Zsófi lakása 9. rész: A nappali és a hall

Nem gondolom, hogy nagyon szétszórt ember lennék, de azért a határidő az igazi múzsám. 

Most, hogy már többnyire készen van a lakásunk, különféle fotózások szerveződnek a helyszínre, ami azért jó, mert így a megadott időpontokra befejezem az elmaradt részleteket.

Jöjjön hát a nappali, ami nem mondom, hogy részleteiben teljesen készen van, de azért már a végső arcát mutatja.

Stílus

Azt hiszem erről már több helyen is írtam, de mivel talán itt érvényesül legerősebben a lakás stílusa, ezért most megint kitérnék rá. A lakás egy 40-es években épült házban található, ezért szerettük volna, ha a 40-es 50-es évek világa finoman visszaköszön a berendezésben. Ráadásul a lakás első lakói a felmenőim voltak, így indokoltnak tűnt, hogy valami folytonosságot képezzünk a kezdetektől napjainkig. Egy finoman eklektikus tér lett a végeredmény, amiben vannak új és régi bútordarabok is. Megtartottuk a régi stukkót a nappaliban, a falfülkét amihez nagyon ragaszkodtam. A beépített bútorokat nagyon semlegesre hangoltuk, a fal fehér szín kapot. A semleges alapban a színes kiegészítők szépen "megcsillannak" és egy pici játékosságot csempésznek az enteriőrbe. Még a bejegyzések elején olvashattatok az átalakítás fő szempontjairól. (ITT és ITT)

 Köztük az egyik nagyon fontos volt a hall optimalizálása. Egy ablaktalan helyiséget igazán nehéz funkcionálisan jól kihasználni, ha az a lakás közepén van (tehát mondjuk gardróbot nem csinálhatunk belőle). Ezért a hall nálunk egyrészt a szűk, bár a tapétától elég látványossá vált, előszoba "meghosszabítása" egy fajta fogadó tér. Másrészt a nappali "kiterjesztése". Ezen funkciók luxus voltát azzal igyekeztünk ellensúlyozni, hogy elképesztően sok beépített szekrény került be a falak mellé, amik rengeteg cuccot elnyelnek.

Ezt látjuk az előszobából (erről bővebben ITT) belépve:

Szeretem ezt a két fotelt, gyönyörűen illenek ide, régi otthonomból, a szüleimnél töltött kényszerpihenő után, "találtak újra haza" végre. A két párnát idővel lecserélem majd, de még nem találtam meg a tökéletest, valami finom átvezetést szeretnék általuk az előszobai dzsungelből a nappaliba. 

A lámpáról már írtam korábban ITT. Nagyon jó választás volt. 6 db izzó van benne és ez ebben a térben létfontosságú, mert a lakásnak erre a részére már viszonylag kevés természetes fény jut. Ami a hall fő attrakciója lett, az az, hogy ide került az átlátás a felső szintre. A parapet mögött egy közlekedő húzódik a nyitott ajtónál a fürdőt látjátok. Balra mellette a falszínűre festett ajtó rejti a kazánt és a szennyestartót. Jobb oldalon a könyvesszekrény felett az ajtó, ugyanígy fehérre lesz festve (majd). Ez az ajtó egy bőröndtartót rejt, ugyanis a kémény mögött, van egy kis holttér, amit így használtunk ki.

A hall a nappaliból nézve:

Ezen a képen szépen látszanak a beépített szekrények. A nekik "lopott hely" a hall nehezen kihasználható terét csökkentette. A szőnyeg még cserére vár, nehéz választás lesz. A szép szőnyegek eszméletlen drágák. Lehet hogy éveket várunk majd rá. A háttérben a wc ajtaja látható. Aki olvasta a korábbi részeket az tudja, hogy a wc kérdése is kardinális volt az átalakításkor. Azzal, hogy kikerült a fürdőből és áthelyeztük az alsó szinre pont a "közösségi-" és az "intim tér" határvonalára került. Tehát a vendégeinknek nem kell feltétlen felmenniük a hálószobákhoz, ha szükségük van a mosdóra, de a hálókhoz is közel van.

A hall felől érkezve ez a kép fogad minket:

A két fotel a nagyszüleimé volt. Mióta az eszemet tudom ebben a lakásban vannak. Természetesen újra kárpitoztattam őket. Kata kárpitozó mestere, Kalmár Péter csodálatos munkát végzett, a fotelek új életre keltek. Az anyagot a két fotelre 10 000 Ft-ért vettem a Kenag kft-nél a Méta centerben 

Ez egy plüss anyag és sajnos a fotó nem adja vissza a színét, mert kéknek hat, pedig az életben inkább erőteljes zöld színe van.

A kanapé egy Ikea Stockholm kanapé. Sokáig gondolkoztam, hogy a zöld huzatosat vegyük meg, de végül az ár döntött. A szürke és a zöld huzat közti árból bőven megvolt a két fotel átkárpitozása (sőt még az ágyvég is kijött belőle a hálóba) Ezért kaptak a fotelek erős zöld kárpitot. Ha zöld lett volna a kanapé feltehetően szürkék lennének a fotelek.

A konyhából ez a kép tárul elénk:

A könyvespolcot egyedileg ide gyártattuk. A nagy lyuk a TV helye. Egyelőre nincs tévénk. Nekem korábban nem is volt. Illetve volt egy tv készülékem (a hálóban), de csak dvd filmeket néztem rajta időnként, és aztán amikor összeköltöztünk M-el, ez akkor sem változott. Ez az egyetlen funkció amire használom a tv-t és mivel ezt azért eléggé szeretem, ezért a férjem meg tudott győzni (bár ő inkább a focimeccsre gyúr) róla, hogy legyen tv a nappaliban. Mióta ott a helye elkezdtem vágyni rá, hogy felhúzott lábbal bekuckózva jó filmeket bámuljak a kanapéról. 

Nem tudom erre mikor lesz időm, de egyelőre nincs tv, szóval erre még nincs válasz. Ugyanez a helyzet a tévét takaró panellel is. Eredetileg én szerettem volna egy elhúzható takarópanelt a tv elé (M nem érzi szükségét), de ez is napolódott, miután egyelőre nincs mit takarjon. És hogy mindenki biztos legyen benne, hogy mi is tudunk hibázni, elmondom, hogy egyetlen dolgot nem mértünk le és az a hifi volt. És persze nem is fér be a tervezett helyére a polcok közé.

 Ezt csalódottan vettem tudomásul bepakoláskor, amit a hifi feltehetően megérzett, mert tönkre is ment a cd-s része a beköltözés utáni második percben. Felteszem amikor majd a jövőben egyszer lecseréljük, valami olyan rendszert fogunk választani, ami befér a helyére. Néha az ember hibázik. Csak 3 percig voltam ideges miatta, ezek a technikai kütyük úgyis olyan gyorsan elévülnek és ez már vagy 10 éves.

Az alsó zárt részek ugyanazt a formát kapták, mint a konyhabútor ajtajai és a fogantyúk is azonosak. Ha egyszer eljutok majd oda, hogy olyan szépen berendezett könyvespolcom legyen, mint Katának, szép dobozokkal és csecsebecsékkel, akkor nagyon büszke leszek magamra.

 Egyelőre annak örülök, hogy bepakoltuk és már most sokkal rendezettebb, mint elsőre volt, amely állapotot inkább a "felhánytuk a polcra a könyveket, mert ennyihez volt erőnk" mondattal tudnék jellemezni.

A kandalló

Már nagyjából megterveztük a nappalit, (melynek során a férjem megkérdezte, hogy nem akarok-e kandallót és én nemmel válaszoltam) amikor rájöttem, hogy szeretnék tüzet. Mármint nem lakástüz, hanem egy kandallócska formájában.

 Egy picike tüzet, mert az szép meg baromi jó a hangulata. (Vagy mert tűzjegyben születtem?) Mindig is volt egy (nagyon ronda) cserépkályha a nappaliban, amihez mindig odaültünk melegedni, főleg a nagyi (mert rossz volt a fűtés a lakásban). 

Szóval lelkileg kellett. A két évvel ezelőtti fűtés felújításkor már kiderült, hogy ugyan van egy kémény a nappalinál, de az sajnos nem használható, nem lehet belekötni oda semmit (hagyjuk a részleteket, akinek volt már a FÖKÉTŰSZ-szel bárminemű kapcsolata, az tudja mire célzok). 

Szóval csak füstmentes kandalló jöhetett szóba. És hosszas rajzolgatás után az is világossá vált, hogy a nappali és a hall közé kell rakni félútra. (Ez is segít abban, hogy a hall hasznos térré váljon.) A füstmentes kandalló egy szuper találmány. Ezerféle verzióban létezik és ezer helyen árulják. Mi ITT vettük.

De nem vettünk egy komplett kandallót csak egy 5 literes tartályt, ami megvan 40 000 Ft-ból. Az ami köré épült az egy gipszkarton, amit kővel burkoltunk le.

Most a fotózáskor nem gyújtottam be a kandallót, de mutatok egy régebbi, nem tökéletes minőségű (telefonos) képet róla, hogy lássátok milyen mikor ég:

A bioethanol kandalló egy nagyon klassz dolog. 

Elsősorban azért, mert ha nincs kéményed, tehát nem lehetne kandallód, akkor is lehet. Másodsorban azért mert ha nincs pénzed egy kandallóra, akkor is meg tudod venni. Harmadsorban pedig azért, mert pontosan olyan kandallód lehet ezzel a megoldással amilyet szeretnél. Amit tudni kell róla: egy rozsdamentes acél tartályt töltesz fel a bioethanol nevű löttyel, ami párolog (alkohol ugyanis) és ezt gyújtod meg. 300 fokon ég. Tehát rendes tűz és meleget ad. 

Fűti a szobát. 

Alternatív fűtésnek nem jó, mert ahhoz drága, ez alapvetően hangulati elem, de ad le hőt, tehát mikor ég érzed a melegét elég intenzíven. Az égéshez oxigén kell és ez a kandalló ezt teljes egészében a szoba levegőjéből oldja meg, mert nincs kémény, nincs kiszellőzés. Ezt egy idő után lehet érzeni véleményem szerint a szobában. Tehát én mindig pótlom az oxigént, értsd kinyitom az ablakot 1-2 percre.

Szeretem és aki szeretne kandallót, de nincs kéménye, annak ajánlom is ezt a megoldást.

A spájz ajtajából nézve ezt látjuk:

Bár ez nem annyira a nappalihoz kapcsolódik, vagy csak félig, de itt látszik szépen az étkező szék, amit nagyon szeretnénk áthuzatni majd. A jobb oldali székre egy pokrócot dobtam és jól látszik, hogy egy kis szín, világosabb folt milyen jót tesz az összképnek.

Az egyik kedvenc sarkom:

Ez a falfülke eredetileg is itt volt és áttervezésnél szempont volt, hogy meg tudjuk tartani, ne kerüljön ide bútorozás. Eredetileg egy égő volt benne, de aztán valamikor egyszer elromott és nem lett többé megjavítva. Most visszakerült bele a világítás, ami süllyesztve van (eredetileg is így volt!) és beraktunk ide egy kis üvegpolcot, így a ráhelyezett tárgy alulról kap megvilágítást.

A minibár zsúrkocsiját a Vaterán vettem évekkel ezelőtt. Az egyik fotózásra raktam össze a bárt és úgy maradt, mert annyira megszerettem.

Írtam már korábban, hogy a nappali-konyha terén végighúzódó dobogó is okozott némi fejtörést. Végül a nappali részre egy hencsergőt terveztünk rá. Most csak néhány párna van, ezt majd szeretném egy kicsit fejleszteni, ha lesz időm, de már így is használjuk és szeretjük.

A dohányzóasztalt a férjem vadászta le a Vaterán. Pontosan ilyet akartam és ő kitartóan vadászott míg megtalálta. Van egy pici sérülés a lábán. 3000 Ft-ért vettük.

Ezt a képet csak azért raktam be, mert ékes példája, hogy ügyesen a különböző árkategóriájú dolgok remekül keverhetőek. A szürke párna a H&M kínálatából van a zöld pedig egy Designers Guild darab, amire nagyon vágytam és egy nagy munka után jutalmaztam meg magam vele, mert épp le volt értékeve. De még így is mondjuk ötször annyiba kerrül mint a H&M-es. Szóval közel sem egy súlycsoport a kettő, mégis szuperek szerintem együtt.

A függönyöket méretre csináltattuk. 

Nem sok választás volt, mert mindenképp római roló szerkezetet akartunk.

 Korábban itt klasszikus széthúzható függöny volt, de a mostani elrendezéshez nem passzolt.

 Egyrészt mert a konyhában eleve csak egy oldalra lehetett volna húzni és amúgy sem praktikus egy hosszú, redőzött függöny a tűzhely közelében. 

Másrészt a virágpolcok miatt, amiket az ablakközökbe terveztem. A rolókat ŐK varrták. 

A hozzájuk való anyagot is náluk vettük meg végül.

 A nappali ablakain klasszikus fa redőny van, így az esti takarást ez megoldja. Napközbenre viszont fényáteresztőre volt szükség, ami akadályozza a belátást. Nem mindig használjuk, de néha jól jön. A fotó nem adja vissza igazán a látványt. Szürke színe van az anyagnak, ami leengedett állapotban is szépen látszik, de a fényt gyakorlatilag teljesen átengedi. (Nappal nem látni be, viszont ha ég a villany, kintről mintha nem is lenne.) A zöld csíkokat ferdeszalagból varrattuk rájuk, csak dekorációs szerepük van, nincs köze a funkcióhoz. A függönyanyag egy laza szövésű gézre emlékeztet struktúrájában és egy vászonra keménységében. 4000 Ft körül volt métere, de 3 m széles volt az anyag, szóval nagyon jó áron találtuk.

Régen is sok szobanövényem volt és nálam ez nem is lehet másképp. 

Ha elhatároznám, hogy mostantól nem lesznek, akkor is lennének előbb-utóbb, nincs mit tenni. Inkább igyekeztem ügyesen kitalálni, hogy hogy tudnánk úgy elhelyezni őket az ablakok közelében, hogy dekoratívak is legyenek és jó helyük is legyen, ha már ez egy biológiai szükségszerűség nálam. 

Hiába vagyok én nagy rajongója a szobanövényeknek, meg kell valljam, hogy nem minden formában. Az előző állapotban a dobogón sorakoztak végig az ablakok előtt, megakadályozva ezzel azt, hogy az ablakot normálisan lehessen nyitni. Továbbá a dobogót sem lehetett kihasználni, mert tele volt növényekkel. Szóval nem volt az úgy jó, akárhonnan is néztem.

Sok inspirációt gyűjtöttem már szobanövény témakörben , melyeket ITT megnézhettek és arra jutottam, hogy alapvetően kétféle módon dekoratívak egy térben. 

A verzió: egy darab nagy, vagy érdekes látványos darab, kiemelve, hangsúlyos helyen egyedül.

 B verzió: sokan együtt, egy mini dzsungelt képezve a szoba egyik részében.

Én emellett a második megoldás mellett döntöttem. Hatalmas mázlival az ID Design Wall létrapolc nevű termékének, legkisebb eleme tökéletesen passzol méretben a mi ablakközeinkbe, így megúsztam, hogy gyártatnom kelljen és ez lett a megoldás. Kiegészítettem az egészet két mennyezetbe fúrt kampóval, amiről két ámpolna lóg. Így értem el azt a hatást amire vágytam, hogy két élő zöld csík került be a két ablak közé, padlótól plafonig.

Egyelőre jól bírják az új helyükön, meglátjuk mit hoz a jövő. Igyekeztem a körülményeknek megfelelő, nem túl igényes, tipusokat összeválogatni.

És akkor ezen a ponton visszacsatolnék a bejegyzés első soraihoz. Hogy ugyanis miért pont a zöld lett a kiegészítő szín a lakásban? 

Hát a szobanövények miatt. 

Miután azt biztosan tudtam, hogy lesznek, ezért amikor a színekről kezdtem gondolkozni azt már biztosan tudtam, hogy a zöld hangsúlyosan meg fog jelenni a térben. Ezért a fehér-szürke- barna alapszínek mellé a zöld és kék türkizes árnyalata került be. Ez a zöld árnyalat már igazi intenzív szín, van élénksége tüzessége, ugyanakkor nem hangolja túlságosan nőiesre a teret (unisex szín), ami szintén fontos szempont volt, lévén egy hímneművel osztozom a fészken, aki nehezen viselné, ha pink függönyök között kellene romantikus estéket töltsön velem.

Valahogy így állt össze a nappalink.

A posztot lejegyezte: Szigeti Zsófi a Virágom Virágom bloggere

blogját ITT olvashatjátok