Ez azért van így, mert velem is megesett az, ami mindenkivel megesik Bacsó Bori lakberendező barátnőm szerint, hogy –ahogy ő fogalmaz– egy ponton mindenkinek megrogyik a térde egy lakásfelújítás során.
Talán a kétlaki élet, talán a túl nagy terhelés a felújítás és a munka együtt, talán a maximalizmusunk, nem tudom hogy mi tette, de egyszer csak sok lett. És nyilván nem véletlenül karácsony előtt a János kórházban kötöttem ki és átestem egy vakbélműtéten.
Ez tehát a magyarázat az elmaradásra, de bepótolunk mindent és úgy fest, hogy Katával közös bútorfelújítós posztot is mutatunk majd rövidesen nektek.
Ez az írás pedig nagyrészt arról fog szólni, hogy hogyan próbáld a minimálisra csökkenteni a váratlan fordulatok számát. Ha azt hallod hogy lakásfelújítás, mindenki azt kérdezi, hogy meddig tartott és mennyibe került.
És mindig az a válsz, hogy a vártnál hosszabb volt és többe került.
Egyszerűen törvényszerű.
Ami segít, hogy ez ne így vagy minél kevésbé legyen így, azok szerintem az alábbiak:
Le kell szerződni a munkásokkal, akikkel dolgoztatsz. Fővállalkozóval dolgoztatni drágább, de végső soron szerintem mindenki jobban jár. Nemrégiben az index közölt egy írást ezzel kapcsolatban, melynek minden szavával egyetértek. Aki felújítás előtt áll, mindenképp olvassa el itt:
http://index.hu/gazdasag/2013/11/04/mekkmester/
Nagyon sok energia és idő végiggondolni és sorra venni a vállalkozóval (leírni!!!) a felmerülő munkafolyamatokat és megbeszélni, hogy az ár tartalmazza-e az adott tevékenységet, de még mindig jobb előre tisztázni, hogy ki rakja vissza a kilincseket, mint szitkozódni utólag, hogy nincsenek fent, amikor be akarsz költözni.
Aki teljesen alkalmatlannak érzi magát erre, az kérje egy szakember segítségét. Még nekünk is, akik szakmabeliek vagyunk így-úgy, hatalmas segítség volt, hogy Bori barátnőm válaszolni tudott olyan kérdésekre, hogy hova érdemes menni szanitert venni, milyen márkába érdemes beruházni és egy csomó kisebb-nagyobb kérdésre, aminek az eldöntéséhez rutin kell. A rutinnak pedig az emberek többsége híján van, hisz mondjuk átlagosan kétszer újítunk fel lakást életünkben.
Nálunk, akik nagyon alaposan előre terveztünk lényegében 2 váratlan, anyagilag megterhelő fordulat jött közbe:
1. Az asztalos munkák drágasága. A lakás terei miatt jóformán mindenhova beépített bútorokat terveztünk. Ennek funkcionális és esztétikai okai is vannak. Erre a tételre pontosan fele annyit terveztünk, mint amilyen árajánlatot végül elfogadtunk. Teljesen váratlanul értek minket a számok. Szóval akinek szűkös a büdzséje, az eleve tervezéskor a falak kialakításakor, mondjuk az ikeás szabvány méretekkel és bútorokkal kalkuláljon és csak ott térjen el ettől, ahol semmilyen más megoldás nincs.
2. A konyhaPULT drágasága. Az, hogy egy jó konyha sokba kerül mindig is tudtuk, mint ahogy azt is, hogy milyen spórolási lehetőségek vannak és mi az amiről le tudunk mondani. És így bár egyedi lesz a konyha a lakásban, nem csúszunk túl egy ikeás árkategórián. A konyhapult kérdése viszont egy elképesztően nagy gond volt nálunk, aminek a kitalálásával heteket töltöttünk (amúgy az egész konyháéval). Az, hogy egy minőségi anyagból készült tartós konyhapult ára szinte megegyezik a konyháéval az azért szíven ütött. És ami ebben a legrosszabb, az az, hogy itt csak nagyon rossz kompromisszumok léteznek. A konyha kapcsán írok majd erről részletesen.
Minden más, még ha drága is volt számítottunk rá, hogy drága lesz, nem lepett meg minket.
A váratlan dolgok legtöbbször bontásnál bukkannak elő, különösen igaz ez régi házak/lakások esetében. Minket ez elkerült. A férjemnek és a fővállalkozónknak elég pontosan sikerült feltérképeznie a helyzetet, de a bontás így is igazi megrázó élmény.
A lépcső helye:
Ilyenkor van egy "Biztos, hogy jó döntés volt?" érzés, de nem szabad megingani.
A spájz:
Végül az ajtó is áldozatul esik, mert odébb kerül.
A nappali:
Nehéz elhinni, de még szebb lesz, mint volt!
A hallból a nappali:
Nincs áram és világítás, így a sötétben botladozunk a téglakupacokon.
Halláttörés:
Ezen a képen már jól látszik (bár nem volt elég fény a lakásban így nem túl jó minőségű sajnos) ahogy átkerül a hallba a két szint közti áttörés lsd. az alábbi rajzot.
Ezen az alaprajzon bejelöltem a változást. Míg korábban a nappaliból lehetett fellátni a felső szintre és innen (is) vezetett fel egy fa lépcső (ZÖLD VONAL JELZI az átlátás helyét) addig itt az új elrendezésben fal lesz, hogy ebből a felső szobából egy külön bejáratú szoba lehessen. Viszont a két szint közti átlátás a lakás fontos karaktere és szerettük is nagyon, így most a hallnál lesz ez meg (Piros nyíl jelöli) Ennek az előtte-utána állapotát láthatjátok a fenti képen.
Aztán amikor kikerül a sitt akkor kicsit jobb:
Felső szint
Egybe nyitottuk átmenetileg a felső szint helyiségeit, mert a fürdő sokkal kisebb lesz (lásd korábbi bejegyzés)
Nappali sitt nélkül
Talán valami fény az alagút végén?
Kiegészítés a poszthoz január 27.-én:
10 gyakorlati jótanács lakásfelújításhoz
1./Tervezői/építésvezetői segítség. Sokszor felmerül az az érv, hogy a jó tervező drága, a rossz tervező pedig felesleges. A drága az egy relatív fogalom. A lakásfelújítás eleve drága dolog. Lehet tervezőt részfeladatokkal is megbízni és a rossz döntésekből fakadó problémák orvoslása sem olcsó. Ezt érdemes mérlegelni már az elején. Ha nincs építészeti alaprajz, sokkal nehezebb lesz számokérni a kivitelezőn, hogy nem oda húzta a falat, ahova mi gondoltuk. A lakásfelújítás nem könnyű. Ne bízzunk semmit a véletlenre és a jóhiszeműségre! Legyünk vele tisztában, hogy egy lakásfelújítás minimum egy ember teljes és folyamatos jelenlétét igényli az építkezés ideje alatt. Ha ez nem fér bele a munka, a gyereknevelés stb. mellett, akkor számoljunk vele, hogy kifizetünk egy segítséget, mert annyit semmi nem ér, hogy beleroskadjunk, tönkremenjen a kapcsolatunk stb…
2./ Biztosítás. Az építés alatt álló ingatlanra nem jó az amúgy folyó lakásbiztosítás, de legyen felelőségbiztosítása a generálkivitelezőnek is, az esetlegesen okozott károk miatt!
3./ Referencia és árverseny. Mielőtt bármilyen szakemberrel megállapodunk, előtte nézzünk meg még hármat! A referencia és az árajánlatok összehasonlítása nagyon fontos!
4./ Szerződés. Mindent papírozzunk le és szigorúan kössük ki az átadás-átvétel napját, a munka végét! A szerződésbe napi (nem munkanap!) kötbért is vegyünk bele, valamit egy garancia időtartamot, amit a kivitelező vállal. Ha nem készítettünk még ilyen szerződést kérjünk egy mintát valakitől, ismerőstől, ügyvédtől. Az átadás, átvételről is készüljön jegyzőkönyv!
5./Árak. A kivitelezőtől úgy kérjünk árajánlatot, hogy azt szétbontja, munkadíjra és anyagra. Az anyagra és a négyzetméter munkadíjakra is rá lehet keresni a neten. Az árajánlat a szerződés mellékletét kell képezze.
6./ Pótmunkák. Építés közben felmerülő pótmunkákat szintén dokomuntálni kell, mert ha volt pótmunka a folyamat során, úgy az átadási határidő csúszásakor arra fog hivatkozni a vállalkozó és nem tudjuk érvényesíteni a kötbér igényünket. Tehát felmerülő munkák estetén le kell írni a pótmunka időbeni és anyagi vonzatát.
7. / Dokumentálás. Az építkezés során dokumentáljunk! Készüljön fotó a falakba épülő dolgokról. Ez később bizonyítékul szolgálhat ha vita van, másrészt idővel elő tudjuk venni, ha szükségünk van rá, hogy tudjuk hol futnak a csövek és vezetékek. Írjuk fel a festékgyártót és a falszín kódokat! Ez javításkor nagy segítség lesz.
8./ Számlák. Minden számlát tegyünk el! A számla biztosíték a garanciára. Nem tudunk élni a garancia igényünkkel, ha nem tudjuk számlával igazolni az elvégzett munkát.
9./ Szomszédok. Ha társasházban folyik az építkezés, akkor a munkálatok elkezdése előtt tájékoztassuk a közös képviselőt és a szomszédokat. Tudjuk meg mi van a házirendben/SZMSZ-ben mikor lehet hangos munkát végezni. Szervezzük meg a lépcsőház takarítását. Így talán nem gyűlölnek meg minket végérvényesen a lakótársak.
10./ Időzítés. Ha lehetőségünk van rá, ne feszítsük be a határidőt a magunk számára. Tehát ne a szerződésben megállapodott határidő utáni következő napra szervezzük a költözést. Ugyanakkor az elvégzendő munka mindig kitölti a rendelkezésre álló időt, bármennyi legyen is az. Próbáljuk megtalálni az arany középutat!
Ezúton köszönjük Tóth Mónika olvasónk nagyon hasznos kommentjeit, mely felnyitotta a szemünket, hogy szükség van erre a posztra!
Az előző részek tartalmából:
- Az eredeti állapot
- Tervek
- Hogyan tervezz okosan
A posztot lejegyezte: Szigeti Zsófi (viragomviragom.blog.hu)
Nagyon jó bejegyzés. Szeretem a racionalitást, egy lakásfelújítás arról szól.
VálaszTörlésAz asztalossal kapcsolatos mondatokat minden felújítónak eszébe kellene vésni: tehát lehet kreatívnak lenne, de ha nincs rá pénz, érdemes a járt utat választani - a végeredmény sokkal jobb lesz, mintha befulladna a munka félúton.
nagyon várom a konyhás bejegyzést, én is a pulttal akadtam el....
VálaszTörlésÉn a konyhabútorom pultját "beburkoltam" 60x60 -as, 1 cm vastag, gyönyörű, matt sötét kávébarna járólapokkal (amivel eredetileg az előszobánkat burkoltuk, de beleszerelmesedtem a színébe). Már 8 éve megvan, nem karcolódik, semmi nem hagy rajta foltot, nagyon egyszerű tisztítani - az egyik legjobb ötlet volt, amikor felújítottunk.
VálaszTörlésIzgalmas!
VálaszTörlésNekem van egy kis regiszteres füzetem, abba minden festék színkódja,fugaszín , a ragasztó fajtája és márkája, a burkolatok fantáziaszíne, márkája, beszerzési helye, mindenről amit csak tudtok róla legyen feljegyezve, ajánlom mindenkinek!
Sziasztok! Mi is egy nagyobb lélegzetvételű felújítást tervezünk és hasonló szabályokat fogalmaztunk meg. A legnagyobb gondom, hogy nem találunk kivitelezőt, mestert mert már ott elakadunk, hogy szerződést szeretnénk. Illetve első körben a baráti/ismerettségi körben érdeklődtünk, akik nagyobb felújításon már túl vannak. Egytől egyig azt mondták, hogy nem ajánlják, mert nagyon pórul jártak.
VálaszTörlésSzóval a kérdésem hogy hol vannak a jó szakemberek? Hol keressem?