Lábtartó vitrinből

A DIY blogger katasztrófája, amikor nincs "előtte" fotó.
Eddig ezt a borzasztó fiaskót sikerült megúsznom, de most egy olyan átalakítást mutatok nektek, amihez sajnos égre-földre keresgélve sem találtam meg a kiindulási állapotot.
Viszont mégis meg akarom mutatni, mert szép átalakítás lett és mert lehet belőle okulni.
Az úgy volt, hogy hozzájutottam egy neobarokk vitrin-szerűséghez, ami valószínűleg üzletbe készült, mert az üveges felépítmény a hátsó oldalán volt nyitott, ott lehetett belepakolni, mintegy kirakatként.
 Nem túl praktikus megoldás egy otthonba, ráadásul a neobarokk lábazatra szerintem utólagosan építették fel a az üveges részt, tehát még eredetinek sem volt mondható.
Hazahoztam, először arra gondolva, hogy úgy ahogy van felújítom és megpróbálom eladni egy üzletnek, display-ként.
De addig kerülgettem, hogy végül rájöttem, nekem ez a cucc kell, függetlenül attól, hogy eredeti funkciójában gyakorlatilag használhatatlan a számunkra.
Mondtam is a szerelmemnek, hogy ezt én bizony megtartom. Láttam rajta hogy nem örül a hírnek, de nyelt egy nagyot én meg folytattam: lebontom a vitrines részt és csak a lábat használom, méghozzá egy lábtartó lábaként.
Ugyanis a láb pont ugyanaz a forma volt, mint a kanapé lába!
Boldogan vizionálva a gyönyörű új lábtartót, az én kedvesem hatalmas lelkesedéssel azonnal lebontotta az üvegvitrint, én pedig nekiestem a fehér de már csúnyán elsárgult festéknek és a nagy munkában nem is gondoltam a dokumentációra. Így a kiindulási állapot már a bontás és mint utóbb kiderült a második réteg festék leszedése utáni állapot:

Az eredeti, fehér réteg alatt volt egy bézs szín és végül ez a szürke. A festéket kromolux-szal próbáltam leszedni és hegyes raskettával letolni a faragott részeken. 

Az elős két réteg még viszonylag könnyen le is jött, de a szürke, az makacsul tartotta magát.

Nem lett volna baj, ha festeni akarom a keretet, mert akkor csak átcsiszolom a felületet, a díszeknél akár kézzel és már teszem is rá az alapozót.

De nekem a natúr fa kellett, mert olyan színűre akartam pácolni, mint a kanapé kerete!

Ennél a pontnál szakadt meg egy időre a munka, egyéb elfoglaltságok és elkedvetlenedés folytán.

A fonalat ott vettem fel, hogy Zsófi szólt, hogy egy magazinba szeretné fotózni a nappalinkat, úgyhogy kapjam össze magam és készüljek el amivel el szeretnék, de gyorsan.

A gyors bútortuning az nem az én oldalam, úgyhogy ettől a ponttól bevallom, segítséget vettem igénybe.

Egyrészt beláttam hogy ezt a díszített, faragott lábat nem fogom tudni a saját eszközeimmel makulátlanra csiszolni és minden festéktől megszabadítani. (vagy legalábbis nem rövid idő alatt)

Így a láb elkerült egy homokszóró műhelybe. A homokszórás során, nagy erővel millió kis szemcse ütődik a fához és ez az erő tisztítja meg a bútort a festéktől. Ezt házilag nem lehet kivitelezni, viszont nagyon jó megoldás, ha szép, egyenletesen festékmentes felületet szeretnénk elérni egy faragott bútoron.

A műhelyben le is pácolták nekem és onnan ment Péterékhez, akiknél én magam is kárpitozni szoktam és akik kb egy nap alatt megcsinálták nekem a láb tetejét, a kanapéhoz passzoló tűzött felületet. Hm, nekem egy hét lett volna, az tuti!

A tűzésről itt most nem is írok részletesen, hiszen ITT meg ITT és ITT is alaposan körüljártam a témát a saját munkáim kapcsán.

A tűzött lábtartó pedig időben készen lett, mi pedig nagyon örülünk neki, mert így már vasárnap délutáni hencsergéshez is tökéletes a nappalink, felpakolt lábbal, kényelemben. 

 

 A fiúk nem pont rendeltetés szerűen használják :-)

Pin It