Ebben a házban azt csinálok, amit csak akarok. Amit nem szégyellek. Amire csak vágyom.
Pár kikötés azért van: a végeredmény legyen csodaszép, harmonikus, és nagyon különleges.
De tovább is van: a kedvesem nem az a "csináljamitakarszdeengemhagyjálkibelőle" és nem is a "jóleszazúgyismitvacakolunkannyit", de még csak nem is a "szerintemezbénasokkaljobbleneha" típusú kibic, hanem komoly szépérzékkel megáldott szakmabeli, akivel együtt tervezgetni és kreatívkodni maga az álom.
Ért hozzá, azonnal kiszúrja a szépet és mindent meg is ad azért, hogy szemnek tetsző dolgok vegyék körül.
És bibibí, az ízlésünk is azonos. Nem veszünk össze azon, hogy milyen színű legyen a fal, vagy lehet-e virágos a tapéta, de azon sem, akadunk fenn, ha fel kell szerelni egy polcot, mert megcsináljuk együtt. Totális mámor, nem?
A ház tíz évvel ezelőtt, az akkori trenedknek megfelelő elképzelés alapján lett kialakítva, kissé neutrálisan, visszafogottan. Ahogy a belső tereket nézegettük, biztossá vált, hogy a tereknek szüksége lesz színekre, mintákra.
Ez a ház nagyon másként fog kinézni, mint a régi házam, és nem azért, mert annyit változott az ízlésem, hanem azért, mert ez az otthon mást kíván.
Ha szánsz időt arra, hogy meghalld amit a falak súgnak neked, akkor érezni fogod, mi kell annak a bizonyos háznak/lakásnak/otthonnak/térnek. Mert a falak megsúgják és csendes szemlélődés után, teljesen egyértelművé is teszik, mire vágynak.
Persze, az áhított stílusba beletesszük a magunk ízlésvilágát: merész, mégis konzervatív, kissé angolos mégis franciásan frivol, könnyeden klasszikus, rendezett eklektika ami ránk jellemző.
Mi fér majd ebbe bele?
Például brutálisan virágmintás tapéta. Sötét, ám vibráló színű falak, törtfehérrel és bézzsel enyhítve. Modern, formatervezett és klasszikus, antik bútorok keveredése. Váratlan fordulatok, poénok és sok sok szívnek kedves tárgy. A térrendezésben pedig két részre osztjuk a házat: a lenti közös terek és a felnőtt-gyerek hálószobák adnak egy egységet, a tetőtérben pedig kialakítunk egy szobányi gardróbot, egy "mosókonyhát", valamint egy felnőtt dolgozó-iroda teret, ahová nem titkoltan a gyerekzsivaj elöl is el lehet bújni.
El tudjátok képzelni?
Amivel most kezdünk: a nappali és az étkező terméskő falának lebontása. Szép volt, jó volt, de már nem illik a koncepcióba. Elszállt felette az idő, mennie kell. Kibontjuk még a térelválasztót a régi dolgozó-gardrób szobában, hogy legyen egy normális méretű szobája a fiúknak. Tapétázunk és festetünk, kívül-belül.
Végül apránként berendezkedünk. Nagyon jó móka lesz!
Alig várom és ti?
A munkából pedig a fiúk is kiveszik a részüket, a szobájukból kiszedett álfal szétszedésében segédkeznek épp:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.