Esküvő a Kicsiházban

Állítólag a lánykérés pillanatában elkapott az úgynevezett menyasszonyláz.
Én ezt persze a mai napig körömszakadtáig tagadom, hiszen csak annyi történt, hogy nagyjából a lánykérést követően kezdett el kattogni az agyam és zúgta  a legeslegeslegfontosabb kérdéseket, melyeket azonnal meg kellett beszélnem jövendőbeli férjemmel.
Például, hogy hol legyen az esküvő?
Milyen ruhám legyen?
Mikor tartsuk?
Milyen színű legyen a dekoráció?

Őrülten fontos kérdések ezek, nem lehet holmi "menyasszonylázas" dumával félresöpörni.
 Tulajdonképpen eljutottunk oda, hogy az én jövendőbelim megijedt (de hát én erre nem is gondoltam, csak el akarlak venni...) és kezdett Mr Big-ként viselkedni.
Egyértelművé vált, hogy az én szerelmem irtózik a klasszik esküvői haccacárétól.  Úgyhogy hanyagoltuk a témát nagyjából hónapokra (okos asszony vagyok vagy mi..), de végül elérkezett az utolsó utáni időpont, amikor fontosabb kérdésekről dönteni kellett.
Akkor leültünk és megvitattuk, hogyan lenne a jeles esemény mindkettőnk számára vonzó, örömteli és leginkább: ránk jellemző.
 Hogyan nem lesz "szokványos esküvő" amitől a szerelmem irtózik és hogyan adjuk meg mégis az esemény módját, ami pedig mindkettőnknek fontos volt.
A folytatást már részben tudjátok :-)
Teljesen egyöntetűen döntöttünk úgy, hogy az a hely legyen esküvőnk helyszíne amit a legjobban szeretünk, ami a legjobban "MI" vagyunk, amihez a leginkább kötődünk és ez bizony a saját otthonunk, annak is a kertje.
Nem gondoltunk abba bele, hogy a kertünk a döntés pillanatában meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. Abba sem gondoltunk bele, hogy milyen kevés időnk van hátra. Én csak arra gondoltam, amit Zsófi is mondott, hogy BÁRMIT meg lehet szervezni két hét alatt.
De szerintem Zsófi nem gondolta, hogy még egy tereprendezésbe  (erről bővebben ITT) is bele fogunk kezdeni, három héttel az esküvő előtt. 
Nem mondom hogy nem szívtunk ezzel, mert iszonyatosan nagy munka volt.
Olykor volt segítségünk, de a munka nagy részét, a tóépítést és a kerti út építését, valamint a kocsibeálló rendezését ketten végeztük a férjemmel.
Azóta azt gondolom, hogy ennek is volt egy szimbolikus jelentése: közösen építjük a mi kis kertünket. Nem az esküvőre, hanem a közös életünkre!
De térjünk vissza az esküvőhöz: a napok haladtak, mi el voltunk foglalva a kerttel amikor éppen nem zuhogott az eső és konokul hittük hogy nekünk úgy lesz jó, ha minden itthon történik! (és hogy NEM fog esni az eső...)
Az anyakönyvvezető házhoz hozza az anyakönyvet, így nem kell besétálnunk a "Hivatalba". A barátainkat itt tudjuk leginkább a magunk módján vendégül látni.
És hittük azt is, hogy szorgos munkánk következményeként, a mi kertünk lesz az általuk kívánt legeslegszebb esküvői helyszín!

Az udvar még a desszertasztal felállítása előtt

(amatőr fotó)

amatőr fotó

amatőr fotó

El kell mondanom nektek, hogy az otthoni esküvőnek megvannak az előnyei de komoly hátrányai is vannak.
Legnagyobb hátránya, hogy 200%-ig benne kell lenni. Itt nincs aki a vendégek után elpakol, nincs aki mindent elintéz, ami a végeredményt illeti, abban teljesen ki kell vennünk a részünket, minden egyes fronton. Másik hátránya, hogy a tulajdonunkban lévő kert mérete nagyban befolyásolja a vendégek számát.
Viszont, cserébe hogy nem csak besétálunk egy étterembe majd onnan fizetés után kényelmesen távozunk, kapunk egy olyan hangulatot, amit semmilyen étterem nem tud összehozni!
Mi ráadásul egy kimondottan szűk körű, intim hangulatú eseményre vágytunk, egy elegáns kerti parti és egy közvetlen hangulatú baráti  vendéglátás keverékére.
Szóval ez így nekünk mind belefért.

A "mindent kézben tartás" nagyon nagy stresszel járó feladat egy esküvőn, így nekem a legnagyobb segítség Szigeti Zsófi volt, aki profi dekoratőrként került a képbe, de végül előlépett első számú esküvő szervezővé, aki az egész készülődést irányította, én pedig boldogan támaszkodtam rá és sok éves tapasztalatára.

A kezdeti mámorban létrehoztam egy Pinterest albumot, amiben az esküvővel kapcsolatos inspirációkat kezdtem el gyűjteni, hogy jól körvonalazódjon az általam vágyott hangulat (szigorúan jóváhagyatva a leendő férjjel)
Az albumot ITT nézhetitek meg.
Egyértelmű volt, hogy a dekorációnak nagyon nagy szerepe lesz nálunk, hiszen mindkettőnk számára fontos a szépség, a stílus és a látvány.

Tudtam, hogy valami egyszerűbb ételre lesz szükségünk, mert nem akarunk komoly cateringet. Főként azért nem, mert a nagyüzemiség alapból ölné meg a hangulatot, amire vágytunk, másrészt pedig mert mindketten nagy ínyencekvagyunk , akiknek igen magasak az igényeik az étel és az ital szintjén és ezt a szintet semmilyen catering cég nem tudja hozni.
Tudtuk azt is, hogy nem akarunk "hagyományos" esküvőt. Ami azt jelentette, hogy nem lesz klasszikus menyasszonyi ruhám, nem lesznek koszorúslányok, sem szülőköszöntés, de még hagyományosnak mondható lakodalom sem, zenés-táncos mulatsággal.
Ezekre mind nem vágytunk.
Vágytunk viszont egy bennünket jellemző kiváló vendéglátásra, intim baráti összejövetelre és stílusos szertartásra. Vágytunk egy amolyan olasz fiesta hagulatra, és mámorító szépségre.

Hogy mindezt hogyan hoztuk össze és mi lett a végeredmény elolvashatjátok Zsófi blogján, a TOVÁBB gombra kattintva!

Fejdísz az Ikeából ;-)

A gyűrűhordozók

Fotók: Kövesdi Réka