2011/06/09

Ha Carrie Bradshaw bútor volna

Bevallom, szeretem a tingli-tangli, felszínes sorozatokat. Ugyan két éve nem nézek egyet sem, de azért emlékszem, hogy régebben imádtam Jóbarátokat, meg Szex és New York-ot.
Az utóbbiban,  a béna történeti szál helyett, a csajok toalettje fogott meg igazán. Lenyűgözött a bátorság, ahogyan a stylist a a négy nőt öltöztette.
A lóarcú, görbelábú főszereplő teljesen átlényegült a pörgős szoknyákban, a különleges, extrém párosítású, hipernőies cuccokban. Tulajdonképpen, az egész sorozatban a ruhák vitték a prímet és én ezt nagyon élveztem.
Carrie Bradshaw extravagáns, ugyanakkor nagyon csajos stílusa lebegett a szemem előtt, amikor nekifogtam a 70-es évekbeli borbélyszék átalakításának.


Már amikor hazacipeltem az egyébként őrülten nehéz, bár látványra mégis légies darabot, tudtam, hogy virágos anyagot  választok majd a kárpitozáshoz, és hogy színes szegekkel fogom kiverni.

Elvittem a kárpitosműhelybe, hogy kapjak némi útmutatást, no meg biztatást. Azt gondoltam, egy-két óra alatt kész leszek az átalakítással. Ekkor ért a feketeleves, mert Péter megkérdezte, hogy biztosan ezt a széket akarom-e  átalakítani, ugyanis ez ötödéves anyag.
Nehézsége abban rejlik, hogy az ülés is, és a támla is, minden irányban ívelt. Nehéz úgy elrendezni az anyagot, hogy ne ráncolódjon, ugyanakkor ne is húzzam olyan feszesre, hogy az anyag "lebegjen" az íveknél.

De akkor már nem táncoltam vissza, és remegő gyomorral ugyan, de nekikezdtem a széknek.

Első lépésben, külön választottam az ülést és a lábat. Illetve, hosszú és eredménytelen küzdelem után, Dávid, a kárpitostanuló, puszta szolidaritásból leflexelte nekem a végletekig elrozsdásodott csavarokat a székről, így végre a láb és az ülés külön vált.
A lábakat otthon kezelésbe vettem, alaposan bekentem rozsdamaróval, majd drótkefével többször átsúroltam, míg győzedelmeskedtem a rozsda felett.
Ezután primer sprayfestékkel lefújtam a lábat és a karfát. Száradás után, kapott egy élénk sárga színt, amitől nagyon vidám lett az egész.




 Másnap a műhelyben nekiláttam az ülésnek. Lebontottam a régi műbőr huzatot és leszedtem az elhasználódott szivacsot.
Kiszabtam az új huzatot. Az ülésre új szivacsot ragasztottam, majd kitűztem a kárpitot az ülés széleinél. És nekiláttam a simogatásnak.



 Ez egy lényeges momentum a kárpitozásban! Sokat kell simogatni a kárpitot, hogy szépen kisimuljon, ne ráncolódjon, egyenes maradjon a szálirány, ugyanakkor, az anyag kövesse az ív szép formáját. Pár órát elvacakoltam vele, de a végén Péter nem talált benne hibát.



 Ekkor jött a neheze.
A támla kapott egy vastagabb fríz borítást, a nagyobb komfort érdekében. Először a belső rész kárpitozásának kezdtem neki, középről a szélek felé haladva.
Az anyagot nagyjából elrendeztem, bevagdostam, majd kitűztem,hogy ne mozogjon. És akkor elkezdtem az "egyet előre, hármat hátra" koreográfiát.




Simogattam, húztam, tűztem, aztán visszabontottam.  Addig csináltam ezt, amíg az anyag végre sehol sem ráncolódott, de nem is lebegett. Közben a fiúk jókat mosolyogtak azon, ahogy a végén már fennhangon hol szidtam, hol bátorítottam magam. Tényleg, igazán nehéz volt megcsinálni, és éppen ezért, annyira örültem, hogy jól sikerült!

Következő, szintén erőt próbáló etap a támla hátsó felének kárpitozása volt. Első körben, a sárga díszszegélyt tűztem fel, ez gyerekjáték volt.


Ezután, visszahajtottam az anyagot a széleken, és tűzőgéppel óvatosan megtűztem itt-ott, hogy a helyén maradjon.



 Aztán kezdődött a kárpit simogatás, kitűzés és heftelés úgy, hogy közben újra-és újra vissza kellett bontanom az egészet, mert sehogy sem akart jól simulni az anyag.


Amikor ezzel is elkészültem, azt gondoltam, hogy most már csak a szegelés van hátra, az már kutyafüle, semmi perc alatt kész leszek vele.
Tudhatnám már, saját tapasztalatból, hogy amiről azt gondolom, hogy kutyafüle és semmi perc alatt elkészülök vele, az  a feladat valójában majdnem lehetetlennel való szembenézést takar.
A tervek szerint, sárga szegekre volt szükségem. Fogtam, és lefújtam hát a hagyományos kárpitos szögeket sárgára. Ez egyszerű.
Másnap, előszedtem a gumikalapácsot, beborítottam frízzel, hogy minél kevesebb sérülést okozzak a színes szegecseknek. A műhelyben azt a tippet kaptam, hogy ha egyenletes sort szeretnék, használjak sablont, amivel megjelölöm a szegek helyét, így szépen, pontosan tudom elhelyezni őket.



Elkezdtem kalapálni. Folyamatosan elmozdult a támla, a szegek meg sorra görbültek el. És a helyüket sem találták, hiába használtam sablont. Próbáltam ráhasalni, leszorítani, összefogni a térdemmel, hiába.Olyan volt, mintha hintába próbálnék szöget ütni. Mesterem azt tanácsolta,kössek kompromisszumot és lássam be, hogy ezt a szegelést ezen a formán nem lehet megcsinálni.
De ő nem tudta, hogy van nekem egy Kata barátnőm! Egyik este átjött, és közös erővel lefogtuk a rakoncátlan támlát és könyörtelenül nekiestünk. Én tiszta erőből fogtam a támlát és simítottam az anyagot, hogy ne ráncolódjon, Kata közben határozott mozdulatokkal kalapált.
A szegek megszelídülve találták meg helyüket. Végül, varrtam rá egy tüllrózsát, mert egy igazi csajnak mindig kell valami kiegészítő ;-)






És összeállt a Carrie Bradshaw szék. Sok-sok rózsa, vad színkombináció, óriási kitűző és szegecsek.  Hamarosan íróasztal is készül hozzá, hogy ne árválkodjon egyedül.

17 megjegyzés:

juditu írta...

Kata,

csúcs vagy! Csodás lett, ez a szürke-sárga meg nagyon vagány!

Na, hát én tegnap szétszedtem a zöld széket, valami elképesztő látvány fogadott :O Ketten is küzdöttünk vele vagy egy órát, úgyhogy most pihen, mert ahogy a posztodból látom, a támla kárpitozásához majd sok türelem fog kelleni...

Mikes Andrea írta...

Hu nagyon tetszik! szuper lett! en sajnalnam eladni, olyan jol mutatna a nappalidban!!!

GloriArt írta...

Szia!Nagyon szuper lett-persze ezt írhatnám az összes eddigi alkotásodhoz is!:)
és a neve is találó!
Glória

fxtina írta...

eszméletlen jó!

bringa írta...

Micsoda gyönyörűség:) Már vagy egy órája nézegetem, nagyon ügyes vagy!

Hacienda írta...

Nagyon klassz lett!!Gratulálok:-.)

Antal írta...

Naggyon jó lett!!! Kati

Névtelen írta...

aztaku...a de jól néz ki! wow! gratulálok!

Szentgyörgyi Kata írta...

:-) A legjobban az inspirál, hogy ilyen lelkes olvasóim vannak ;-)))

Névtelen írta...

Hát ez nagyon vagány! szuper jó lett! Mekkora munka van benne! Erre nem lennék képes..

Carina írta...

I just love this chair!! You´re so inventive :))

principessa1121 írta...

Ez elképesztő! Tegnap akadtam rá a blogodra, és nagy volt a bőség zavara, hová kommenteljek, de ezt tényleg nem bírom megállni szó nélkül. :o) Lélegzetelállítóan gyönyörű a szék, és mekkora ötlet! Gratulálok ezekhez a csodákhoz, igazán inspirálóak. :-)

szilvylilla írta...

szia! az lenne a kérésem, hogyha küldenék pár bútorról fotót akkor segytenél e kitalálni belőlük valamit?
Köszönöm előre is
Szilvylilla

Zsuzska írta...

Annyira szép!!!

Névtelen írta...

Semmi bonyolult nincs az ívelt támla behúzásában. 4 helyen szoktam megakasztani, onnan már nem lehet elrontani.
Arra viszont felhívom a figyelmed, hogy keress másik "mentort", mert a tanácsai hagynak kívánnivalót. Tényleg nem bántásból mondom, de az ülés széle teljesen hullámos (ha teszel a szövet és a szivacs közé vatelint, akkor ez kiküszöbölhető, másrészt pedig tartósabb lesz a kárpitozás), másrészt pedig ilyen mintázásról a díszszegezésnél még életemben nem hallottam. Egy kárpitosnak illene még félkómában is hót egyenes sorban ütnie a díszszegeket. Akinek viszont nem megy, avagy hobbi szinten csinálja, annak ajánlanám az egyben kapható szegsorokat. Ez végül is egy hosszú "huzal", ami díszszegek fejéből áll, kedvedre hajlítható, csak rá kell igazítani, és mondjuk minden 5.et lefixálni. Mi már rég nem ütögetünk díszszeget, hanem ezt használjuk. Igazi megváltás, és időgazdaságos. :)

Ui: tényleg nem bántásból írtam, csak szakmai ártalom!

Szentgyörgyi Kata írta...

Kedves Névtelen Szakmai Tanácsadó!

Gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán kiengedjem az oldalra ezt a kommentet. Csak azért van itt végül, mert úgy érzem, nem hagyhatom, hogy a "mentorom" ilyen kis pitiáner alakok leszólják. Szerinted mi a különbség egy kárpitos (feltételezem az vagy, ha már szakmai ártalomról beszélsz) és egy olyan laikus nő között, akit bár érdekel a téma, és tanul is amit lehet, de évente kb hat alkalommal kárpitozik? Eltaláltad, a mennyiség! Gondolom, ha nem vagy nagyon szar a szakmádban, akkor te napi nyolc órában ezt csinálod. Én viszont nem. És azok sem, akiknek ez a poszt, akiknek ez a blog szól. Így aztán, képzeld, nekünk ez nehéz, még akkor is, ha ki van akasztva az anyag, ahogy azt írom is a cikkben. És mivel nem verem napi nyolc órában a kárpitos szögeket, nekem kell a segédeszköz. Miért zavar ez téged, aki profinak vallja magát? Én sosem állítottam, hogy profi kárpitos vagyok! így kérlek, a munkám alapján ne hozz ítéletet azzal szemben, aki vette a fáradságot és teljesen ingyen, nagylelkűen és minden tudásával segített nekem, hogy megtanuljam az alapjait ennek a nagyon bonyolult és nehéz szakmának.

A közbélés pedig ott van, ha megnézed a fotókat, látszik is. Az általad hosszú huzalnak nevezett díszszegsort ismerem, tudod hogy hívják? Lustaszegnek. Ennél a széknél jó szarul nézett volna ki, arról nem beszélve, hogy mivel csak kb három centinként ütöm be, nem is tartotta volna szépen az anyagot.
Szóval, ha lehet, a továbbiakban szakmai berkekben legyél okos ne a laikusok között, továbbá ne szólj le ismeretlenül más mestereket főleg, hogy fejemet teszem rá, ezerszer jobb nálad!

Szentgyörgyi Kata írta...

Egyébként azt sem értem, hogy miért kell leszólni a festett díszszögeimet. Attól, hogy ez a kárpitosok között nem szokás, még lehet jó és érdekes ötlet.

Related Posts with Thumbnails
Blogging tips