Konyha-pályázat: végeredmény

Nos azt kell hogy mondjam, ez a buli érdektelenségbe fulladt.
 Nem lesz verseny, vetélkedő, győzzön a jobbik szavazópárbaj.
Csupán egy lakberendező küldte el pályázatát, így ő nyerte meg a szíves vendéglátást a Nagy Házban, a bemutatkozási lehetőséget a blogon, és a tíz százalék kedvezményt a konyhámat készítő Enter Team Kft-től.
Mielőtt rátérnék a pályázati anyagra, fontosnak tartom elmondani, hogy úgy érzem, sokan félreértették a pályázatot. (erről bővebben ITT olvashattatok)


Legalábbis remélem, hogy ez az oka annak, hogy bár sokan verték a mellüket hogy ennél ők százszor-de-százszor és egyébként is megbuknék egy lakberendezői iskolában, de bezzeg ők de tudják hogyan kellett volna, mégsem mutatták meg hogyan is kellett volna.  Ebben az országban mindenki csak okoskodni tud. Tenni, bizonyítani kevesen.
Pedig, kedves unatkozó háziasszonyok, az a menő, ha valaki meri, vállalja és meg is mutatja: ő jobb, ügyesebb és nem a levegőbe beszél, majd kifogásokat keres.
Az első félreértés talán az lehetett, hogy akiknek a pályázat szólt, azt hihették hogy nekem kell megfelelni.
Pedig ezt már a pályázati anyagban leírtam, hogy nekem nem kell megfelelni, mert én a saját konyhámmal tökéletesen elégedett vagyok, és nekem ennél megfelelőbbet így nehéz lenne tervezni. (a konyháról képek ITT ) Megfelelni az olvasóknak kell(ett volna).
A másik félreértés szerintem pedig az általam állított szempontrendszer.
Ezt a szempontrendszert fontosnak láttam felállítani, főleg azért, mert a konyhánk tervezésénél NEKÜNK ezek voltak a fő szempontok, irányok, fontos kitételek. Másrészt pedig, egy jó lakberendező figyelemebe veszi a megrendelő kritériumait, elvárásait.
DE. És itt jön a csavar.
Egy jó lakberendező szerintem ennél sokkal ügyesebb: ha a megrendelő szempontjai, ízlése, kritériumrendszere szar, ugyanakkor bízik a saját tudásában, szakértelmében, akkor a jó lakberendező meg tudja győzni a hozzá nem értő megrendelőt. Sőt, kutya kötelessége meggyőzni  jobb tervekkel!  Én ezért fizetnék, ti nem?
Aztán itt van még az a nagyon furcsa félreértés, melyet több helyről hallottam vissza, hogy én a konyhámmal "kérkedem" és hogy ezt tartom egyedüli követendő példának.
Nos, ezen a blogon közel négy éve "kérkedem" azzal amim van: mutogatom a lakásom, az otthonom és a bútoraim.  Erről szól a blogom, ha esetleg nem tűnt volna fel eddig.
Soha sehol nem  mondtam, hogy amit csinálok, az követendő példa, főként nem a konyhámra. Sőt, mindig is nagyon hangsúlyoztam, hogy ez a konyha a MI konyhánk, a MI ízlésünk és a MI szokásaink szerint épült. Nem akartunk vele másoknak megfelelni és valószínűleg ezért nem is tetszett nagyon sokaknak. Biztos van aki nem tud szagelszívó meg mikrohullámú sütő nélkül élni, de nekünk ez nem hiányzik (sőt már a Kicsiház konyhájából sem hiányzott)
Mi a szellőztetésben és a frissen készülő ételekben hiszünk. (a tapétát  a gőztől pedig egy üveglap védi a sütő teljes hosszában)
Mindenkinek  mások a prioritásai amely szerint személyre szabja otthonát. A mi konyhánk kicsi, sötét helyiség volt eredetileg. Lett belőle egy tágasnak tűnő, kimondottan fényes helyiség. Funkcionalitásában is a magam igényei szerint rendeztem el a teret és nem holmi OKJ-s lakberendezői tanfolyam szabályai alapján.
Ugyanakkor azt is figyelemebe vettük, hogy a ház vertikális elrendezésében a konyha a központi rész. Innen minden szobát látjuk és ez az a helyiség, amire minden szobából rálátunk. Így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen egységet látok a hálószobánkból, vagy a kanapén ücsörögve.
 Ezért sem tettük pl azt, hogy bontásokkal megcseréljük a kiállásokat, mert akkor az egyetlen elfogadható változat, hogy a mosogató helyére kerül a hűtő, a hosszú szakaszra a mosogató és az előkészítés, és a komód helyére a sütő.
De ki a fene akarja a sütőt nézni a kanapén ücsörögve?

Mert mi most ezt látjuk a nappaliból:

Ezt pedig a hálószobából:

 

És ezt látom amikor a konyhában dolgozom :

De térjünk rá most már a pályázati anyagra, mert EZ az amire igazán kíváncsiak vagytok igaz?
Gampel Szilvia  (honlapja ITT) igazán megérdemli a gratulációt, mert bevállalta hogy megmutatja, bevállalta hogy kiáll elétek és megmutatja mit tudott kihozni a megadott méretekből.
Szilvi nagyon alapos munkát végzett,  igényes, szép tervekkel állt elő, esti és nappali fényben is megrajzolva.
Külön dicséret, hogy helyszíni felmérés nélkül, egy amatőr mérései alapján kellett dolgoznia!

Ez volt az általam készített alaprajz amiből dolgozott:

És ezek alapján készített kétféle tervet a berendezésre. Nézzétek!

A moodboard:

 Az első verzió:

A második verzió egy kicsi módosítással:

Az én véleményem ebben a témában most nem mérvadó, mert a tiétekre vagyunk kíváncsiak! Egyvalamit azonban muszáj megjegyeznem: a komód elhelyezése sem az egyes, sem a kettes verzióban nem életszerű, mert fontos közlekedési zónába nyúlik bele.
Az első verziónál  gyakorlatilag megközelíthetetlenné válik a nappali a székek, az asztal és a hosszanti irányban, szigetként behelyezett komódtól, aminek az ajtajait csak úgy tudnám kinyitni, ha eltologatom az asztalt és a székeket is.
A második esetben pedig szintén van benyúlás, ami bár nem annyira vészes, kb huszonöt centi, de a nappali felől azért nem szép látvány. Ráadásul, ha a komódba illesztjük a mosogatót, akkor nem tudunk sarokszelvényt alkalmazni és kihasználni a sarkot a mosogató és a pult között.
De mindezeket nem lehúzásként hanem tényként mondom és tudom hogy mennyire nehéz látatlanban, helyszíni szemle nélkül tervezni!

És van még egy fontos észrevételem, ami nem a lakberendezést, hanem a borfogyasztási kultúrát illeti: a minőségi bor legnagyobb ellensége a közvetlen napfény!
Ezért a bort sötét helyen, állandó hőmérsékleten kell tárolni. Szerintem nekünk a hűtő teteje erre ideális, mert elég sötét sarok, a bortartó elem is tovább védi a borokat a fénytől, ugyanakkor állandó, kiegyenlített a hőmérséklet (és nincs meleg, mert a hűtőnk nem felül szellőzik!!!!) A fehérbort mindig hűtve fogyasztjuk, a vörösbort viszont soha és szobahőmérsékleten, kinyitva szellőztetjük fogyasztás előtt!
Szilvivel hamarosan személyesen is koccintunk, és ti hamarosan bővebben is olvashattok róla és munkáiról itt a blogon. Én pedig már gondolkodom a menün. Egy biztos, nagyon kiteszek majd magamért! ;-)
Azért Szilvi, mert megérdemled!