A kanapé új élete: az átalakulás elkezdődött

Ez a kanapé-történet több évre nyúlik már vissza.
Ott kezdődött, hogy még a Kicsi Házba keresgéltem a tökéletes kanapét.
Aztán találtam is egyet a Vaterán, legalábbis olyat, ami első ránézésre nekem tökéletesnek tűnt. Nyomban leütöttem, hazahozattam, majd kiköltöztettem a sufniba, hogy majd egyszer........egyszer nekilátok.

Egy év után lebontottam a ronda sárga kárpitot, hogy kiderüljön: gyönyörűen tűzött kanapé volt eredetileg! Aztán újra visszakerült a sufniba két évre.
Megmondom őszintén, féltem ettől a projekttől, mert már van annyi kárpitozós tapasztalatom, hogy tudtam, ez lesz a legnagyobb fa amibe a fejszémet vágom, mióta csak kárpitozom.
Ráadásul sokáig nem találtam esztétikailag és anyagilag is megfelelő kárpitot. Mégiscsak tíz méter anyag kell ehhez a kanapéhoz, nagyon meg kellett néznem, hogy mit veszek meg!
A Nagy Házban időközben olyan szintre jutott a nappalink, hogy az eredetileg ideiglenesnek vásárolt Ikea Karlstadt kanapé kezdet nagyon de nagyon kilógni a sorból.
Egyszerűen már nem illett ide.
Sőt tudtam, hogy valójában a sufniban senyvedő neobarokk kanapéra lenne most szükségünk.
Így aztán eljött az idő, hogy belevágjak.
Gondoltam, még leszedem a molinót róla és újra cserélem, aztán már jöhet is rá a kiválasztott kárpit! (a molinó az a fehér anyag, amit ezen a képen láthattok a kanapén)

De Péter, a mesterem más véleményen volt. Egy ilyen öreg kanapét bizony fáig le kell bontani, mert már minden elöregedett, elhasználódott és elkoszolódott a molinó alatt.
És tényleg.
 Örülök, hogy nekiestem szétbontani az egészet, mert irgalmatlan mennyiségű kosz, mocsok, piszok, szemét jött ki belőle! Konkrétan, huszonöt ezer forintért vettem egy fa vázat........

Ha ti is belevágtok, legyen nálatok az alapfelszerelés, amiről már írtam korábban ITT. 
Egy doboz ragtapaszt is tegyetek mellé.......És ami még fontos: tegyétek el a lebonott papírdeklit, kárpitot, szivacsot mert azokat használjuk majd sablonnak az építésnél!
A bontást a hátoldalon, valamint a karfák külső oldalán kezdtem, így ezek lebontása után, már hozzá lehet férni a további tűzésekhez.

Sőt, az úgynevezett kárpitos lécet is kiszedtem, ezt a keretlécet a karfánál, így még könnyebben hozzáfértem a millió kapocshoz.

A háta és az oldala után jött az ülőfelület:

Felszedtem a molinót, majd az alatta lévő zsákvászont, hogy előbukkanjon a förtelem. Ez a kanapé eredetileg egy afrikos töltetű, klasszikus, csomózott rugózású kanapé volt. Az afrik az a szalmaszerű, amit kikandikálni láttok, ma már alig használnak ilyesmit. De az is látszik, hogy egy kókler már hozzányúlt: az elöregedett rugókat nem lecserélte, hanem alulról jól kitömködte maradék szivacsdarabokkal.
Amik már undorító módon elkoszolódtak és elképesztően büdösek is voltak. Innentől a bontást egy darabig kesztyűben csináltam, mert komolyan féltem, hogy döglött egérbe nyúlok.
Leszedtem a zsákvásznat.
 Kikapartam az afrikot.
 Szegkihúzóval lebontottam a rögzített rugókat a kötéseket pedig elvágtam ollóval. Ekkor már a második nap felénél jártam.....

Ezután a tetejének estem neki, ugyanúgy, ahogy az alját, apránként bontottam vissza, rengeteg szöget és kapcsot kiszedve.

Amint készen lettem, megfordítottam és elkezdtem lebontani az alját.
Ekkor már igazán nagyon fáradt voltam és nagyon morogva szedegettem ki az egyébként négy centis szögeket a keretből.
Két óra és három vízhólyag után ezzel is megvoltam.

Visszafordítottam, és a már csupasz vázhoz jobban hozzáférve, a falcnál lévő szögeket és kapcsokat kezdtem kiszedegetni.

Így jutottam el két nap kemény munkával, igen komoly fizikai megterhelést átélve a fáig, a legnagyobb mélységig, a zéró vonalig:

Innen már csak felfelé visz az út! Mert innentől az építés következik.
Velem tartotok?

UPDATE: folytatás ITT