Kárpitozás kezdőknek

Maradhatsz, ha nem zavarsz, mondta Péter nekem bő egy évvel ezelőtt. És én igyekeztem nem zavarni, csak figyelni és tanulni sokat.
Jó régen nem voltam már a kárpitosműhelyben. Őszintén szólva, nagyon hiányzik is a dohányszagú pince, a ragasztószag, a szögbelövő süvöltő hangja.
Egyszerűen, kárpitos tanulmányaimra már nem jut idő  sem jut idő mostanában, bármennyire is szeretném.
Majd egyszer......
Itt a blogon mutattam már nektek pár kárpitos tippet és trükköt, de valahogy mindig úgy sikerült, hogy igazán nehéz, és bonyolult munkákat mutattam meg nektek, semmiképpen sem olyasmit, amit első, kezdeti lépésként ki lehetne próbálni otthon, garantáltan sikerélménnyel. Ezt a hiányosságot most pótolom!
Adva van egy szék, aminek az ülőfelülete tökéletes állapotban van, tehát nem kell mindent alapból cserélni, csak egy kis ráncfelvarrásra van szükség.

eredetileg is szépek

Anita barátnőm székei újulnak meg ebben a posztban és így lépésről lépésre meg tudom mutatni nektek, hogyan cserélhettek könnyedén kárpitot egy széken.
A régi székek igazán jó állapotban voltak, de nem illettek a lakás új hangulatához. Ezért szükség volt némi festésre, no meg egy csodálatos kárpitra. Ez utóbbit a KA Internationalban találtuk, ahová  én régóta járok nyálat csorgatni és ismernek már, mint a rossz pénzt. Az üzletben igen szép ám annál drágább kárpitokat árulnak, ám visszamaradt, már kifutó terméknek számító véganyagokra is rá lehet lelni, melyek ára akár ötven százalékkal is olcsóbb lehet az eredetinél. 
Érdemes benézni tehát, én majdnem hazavittem ezt:

De vannak itt még csodák, főleg, ha csak egy "széknyi" kell:

Megszerezve az új kárpitot, nekiláttam a székeknek.
“A jó kárpitos mindig bont! “- szokta volt mondani Péter, a mester, és én ehhez tartom is magam.
A régi kárpitot mindig le kell bontani, arra nem lehet rákárpitozni. A lebontott kárpit alól aztán előbukkanhat az ótvar rugózat vagy szivacs és akkor nem lehet megállni, le kell csupaszítani a vázig a cuccost. A mostani posztban azonban csak az ideális, tökéletes állapottal foglalkozunk, tehát csak a kárpitot cseréljük, a többi marad.
A bontáshoz kell speciális eszköz. A kárpitos-tudomány két leghasznosabb kis jószága a szegkihúzó és a kapocsszeg-kihúzó. Ezekkel lehet mindent lebontani, aztán munka közben meg vissza-visszabontani.

A szegkihúzót a kárpitosszeg aljához helyezem, majd gumikalapáccsal sréen ütögetni kezdem, hogy kilazuljon a szeg, és a kihúzóval alányúlva, ki tudjam szedni a székből. A szegkihúzót mindig a kárpit felől illesztem a szeghez, nehogy megsértsem a falcot, azaz a szék fa részét! Így:

Ha régi a kárpitosszeg, előfordulhat, hogy a szeg “kalapja” egyszerűen lepattan, a szeg hegye pedig a fában marad. Ezeket utólag harapófogóval egyszerűen húzzuk ki. Semmi ne maradjon!

Ha kész a bontás, csiszoljuk le a székeket. Ezeknél a székeknél csiszolás után lehet egyszerűen újrafényezni a fát, de színesre is festhetjük. Most finom, puha vajszínűre kentem át őket.
A régi kárpitot felhasználva, kivágtam az ülés új borítását.

A mintát elhelyezve, a kárpit széleit behajtogatva, majd alaposan elsimogatva, otthon talált hústűkkel letűztem a szövetet, hogy véletlenül se mozduljon el.

A mintára mindig nagyon kell figyelni, hogy a kifeszítgetések, húzogatások, simítások ellenére is szépen a helyén maradjon. Ehhez jó a hústű, amit persze a kárpitosok nem így hívnak de én képtelen vagyok megjegyezni a hivatalos nevét.
Ha először kárpitoztok, legjobb az egyszínű anyag, azzal van a legkevesebb baj. A csíkos a legszivatósabb, annál folyamatosan figyelni kell, hogy a csíkok ne csússzanak szét, egyenesek maradjanak, és tartsa a szálirányt a szövet.
Miután jól körbetűztem a szövetet és szépen visszahajtogattam a széleket, elkezdtem a kárpitosszögeket egyenként beütni. Nem állítom, hogy nem görbül el, vagy csúszik el pár a művelet során. Ezeket egyszerűen visszabontom.

csendélet

A munka során, folyamatosan feszítem, simítom az anyagot, ügyelve a mintára és arra, hogy ne keletkezzen ránc sehol. Újra és újra kitűzöm a hústűkkel a szövetet, ahogy haladok előre.

 A sarkoknál kissé megvágom az anyagot és úgy igazítom el a székek lábánál, itt feszítve leginkább az anyagot.
A frissen manikűrözött kéz ennél a pontnál már határozottan veszít az üdeségéből......

Viszont, a székek elkészültek!
Friss, ropogós, új.

Ha ezzel készen vagytok, próbálkozhattok a középhaladó szinttel, majd ezzel és ezzel is.
Sok sikert!