Zsófi lakása: a kezdetek

Otthont építeni, szépíteni vagy felújítani annyira izgalmas dolog!
Még ott a sok lehetőség, a tervezgetés és az álmodozás előttünk. A megvalósítás néha nehézkes, néha idegőrlő, de a végeredmény aztán mindenért kárpótol!
Én az elmúlt tíz évben háromszor kezdtem bele felújításba és mindegyiket élveztem. Ez biztos valami furcsa betegség :-)
De nem csak a saját otthonteremtés tölt el lelkesedéssel és izgalommal, hanem másoké is.
Például Zsófié!
Ha megnézitek az "előtte" képeket, látjátok, hogy egy jó ízlésű ember a hátrányos helyzetéből is előnyt kovácsol. Nekem már így is tetszik ez a lakás, kedves és bájosan eklektikus. Ám vajon milyen lesz a folytatás? Ez itt mind kiderül, apránként :-)

Nem is szaporítom tovább a szót, hanem átadom Zsófinak:

 Egy lakás újjászületése 1. rész

Amikor Kata írt nekem egy levelet, hogy szeretne velem együtt dolgozni (blogolni) megdobbant a szívem.
Egyrészt mert imádom a Kicsi házat, másrészt a témát, amivel megtalált igazán testhez állónak érzem.
Idén ősszel lakásfelújításba kezdtünk a férjemmel és Katával úgy érezzük, talán érdekelhet benneteket a tervezés és a megvalósulás folyamata.
Saját blogomon (ITT olvashatjátok) nem tudom, akarom mindezt publikálni, mivel az virágokról szól és ehhez továbbra is kitartóan ragaszkodnék, másrészt viszont nagyon örülök, hogy megírhatom valahová a történetünket.
Terveink szerint a munka piszkos részével idén karácsonyra meg is leszünk, de mivel sok bútorfelújítás és egyéb apróságok is várnak ránk, így én abban reménykedem, hogy tavasszal tudjuk elétek tárni majd a végeredményt.
De őszintén remélem, hogy a folyamatosan megjelenő fázis jelentések inspirálóan hatnak rátok és hasznos tanácsokkal is szolgálhatok majd.

A lakás története:

A budai oldalon a Moszkva térhez közel álló ház 1940-ben épült. Nem műemlék, nem igazán kiemelkedő, mégis sok érdekes a korra jellemző részlet van az épületen és így a mi lakásunkon is. Dédnagymamám és nagymamám 1941-ben költözött be, az akkor még önkormányzati lakásba.
 Az első bérlői voltak a lakásnak.
Édesapám és nagybátyám már ide született, ahogy később a bátyám és én is. Családunk minden tagja rengeteg időt töltött ebben a lakásban, hosszabb-rövidebb ideig élt is itt és rengeteg jó élmény köt mindannyiunkat ide.

Nagymamám volt a család motorja és ez a lakás az ő bázisa.
A család bázisa.
Főzött kakaó illata, nagymamám isteni főztje, átjátszott délutánok, családi összejövetelek… rengeteg emlék köt ide.
 Aztán eltelt sok idő, változtak a dolgok, nagyszüleim megvették a lakást az önkormányzattól és most ez a lakás részben a miénk, M-é és az enyém.
Az elmúlt időszakban a lakás már annyira rossz műszaki állapotba került, hogy szembe kellett nézzünk a felújítás rémével.
Én egyszerre vágytam rá és viszolyogtam tőle.
Aztán elhatároztuk, hogy belevágunk. M építész én pedig enteriőrstylist vagyok.
Van tehát elképzelésünk az ideális lakótérről.
A lakáson 4 generáció hagyta ott az ujjlenyomatát és hagyta ott használaton kívüli bútorait. Nagyon nagy levegőt kellet tehát venni mielőtt nekiálltunk.
Ezt a lakást úgy tudnám jellemezni, hogy egy igazi otthon volt mindig is, miközben egy nagyon rossz elrendezésű, a mai igényeknek egyáltalán nem megfelelő téralakítás jellemezte.
Ott álltunk tehát a nagy kérdés előtt: ha műszakilag felújítjuk a lakást, ami annak teljes szétverését jelenti, akkor nem érdemes-e struktúrálisan is hozzányúlni és átszervezni a tereket?
A választ sejthetitek és következő bejegyzésben el is olvashatjátok.

Ez elmúlt 3 évben már én laktam a lakásban, bár még nem volt a miénk. Ezek a képek ebben az időszakban készültek. Nagymamám bútorai már csak részben voltak a lakásban és az én tárgyaim is bekerültek a térbe, furcsa eklektikát eredményezve.

Néhány képet még ebből az időszakról, ITT láthattok a lakásról

Folyt köv. a tervezéssel, hamarosan.

Zsófi