a kárpitot és elkezdtem rajta felmérni a gombok helyét. Mivel ennek a tűzésnek az a lényege, hogy az anyag bőven ráncolódjon, sőt, egy rombusz formát adjon ki az egyes tűzések között, így bőven kell számolni a kárpittal. Bele kell számolni az anyagbőséget, a ráhagyásokat és a szivacs vastagságát is (nem a teljes vastagságot, hiszen a szivacsot majd  lenyomja a gomb). Eddig érthető? Ez azt jelenti, hogy a faanyagon és a szivacson felrajzolt 15 cm vízszintes és 10 cm függőleges vonalakhoz képest, a kárpiton már 19 centinként húzom a vízszintest és 14 centinként a függőlegest, hogy legyen bőséges ráhagyás. X-szel jelöltem a tűzések helyét. Az én kárpitom egy vastag bársony, így bátran rajzolgattam a hátuljára filctollal. De ha vékony az anyagotok, használjatok inkább szabókrétát.

Na ezzel a méricskéléssel újabb délelőtt ment el, de akkor még úgy gondoltam, hogy innen már gyorsan haladok...

Aztán a finoman szólva is gyengén fűtött garázsban nekiláttam felvinni a kárpitot a szivacsra. Folyamatosan esett ki a kezemből a tű, ejtettem el a szeget, gombot, szúrtam kezembe a kétélű tűt és végül kettőt el is törtem. Egyre idegesebb voltam, és a kárpit valahogy nagyon furán nézett ki, közel sem adva ki a rombusz-formát. Lebontottam, mert a jó kárpitos mindig bont, ugyebár. Nekiveselkedtem újból, és megint nem stimmelt valami. Mérgemben levágtam egy sort a fűrészemmel, hogy kevesebb lyuk legyen, de közben eltörtem a fűrészhegyemet is. Ez volt az a pont, ahol már sikítva nevettem, kissé megtépázott idegekkel, velőt rázóan. Pihentetnem kellett egy kicsit ezt a munkát, hogy pár napig felé sem nézve, rájöjjek, hogy mi a hiba....

kaěrpit1-2 maěsolat.jpg
Holnap folyt. köv. a megoldással és a legnehezebb résszel.


Update: folytatás itt

5 megjegyzés:

Ibolya Bariskáné írta...


Szia Kata! Fantasztikus milyen szép dolgokat alkotsz. Kedvet kaptam én is az ülőgarnitúránk áthúzására. Gombok helyett szoktak vízszintes bevarrást alkalmazni, de el sem tudom képelni hogyan. Tudnál ebben segíteni? Üdv Ibolya

Szentgyörgyi Kata írta...

Kedves Ibolya! Én azt a módszert még nem próbáltam, mert úgy érzem egyelőre túl nagy falat lenne. A tűzés is kemény volt, de az még nehezebb lenne....

Ibolya Bariskáné írta...

Szia Kata! Igen, gondolom, h nem könnyű. De hogyan kell csinálni?

Szentgyörgyi Kata írta...

Kedves Ibolya! A tűzött ágyvéges munkát három, igen hosszú posztban tudtam leírni. Ugye megérted, hogy erre a kérdésre nem tudok egy kommentre reagálva válaszolni? :-)

Ibolya Bariskáné írta...

Természetesen megértem. Ha egyszer lesz időd, és ilyet is felteszel, remélem találkozom vele. Üdv Ibolya

Related Posts with Thumbnails
Blogging tips