Zsófi lakásának újjászületése 2. rész - a tervezés

Nagyon sokan voltatok kíváncsiak Zsófi lakásának eredeti állapotáról szóló posztra.
 (ITT olvasható)
A kedves történet most folytatódik, méghozzá az egyik legfontosabb lépéssel, a tervezéssel! Érdemes ellesni a technikát!
Zsófi otthonának története így folytatódik:


"A döntés tehát úgy szólt, hogy belevágunk a felújításba és nem csak műszakilag, tehát nem csak a mostanra kritikus állapotban lévő villanyrendszert cseréljük ki, hanem átformáljuk a tereket. (a fűtésrendszer cirkósítása 2 évvel ezelőtt már megtörtént, azt bentlakva vészeltem át)
Nekem ez nagyon nehéz döntés volt, mert bár vágytam rá, megéltem nap mint nap a lakás hibáit, nehezen tudtam elképzelni ezt a lakást másmilyennek, mint amilyen mindig is volt. Kellett ehhez M., aki bár nagyon szereti ezt a helyet, nem olyan régóta, mint én.
Ráadásul építész, így neki néhány fal odébb rajzolása nem olyan erejű élmény, mint nekem, pláne a családomnak. Az a tisztánlátás és bátorság, amivel ő tudott tekinteni erre a térre, nagyon kellett. Az első rajzokat látva kicsit megijedtem.
Aztán ahogy haladt előre a tervezés folyamata és M türelmesen meghallgatta az összes vágyamat és aggályomat, kialakult egy olyan tér, amit szeretni tudtam és ő is. M megtartott mindent, ami fontos volt nekem a lakásban, miközben mégis minden addigit elvetett. Sokat töprengtem, mert féltem attól, hogy  a lakás elveszíti majd azt ami volt.
Aztán rájöttem, hogy az ilyen fontos terek, akkor tudnak azok maradni amik, akkor tudják megőrizni a jelentésüket és a jelentőségüket, ha képesek változni. Alakulnak a változó igények szerint, így szolgálva ki a benne lakókat. Ettől lesznek/maradnak szerethetőek és élvezhetőek, maradnak a külső változások ellenére azok, amiknek szertjük őket.

Hogy számotokra is világos és követhető legyen az átalakulás folyamata, összeírtam a tervezés szempontjait.

Gondok a régi alaprajzzal és terekkel:
- Bár 88 négyzetméter a lakás alapterülete, egyetlen külön bejáratú, zárható szoba van a térben, ami az egykori cselédszoba, a mostani háló és ami kb 6 nm.
- Rengeteg ajtó van a térben, amik nagyon szépek, régiek, de emiatt bútorozhatatlan a tér, viszonylag kevés a falfelület és ami van, az is rosszul kihasználható (az alaprajzon nem látható ilyen-olyan okokból kifolyólag).
- A fürdő hatalmas, ami egyrészt nagyon klassz, másrészt teljesen felesleges, pazarló, mivel az elrendezéséből adódóan (körbe a falak mellett berendezett) közepén egy tánctér van.
- A fürdőben van a wc, és mivel csak ez az egy van, jobb lenne ha külön lenne.
- Az előszoba is pazarló, ahhoz képest, hogy mekkora, csak egy kis polc helyezhető el normálisan benne, meg pár fogas, a cipőknek például egyáltalán nincs helye.
- A hall nagy és sötét, mint általában a régi lakásokban. Kicsit olyan "senkiföldje". Átjáróház, de se nem előszoba, se nem nappali. Bár nagypapám sokáig itt aludt, valójában lakószobának alkalmatlan a mai igények szerint. A hall nagy, üveges, a nappali felé nyíló, 3 szárnyú ajtaja a kályha építésekor áldozatul esett és kidobták. Nagy veszteség, de öröm az ürömben, hogy most nem kell fájjon a fejünk miatta.
- A fenti szoba, a fürdő és a háló szinteltolásban van. A lenti 3 méteres belmagassághoz képest fent csak 220 cm magas a tér. Erre a fenti szintre két lépcsőn is fel lehet jutni (a nappaliból és a háló előtti közlekedőből), ami valójában felesleges, funkcionálisan egy is elég lenne.
- A régi cselédszoba (mostani háló) kicsi, de mivel főfallal és lépcsőházzal határolt ez adottság, azért egy szekrény legalább nem ártana benne...
- a konyha viszonylag keskeny és a spájz ajtaja miatt nem bútorozható végig, továbbá nem passzol az életformánkhoz a külön konyha, egy amerikai konyha jobb lenne.
- a konyhában és a nappali egy részén a homlokzati falon végig egy kb 20 cm magas dobogó húzódik, ami adottság, nem elbontható, mert a ház szerkezetéből adódik, valamit kezdeni kéne vele mert most holt tér.

RÉGI ALAPRAJZ

Ezekből az adottságokból (is) ered (meg nagyi bútorok iránti vonzalmából, különös tekintettel az óriás fotelekre), hogy ez a lakás világ életemben túlbútorozott volt. Egészen egyszerűen mindig kétszer annyi bútor volt benne, mint amennyi valójában elfért és még így sem lehetett igazán jól rendet tartani benne.
 Kevés volt a tárolóhely ugyanis. Szóval az utolsó nagy probléma, hogy az egyébként (részben) kedvelt bútorok nagy részétől MEG KELLETT SZABADULNI és az új térbe sok-sok tárolóhelyet kellett tervezni. És sok hely kell a könyveknek! M könyvei ugyanis még mindig dobozokban állnak a szülők pincéjében...

ÚJ ALAPRAJZ

Az új elrendezésben 5 alapvető változás van, ami lényegében megoldást is ad az össze nagy problémára.
1. az előszoba végét lezártuk így a hall felől érkezünk meg a nappali terébe. Ez az előszobát sötétebbé teszi, ugyanakkor a hallt viszont bevonja az élettérbe és összesen kb 3 méternyi mély szekrényt nyerünk vele a fal két oldalán.
2. Kiverjük a konyha falát, amerikai konyhánk lesz.
3. A kettő helyett csak egy feljáró lesz a felső szintre, nem az értékes nappali részből (mely a lakás levilágosabb és legszebb pontja) hanem a hall rovására, ami ezáltal csökkenti annak nehezen használható alapterületét.
4. A fürdőből kiharaptunk egy közlekedőt és így lett egy külön bejáratú, nagy méretű szobánk. A közlekedő hall felőli fala, csak parapet fal, nem megy a mennyezetig, így az átlátás a felső szintre, ami a lakásnak eddig is sajátja volt megmarad. Ezáltal kap természetes fényt mind a közlekedő, mind a fürdő (egy átvilágító ablakon keresztül) mind a hall a háló felől, melyen üvegajtó van.
5. A wc külön, a hallból nyílik. Így a vendégeknek nem kell az "intim zónába" a hálószobákhoz felmenniük.

Akkor most már csak meg kell csinálni.
Lebontani, felépíteni és berendezni. Gyerekjáték lesz…."