Nem tudom felvenni a lépést azokkal a blogokkal, akik naponta posztolnak. Igaz, nem saját munkát, saját anyagot, exkluzív tartalmat, de mégis, a napi posztolással sokkal de sokkal több látogatót vonzanak, a szponzoroknak meg csak ez számít. Senkit nem érdekel az egyedi tartalom.
Nincs mögöttem magyar blogszolgáltató, aki toljon, nincs mögöttem komoly cég vagy csapat, csak Orsi segít a csodás fotóival, hogy szebb legyen a blogom.
Így tehát, ebben a formában nincs komoly jövőm sem, elmegy mellettem a világ. Vagy abbahagyom az egészet és nem stresszelek rajta, megspórolva egy csomó időt, energiát és pénzt, vagy erőt veszek magamon, összeszedem a bátorságom, a kreativitásom és minden ügyességemet és előrelépek. Egy hatalmasat.
Úgy döntöttem, megpróbálkozom ez utóbbival.
De nem úgy, hogy beállok a sorba! Nem úgy, hogy elkezdek külföldről átvenni képanyagokat, cikkeket! Nem úgy, hogy rontom a színvonalat! Nem úgy, hogy mindenáron posztolok és a gyakoriság mellett eltűnik az érték!
Társakat kell találnom, mert egyedül nem megy, be kell látnom.
Arra vágyom, hogy a blogom egy olyan platformmá nője ki magát, ahol szerepet és megjelenési lehetőséget kapnak olyan kiváló kreatív szakemberek, akik beleillenek a Kicsiház stílusába, ugyanakkor szemléletmódjuk lenyűgöző, izgalmas és előre mutató. Olyan platform lehetne, ahol csupa képzett, jó stílusérzékű és érzékenyen kreatív emberrel lehet találkozni, és megismerkedni a munkáikkal, lehet tőlük tanulni.
Ha
Első lépésként megkerestem Szigeti Zsófit, dekoratőr, szabadúszó stylist és ENNEk a blognak az írója.
Zsófit az Éva Magazin révén ismertem meg és bár sokat leveleztünk, személyesen csak egyszer találkoztunk a PIN Magazin fotózása kapcsán. Nagyon szeretem Zsófi munkáit. Érzékeny és finom, olyakor előkelő mégis pajkos. Szeretem ahogy bánik a színekkel, formákkal, tárgyakkal és növényekkel.
Zsófi az Elle Dekornál kezdte pályafutását, majd szabadúszó stylistként folytatta magazinoknak, cégeknek és magánembereknek is dolgozva.
Sokoldalú munkásságát képekkel tudom legjobban bemutatni.
Egy terasz átalakulása Zsófi tolmácsolásában:
Zsófi a virágokkal is jól bánik:
 |
| fotó: Szilágyi Stefánia |
még több esküvői dekor fotó ITT
DIY dekorálásban is gyönyörűeket alkot:
Mit szóltok? No és tudjátok miről fog írni Zsófi a Kicsiház blogon?
Mi másról, mint lakásfelújításról!
Őrülten izgalmas lesz ám végigkövetni egy jó ízlésű stylist és egy kiváló építész otthonának felújítását, aminek munkálatai most kezdődnek.
Hétfőn jön is az első poszt Zsófitól! Én már alig várom és ti?
Fotó kreditek:
Desszertőrült – Boook Kiadó Fotó: Barna György
Hegyi Barbara szakácskönyve –Park Kiadó Fotó: Kövesdi Réka
terasz: Nők Lapja kert Fotó: Kövesdi Réka
Esküvő Fotó: Kövesdi Réka
Tojások Fotó: Flashback
Eszmeletlenul jok!
VálaszTörlésA kek terasz kepet mar nagyon sokszor lattam (nagyon tetszik).
A Timi muvei is valami hihetetlenek!
Hurrá, hurrá, hurrá, hurrá, hurrá!!!!!!!!!!!!!!! Zseniális húzás!!!!!!!!!!!!! Ettől a hírtől ünnep lett a napom! :D Szentgyörgyi Kata, ezt a fajta makacsságot én úgy szeretem,a megoldás pedig briliáns!Szia Zsófi!!
VálaszTörlésA két kedvenc bloggerem szövetkezett! :D Mi lesz ebből?? :D
Kedves Kata!
VálaszTörlésSzeritnem a blogírásnak van egy másik oldala is. Nem feltétlenül fontos a mindennapi bejegyzés, számomra sokkal lényegesebb, hogy személyes és egyben tartalmas legyen egy bolg. Egyik kedvencem pl. van hogy egy hónapig nem ír, mégis minden nap visszanézek. Te sem postzolsz minden nap, mégis visszanézek esténként, mert ha van új bejegyzés örömmel olvasom. Lehet, hogy sokan vannak hozzám hasonlók, akit nem biztos, hogy el tudnának olvasni minden bejegyzést ha napi több lenne, mert nem jut rá idő. Eddig is egyedi volt ez a blog, fölösleges amiatt görcsölni, mert mások napi 5 személytelen bejegyzést írnak a pinterestről levadászott képekkel. Egyébként szépek nagyon az új képek, én is inkább a textilekkel játszok itthon, mert sokkal könnyebb és olcsóbb (sajnos nálunk nagyon pici a havi keret arra, hogy kiéljem vágyaimat) egy új párnahuzatot varrni, mint lefesteni egy falat vagy egy bútort.
Maradj egyedi, nem kell beállni a sorba. :-) Üdv: Melinda
Zsófi tíz évig volt évfolyamtársam, a Kisképzőben és az Iparon, nagyon tehetséges, klassz csaj :-) kíváncsi vagyok a munkáira, bármiben is utazik :-)! úgyhogy éljen!
VálaszTörlésKata! Lehet, hogy a számokon nem látszik, és ezt nem is értem, miért nem, de te egy etalon vagy a bútortuningban, mindenről van egy igen alapos posztod (kárpitozás, csempefestés, bútorok előkészítése, festése, eszközök, alapanyagok.. sorolni is nehéz). Elég csak megnézni a kommenteket, szinte minden egyéni kérdésre egy posztoddal lehet válaszolni, hiszen te már megcsináltad, leírtad, tapasztalatokkal, tanácsokkal együtt.
VálaszTörlésEmellett persze kíváncsian várjuk kreatív ötleteidet is! És Zsófit is! Szuper dolgokat csináltok!
Nagyon jó ötlet!
VálaszTörlésEgyébként pedig... Úgy érzem, hogy elég nagy a zaj, elsősorban az innen-onnan gyűjtögetett tartalmakat újra megosztó blogok miatt. Nekem felüdülés, ha van olyan blog, amiben tényleg történik is valami, és az a kis várakozás a következő posztig kell is. Most nem csak a DIY és lakber. blogokról beszélek, hanem úgy általában. Észrevettem, hogy a gyűjtőblogokat csak átfutom, a sok bejegyzés egyszerűen devalválja a többit. Szóval legyen kevesebb, az értékesebb és érdekesebb is!
Más kérdés, ha pénzt is szeretne látni az ember a blogjából. Ehhez annyira nem értek, de szerintem át kell gondolni, nem pont a jó részét venné-e el az egésznek az ilyesmi. Nekem is van olyan hobbim, amiben sikeres vagyok, és sok lehetőségem lett volna pénzt keresni vele. De úgy döntöttem, megtartom ezt a dolgot magamnak, így megmaradt az az öröm, amiért elkezdtem. (Kipróbáltam azért, milyen lenne tényleg dolgozni benne, persze csak szívességből, és nem kértem érte pénzt soha, és az azért nagyon-nagyon más...)
Jaj hányszor gondoltam, hogy befejezem a blogolást, mert úgysem olvassa senki...
VálaszTörlésÉs aztán átlendültem a holtponton, és most már csak azért írok mert én élvezem, meg más egyéb célom is van vele. Úgyhogy kitartás! :)
Nagyon szeretem nézegetni a te oldaladat, meg a Zsófiét is, mivel vizuális vagyok, néha tőletek is inspirálódom. Már nem is veszek színes magazinokat, a feedly olvasóban rengeteg ötletes blogot bújok naponta.
Hajrá csajok! :))
Ne értsétek félre, nem fogok beállni a sorba! Ez a poszt épp erről szól: hogyan lehet szembe menni az árral, de mégis követni amit a piac diktál, ugyanakkor úgy talpon maradni, hogy továbbra is azt nyújtsam amit eddig. Sőt nem is: többet, jobbat, izgalmasabbat.
VálaszTörlésÉs be kellett látnom, hogy fejlődni nem tudok egyedül. Az ilyen típusú bloghoz sajnos pénz kell és nem is kevés. Jelenleg minden egyes festékért, faanyagért, bútorért, szerszámért, eszközért pénzt adok ki, méghozzá pont annyit amennyiért a boltban árulják. És ez kemény kihívás! Több poszt= több pénz. Nívósabb posztok= még több pénz. videófilmek= rengeteg pénz. Szóval nem mehetek el csukott szemmel az előtt, hogy mi kell(het) a szponzoroknak. Ugyanakkor meg akarok maradni annak aki vagyok, olyannak amilyennek szeretitek ezt a blogot. Ezért válogatok, ezért nem posztolhat akárki akármit ide, viszont amit az általam választott emberek ide írnak, az nektek inspiráló lesz, informatív lesz, érzelemgazdag lesz, csodás képi világú lesz, és nem kapjátok meg máshol. Egyszóval olyan lesz, amilyen a Kicsiház, csak kicsit más tolmácsolásban :-))))))) De azeért még én fogok itt a legtöbbet posztolni!!!!!!
Végülis a blog miatt csinálod ezeket a munkákat, vagy ha már csinálsz valamit, akkor megosztod? Eddig ez utóbbit gondoltam, de most már nem tudom. (Nem kötözködésből kérdezem, csak különbözőek a motivációk a két esetben)
VálaszTörlésIs-is. De a motiváció mindig ugyanaz: megmutatni mit tudok, és elmondani, hogyan utánozhatjátok le otthon. A célom: Inspirálni , lelkesíteni és tanítani. Tök mindegy, hogy magamnak készítem, másoknak vagy csak kimondottan a blogra az egyes projekteket. Szerintem.
VálaszTörlésKedves Kata! Én is blogírással kezdtem, jelenleg 64 követőm van és a napi megjelenítésem nem éri el az ezret soha... Egy-két kedves kommentellőm van, de ők mindig és ennyi. Aztán elindítottam én is egy facebook oldalt, mert nem titkolt szándékom, hogy szeretnék egy kis pénzt keresni, mert sajnos úszunk a ...-ba. Ott már több, mint 600 követőm van, hála a nyereményjátékoknak, de rendelésem alig-alig volt, azok is ismerőseim. Bennem is nap, mint nap felmerül, hogy vajon minek foglalkozom ezzel, ha csak a pénzt és az időt viszi? Miért nem viselkedem én rendes háziasszonyként és Anyukaként, mint ahogy mások teszik? Miért kell nekem azonnal posztolni egy jól sikerült alkotás, hogy aztán kapjak rá 3 lájkot? Aztán hamar rájövök, hogy miért.. Mert szeretem... Imádom, amikor új dolgokat hozok létre, imádom, amíg készülnek és aztán szeretem oda adni annak, akinek készült... Jól esik a lelkemnek az a 3 lájk is (tudom, hogy nem így kell írni, de így jobban esik:), az a néhány komment meg aztán igazán feldobja a napomat...
VálaszTörlésAmikor rád találtam, egy régi bútor csak régi volt és értéktelen. Most vadászom őket és nézem, hogy mit lehetene kihozni belőlük! Neked hála, most megújult a konyhám (majd küldöm a posztot:), nem sokára neki esek a gyerek bútornak és az erkélyem is egy is nyugalom szigete már... Szóval én köszönöm neked, hogy utat mutatsz nekünk nőknek, hogy vegyük a kezünkbe a szerszámokat és ecsetet, mert képesek vagyunk rá!!! Csak a férjem fejbe ne verjen, ha neki esek a hálónak vmelyik posztodnak köszönhetően:)))))
Szia Kata!
VálaszTörlésNe csüggedj! Szerintem is a fenntartható honlap a designsponge-féle többen írják, mindenki egy kicsit más blog, Zsófi munkái gyönyörűek, biztos szuperül kiegészítitek majd egymást.
Én majdnem vallásos fanatizmussal olvasok dekor blogokat (most Amerikában élek a világ végén, ahol kikapcsolódási lehetőség kb. csak a neten van :)), de azokat a magyar blogokat, ahol csak külföldi tartalmakat linkelnek össze (sokszor jelöletlenül) már nem böngészem, mert minek. Amit Te csinálsz, az eddig is egyedi volt, az is fog maradni, úgyhogy hajrá!
Veronika
Szia Kata!
VálaszTörlésŐszinte leszek: nagyon-de-nagyon meglepődtem!
Mert persze, az olyan oldalakra könnyebb rátalálni, ahol pl.hírességek lakásait meg ezer helyről összegyűjtött inspiráló képeket és külföldi újdonságokat mutat be a blogoló, de szerintem a tartalmas blogok közül te vagy az egyik legolvasottabb. (A "mai rohanó világban" lehet, a legtöbb ember csak a másodpercek alatt felfogható információt képes befogadni? :P ) Szóval ha Te így, akkor az olyan kezdő kis blogolók, mint pl. én, akár sírva, magukat kis naivnak nézve fel is adhatnák MOST. :( én VIP-es lettem a cafeblogon, gondoltam tök jó, lesz egy kis pénz belőle, amit "visszaforgathatok", hát, a látogatottságom ehhez a béka feneke alatt van :( De élvezem a pötyögést, imádok írni, és örülök, ha heti egy hozzászólásom érkezik.
Mi lett a BohoHome-mal?
Azt tényleg nem értem, hogy miért pénzkidobás, ha magatoknak alkotsz; ha pedig másnak, abból jön bevétel, nem?
Bocsi, de összezavartál :)
Kedves Mona! Te is összezavartál engem :-) Mert azt hittem, érthetően írom le a gondolataimat meg azt, ami foglalkoztat. Hát nem tudom ennél jobban sajnos :-( De remélem, nem az jött le neked, hogy én meg nem élvezem a pötyögést és nem imádok írni, mert akkor valamit nagyon rosszul adok elő!
VálaszTörlés:) jók vagyunk. lehet, én sem írtam világosan :) Ami összezavart: "csak az időt, energiát, pénzt pazarolom rá". Illetve az, hogy szerinted nem tudod felvenni a versenyt a nem saját anyagot naponta posztolókkal. Szerintem nem is lehet. Két tök külön "műfaj", nagyrészt mások az olvasók is. (Ez valahogy olyan, mintha azt hasonlítanád össze, hogy hányan vesznek könyvet és hányan napilapot...) Illetve azt írod, "Senkit nem érdekel az egyedi tartalom." Hát, 10 és fél ezer kedvelőd van a face-en, és rengetegen írnak neked itt is. Persze minden viszonyítás kérdése, de nekem jelenleg ez az álom-szint :D
VálaszTörlésHát valahogy így gondoltam az előbb is :)
:-) Akkor csak annyi, hogy az én álomszintem meg nem ez :-) Most már nem.
VálaszTörlésÉn is pont azért szeretem a blogodat, mert "elhiszem", amit látok (hiszen itt mutatja a példa, hogy te megcsináltad, akkor bizony ezt meg lehet csinálni).
VálaszTörlésDe egyúttal érthető a te problémád is (olvasottság=pénz=jó és valódi posztok)
Szóval Zsófit szeretettel!
Úgy alakuljon minden ahogy szeretnéd.
VálaszTörlésDe tudj visszalépni s tudd ha úgy érzed ma nem adtál eleget az csak a te mércéd s van aki szerint pont ez a vonzerőd.A kevesebb több s a követőid is ezt igazolják mert nemrég volt a 10edik sorsolás úgy emlékszem s azóta felgyorsultak a kedvelőid ,örülök.
Ő is egy erős blogger s ez jó.Csak maradj meg TE magad bármennyire is elmegy a világ melletted.S persze majd "hattok" egymásra nyilván de az ÉN megtalálása az mindig egy vonzerő s neked ez most van.
S mindig ugyanugy várom a posztjaidat....a "basszus megint nincs új poszt" v. a "cajjjjj mikor lesz már új poszt" napi jajgatásaimtól -s a többi hozzám hasonlóan eljáró rajongód jajgatásai s TE tartod FRISSEN ezt a nyugati színvonalú blogot.
Frankó társat választottál vendégbloggernek de az én szemembe akkor sem leszel kevesebb ha Ő egyszer talán kiszáll s TE "csak" TE maradsz.
No viszont látás ;)
Kedves Kata!
VálaszTörlésHa úgy érezted, hogy változtatni kell, biztosan úgy is van. De hadd mondjam el, hogy engem speciel tökre nem izgat, hogy egyes sztárbloggerek (??) milyen csudaszín posztokat ollóznak össze a Pinterstről, és hidegen hagy, hogy naponta frissülnek. A te posztjaidst (különösen a tananyagokat) újra, és újra lolvasom, és nagyon köszönöm, hogy ennyire szájbarágósan írod meg őket.
Én csak pár hete fedeztem fel a blogodat, de máris olyan mértékben inspiráltál, hogy el sem tudod képzelni. Még nagyon kialakulóban vannak, és formálódnak csak a terveim, de ha sikerül, akkor elmondhatom majd (és el is fogom mondani mindenkinek), hogy te adtad meg a végső lökést és bátorságot ahhoz, hogy gyökeresen változzon meg az életem.
Na, szóval, bármibe is fogsz, hajrá, de tudd, hogy amit eddig csináltál, és te úgy érezted már, hogy nincs értelem, számomra már az is sokszor többet ért, mint az árral együtt úszok összes posztja együttvéve.
Ildi
Ügyes húzás! Köszönöm hogy nem adod fel és még lehetõségem lehet tanulni tõled. Ja és az anyagiakkal kapcsolatosan teljesen egyetértek veled :-)Így hát szeretettel várom Zsófit én is :-)
VálaszTörlésSzeretettel üdvözöljük a társbloggert! Abszolút megértem a döntésedet, és szerintem ez egy tök jó út...többet, de mégis minőségit nyújtani. Mert bár ugyanazon a véleményen vagyok, mint amit előttem többen is elmondtak, hogy nem mindig a napi frissülés a lényeg, ami előbb-utóbb úgyis a minőség rovására megy. Én is ezer éve olvaslak, várom mindig az új alkotásokat, ötleteket türelmesen. DE, ott a másik oldal, és ezt kellene megérteni. Ha valaki ennyi időt és pénzt beleöl valamibe, abból szeretne is látni valamit, mert likeokért nem kap kenyeret a boltban. És ez már különben sem a szabadidős hobbi kategória, azon már túlléptél. És azt is tudom, hogy te fejlődni akarsz, érezni minden sorodból az igényt a fejlődésre. Tanulni és tanítani, utat mutatni, ízléseket formálni, inspirálni, én ezeket olvasom ki a soraidból. Hogy sose állsz meg, mindig FEJLŐDNI akarsz. A kreativitás tapasztalataim szerint egy elég nagy "feladat". Nem olyan jó egyedül alkotni,főleg annak aki amúgy egy társasági ember, nyitott, pörgős. Az ilyen emberek társaságban, közösen ötletelve, egymást inspirálva jutnak még előrébb. Na egy szó mint száz, jó az ötlet, várjuk a "társakat", és hajrá:-) Jucus
VálaszTörlésKedves Kata! Eddig nem írtam neked,de most hogy elolvastam kezdetben szomorú soraidat szeretnélek megnyugtatni hogy nekem pont az a jó bloggodban hogy nincs 5 percenként valami felrakva,utálom azt az érzést ha pár napig nincs időm leülni a géphez és ...úristen mire mindent elolvasok... néha ha már elegem van,vagy elfáradok abba hagyom a csiszolást és beleolvasok a cikkeidbe ami erőt add a folytatáshoz! Szóval abba ne hagyd mert akkor én is feladom..
VálaszTörlésÜdvözlettel: Renáta
Kata!
VálaszTörlésRégóta olvaslak.
Voltam a workshop-odon is.
Soha nem kommentelek.
Most is csak megerősítésképpen.
Zsigerből jó vagy! :)
Eszter
Örülök, hogy nem adod fel!!! Nagy kár lenne. Tudom - pontosabban csak gondolom, hogy sok munka egy blog menedzselése, de annyira kár lenne, hogy mások lufi sikerei elvegyék tőled, illetve más bloggerektől a kreatív kibontakozást...felénk (igen, az önzés is megszólalt itt). Igaz, mostanában ritkábban olvasgatom a blogokat, de nem véletlenül csatlakozom/csatlakoztam a követőkhöz...nem akarlak elveszíteni benneteket szem elől. Sok sikert nektek a továbbiakban is! Lehet, hogy nem kommentelem szét a falat, de azért én (is) itt leszek.
VálaszTörlésSzia Kata!
VálaszTörlésMinden nap benézek a blogodra. Csodálattal és érdeklődéssel figyelem a munkáidat. Amikor a Nagyház-ről áttértél a Kicsi ház-ra, akkor is drukkoltam neked. Sokszor eszembe jutsz, hogy micsoda nehéz döntés előtt állhattál abban az élethelyzetben. De azt is végig csináltad és volt merszed váltani. Ezt a mostani dilemmádat is megértem és tessék, most is kitaláltál egy szuper dolgot. Már alig várom, hogy két igazán ügyes hazánk lánya összefogjon. Abból csak valami dögös dolog sülhet ki. Kitartáááás! Banyek
Szia Kata!
VálaszTörlésFélre az elkeseredéssel, a blogod nagyon jó. És nem felesleges a munka.
Nekem több mint két éve van egy blogom, alig olvassák, mert nem akarok reklámokat, s manapság nem sokan járnak kirándulni. Pedig szerintem az a téma legalább ilyen remek, mint a lakás és design.
Nekem még megjegyzéseket is alig írnak, pedig legalább arra vágyom.
Szóval hajrá, ügyes vagy, jó ez így, és nézz be hozzám is:
www.bakancsesfakanal.blogspot.hu
Jakab
Hú, valamit nem értek... hisz többször jelezted, ill. volt szó arról, hogy a Boschtól pl. kaptál gépparkot, más cégektől festéket stb., tapétát. Pont ez a könnyebbség a blog miatt. Akkor most hogy van ez? Mindent magad veszel?
VálaszTörlésZsuzsi
Kedves Zsuzsi!
VálaszTörlésKérdésedre válaszolva: két éve nem kaptam gépet a Boschtól, pedig lett volna rá szükségem. Így azóta magam veszem a gépeket, ami kell. Festéket életemben egyszer(!) kaptam összesen három litert ingyen, kipróbálásra.
Le sem merem írni, hogy havonta mennyit költök festékre, és más egyéb különböző alapanyagokra....És nem csak arról van szó, hogy mennyibe kerül a festék, hanem talán nem vettek meg azért, hogy szeretném, ha a rengeteg (és talán egy laikusnak is érezhető hogy tényleg rengeteg) befektetett munkám egyszer majd megtérül és nem csak erkölcsileg.