2011/06/03

A nagyi kredence




Foszöld, vagy piros, esetleg barna. Vidéken élő nagyik konyhájában tutira megtalálható, mi az?
Persze, hogy a kredenc! Az ötvenes évek környékén, olyan tömeggyártás volt ebből, hogy én nem tudok úgy elmenni vidéki rokonokhoz, hogy ne botoljak bele egybe. Legalább egybe.
Ezért, igazából, nincs értéke, szinte semmi. A néni,akitől a házat vettük, olyannyira ragaszkodott az ingóságaihoz, hogy még a konnektorokat meg az ereszt is vitte magával, de a kredencet itt hagyta nekünk.
A férjem ki akarta dobni, és sokáig kellett könyörögnöm, hogy ne így tegyen. Betettük a sufniba, és vártam a jó időt, amikor az udvaron festhetem.Amikor napfényre került, és alaposan megnéztem magamnak, láttam, hogy nagyon rossz bőrben van. Volt egy pillanat, hogy átfutott az agyamon: igaza volt a férjemnek, ezt ki kellett volna dobni.




Napokig küzdöttem vele: leégettem a festéket, aztán lecsiszoltam, bekentem gombaölővel, majd alapozófestékkel átkentem, végül lefestettem. Volt, hogy órákig térdeltem a monstrum előtt, poros voltam, koszos és nyakig festékes.




Végül, jó pár nap kemény munka után, elkészültem a művel. Boldog voltam, mert az eredmény a férjemet is lenyűgözte.No, akkor vigyük fel a fiúk szobájába!
És nekiveselkedtünk. Én húztam, a férjem tolta. Aztán kicsit emelgettük, megint toltuk és húztuk, és toltuk és húztuk. És beszorultunk a lépcsőfordulóban.
Alig bírtuk visszahozni, hogy a lépcső járható legyen. Másnap, az asztalosok, akik épp nálunk szerelték a nappaliban a szekrényt, tettek egy próbát. Húzták, és vonták, profin emelgették, centizgettek, számolgattak, már-már úgy tűnt, sikerrel járnak.
De nem......egy centin múlott, hogy nem fért fel, még két darabban sem. Mivel ez nem csavarozott, hanem csapolt bútor, szétszedni ugye nem lehet. Vagy ha mégis, akkor összerakni nem lehet.
Kaptam egy kis időt, hogy elbúcsúzzam a kredenctől.
De a fenébe, annyit, de annyit dolgoztam vele, és a fenébe, aki ismer, tudja, hogy ha valamit akarok, akkor nem tudok lemondani róla!
Úgyhogy hívtam Robit. Romboló Robit.
Ez egy beszédes név, nem is magyarázom tovább, legyen elég annyi, hogy Robit nem az eszéért szeretjük.
És Robi beváltotta a hozzáfűzött reményeimet. Felkapta a kredencet, és létrán felvitte a hátsó, tetőtéri oromzati ablakhoz, amin éppen befért a bútor. Kicsit viharverten, de a kredenc a fiúk szobájában volt.
 A végső alakját, már a helyszínen kapta meg. Először is, rájöttem, hogy az alsó és a felső szekrény összerakva nem mutat jól:


Valami nem stimmelt, és rövid gondolkodás után, az alsó rész zöld tetejét átfestettem fehérre. Majd sok-sok méricskéléssel, felrajzoltam és kifestettem a csíkokat.


Így már sokkal-de sokkal jobb lett:


De valami még mindig hiányzott. Az utolsó simítás, a hab a tortán. A gyerekek játékai sosem voltak tőlem biztonságban, most épp a kisautókra vetettem szemet.
Átlényegülve, tökéletessé tették az összképet:


A konyhai kredencből vagány gyerekszobai szekrény lett. Lehet ennél boldogabb újjászületés?




43 megjegyzés:

Ledorka írta...

Én mindig vágytam egy "undorító" kredencre. :D És tutira átfesteném én is! Viszont a csíkozás sosem jutna eszembe, pedig milyen jó! :)) Gratulálok a kitartásodhoz, és a készt műhöz!

Árokszállási Edit írta...

igen, anyukám nyaralójában is van egy ilyen darab, hihi :) ő is úgy csapott le rá, mert szereti a régiségeket
rikító kék színe van, ha jól emlékszem
biztos ez volt a divat
jó lett, ügyes vagy :)

fxtina írta...

a kisautós fogantyú!!! őrülten jó! a kredenc is szuper lett, de a fogantyú mindent visz nálam :D

soesbors írta...

Zseniális vagy! Ez is annyira jó lett! Újságba valóóóóóó!!!

Éva írta...

Nekünk is volt ilyen szekrényünk régen, nagymamámnak is. Néha én is látok itt-ott, és a szívem sajdul bele, hogy nekem nincs.
Nagyon jó munkát végeztél/végeztetek. Gratulálok!:-)
A kitartásotokhoz is, ahhoz meg pláne.:-)))

Névtelen írta...

Kata, hogy te milyen kitartó vagy !!! Én biztosan át nem festettem volna zöldből fehérre, szerintem úgy is jó volt. Nagyon maximalista vagy, irigyellek ! :-) Nekem is van ilyen, mamámtól örökség, a fosbarna kiadás, viszont sajnos nem fért fel a kocsira még egy, rózsaszín ! Azt láttad volna ! :-))

Baba írta...

jaj,ez nagyon cuki lett:) ha a narancssárga ajtókat is csikoztad volna,akkor kaméleon szekrényed lenne,nagyon jó ötlet,annyire beleolvad a háttérbe

Névtelen írta...

Jó lett. Ezt a szinbiztosságot!
Két ötlet:
1. Az alsó és felső rész közé tettem volna négy lábat. Jól jön még az a rakodóhely.
2. A zárcimeket eltüntettem volna.
(+1. A felső részt a falhoz kell rögziteni, mert jöhetnek vendégségbe mini "RombolóRobi"-k, ha a fiuk megbizhatóak is.)
László

erzsó írta...

nagyonnagyon tetszik, szeretem ha ha egy tárgy Valaki keze nyomán főnixként képes viselkedni :-))

ha van kedved nézd meg a saját kedvencemet:
http://alig-blog.blogspot.com/2011/04/divat-magyar.html

Lívi írta...

szuper lett!
Nem gondoltam volna, hogy festve van a hátlap: azt hittem, levetted, és a fal látszódik a fotón.

Antal írta...

Kitartás, akarat, jó ízlés, kreativitás - és kész egy új kredenc. Kati

Napsugárkisasszony írta...

Wáó!!!!:O

Kinga írta...

Kata! Ez a Romboló Robi ugye nem olvassa a blogodat?!:-)
Nagyon tuti a szekrény!

Szentgyörgyi Kata írta...

Kinga, alig hiszem, hogy Robi az én blogomat olvassa, hehehe :-)
László, a zárcimkét azért nem tüntettem el, mert eredetileg azt akartam, hogy a szekrény zárható legyen, csak menet közben a fiúk elkavarták a kulcsokat...falhoz rögzítés megtörtént, mert itthon is lakik egy "rombolórobi".
Erzsó, nagyon klassz a szekrény, a tiéd? A "Gombold újra" egy szuperjó rendezvény volt, és igen, a magyar forma és motívumvilágot a lakberendezésben is fel lehet használni.

Szentgyörgyi Kata írta...

Livi, elsőre hülyeségnek tűnik, hogy nem vettem le a hátlapot, és csináltam magamnak egy kis (nem is kicsi) pluszmunkát a csíkozással. De ha leveszem a hátlapot, elveszem a felső rész stabilitását, mert a hátlap tartja össze az egészet!

Otthon Művek írta...

Ha megbocsátod keresetlenségemet, eszméletlen bige vagy!
Ezt úgy kell érteni, hogy nagyon-nagyon tetszik!:)

Magdaléha írta...

wowwwwwwwww! Nagyon jó lett az átlényegülés!
Neke is minden vágyam egy ilyen kredenc, bár én tuti, hogy tálalóként használnám. Sajnos nálunk hiába régészkedtem a rokonok házában már senkinek sem volt meg, vagy ami megvolt, az nem fából, hanem farostlemezből van.

L. M. Zsuzsi írta...

Kedves Kata! Ez a szekrény tökéletes lett! Én is odavagyok ezekért a rákosikorabeli kredencekért! Pár évig kerülgettem egy ilyent a konyhában, fehérre festve, porcelánfogantyúkkal, akkor még nem szerettem, mert rusztikusabbra vágytam. Azóta átalakult a konyha, most be sem férne, pedig az azóta előkerült, pöttyösre homokfújt üveg tolóajtóival már végképp cuki, de szép dísze lesz a nyári konyhának. És éppen most gondolkoztam azon, hogy egy másik hasonlót a gyerekszobában fogok elhelyezni, egy húsz évvel öregebb, cirkalmasabb kombináltszekrénnyel együtt, amiket szürkés-kékes-törtfehéres színekben fogok lefesteni,talán valamilyen retrós-organikus növényi díszítőfestéssel, vagy festett betűkkel-szövegekkel feldobva.
Nagyon sok inspirációt merítettem Nálad, köszi!

panyizsuzsi írta...

Ez csodás lett, nagyon ügyes vagy! Én is a kredencek szerelmese vagyok.Fél éve vettem egyet, természetesen a vaterán. Fehér és sárgás színben pompázik és homokfúvott üvegek vannak benne!
Nyáron tervezem felújítani, kemény munka lesz, a tervek már megvannak!

Szeretem a blogod!

Szentgyörgyi Kata írta...

Hát lányok, úgy látom, sokan fogtok idén nyáron kredencet felújítani :-D Ennek szívből örülök!
Panyizsuzsi,jó érzés, hogy az egyik példaképem szereti a blogom ;-)
Magdaléha, nem akarok hülyeséget mondani, és javítson ki valaki, ha tévedek, de a szocializmusban nem volt szokás fából bútort készíteni. Az én kredencemnek csak a váza volt fából. vagy valami olyasmiből....

Marsbéli Andi írta...

Hát ez szenzációs lett!!! Amúgy is megvettél vele kilóra, de mikor megláttam a fogantyúkat..., hát kész.
És tényleg irigylésre méltó, hogy valaki ennyire jól tudjon bánni színekkel! Szuper a fiúk szobája, úgy ahogy van.

Zs írta...

Hát ez szenzációs!!!! Bevallom, amikor átköltöztünk a nagyszülők üresen maradt házába, mi is kiraktunk egy ilyen bútordarabot. Lehet, hogy nem kellett volna? :)

Magdaléha írta...

Joie Vivre: épp ez a problémám ezzel a bútordarabbal: nem láttam még olyat ahol a bútorlap rész ne lett volna víz /vagy akármi miatt/ felpúposodva, hólyagosodva. Vagy erre is van valami javítási metódus?
Egyébként én láttam már olyan kredencet, ami telifából van, és metszett üvegei vannak, és eredeti porcelán gombocskái és természetesen megbecsült bútorként üzemel a mai napig...

Szentgyörgyi Kata írta...

Magdaléha, ha nem az egész bútor deformálódott, akkor van remény, a kisebb-nagyobb púpok eltüntetésére. A hólyagos részt fel kell kaparni, akár úgy, hogy spaklival benyúlsz alá, és elkezded felszedni a furnért, amíg jön. Aztán lecsiszolod a széleket és fatapasszal eltünteted a lyukakat.

dreschma írta...

Az én gyerekeim szobájában is konyhaszekrény lett lefestve csíkosra! Igaz azok csak felső szekrények, de hasonló lett a hangulatuk! Zöld-narancs és kék csíkosak.

Múlt évben az otthonmagazinban szerepelt az olvasói levelek közt, igaz ott a hozzá festett pöttyös falon volt a hangsúly!

Már úgy vágyom hogy a saját házunkat szépítgethessük, nekem is lenne rengeteg ötletem amit szívesen megvalósítanék.

álmoDÓRA írta...

Áááááááááá dejóóóóóó!!! Bevallom én imádom a kredenceket, rám kettő vár Érden a sufniban és az egyiknek pöttyös üvege van:-))) Zseniális ötlet (mint a többi) gyerekszoba szekrénynek!!! Köszi!

panyizsuzsi írta...

Nem is tudtam, hogy példakép vagyok! Köszönöm!

Azért nekem is van mit tanulni Tőled! Kredencügyben majd lehet, hogy még fogok kérdezni!

Névtelen írta...

Kedves Joie Vivre!

Már nagyon régóta követem a blogod és egész egyszerűen Imádom! Szinte naponta benézek és kíváncsian várom, h mi újság...
Most jutottam el addig, h talán én is aktívabb legyek, pár megörökölt régi bútordarab okán:)Kezdő bútorfelújítóként kérdezném, h szú ellen van-e valami praktikád, h véglegesen eltüntessem a régi bútorokból? Segítségedet előre is köszönöm, és sok energiát kívánok Neked a további munkáidhoz!
Üdvözlettel: Enikő

Joie Vivre írta...

Kedves Enikő, köszönöm a dicsérő szavakat, jól esett. Az öreg bútorokból rendszerint már elkötöztek vagy kihaltak a lakói, de ha biztosra akarsz menni, egy injekciós tűvel, petróleumot kell fecskendezni a lyukakba. Ez a "népi" módszer, de léteznek egyébként különféle vegyszerek is, de azzal elég veszélyes dolgozni.
Nagyon sikeres és örömteli bútorfelújítást kívánok!

Névtelen írta...

Köszönöm szépen a gyors választ és a lelkesítést is:)) További kutakodás után, találtam egy német céget, aki bio védőszert gyárt a nevük JOBECK szú elleni faanyag védőszer http://www.jobeck.hu/, nekem nagyon megtetszett, valószínű, h ezzel próbálkozom, mert a vegyszereket én sem kedvelem:(
Enikő

morphine írta...

Hát ez isteni!
Nekünk is van kredencünk,30 éves már(több is talán),de apukám még mindig ragaszkodik hozzá...
Sajnos nincs rá lehetőségem h így átfessem,csinosítsam,de meglepő,hogy mit ki nem lehet hozni egy ilyen régi darabból!
Kár h semmi felszerelésem,de főleg időm nincs ilyenre..
Gratula:)

Névtelen írta...

Nagyon tetszik a szoba :)
Hadd kérdezzem meg, hogy a falat is te festetted ilyen csíkosra, vagy az tapéta?

Szentgyörgyi Kata írta...

Igen,én festettem, így: http://akicsihaz.blogspot.com/2010/10/huzom-csikot.html

manipenni írta...

grat a blogodhoz! nagyon tetszik!;)

idáig még csak fejben újítottam fel:) valahogy túl beszari vagyok, hogy hozzá fogjak:)

a kisautókat hogyan rögzítetted?

Szentgyörgyi Kata írta...

Manipeni, a kisautók tetejét lepattintottam, az autók alját átfúrtam, majd hosszú csavarral, ami átmegy az autón is meg a szekrényajtón is, rögzítettem, végül visszapattintottam az autók tetejét. (ezek műanyag autók, és könnyen ki lehet piszkálni a tetejüket. És még mindig tökéletes épségben fent vannak a kredencen :-)

Kispiskóta írta...

Most találtam rád. Gratulálok!!!
Nálunk is van egy nagymama-komód, azaz az inkább dédi-komód, egy generációval régebbi... Talán egyszer én is...
Mondd, hány négyzetméteren laktok?

Szentgyörgyi Kata írta...

Kedves Kispiskóta, örülök, hogy rám találtál :-) A lakásunk nem nagy :-)
http://akicsihaz.blogspot.com/2010/05/mindig-vonzodtam-lepukkant-regi.html
a beépített tetőtérrel együtt, a hasznos terünk 75 nm.

Névtelen írta...

Kedves Kata,

fantasztikus ez a szerény! Igazi design darab!
Milyen festékkel dolgoztál? (más posztjaidban olvastam, hogy Motip Carat-tal fújtál; itt is erre esett a választásod?)
Tami

Szentgyörgyi Kata írta...

Kedves Tami, ekkora bútort nem festek sprayfestékkel, annak nagyon nagy költsége lenne. Tikkurila bútorfestéket használtam ennél a szekrénynél.

Névtelen írta...

Kedves Kata,

képzeld, én is vettem ma a Vaterán egy lepukkant retro komódot a fiaim szobájába, ha elkészülök a nagy művel küldök képet! Napok óta képzem magamat bútorfestőnek a tyúbon, kíváncsi vagyok mi lesz belőle :-)

Tami

Detti írta...

Szia!

Most találtam a blogodra. Bárcsak előbb tettem volna!!! Most ősszel égettük el a mi (Férjem nagymamájáé volt. Az ő házába költöztünk be felújítás után tavaly a gyerkőcökkel.) kredencünket. Most nagyon szomorú vagyok, de most már ez van sajnos. :( Na de nem is ezért írok. Gyönyörű lett a szekrény és minden munkád elképesztő, bár még nem végeztem az olvasással. :)

Kellemes ünnepeket kívánok! :)

EdesMez írta...

Szia!

Én is beállok a kredenc-felújító sorba :). A nagyi vityilójában nagyon hasonló konyhaszekrényt fogom jövő nyáron a férjemmel felújítani, mi maradunk a kékeszöld, üveggömb fogantyú vonalnál és a füstüvegnél.
Az ajtókat fent hagyom, és a szekrény ajtóval zárt részeibe valami nagyon durva csajos színt tervezek.
Nyárig még egy párszor lejátszom gondolatban, az tuti :).

Gratula a bloghoz és az ügyessége(tek)hez.


Mézi

Unknown írta...

Kedves Kata!

Megújulóban van a nagyi kredence (habár amikor ötödik napja miliméterről miliméterre égetem le róla a több réteg zománcfestéket megkérdezem magamtól, hogy tényleg kellett-e ez nekem :-)

Azt szeretném kérdezni, hogy a dínós fogantyúk (amiket a fiús tanulósarokhoz készítettél) hogyan készülnek?

Köszi,
Tami

Related Posts with Thumbnails
Blogging tips