Kedves Kata! Gyomor összeszorulva, ahogy nézegetem a képeket.. Nem tudom miért, de mélyen megérintett ahogy írtál róla hogyan alakul az életetek. Azon gondolkoztam e-kapcsán, hogy ahogy az ember változik, van, hogy a korábbi társa nem tud párhuzamos vágányon haladni vele. Ha pedig a vágányok széttartanak, akkor a mozdony kisiklik. Ez nem feltétlenül baj, mert hoz új helyzeteket, új lehetőségeket. De ettől függetlenül minden vonatbaleset szomorú esemény, akkor is, ha látszólag nincsenek komoly sérültek. Minden jót kívánok nektek! Lili
Olyan rossz nézni ezeket a képeket, mert "együtt" rendeztük be a Kicsi házat.:(:( Viszont kiváncsian várom az új ajtók nyitását...minden jót, boldogabb időszakot neked.
Megszakad a szívem, de néha muszáj mindent felbolygatni magunk körül, hogy újra rendet tudjunk teremteni. Nem csak látszólagosat. Igazit. Sikerülni fog!
Kicsit szomorú, ez a post....Veled kezdődött az én blogos életem is... Mint olvasóé természetesen! :-) Lehet tudni kié lett a házikó? Kíváncsi lennék mit hoz ki belőle! Remélem méltó utódod lesz, és legalább annyira fogják szeretni, mint te!
Nemrég, "egy szuszra" olvastam végig a blogodat. Még friss az élmény, és máris vége... Kívánom, hogy a folytatás valami jót, újat hozzon neked-nektek, még a kicsi háznál is nagyobb örömökkel!! Sok szerencsét!
Lehet, hogy lemaradtam valamiről, de most nem egészen értem, hogy """csak""" a házból költözöl el, vagy a blogról is?
Akárhogy is legyen, ha szomorú vagy miatta, őszintén kívánom, hogy mihamarabb és megerősödve lehess újra vidám!
Nagyon kedves nekem ez a blog több okból is, hogy mást ne mondjak, azért, mert a kezdetek kezdetétől bizalmat szavaztál az enyémnek, és ajánlottad itt, ami baromi jólesett, és még egyszer nagyon köszönöm!!!
Tudjátok, ahol bezáródik egy ajtó, ott kinyílik egy másik :-) A blog természetesen folytatódik, csak egy másik házban. Hamarosan..... Figyeljétek a blogot! :-)
Kedves Kata!Egy újságcikkben találtam rá a blogodra és szinte abba sem tudtam hagyni az olvasását. Ahogy egy posztban említetted is, vannak azok az olvasók,akik nyulbélák belevágni a bútorfelújításba...nos közéjük tartozom én is,de talán egyszer összekapom magam :) Lenyűgözőek a munkáid és minden amit létrehoztál. Nagyon megszerettelek és hiányozni fog a Kicsi Ház! Kívánok sok erőt,kitartást az új élet(ed)hez, és nem utolsósorban rengeteg kipofozásra váró gyöngyszemet! Eszti
Kedves Kata! Gyomor összeszorulva, ahogy nézegetem a képeket..
VálaszTörlésNem tudom miért, de mélyen megérintett ahogy írtál róla hogyan alakul az életetek. Azon gondolkoztam e-kapcsán, hogy ahogy az ember változik, van, hogy a korábbi társa nem tud párhuzamos vágányon haladni vele. Ha pedig a vágányok széttartanak, akkor a mozdony kisiklik. Ez nem feltétlenül baj, mert hoz új helyzeteket, új lehetőségeket. De ettől függetlenül minden vonatbaleset szomorú esemény, akkor is, ha látszólag nincsenek komoly sérültek. Minden jót kívánok nektek! Lili
Sohasem egyszerű:(
VálaszTörlésDe remélem hamarosan olvashatunk/hallhatunk az új helyről is.
Olyan rossz nézni ezeket a képeket, mert "együtt" rendeztük be a Kicsi házat.:(:( Viszont kiváncsian várom az új ajtók nyitását...minden jót, boldogabb időszakot neked.
VálaszTörlésMegszakad a szívem, de néha muszáj mindent felbolygatni magunk körül, hogy újra rendet tudjunk teremteni. Nem csak látszólagosat. Igazit. Sikerülni fog!
VálaszTörlésBatorsagot az uj elethez, sok szeretettel :)
VálaszTörlésHú basszus nem lehet egyszerü...
VálaszTörlésSok szerencsét és boldogságot az új otthonban!
Timi
Kicsit szomorú, ez a post....Veled kezdődött az én blogos életem is... Mint olvasóé természetesen! :-)
VálaszTörlésLehet tudni kié lett a házikó?
Kíváncsi lennék mit hoz ki belőle! Remélem méltó utódod lesz, és legalább annyira fogják szeretni, mint te!
Kedves Kata!
VálaszTörlésKíváncsian várom az új ajtó kinyílását. Érzem, hogy sok meglepetést tartogat(sz) nekünk. Sok erőt, minden jót kívánok hozzá!
"A jövőnek sok neve van:
a gyenge úgy hívja, elérhetetlen,
a gyáva úgy, ismeretlen,
a bátor lehetőségnek nevezi."
Victor Hugo
Megszakad a szívem, annyira szeretem a kicsi házat! Kitartást és sok erőt kívánok a folytatáshoz! Nagyon várom én is az új történetet! Anna
VálaszTörlésHmm, Carrie Bradshaw költözik a mi kis Manhattan-ünkből..
VálaszTörlésGud lákk s én már nagyon várom a folytatást, kárpitozgatást..:))!
Szvetty
Nemrég, "egy szuszra" olvastam végig a blogodat. Még friss az élmény, és máris vége... Kívánom, hogy a folytatás valami jót, újat hozzon neked-nektek, még a kicsi háznál is nagyobb örömökkel!! Sok szerencsét!
VálaszTörlésSzia Kata!
VálaszTörlésÉp az imént olvastam a mai Kisalföld mellékleteként megjelent Otthon és Kert magazinban a riportot veled. Gratulálok.
Lehet, hogy lemaradtam valamiről, de most nem egészen értem, hogy """csak""" a házból költözöl el, vagy a blogról is?
VálaszTörlésAkárhogy is legyen, ha szomorú vagy miatta, őszintén kívánom, hogy mihamarabb és megerősödve lehess újra vidám!
Nagyon kedves nekem ez a blog több okból is, hogy mást ne mondjak, azért, mert a kezdetek kezdetétől bizalmat szavaztál az enyémnek, és ajánlottad itt, ami baromi jólesett, és még egyszer nagyon köszönöm!!!
Tudjátok, ahol bezáródik egy ajtó, ott kinyílik egy másik :-) A blog természetesen folytatódik, csak egy másik házban. Hamarosan.....
VálaszTörlésFigyeljétek a blogot! :-)
Kedves Kata!Egy újságcikkben találtam rá a blogodra és szinte abba sem tudtam hagyni az olvasását. Ahogy egy posztban említetted is, vannak azok az olvasók,akik nyulbélák belevágni a bútorfelújításba...nos közéjük tartozom én is,de talán egyszer összekapom magam :) Lenyűgözőek a munkáid és minden amit létrehoztál. Nagyon megszerettelek és hiányozni fog a Kicsi Ház! Kívánok sok erőt,kitartást az új élet(ed)hez, és nem utolsósorban rengeteg kipofozásra váró gyöngyszemet! Eszti
VálaszTörlés