Az eminensek inkább csak ismételnek. Festés alapismeretek, mert nem lehet elégszer elmondani. A történet hozzá annyi, hogy kellett egy asztal.
Evidens nem?
Körasztalt akartunk, mert bár a körasztal alapvetően nagyobb helyet foglal, mint egy négyzetes, kis terekbe mégis ez ajánlott, egyszerűen azért, mert sokkal jobban kihasználható körbeülési és körbejárhatósági szempontokból. Nem akadályoznak a sarkok.
Nekem pedig az érzete is jobb.
Meghittebb, családiasabb.
Kellett tehát egy kör alakú asztal. Egylábú, hogy a lábak se zavarjanak a körbeülésben. Szerencsére lőttem a Vaterán egy stílbútornak tűnő fa asztalt. Lefestési célból. Festettem már stilbútort, és szerintem igazán jót tesz nekik a szín, nem gondoljátok?
A tapétánk orgonabokrának zöld leveleihez igazítottam a kiválasztott színt. Aztán munkához láttam:
1. Asztalt lecsiszoltam, a tetejével kezdve, mert arra jó volt az excenter -csiszolóm. Aztán megfordítottam, hogy a lábához jobban hozzáférjek és elővettem a másik csiszolómat, a Dremel MultiMaxot, aminek kicsi, háromszögű feje van, és így könnyedén hozzáfértem az apró bemart mintákhoz is. A nagyon kicsi mintákat kézzel, 80-as csiszolópapírral csiszoltam ki.
2. Alaposan letörölgettem a port és a zsírt az asztalról
3. Teddy-hengerrel felvittem az alapozót, a kényes, bemart részekre pedig ecsettel. Alaposan áthengereltem az egészet.
4. Száradás után, jól átcsiszoltam az asztalt megint. (nem, nem lehet kihagyni!)
5. Megint portalanítottam.
6. Megint megfordítottam és lapjára helyeztem az asztalt. Közben szereztem pár kékeslilás foltot is a lábamra. Teddy-hengerrel és ecsettel felvittem az első réteg zöld színt. Finom, de lendületes mozdulatokkal dolgozom, alulról, felfelé.
7. Újra csiszolás, finom szemcsés, kb 200-as csiszolóvászonnal. Újra jól jött a Multimax. (nem, EZT sem lehet kihagyni!)
8. Portalanítás, újfent. Ilyenkor jól jön a kis segítség
9. Második réteg festés. Kicsit béna lett a tetején, így azt visszacsiszoltam és újra lefestettem.
10. Három réteg festés után már nem lakkoztam. Majd megírom, megbántam-e ezt a léha tettemet.
11. Betettük a helyére és közben csak egy helyen ütöttük le a szélét. Örültünk.
12. Odatoltuk a székeket és már tudtuk, nem illenek az asztalhoz, ide más kell majd.
És így, eljutottunk a következő történethez. Folyt. köv. a székekkel!
A végére még azért adok nektek egy tippet: Mivel mindezt nem egy nap alatt csináltam, a Teddy-hengert pedig nem volt kedvem minden alkalommal hígítóval alaposan kitisztítani, viszont minden alkalommal elhasználni egy újat sem akartam, hát gondoskodtam róla, hogy másnaposan is használható legyen.
Így óvd a hengered: egy rongyot nedvesíts meg a hígítóval, majd jól tekerd be vele a hengert, ezután csavard körbe nejlonzacskóval. Így nem szárad ki, nem keményedik meg a henger másnapra sem!
A kész asztalról a képeket Balogh Orsi készítette
Értem én, hogy azt írod: ezek a székek nem illettek az asztalhoz. Nagyon jó lenne tudnom, hogy miért nem? Kifejtenéd? Fontos lenne...
VálaszTörlésKedves Ilona!
VálaszTörlésHát ezt lehet hogy nem fogalmaztam meg pontosan. Mert alapvetően illik, hiszen hasonló stílus. Viszont, ez a szék, ezzel az asztallal és a virágos tapétával már egy romantikus-falusias hangulatot idéz (főleg ha még egy üvegcsillárt is tennénk az asztal fölé)és mi azt nem akartuk. Mi nem akarunk sem romantikus, sem vidékies idillt az otthonunkban, az a cél, hogy az összkép, a hangulat ne ilyen legyen. Szóval ez csak személyes igény, valójában ez az asztal és ezek a székek eléggé passzolnak egymáshoz. Csak mi nem szeretjük, ha valami egyértelműen passzol :-) Remélem, ez így érthető és elfogadható magyarázat lett a számodra :-)
Kedves Kata, köszönöm. :)
VálaszTörlésmennyit vacakoltam a hengerrel, nagyon jó ötlet a csomagolás, eszembe nem jutott volna... :) nagyon köszönöm!!! (utálom a hígítós mosást :) )
VálaszTörlés