Kicsi Ház

Új élet utca

2012-02-14T08:09:00.000-08:00

Hónapok óta műhelyért rinyálok. Eljött az az idő, amikor kinőttem az otthoni kereteimet és a továbblépéshez kell egy állandó alkotásra való helyszín. Hónapok óta kerestem ezt a helyszínt. Úgy érzem, nem véletlen, hogy pont most találtam meg azt, ami igazán nekem való.
Nagy terveim vannak, és ezekhez a tervekhez inspiráló környezet kell.
Teljesen extrém, hogy bár hallottam már erről a helyről, valahogy nem jutott el a tudatomig, csak éppen most, éppen jókor. Egyből éreztem a helyem benne, különösen a kapualjban kifüggesztett utcatáblát látva.

Egy régi, polgári lakás romos, enyészetnek induló de még régi pompáját ki-kivillantó két szobája: ez az én új műhelyem. Van itt minden, amit úgy szeretek: nagy belmagasság, belső spaletták, gyönyörű ablakok, dupla szárnyas faajtók, csodálatos parketta. Valaha szebb napokat éltek, de a hangulathoz most is hozzá tudnak tenni. Rendbe kell még raknom, hogy igazán a magaménak érezzem. Aztán megtöltöm a kis lomjaimmal, festékeimmel, szerszámaimmal.

Itt fogok majd dolgozni, bútorokat kipofozni, és két nagyon fontos projektet elindítani.
Az egyik projekt egy televízió műsor, ami nagy valószínűséggel, hamarosan látható lesz az egyik televíziós csatornán.
A másik, rövid időn belül megvalósításra váró terv a kis csoportos foglalkozás keretében indított, kreatív szemlélet és bútortuning-DIY workshop elindítása.
Van pár kérdés, amire nehezen találom a választ és ezért arra gondoltam, hogy megkérdezlek titeket, úgyis mindkét projekt nektek készül.
A műsorral kapcsolatban, ami kimondottan kreatív bútorátalakításhoz ad ötleteket és elviszi a nézőt a DIY világába a legfontosabb kérdés, hogy mi legyen a címe? Kell egy jó cím, de egyszerűen semmi sem jut az eszembe. Nektek igen?
Bútorokkal, festékekkel, barkácsolással kapcsolatban már annyi tanácsot adtam, adnátok most ti is nekem?
Ha lenne workshopom, mi az, ami igazán vonzóvá tenné? Mit "tanulnátok" szívesen? Inkább az elmélet a fontos, vagy a közös barkácsolás? Ha bútort alakítunk át, akkor inkább hoznátok, vagy legyen a workshop kelléke a bútor, amin lehet gyakorlatozni?
Eljönnétek?
Elég sok kérdést tettem fel egyetlen posztban. Kicsit bizonytalan vagyok, de mégis bizakodó. Itt vagyok az Új Élet utcában........

Dekoráld a falad lécekkel

2012-02-12T05:57:00.000-08:00

Nagyon szeretem a régi, nagypolgári otthonokat. Rajongok a nagy belmagasságért, a duplaszárnyú ablakokért, a belső spalettákért és a falon lévő faborításért.
A falpanelek szerintem, a legegyszerűbb térnek is eleganciát tudnak kölcsönözni és számomra hoznak valamit abból az előkelőségből, amit ezek a régi nagypolgári otthonok árasztanak magukból.
Ezért akartam itthonra ilyet. Elég költséges egy ilyen falpanel legyártatása, de végül, rájöttem arra, hogyan valósíthatom meg az elképzelésemet a saját kereteim között, egyszerűen.
A lényeg, hogy adjon hozzá a térhez, és tegye elegánssá. A másik nagyon-nagyon fontos érvem a falpanel mellett az volt, hogy nálunk másfél méter magasságban igen gyakran fordulnak elő maszatos kis kéznyomok a falon. Ki kellett rá találnom valami megoldást, ami szép és jól takarítható is egyben.
egyszóval, elég régóta dédelgetett tervem volt ennek a feladatnak a megvalósítása, amibe több, mint egy hónapja belekezdtem, és a napokban végre, újra felvéve a fonalat, végeztem is.
Ilyen fotók inspiráltak közben:

forrás

A saját verzióm természetesen egy leegyszerűsített változat.
Faáruházban vettem vékony nyír rétegelt lemezt. Felfúrtam a falra, ahogy az előtanulmányban már mutattam.

Majd fenyő deszkából adtam egy alapot neki, ami kvázi parketta szegőlécként funkcionál a kompozícióban:

A rétegelt lemez teteje is kapott szegést, amit két, különböző formájú díszlécből raktam össze. A parkettaszegő is kapott még egy díszlécet, hogy különlegesebb legyen.

Ezután kiszámoltam, milyen távolságra szeretném tenni a belső díszítést. Felrajzoltam.

Ezután lealapoztam az egészet, és totálisan elfelejtkeztem a munkáról hetekig.
A díszítést képkeret lécekből csináltam. Gérbe végtam és felragasztottam az előzőleg kimért és felrajzolt helyre. A ragasztáshoz olyan ragasztót választottam, aminek nincs hosszú száradási ideje, azonnal köt, így nem kell azon aggódni, hogy elcsúszik a léc a függőleges felületen.

mindent ellenőrizni kell a vízszintmérővel!

A díszlécek a vágás után nem fognak miliméteres pontossággal illeszkedni, ezért az így keletkező réseket, valamint a díszlécek összeillesztése között látható réseket festhető szilikonos tömítővel kentem ki.

Így már eltűntek a rések:

Ezután már nem volt más dolgom, mint két rétegben lefesteni a falamat. Magas fényű festéket választottam, mert fontos, hogy jól takarítható legyen ez a fal. Szeretem a matt fehéret, de óva intek minden kisgyermekes anyukát tőle, mert brutálisan vonzza a koszt.
Az étkezőnk fala tehát elkészült. Ezt szeretném majd végigvinni a nappali teljes falán. Mit szóltok?


A szarvasos kép sablonját a megaminta.hu-n lehet megrendelni

Előtanulmány

2012-02-10T13:00:00.000-08:00

Amikor beköltöztem életem első önálló otthonába, apám egy hatalmas doboz barkácsszettel ajándékozott meg. Ez mindig jó a háznál, mondta, én meg furcsállva nézegettem a csavarokat, tipliket, csavarhúzókészletet és villáskulcsot.
Minek ez nekem? Nekem erre biztos nincs szükségem, és még jó darabig apámat hívtam, ha fel kellett fúrni egy polcot, vagy össze kellett csavarozni valamit.
Van a polcfelfúrásnak egy olyan érzete, amit a női agy valahogy teljesen és totálisan túlmisztifikál. Felfúrni valamit a falra teljességgel férfi munka, ehhez férfikéz, férfiszív és férfiagy kell. Gondoltam legalábbis sokáig. Aztán, amikor az ember lánya rájön, hogy egy hatalmas gyerekbuli után leszakadt lebegő polc férfikéz által nem fog visszatalálni a helyére, félresöpri az aggályait és nekilát.
Miért mesélem ezt el nektek?
Mert a polc felfúrása gyakorlatilag előtanulmány a már elkezdett és a napokban befejezett falpanel összerakásához. Mert mielőtt annak nekiláttok, először tudnotok kell, hogy mennyire egyszerű dolog a falhoz rögzíteni bármit.

Tehát: első lépésben, ceruzával jelöljük meg a falon a felfüggesztések helyét, miközben ügyelünk a vízszintes vonalakra. Használjatok vízszintmérőt a kijelöléshez!

Ezután, keressük meg a fúrót, és kerítsünk hozzá egy tiplirögzítő szárat, amit fillérekért lehet barkácsboltokban kapni.

Húzzuk rá a tiplit, majd fúrjuk be a falba. Kész is. Ezután illesszük a helyére a felcsavarozandó tárgyat és csavarozzuk be a csavart a tiplibe.

Bonyolult?
Nem az. Meglepően nem az. Nem is értem, miért voltak ezzel averzióim mindig és miért csinálnak a férfiak olyan nagy ügyet ebből.
Tehát, házi feladat: fúrjatok fel egy polcot, vagy képet a falra. Ezután mutatom, hogyan kell falpanelt készíteni, díszlécekből.

Itt vagyok

2012-02-02T06:52:00.000-08:00

Livi barátnőm hívott tegnap és azt mondta, nem hagyhatom tönkremenni másfél év munkáját, kapjam össze magam és írjak, alkossak, ötleteljek, ne hagyjam, hogy elsorvadjon a blog.
Mivel mindig is volt magánéleti szál a blogon, nem tehetem meg, hogy ne adjak magyarázatot a közel egy hónapos eltűnésemre.
Nem könnyű úgy elmondani az elmúlt időszak történéseit, hogy adjak némi rálátást az életemre, ugyanakkor ne teregessem a szennyest ország világnak. Ha nagyon rövid és tárgyilagos tájékoztatást szeretnék adni nektek, akkor az nagyjából és tömören annyi, hogy változik a családi státuszom, státuszunk. Annak minden szenvedésével, félelmével, és keménységével. Ebből kifolyólag, mondhatni nem nagyon volt ihletem mostanában. Nem éreztem magamban egy fikarcnyi kreativitást sem. Nem éreztem otthonomnak a Kicsi Házat. Nem éreztem fontosnak, hogy írjak, mert mások voltak a prioritások.
Ráadásul, nem ártatlan áldozat vagyok ebben a történetben, hanem az a felforgató, aki miatt történik minden.Ha úgy tetszik, a társadalmilag nem annyira elfogadható utat választottam
Kemény. Néha kicsit hihetetlen is hogy ez az én utam, de mégis, mert érzem, hogy jó, még ha most fájdalmas is. Brutális ellentmondás.
Végig fogom csinálni és közben igyekszem azt nyújtani Nektek amit eddig: hiteles munkákat, hasznos információkat, kreatív ötleteket és szívből jövő alázatot a régi bútorok iránt. Mert én nem változom, csak a körülményeim.
Most hogy így elmondtam amit el lehetett, térjünk napirendre a hiányzásom felett, és nézzétek meg a legutóbbi videómat, amiben az Éva Magazin februári számában is látható, kötözött virágtartót készítem el, félig-meddig a fiaim segítségével.

Bútortapétázás: sokismeretlenes egyenlet

2012-01-07T00:22:00.000-08:00

Vannak dolgok, amelyek tökéletesen ki tudnak kapcsolni. Régen ilyen volt nekem a futás: csak én voltam, a kihívás és tiszta agy. Ilyenkor szinte mindig hihetetlen nyugalom szállt meg és sokszor találtam futás közben megoldást a problémáimra.Kitisztult a fejem és erőt nyertem.
Most a tisztulást egy régi bútor kipofozása hozza meg nekem. Csak én vagyok, meg a bútor, ami már senkinek sem kell, amin rengeteg a seb és én gyógyítom. Fatapasszal, festékkel és most éppen tapétával. Van abban egyfajta alázat, hogy órákig térdepelek egy bútor előtt és megpróbálom kitalálni, hogy mit szeretne.
Például felöltözni? Mondjuk ebbe:

A stylist munka óriási előnye, hogy néha szert teszek ilyen csodákra. Ezt a Designers Guild tapétát a Hephaistosból hoztam el, azt mondták, a fotózás után, meg is tarthatom. Én pedig úgy döntöttem, hogy végre tapétázni fogok, méghozzá bútort!
Bútort tapétázni nagyjából olyan, mint megoldani egy sokismeretlenes egyenletet.
Csak számolni nem lehet. Ebben a feladatban ugyanis az a nehéz, hogy nem lehet tudni, mikor, hogyan viselkedik a fa, a bútorlap, a tapéta. Főleg, együtt. Jól át kell gondolni, hogy melyik anyaggal, melyik ragasztóval érem el adott esetben a legjobb eredményt.
Nálam az alap ez a lakkozott-fényezett retró komód volt:

Első lépésben, alaposan lecsiszoltam, a jó kis Bosch 300 PE csiszolómmal. A csiszolástól felgyűrődött a régi fényezés-lakkozás, amit denaturált szesz és szalmiákszesz elegyével átdörzsöltem. Biztosra akartam menni a festék tapadását illetően, ezért egy nagyon jól tapadó alapozót választottam, a Tikkurila Otex alapozót. Ezt az alapozót akár bútorlapra is felvihetitek, hogy festhető legyen!

amivel dolgozom: Boisch Pex 300 és Ixo

kéne már egy műhely.....

Egy tipp a festéshez: ha egy mód van rá, mindig, mindent szedjetek darabokra és fektetve fessétek az egyes részeket. Ajtó, le, fiókok ki, a fogantyúkat pedig szereljétek le! Egy ilyen bútornál én az aljával kezdem a festést, a teteje marad utoljára. Sajnos, nem volt elég helyem a festékszóró használatára, így most ecsettel vittem fel a festéket, amit utána száraz teddy-hengerrel elsimítottam.

Miután kis bútorom megkapta a színét, elkezdtem a tapétázást.

Először is, a tapétázandó felület is legyen lecsiszolva, zsír és portalanítva, továbbá, legyen sima. Így az ajtókon lévő kisebb-nagyobb repedéseket először kifatapaszoltam.

A tapétaragasztó kiválasztásánál fontos szempont, hogy milyen alapot akarunk tapétázni és pontosan, milyen tapétával. Én papírtapétát használtam, ám nem papírtapéta ragasztót kentem fel, hanem Metylan, textil és viniltapéta felragasztásához való szert.

Leginkább azért, mert úgy vettem észre, hiába a sok csiszolás, ez a bútor nem igazán nedvszívó. Ezzel a cuccal, viszont tutira mentem, mert ez akkor is ragad, ha az egyik felület nem nedvszívó.

A következő nehézség, hogy a tapétaragasztótól a tapéta megduzzad, majd összemegy.

Amennyire kénye-kedve tartja. Így nem lehet előre, mértani pontossággal kiszabni a szükséges tapétadarabokat.

Így csak nagyjából vágtam ki ami kellett, és bekentem a ragasztóval. Bekentem ragasztóval az ajtókat és a fiókokat is. Tíz perc pihentetés után, egy simítólapáttal felsimítottam a tapétát az ajtókra.

Pár óra száradás után, vonalzó mentén, sniccerrel levágtam a felesleget. Tovább fokozva az átalakítást, még dekorléceket is ragasztottam körben az ajtók és a fiókok mentén. Alakult a kicsike.
Már csak azt kellett megoldanom, hogy a tapéta valahogy védve legyen, hogy kapjon valamilyen vízálló felületet. Nagy dilemma volt ez, mert halvány lila gőzöm sem volt, hogyan fog a tapéta viselkedni, ha rámegyek lakkal. Lehet, hogy az egész eddigi munkám kárba vész!
És azért mégiscsak Designers Guild tapétával dolgozom, igaz ez már az én bajom, miért nem gyakorlatozom valami olcsó szaron, nem?
Végül, vizes bázisú parkettalakkot kentem rá két rétegben, és remegve vártam a fejleményeket.
Legnagyobb megkönnyebbülésemre, a lakk tökéletes felületet képezett a tapétán, és azon nem oldódott fel a festék, nem puhult fel és nem akart leolvadni a fáról.
Ha nem délelőtt lett volna, tuti megiszom egy felest a nagy izgalomra.
A komód felöltözött, kapott ékszert is, üvegfogantyúk formájában és talán most boldog.
Szerintetek?

ui: további fotókat láthattok az átalakulásról, valamint a szarvasos kép készítéséről a jövő héten megjelenő Polgári Otthon Magazinban

A tegnap estém, képekben

2012-01-03T22:44:00.000-08:00

Szilveszterkor úgy döntöttem, munkával búcsúztatom az óévet, és elsején is bütyköltem, festettem. Ez a pörgős-munkás tendencia, remélem, jellemző lesz rám az új évben! Tegnap este, nekiálltam egy régóta fejben dédelgetett projekt kivitelezésének. Magam is meglepődtem, milyen jól haladtam! Ez jobb elfoglaltság, mint a Való Világ!

Eddig jutottam, hamarosan folyt. köv..

Trendelőrejelzés 2012-re

2012-01-01T00:47:00.000-08:00

Emlékszem a kilencvenes évek legelejére, amikor neonszínű cicanaciban, tépett hajjal, feltűrt ujjú ingben, (rosszabb esetben szintén neonszínűben) magas szárú tornacsukában, ordítva tomboltunk Salt- n- Pepára. Pár évre rá, már ugyanaz a banda talpig feketében, fekete keretes szemmel és bakancsban sírt a Personal Jesuson.
Vagy fordítva?
Á, tökmindegy, a lényeg, hogy folyton változunk. Leginkább az ízlésünk.
Apámnak több, mint tíz évre visszamenően megvannak a félretett Lakáskultúra magazinjai.
Érdekes látni, hogyan alakult a közízlés, hogyan változtak az enteriőrök, hogyan alakult a szépérzékünk.
2011-ben például, a skandináv befolyás a sok fehérrel, az újrahasznosítás minden formája, raklap-design, a szürke, és a chevron minta volt a menő.
Nem használtam mindent az aktuális divatból, de azért jócskán befolyásolt a trend abban, hogyan néz ki most a lakásunk. Emlékeztek, hogy milyen volt az előző? Nem mondom, hogy az már kicsit sem tetszik, de már más amiben jól érzem magam.
Éppen ezért, kíváncsi vagyok, mikor kapok majd kiütést a mi lakásunkban lévő chevron (cikkcakk) mintától! Mert tudom, hogy meg fogom unni.
Jön majd más, érdekesebb, trendibb, inspirálóbb.
Azok, akiket örökre kielégít a natúr fenyő vagy a hazai minimál, valószínűleg, nem értik, mi a jó abban, ha egy otthonban akár évről-évre alakul a stílus, változik a hangulat.
Azok, akik viszont szeretik a változatosságot, és hajlandóak tenni is érte, örömmel fogják fogadni az új trendeket és elkezdik beépíteni a mindennapjaikba. Én így fogok tenni, azt hiszem. Csak mert élvezem, hogy változnak körülöttem a dolgok! Még ha apró lépésekben is.

2012-ben szerintem inkább csak nüansznyi változások lesznek a lakberendezési trendekben. Marad a skandináv-fehér, és ez a skandináv fehérség valamivel glamourosabban is megjelenik. Már az Ikea is a pompa felé nyomul!

ikea

Apropó, pompa: válság ellenére, vagy éppen ezért, lesz igény a mindennapi luxusra. Nem nagyzolóan, csak úgy, hogy éppen jelen legyen. Egy különleges bútordarab, egy drága designer párna vagy akár egy antik csillár képében. Nem kell sok, hogy a legolcsóbb raklapbútoros otthon is luxus érzetet keltsen.

via decor8

amber interiors

the marion house book

via vintage blackboard

2012-ben minden valószínűség szerint folytatódik az újrahasznosítási őrület a lakberendezésben. Ez mindenképpen egy jó vonal, és remélem, kibővül az értékeink megismerésével és védelmével.
Bízom benne, hogy egyre kevesebb ember lesz, aki a századeleji kapcsolt gerébtokos ablakát műanyagra akarja majd cserélni. És egyre többen leszünk, akik megmentik a nagyi kredencét, vagy újragondolják a szalongarnitúrát, ahelyett, hogy újat vennének valami multinál.
De a nekem legjobban tetsző trend 2012-ben a régi és az új, az antik és a modern keverése. Mert divat lesz a tradíció!

via french by design

via the aestate.tumblr

apartment therapy

canadian family

bodie and fou

rue mag

2011 a chevron és a különböző geometrikus minták éve volt. 2012-ben el lehet szállni: az előrejelzések szerint, a minták keveredése, és tobzódása lesz a menő. Tricia Guild örülhet :-)

designers guild

la maison boheme

Ka interenational

A raklapos őrület folytatódik, de már nem csak bútorként. Az újrahasznosított, régi fa megjelenik majd a falakon is!

haute mamas fave

Gyűjtögetni menő lesz idén. sok apró emlék, utazásokról, barátoktól. Szívnek kedves apróságok, szemnek jó, de értelmetlen díszek: elő velük! A lakások többé nem lesznek katalógus-utánzatok. Az lesz a menő, ha jól látható a tulajdonos kéznyoma, élete, múltja otthona minden zegén-zugán.

decor8

style by emily henderson

Színekben a vízfesték-szerű pasztelszínek, a hangsúlyos, mély tónusú kékek, lilák és vörösek egyaránt népszerűek lesznek. A Pantone szerint, az év színe a "tangerine tangó", ami egy rendkívül élénk, meleg narancssárga. Tobzódni fogunk a színekben!

marcus design clinic

coco and kelley

pantone blog

little green notebook

coco and kelley

style by emily henderson

hgtv.com

Új trend a vízfesték hatású festés falon és lakáskiegészítőkön, textileken egyaránt:

effortless style

etsy

KA international

A meglévő irányzatok mellett tehát, mégis csak lesz újdonság bőven!

Így telt 2011

2011-12-29T10:45:00.000-08:00

Nekem mindig nagyon fontos, hogy milyen visszajelzéseket kapok tőletek Szeretem a kommentjeiteket, akkor is, ha más véleményen vagytok, mint én! A tőletek jött visszajelzések alapján, úgy látom, hogy akik engem olvasnak, érdeklődnek a lakberendezés iránt, szeretik a különleges dolgokat és nem áll tőlük távol az újrahasznosítás. Fogékonyak az újra, és nem riadnak vissza egy kis kétkezi munkától sem.
Jól látom?
Év végi visszatekintésként, készítettem egy összeállítást az elmúlt év számotokra és számomra is érdekes alkotásaiból, havi lebontásban.
Lássuk, mit műveltem ebben az évben:

Január

Épphogy beköltöztünk a Kicsi Házba. A totális káosz közepette, ebben a hónapban főleg a fényforrások kialakításával foglalkoztam. A Gömblámpa-videót eddig 3451-en néztétek meg a youtube-on.

Február

Karácsonyi ajándéknak szántam, de alaposan elcsúsztam vele és így februárban kapták kézhez a fiúk életük első játékkonyháját. Ez a konyha jó példa arra, hogy minden jó valamire ;-)

Március

Ne dobd ki, gondold újra! Ez talán a blog mottója is lehetne, ha nem lenne ennél jobb az Oscar Wild idézet ;-) Kárpitos tanulmányaim első manifesztációjaként, ez a kis székecske kapott egy lehetőséget az élettől....izé, tőlem. Itt megnézhetitek, milyen volt a kicsike.

Április

2011 az újrahasznosítás és a DIY népszerűségének éve volt. A blogom is akkor lett hirtelen népszerű, amikor a házunk felújítása elérkezett a lakberendezés fázisába. Azt akartam megmutatni, hogy egy kis leleményességgel meg saját kezű munkával is lehet különleges, egyedi hangulatú bútorokat készíteni. A Béna Dobozok így alakultak át sokfiókos lerakóasztalkává.

Május

A legjobb ötlet a legegyszerűbb ötlet! Végy egy kaspót, fordítsd meg. Violá, kész is a design-csipke lámpa á la Kicsi Ház. Ez a lámpa hatalmas nemzetközi hírnévnek örvendett, a legtöbb külföldi látogatót hozva, és idén a harmadik legolvasottabb posztom volt.

Június

Az év sztárja. A nagyi kredence gyerekszoba-bútorként újraélesztve, magasan a legnagyobb érdeklődést keltette idén, mégpedig úgy, hogy ez a munkám nem jelent meg semmilyen külföldi blogon. No persze, érthető: ez a kredenc a magyar valóság része, és szerintem, nincs annál klasszabb, mint amikor a múltat építjük be a jelenbe.

Július

Júliusban nyaraltam-pihentem, de azért összedobtam egy rózsás asztalkát, hozzá való székkel. Ez már kimondottan a Boho Home webshopba készült, apám régi íróasztalából.

Ebben a hónapban egy csipkés asztalkát is készítettem, aminek a videóját megnézhetitek itt

Augusztus

"Gombold újra" divat a magyar elnevezésű rendezvény ihlette meg augusztusi projektemet. Mondhatnám úgy is: Szegeld újra-divat a magyar! A nemzeti értékeink újra felfedezése támogatásra érdemes ügy. Ezért szegeltem matyó mintát egy jellegtelen, retró bútorra. A legtöbben ezt a munkámat mentették el virtuális inspirációs albumukba a Pinteresten, a blogposzt olvasottsági ranglétrán pedig a második helyen végzett.

Nem hagyhatom ki az augusztusi listából Rozika Szobáját, hiszen ez az átalakítás volt az, amire idén a legtöbb komment érkezett, összesen 51, és ez volt az a poszt, amire talán a legtöbb kritikát is kaptam.

Amit tudnotok kell, hogy Rozika imádja ezt a szobát, és minden este elmondja, hogy angyalok készítették neki. Ennél több pedig nekem nem is kell...Nézzétek meg, hogyan és milyen "hozott anyagból" készült három nap alatt:

Szeptember

Szeptemberben lett kész ez a kanapé, ami az év leghosszabb projektje címet is viselhetné, mert szegény, áprilistól várta, hogy hozzákezdjek. Ez volt az a munka, aminél nem tudtam, hogy sikerrel járok-e. Mert túl nagy fának tűnt, nekem meg kicsi a fejszém. Ugyanakkor, erre vagyok a legbüszkébb, egyrészt, mert tüzifából készítettem egy igazán nőies darabot, másrészt, mert végül mégis sikerült befejeznem. Ebben a szalonban személyesen is megnézhetitek!

Október

Második legnépszerűbb nemzetközi munkám.Bár nemrég készült, az idei év negyedik legolvasottabb posztja. Játékkonyha, férfi segítség nélkül. Kicsi, praktikus, egyszerű. Kell ennél több? Ki vágott bele az elkészítésébe?

November

Novemberben elhavazódtam. Karácsonyoztunk egész hónapban. Ez volt DIY szempontból az év legsötétebb hónapja, hiszen otthonra nem készült semmi. A lakás úszott, a gyerekek hiányoltak. De elkészült egy karácsonyi anyag az Éva Magazin decemberi számába és egy ünnepi dekoráció a Gerbeaud cukrászdába.

December

Zűrzavaros egy hónap. Kapkodós-sietős-túlterhelt. Ugyanakkor elbújós-szerelmes-békés. Fura. A decemberben azt szeretem legjobban, hogy vége az évnek. Lehet tervezni a következőt! Lehet bízni, reménykedni, hinni.

A decemberi DIY munkám abszolút hálószobai projekt , hosszú téli estékre. Csináljátok meg!

Hát így telt az év. Jövőre összekapom magam és nem fogom úgy elhanyagolni a blogot, mint az elmúlt két hónapban. Lesz sok bútorátalakítás, kárpitozás, lesz sok ötlet és lesz sok okos tipp.

Ez lesz az én év eleji fogadalmam.

A tiétek mi?

Karácsonyi köszönet

2011-12-25T23:16:00.000-08:00

Ebben a posztban szeretném megköszönni Nektek, hogy olyan hűségesen olvastok, hogy ismeretlen-ismerősként bátorítotok és hogy olyan sok szépet írtok nekem.
Az elmúlt évben, rengeteg dolog történt velem: felmondtam a munkahelyemen, belevágtam egy álom megvalósításába és elindultam a nagyvilágba szerencsét próbálni.
Mindezt, sok ezer, árgus szem előtt.
Az én történetem úgy teljes, ha most megköszönöm a segítséget azoknak, akik ebben a "szerencsepróbálásban" részt vettek, írtak rólam, ismertté tettek, vagy tanulhattam tőlük, netán inspiráltak engem.
Elsőként szeretnék egy virtuális puszit küldeni Virágnak, aki az Éva Magazin webszerkesztője, szinte a kezdetektől lelkes olvasója a blogomnak és aki először írt a blogomról hosszas méltatást. Gyakorlatilag, megfertőzte velem a szerkesztőséget, és így született meg az első riport rólam.(ekkor még Joie Vivre álnéven írtam...) Ennek a cikknek kapcsán, az események felgyorsultak, s szeptembertől már a magazin munkatársaként álmodok nektek inspiráló tereket.
Virág pedig azóta a barátnőm lett, aki saját bevallása szerint, az én hatásomra vett meg egy ici-pici házikót, és egyébként lelkesen gyűjti nekem a lomokat és a rajongókat

Szeretném megköszönni a tudást, a segítséget és a türelmet Péternek, akinél lassan egy éve időzöm,olykor-olykor. Életem egyik nagy álma vált valóra általa, elkezdtem kárpitozni! Talán egyszer meg is tanulok.....

Érdekes kapcsolatom van pár blogger társsal, többek között a Nem Art Decor blog szerzőjével. Veronika, körülbelül akkor hagyta ott a munkahelyét, amikor én, és hasonló elszántsággal és hittel vágott neki egy új életnek. Sokszor keresztezi egymást az utunk, pedig tulajdonképpen, alig ismerjük egymást. Veronikával beszélgettem sokat a terveimről, álmaimról, amiből egy klassz cikk is született ami a Ladies First weboldalán jelent meg.

Vadjutka ajánlására, az Origo is írt rólam, aminek köszönhetően, sokan lettek rám kíváncsiak. Köszönet Vincze Barbarának a kedves írásért!

Bloggertársból, barát lett Juditu, aki azóta is inspirál és akivel öröm minden közös munka! Köszi, Judit a....... tudodmit ;-)

Annamarinak, a Boch vérprofi PR-managerének köszönöm, hogy első pillanattól bízott bennem és hogy lelkesedik minden munkámért. Tök jó volt Veled dolgozni!

Köszönöm Pécsi Balázsnak, a Polgári Otthon Magazin művészeti vezetőjének, hogy saját rovatot kaptam. Balázs egy hihetetlen jó ízlésű srác, profin rak össze magazinokat, és jó érzékkel veszi észre a szépet. Hajrá, Balázs!
Nagyon jó érzés, hogy idén több lehetőséget is kaptam népszerű külföldi design és lakber blogokon. Ohdeedoh, Better After, többször is, majd Design Sponge.....jövőre, veletek ugyanitt? :-)

Végül pedig, örök hála és köszönet mindenért Emesének, Orsinak, Livinek, Briginek, és Balinak.
Szuper volt ez a év! Folyt. köv. 2012-ben :-)

Nekem a karácsony

2011-12-24T00:24:00.000-08:00

Nekem a karácsony az otthonosság. Nekem a karácsony a kívül hideg, belül meleg. A kulcsra zárt ajtó, a mindenfelé pislákoló fények, izgalmas készülődés. Lábam alatt ropogó hó, csend és béke.
Nekem a karácsony a gyerekek öröme, izgatottan széttépett csomagolás, ének és tánc.
Nekem a karácsony a halászlé, a libamáj, a nagy családi összejövetelek és röhögések, társasjáték és forralt bor.
Nektek mi?

Idén kicsit nehezen szántam rá magam a karácsonyi készülődésre, mondhatni az utolsó pillanatban kapkodva alakítottam ki a mi kis karácsonyi mesénket. Saját készítésű borostyán koszorúkkal, feldíszített faággal, eredi motívumú koszorúval és sk készítésű díszekkel, ajándékokkal. Tegnap egész nap serénykedtünk a fiúkkal, akik nagyon nagy lelkesedéssel vágtak bele a dekorálásba. Olyannyira, hogy végül kompromisszumot kötöttem: nem ragaszkodom a szépen feldíszített fához, így ők készíthetik az idei karácsonyfadíszeket. Só-liszt-víz gyurmából, akrilfestékkel festve és csillámporral szórva. És idén először, ők is díszítik a fát! Én pedig csak büszkén gyönyörködöm bennük: milyen ügyes nagyfiaim vannak már!

készül a mézes, lelkes kukták keze nyomán

borostyánkoszorú is készül

Felirat hozzáadása

borostyánkoszorú, világítással

jöhetnek a díszek! a metódus ugyanaz, mint a sütiknél

lelkes alkotók

faágdekor. olcsó és szép

Boldog, békés karácsonyt kívánok Nektek!

Gerbeaud-játék sorsolás

2011-12-17T23:18:00.000-08:00

Tegnap leteszteltem, hogy milyen élményekkel gazdagodhat az, aki megnyeri sorsolást. Délután háromkor, kis túlzással, még a csilláron is ültek a cukrászdában, amikor a lányokkal odamentünk. Amit teszteltünk: bailey-s torta: isteni, mákos-áfonyás szelet: zseniális, gesztenyés-áfonyás macaron, házi gesztenyepürével: maga a tökély, narancsos karamelltorta: egy falat mennyország.
Meg kell kóstolni egyszer!
Na és ki lett az aki mindezt ingyen teheti?
A szerencsés nyertest a random.org segítségével sorsoltam, egyrészt úgy, hogy a jelentkezők névsorát randomizáltam, majd egy másik program segítségével generáltam egy számot, ami a 23-as lett. A randomizált listában a 23. sorszám alatt pedig KISS KATALIN neve állt.

Kedves Katalin, gratulálok, és kóstold végig a sok finomságot!

Szex és DIY

2011-12-15T23:11:00.000-08:00

Tudjátok milyen sokan találnak a blogomra "szex a fürdőszobában" kereséssel?
Nem hiszem, hogy arra vágytak, amit kaptak, de most megragadom az alkalmat és a szexről fogok írni. Szex és lakberendezés. Most miért ne?
Vannak párhuzamok a két fogalom közt, mint például a nyitottság az újra, a bevállalósság, a közös öröm, a frivolitás és a humor.
Ebből indultam ki, amikor megkaptam a feladatot: az Éva Magazin januári számába olyan tárgyakat kellett készítenem, melyek kapcsolhatók a jó szexhez. Netalán, elősegítik, hogy még jobb legyen. Vidámabb, közvetlenebb, meghittebb.
Akkor most vibrátort fogsz készíteni? kérdezte egyik barátnőm és jót röhögtem, mert ezt a poént az Ikea már lelőtte.
Nem volt könnyű a feladat, megmaradni viccesnek, figyelemfelkeltőnek, de nem elmenni a közönségesség irányába. Az egyik ötletem éppen ezért nagyon megosztotta a szerkesztőséget is és végül nem is ment át a rostán. Leginkább, mert a lányok bent hülyeségnek tartották.
Én meg dafke megcsináltam magamnak.Ez pedig nem más, mint egy "ma ehhez van kedvem" káma -szutra motívumos póló.
Egy nyílt üzenet, felhívás keringőre, vagy egy fergeteges röhögésre. És ha már jót röhögtünk, az egy jó alap lehet a szexre, ugye? Már megérte a fáradozást ez a póló! Mondjátok meg nekem: megcsinálnátok? felvennétek? hülyeség, vagy poén? Muszáj tudnom.

Ami viszont bekerült a magazinba az egy frivol üzenetet hordozó párna huzat, közös párnacsatákhoz. Most a hálószobánkban díszeleg. Mit gondoltok róla? Bevállalható, vagy rezeg a léc?

Gondoltátok volna, hogy a szex és a lakberendezés összehozható egy posztban? :-)
A többi ötletet, valamint a párna elkészítésének módját, kukkantsátok meg a magazinban. Ha még több szexről akartok olvasni, mindenképpen olvassátok el a januári számot!
A lakberendezésről alkotott további véleményeimet pedig elolvashatjátok itt és itt.

Gerbeaud: megér egy látogatást

2011-12-07T22:29:00.000-08:00

Ezer éve nem jártam a Gerbeaud-ban. Meglepődtem, milyen zsibongó, élettel teli, mégis finom és előkelő. Épp terepszemlére mentünk a csajokkal, hogy egy kicsit beszívjuk a hangulatot, mielőtt munkához látunk.
Jó nagy munkához, de ezt akkor még nem is sejtettük.
A Gerbeaud karácsonyi dekorálása igazi csapatmunka volt, jó pár éjszakát eltöltöttünk együtt, mire minden a helyére került.
Az alap a Gerbeaud klasszikus eleganciája, amely szerintem, nem tűr meg harsány színeket, ezért következetesen csak az arany és a krémszín jelenik meg a díszítés során. Fontos elem a mindenhol látható Gerbeaud finomságok, a konyakmeggy, a macskanyelv, a jour torta és a macaron, porcelán díszek, Unger Zsolt által megálmodva.
Sokat használtam a szintén Zsolt által tervezett dobozokból is a dekorálás során, hogy egy kicsit felhívjuk rájuk a figyelmet: ilyen csodás dobozokban lehet hazavinni a Gerbeaud süteményeket, bonbonokat, csokikat és macaront.
Vannak még szánkók, kicsi és nagy szarvasok, díszgömbökből karácsonyfa installáció, macaron-torony és ami a legfontosabb: ünnepi hangulat.

Ezúton köszönöm a segítséget és a támogatást ebben a nagy munkában Briginek, Livinek és Orsinak. Csajok, nélkületek mihez kezdtem volna?
A szarvasokat nézzétek meg a Gerbeaud kirakatában, és menjetek be megkóstolni a sütiket!
Vagy van egy még jobb ötletem: nyerjétek meg azt a 10 000 Ft-os ajándékutalványt, amit fél éven belül fel lehet használni a cukrászdában, helyi fogyasztásra.

Mit kell tennetek ezért?
Lájkoljátok a Gerbeaud facebook oldalát, és válaszoljatok helyesen az alábbi 5 kérdésre:

Ki alapította a Gerbeaud Cukrászdát?
- Kugler Henrik
- Gundel Károly
- Dobos C. József

Milyen csokoládét használ a Gerbeaud Cukrászda süteményei elkészítéséhez?
- Lindt
- Valrhona
- Milka

Milyen ízesítésű macaronok vannak a Gerbeaud Cukrászda kínálatában?
- csokoládés, narancsos, málnás, pisztáciás és mákos-áfonyás - valamint a szezonális gesztenyés-áfonyás - csokoládés, epres, barackos, levendulás, rozmaringos
- citromos, csokoládés, körtés, gyömbéres, vaníliás

Hány százalék kedvezményt ad a Gerbeaud Cukrászda sütemények elvitele esetén?
- 50% kedvezményt minden esetben
- semmilyet
- 1 db esetén 10%, 2db esetén 20%, 3 db esetén 30%, 4 db esetén 40%, 5 db és annál több vásárlása esetén 50% kedvezmény

Milyen színű a Macskanyelves doboz a Gerbeaud Cukrászdában?
- Kívül fekete, belül rózsaszín, rózsaszín szalaggal
- Kívül kék, belül lila, lila szalaggal
- Kívül barna, belül sárga, sárga szalaggal

A helyes válaszokat küldjétek el a joievivre79@gmail.com email címre, névvel, elérhetőséggel együtt. Egy hét múlva sorsolás!

ui: ne felejtsétek a szarvasokat ;-))

fotó: Surányi Miklós

Nyereményjáték! Nyerj Ixo-t a Boschtól!

2011-11-28T12:15:00.000-08:00

Volt idő, amikor a "mit szeretnél karácsonyra, drágám" kérdésre, habozás nélkül azt feleltem, hogy szemránckrémet/fehérneműt/parfümöt.
Lehet, hogy öregszem, de a fentiek közül egyik sem szédít most el annyira, mint ez az új kis kütyü, az Ixo.
Igazi, női barkácscucc. Nálam a konyhafiókban a helye, közvetlenül a fakanál és a botmixer mellett. Most három Ixo, közülük egy swarovski kristályokkal kirakott és egy dugóhúzó adapterrel is felszerelt lelhet új gazdára a Bosch facebook-os nyereményjátéka kapcsán.
Elég béna módon, azok között sorsolnak, akik feltöltenek egy fotót magukról, amint éppen Ixoval barkácsolnak. Amit én ajánlok: baktassatok el egy közeli barkácsboltba és gyorsan kapjátok magatokat lencsevégre egy IXO-val, majd gyűjtsétek a lájkokat! (A Kökinél lévő Obiba most érkezett egy raklapnyi)
Egy jó ajándék, magatoknak.

kakukktojás :-)

Kezdődik!

2011-11-27T01:16:00.000-08:00

Itt van Advent első vasárnapja. Lehet ünnepi díszbe öltöztetni a lakást! Imádom, ahogy ilyenkor kigyúlnak a fények az ablakokban. Szeretem, a karácsonyi fénysorok meleg és diszkrét fényét, főleg, ha a havas utcákat világítja meg.
Tegnap befejeztem egy nagy munkát: a Gerbeaud cukrászda karácsonyi dekorációját.
Nagy meló volt, négyen csináltuk, majdnem egy hétig, zárás után, éjszakánként. Ma úgy ébredtem, hogy semmi, de semmi kedvem itthon adventi koszorút készíteni. Az adventi kalendáriumról nem is beszélve.
A blog viszont kötelez, a gyerekeim nem különben :-)
Úgyhogy, szusszanok egyet és nekilátunk délután. Addig is, itt van néhány kedvencem, melyek a saját verzió megalkotására is inspirálnak:

forrás

Novemberi karácsony, avagy szar anya lettem

2011-11-22T11:20:00.000-08:00

Ezt akartad, nem? Hát megkaptad, örülj neki! Én pedig, mi mást tehetnék, örülök. De tényleg.
Tinédzserként arról ábrándoztam, hogy egy nagy női magazinnál dolgozhatok. Úgy alakult, hogy valóra vált ez az álmom, hiszen az Éva Magazinnak alkotok, decembertől saját rovatban is.
Felnőttként, két kicsi gyerek mellett, arról álmodoztam, hogy a saját lábamon állok, és csak a magam ura vagyok. Nos, megkaptam ezt is. Jó lett nekem így? Kétségkívül. De semmi romantika, a saját lábon állás bizony kőkemény munka, és nem titkolom, olykor szívás is.
Cserébe viszont maximálisan kiélhetem magam és a magam módján önmegvalósíthatok. Már nagyon rég óta nem akarok én karriert, meg vezető beosztást, egyszerűen csak nyugodt mederben élni az életet, és olyan munkát végezni, ami nap mint nap örömöt hoz, és emellett nevelgethetem a gyerekeimet.
Mostanában, csak az utóbbi nem jön össze.
Október óta, nálunk karácsony van: díszeket vásárolok, festek, girlandot ragasztok, pompont készítek, karácsonyi sütit sütök, fát és ajándékdobozokat dekorálok. Mindeközben, a fiúk alig látnak, mert amikor otthon is vagyok, megszállottan próbálom utolérni magam.
Sajnálom őket, félek hogy valamit most elveszek tőlük. Kapom a lehetőségeket az élettől, és oly nehéz nemet mondani. Igazából, nem is szeretnék. Megtehetem, hogy most magamra gondolok? Ha csak rájuk gondolok, nem leszek megkeseredett később, hogy nemet mondtam?
Vajon szar anya lettem? Kicsit úgy érzem, igen.
Az elmúlt hónap, és a jelenem is a karácsonyról szólt nekem. Fura, gyerek és család nélküli karácsonyról.
Ezért most a szokásosnál is jobban várom az Igazit! Azt, hogy nyugalomban, békében készülődhessünk otthon. Lehet, hogy kevesebb ajándékkal, kevesebb dekorációval, de több közös programmal.együtt a fiúkkal. Messze elkerülve a bevásárlóközpontokat.
Tegyetek így ti is! Az Éva Magazin decemberi számában adok pár tippet arra, milyen karácsonyi ajándékot készíthettek otthon, és hogyan díszítsétek a karácsonyfát a gyerekek örömére.
Ízelítőnek itt egy elképzelt hangulat, Kata barátnőm és Peti fiam közreműködésével:

fotó: Villányi Csaba, styling: Szentgyörgyi Katalin
a fotó az Éva Magazin tulajdona

Így készíts lomokból asztalt

2011-11-15T23:10:00.000-08:00

Olyan sok ötlet kering az interneten arról, hogyan hasznosítsátok a lomokat a háztartásotokban. Készülhet régi ablakkeretből, ajtóból, raklapból mindenféle jóság.
Például, asztal.
Most megmutatom nektek, hogyan kell régi, kopott deszkájú asztallapot készíteni új fenyődeszkából, vagy ablakkeretből.
Ezek az asztalok egy képzeletbeli adventi vásárra készültek, de lakásban is el tudnám képzelni és a nyár sincs olyan messze, amikor majd egy kerti party fontos eszközei lesznek.
Ne feledjétek, a jelszót: Ne dobd ki, gondold újra!
Nézd meg a videót, hogyan.

Az Éva Advent különszámban, további tippeket kaphattok arra, hogyan szervezzetek karácsonyi vásárt a barátokkal.
Kíváncsi vagy a többi videómra is?
Akkor kattints ide meg ide.

A fotó az Éva Magazin tulajdona, styling:Szentgyörgyi Katalin

Design, sk verzióban

2011-11-13T22:52:00.000-08:00

Egy kicsit lelassult most az élet, itt a blogon, leginkább azért, mert elég sok dolgom volt.
Illetve van, de igyekszem egyre jobban (újra) ráhangolódni a karácsonyra és szeretnék nektek időnként jópofa karácsonyi ajándékötleteket bemutatni.
A napokban lettem kész egy karácsonyi képanyaggal, amihez nagyon klassz cuccokat hoztam el különböző design üzletekből. A magazinos styling munkában az a jó, hogy nyugodtan elszállhatok, a berendezésnél nem kell figyelni az árcímkét. Ezért igazán kívánatos tárgyak is a kezembe kerülnek és bizony, van úgy, hogy nehezen válok meg egy-egy darabtól. Csak hát, ugye, ott van az a bizonyos árcímke, amit nem figyelek mint stylist, de nagyon is megnézem mint háziasszony.
Itt van például ez a Kare képkeret:

Kare Design

Ugye milyen vicces?
Az ID Design boltban 6200 Ft az ára. Nem vészes, de a magamfajta blogger nem ad ki pénzt olyanért, amit otthon is meg tud csinálni.

Lássuk, mi kell hozzá:

Sok-sok színes ceruza. Nem mertem a fiúkét használni, ezért vettem olcsóbb ceruzákat négy csomaggal, összesen 920 Ft-ért.
Kell egy régi, megunt képkeret. Vagy új: az Ikeában három darabot adnak 595 Ft-ért. Én most egy régit használtam, így nem költöttem erre pénzt.
Szükség lesz még ragasztópisztolyra és valamilyen vágószerszámra, akár gépi, akár kézi. Végül pedig, csiszolópapírra.
Ha a képkereted nagyon csúnya, kezdésként, adj neki egy alapszínt.
A ceruzákat nagyjából elhelyeztem, és a kívánt méretekre daraboltam a multifunkciós vágógéppel. Ugyanezzel a géppel le is csiszoltam a végeket, a csonkokat pedig kihegyeztem. Mindezt persze lehet kézi erővel is, a puha ceruzát könnyű elvágni! No és persze, lehet használni a a már eredetileg is elkopott, agyonhegyezett, régi ceruzákat, ha van otthon belőlük elég.
Az elkészült ceruza-darabkákat ragasztópisztollyal felragasztottam a keretre.
Az eredetinél vastagabb kerettel és ezért vastagabb ceruzákkal dolgoztam, így kevesebb kellett. Összesen tehát, 920 Ft-ot költöttem.
Ennyiért megéri, nem?

Aranyos kis ajándék lehet nagyiknak például, az unoka fotójával,vagy akár a gyermekünk is ajándékozhatja, saját kis rajzát beletéve.

Arra gondoltam, kipróbálom még ugyanezt azonos színűre festett ceruzákkal is, szerintem, úgy is nagyon egyedi lenne.
Folyt. köv: legközelebb egy másik Kare darabot rekonstruálok sk, remélem sikerrel.
Kíváncsiak vagytok?

Hálószoba titkaink

2011-11-06T22:45:00.000-08:00

Én a falnál szeretek aludni, a férjem kívül.
Reggelre mindig van közöttünk legalább egy gyerek.
Utálok beágyazni, de ha nem ágyazok be, este utálni fogom a rendetlenséget.
Szeretek ágyban kakaót inni és úgy nézni a tévét.
Van egy ezeréves kispárnám, ami nélkül nem tudok aludni.
Nagyjából ennyi, ami a hálószobánkból publikus.
No és a berendezés. Ami tavaly december óta ideiglenes.......
De már nem sokáig! Ezen a hétvégén ugyanis elindítottam a "tervezzük újra a hálószobát" projektet.
Azt hiszitek, megbolondultam?
Á dehogy, csak szeretek folyton változtatni valamit magam körül. És tényleg, az egészet olyan hevenyészve raktam össze tavaly, mondhatni, itt az ideje hogy minden olyan legyen, ahogy megálmodtam.

Eleve, az ágy nem ide való. Hosszanti irányban sok helyet elvesz, óriásinak tűnik ebben a térben és nem szép. Már rendeltem méretre vágott matracot, ami el fog férni keresztben, a fal és a parapettfal között. Így jobb lesz a tér és nekünk lesz egy 192x160-as alvókuckónk.A matrachoz, a férjemmel közösen készítünk majd ágykeretet.
Amint kész az ágy, nekilátok egy különleges ágyvég kivitelezésének. Ez újabb kárpitoslecke lesz nektek ;-)
A fal sablonnal festett mintázatot kap, ennek felrajzolását már el is kezdtem.
Lesz még egy szuper faldekoráció a kádnál, ezt egy barátnőm fogja megcsinálni nekem.
Lesz majd római roló az ablakokon.
És a végén, lehet hogy lecserélem/átalakítom a lámpát is ......csak mert a változatosság gyönyörködtet!

Szóval, innen indulunk, a határidőt a teljes átalakulásra pedig karácsony tájékára tettem. No,majd meglátjuk, drukkoljatok!

turkálóból van a párna, emlékeztek?

Ami eddig történt a mi hálószobánkban:
padló antikolás
komód hackelés
egyedi lámpa alkotás

Az ajtó új élete

2011-11-04T00:15:00.000-07:00

Egyszer jó régen, írtam arról, hogy van egy különös gyűjteményem, amely egyébként folyamatosan gyarapodik. Nem tudok ellenállni a szép faajtóknak, ablakoknak. Legutóbb egy ablakból készítettem tálalót az Éva Magazin adventi számába, amelyről hamarosan egy videót is láthattok majd a magazin weboldalán.
A legfrissebb ajtó-szerzeményem pedig egy kedves barátnőm, Brigi által tervezett hálószobában kapott új szerepet.
Mit szerepet! Főszerepet! Ágyvégként.
Ehhez a régi festéket le kellett égetni, majd a kilincset, pántokat el kellett távolítani az ajtóról. Végül, antikolt festést kapott. Voilá! Ugye, hogy érdemes gyűjteni az ajtókat?

A lakberendezés szerintem

2011-10-31T07:49:00.000-07:00

forrás

Vannak nők, akiknek egyszerűen, minden jól áll. Vannak nők, akik a legolcsóbb rongyokat is úgy tudják hordani, mint valami világmárkát. És vannak nők, akik úgy kombinálják a látszólag össze nem illő dolgokat, hogy végül valami egészen különlegesen egyedi öltözetet kapnak,olyat, amire mindenki felfigyel.
RHM barátnőm például szemrebbenés nélkül húz pitonmintás szandit a batikolt szoknyájához. Elsőre szemrebbentő, másodikra viszont én mindig azt gondolom: hogy merte? És hogy lett ilyen jó?

Ahhoz, hogy valaki jól öltözött legyen, meg kell találnia azt a stílust, amiben jól érezi magát, ami kifejezi és ami jellemzi. Össze kell válogatni azokat a ruhákat, amelyek kényelmesek, praktikusak, ugyanakkor szívesen hordjuk és még jól is áll. Kihangsúlyozza az előnyeinket és eltakarja, ami hátrány.
El lehet felejteni a szabályokat, és ki lehet alakítani újakat. A saját szabályainkat.

Pont, mint a lakberendezésben!
A lakberendezésben is vannak szabályok, amelyeket jó érzékkel, nyugodtan fel lehet rúgni. Sőt. Bátraké a szerencse.
Én a magam részéről, azt hiszem, bevállalós vagyok. Szeretem, ha valami szokatlan, ha valami meglepő, ha valami furcsa. Szeretem párosítani a látszólag össze nem illő dolgokat és a kakukktojások sem zavarnak.

Kedvelem a szabálytalanságot, utálom a konvenciókat és mivel sosem tanultam lakberendezést, nem is zavar, ha nem azt csinálom, ami könyvekben meg vagyon írva

Összegyűjtöttem azokat a lakberendezési trendeket, melyek leginkább tetszenek és melyek leginkább inspirálnak, irányt mutatnak számomra. Nem feltétlen azért, mert divat. Hanem azért, mert közel áll hozzám és mert meghatároz engem. Mert úgy vagyok ezzel, mint a divattal!

1. Sötét színek a lakásban

Egyre több magazinban tűnik fel például a fekete vagy a sötétkék, mint falszín. Izgalmas, nem? Szinte látom, ahogy most sokan a szívükhöz kapnak. Pedig nem kell megijedni a sötét színektől! Különleges, drámai a hatásuk, nagyszerű hátteret adnak fehér vagy natúr bútoroknak, de egy antikvitásokkal berendezett enteriőr is meglepő lesz tőle. Egy fontos szempont van csak: sok fényt kapjon a szoba!

forrás

Még gyerekszobába is:

forrás

2. Bútorok keverése

Az egész lakásban használjunk egy bútorgarnitúra elemit, tehát ugyanazon dohányzóasztalkához való, könyvespolcot, szekrényt, ágyat, állványokat, székeket, mondja egy interneten talált lakberendezési magazin szerzője.
Szerintem meg véletlenül se használjuk egy garnitúra összes elemét! Kivéve, ha épp katalógusfotózáshoz készültök. A túlságosan összehangolt bútorok, egy családba tartozó tapéta, textil, sorozatbútor számomra unalmas, és jellegtelen. Sajnos, sokszor személytelen is.
Keverjétek a bútorokat, stílusokat, legyetek merészek.
Persze,ismertek már eléggé ahhoz, hogy tudjátok: számomra szívet melengető, ha egy-egy öreg darab is új életet kap egy otthonban.

forrás

3. Meglepő faldekor

Nem csak képet lehet kitenni a falra! Nyugodtan szárnyaljon a fantázia, hiszen szinte bármiből lehet dekoráció. Lényeg, hogy vonzza a szemet! Én respektálom az ötletes kihelyezéseket, különleges hangulati elemeket. Nem kell mértéktartónak lenni, a több, az több.

forrás

4. Mix and mix és kakukktojás

Régen megdőlt az a szabály, hogy össze kell hangolni a textileket. Nem kell, hogy minden ugyanolyan legyen, nem kell, hogy minden passzoljon mindenhez. Nem baj, ha egy bútor kirikít a többi közül, és szerintem direkt jó, ha van egy meglepő kombináció valahol a lakásban.
Legyen az színes bútor, különböző mintájú párna, vagy látszólag a berendezéstől elütő dekoráció, ne féljetek tőle! Megbolondítják a teret és tökéletes fókuszpontot alkotnak.

forrás

5. Csempe nélkül

Lehet mellőzni a csempét?
Szerintem igen! Egy jól szellőző fürdőszobába, én csak oda tennék csempét, ahol közvetlenül éri víz a falat, tehát csak a kádhoz/zuhanytálcához. Nálam ennek szellemében készült a fürdőszoba. Konyhában is vannak megoldások a mellőzésére, én például magas fényű olajfestéket kentem a pult fölé, ami jól takarítható, olcsó megoldás és egyedi.

forrás

Forrás

forrás

5. Színes ajtó

Imádom a színes ajtókat! Ezért lett a fiúk szobájának ajtaja okkersárga. Egy élénk színű ajtó hihetetlenül feldobja a szobát, már belépéskor megmutatva, hogy mire számíthatunk odabent. Vigyázat! Az élénk szín csak míves, szép faajtón mutat jól! Azon viszont nagyon.

forrás

Forrás

A fentiek saját, laikus véleményem, nem szakmai tanács. Míg a fotókat gyűjtöttem, azon gondolkodtam, vajon lehet-e tanulni a stílust, vagy arra születni kell? Szerintem bárki megtanulhatja. Erre valók a lakber-blogok....

D.E.S.I.G.N. S.P.O.N.G.E

2011-10-27T11:41:00.000-07:00

Minden nap olvasom, minden nap inspirál.
A világ minden táján a Design Sponge egyet jelent az inspirációval, dizájnnal, lakáskultúrával, stílussal, fenomenális DIY-ötletekkel.
És én most egy asztalka révén, ott vagyok!
Jupiiiiiiiijéééé! Megyek,bontok egy üveg pezsgőt,
Csók,
Kata

ui.: további fotókért katt ide

A hely ahol élünk

2011-10-26T07:51:00.000-07:00

Első látásra olyan, mintha Mesevárosban járnánk. Másodikra is. Hatalmas, százéves fák takarják az utcákat. Az utcákat, melyek valójában labirintusok, ahol az egyszeri vándor eltéved.
Az utcákat, melyeket mézeskalács házak öveznek, és ahol nem ritka, hogy vén banyák laknak bennük.
Egy Meseváros, egy kisváros a nagyvárosban, egy zöld sziget, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol kiemelten fontos a társas kapcsolatok ápolása, a közös gondolkodás és a közös érdek.
Egy Meseváros sok-sok gyerekkel, bandákba verődő, kismotoros, futóbiciklis gézengúzokkal, számtalan közösségi programmal, rengeteg fával körülölelve.
Európa első lakóparkjában élek.
Wekerletelepen.

A fotók innen és innen származnak. Ha valaki felismeri a saját munkáját, kérem, jelezze!

Párnát a turkálóból

2011-10-20T23:04:00.000-07:00

Ez mind a magáé? Kérdezi a húszéves eladó és én bólintok. Látom az arckifejezésén, hogy azt gondolja, az én koromban ezt már igazán nem kéne.
Három flitteres miniszoknya van a kezemben, és egy turkáló pénztárjánál állok.
Én tudom, amit ő nem, hogy ezeket a flitteres rucikat soha a büdös életben nem fogom felvenni.
Akkor meg minek?
Tudjátok, turkálóban nem csak a jó göncökre vadászók járnak szerencsével, hanem a laikus lakberendezők is. Transzformáljátok át az agyatokat, és a felhozatalt ne ruhának nézzétek, hanem lámpabúrának, puha textileknek, vagy éppen, díszpárnának.
A flitteres díszpárnák ára botrányos.
Használt miniszoknyaként azonban potom. Vettem egy aranyat, egy ezüstöt és egy kéket. Az arany-eszüst a hálószobában kap majd helyet díszpárnaként,a kék viszont a nappaliban barátkozik új alakjában a matyó hímzéses párnámmal.
Szóval, ti szoktatok turkálóban vásárolni?

ui: mint látjátok, a kanapé lebontva, de a kárpitozásához még gyűjtöm a bátorságot ;-)

Tanulósarok ötletbörze

2011-10-18T11:58:00.000-07:00

Az Éva Magazin szeptemberi számában dolgoztam életemben először, mint stylist. Izgalmas feladat volt, hogyan hozzak létre egy berendezett teret, egy olyan teret, ami bár nincs sehol, de akár a valóságban is létezhet. A feladat az volt, hogy iskolakezdésre készítsek egy inspiráló, ötleteket adó tanulósarkot. Fiúknak és lányoknak. Természetesen, újrahasznosítva mindent, amit csak lehet!
Itt megnézhetitek milyen alapanyagokból dolgoztam,milyen tárgyakat hasznosítottam újra. Ha esetleg nem olvastátok volna a magazint, most megmutatom, mi lett a végeredmény.
További képekért, ötletekért kattintsatok ide meg ide!

A legjobb ötlet szerintem, ez a tolltarós akasztó. Ikea konyhaszekrény ajtóból készült, amit a FYND részlegen vettem fillérekért. Erre szép bútorfogantyúkat erősítettem, majd egyszerű befőttesüvegeket festettem be festékkel, és illesztettem rájuk drótból akasztót.

A fotókat készítette Reichel Tamás, a fotók tulajdonosa az Éva Magazin

Ez a Ti művetek!

2011-10-13T03:09:00.002-07:00

Sokszor kapok olyan emailt, kommentet, amiben írjátok, hogy mennyire inspiráló a blogom, és ti magatok is felbátorodva alkotni kezdetek a posztjaimat olvasva.
Kíváncsi voltam, mennyire vagyok inspiráló, gyakorlatban hányan estetek neki egy régi bútordarabnak, vagy rendeztétek át a szobát a tőlem jött ihlet hatására.
A Kicsi Ház facebook oldalán, mely kvázi egy informatív és szórakoztató fórum és ezért érdemes csatlakozni hozzá, írtam arról, hogy várom a műveiteket.
Döbbenetesen sokan jelentkeztetek és ennek szívből örülök! Ezek szerint a DIY, azaz a "Csináld Magad!" mozgalomnak egyre tekintélyesebb tábora van hazánkban is.
Tessék, nézzétek mit műveltetek, és legyetek büszkék magatokra!
A sorrend véletlenszerű, a most bemutatott alkotások egyformán tetszenek.

1. Minka a konyháját alakította át, kézzel festett mintával téve különlegessé a falat. A székeket és az asztalt sprayfestéssel varázsolta újjá.

2. Szilágyi Andrea egy régi szekrényen végzett ráncfelvarrást, és vidám sárgára festve alakította otthonához illővé. (figyelitek a posztert? az is SK!)

ilyen volt

ez lett belőle

3. Szegecselt bútorom Bodó Ritát ihlette meg, a technikát pedig egy unalmas ajtón alkalmazta, stílust adva neki ezzel. A szegecselt matyó tulipán nagyon jól néz ki a rusztikus enteriőrben!

4. Lengyel Veronika tükröt dekupázsolt és antikolt, az itt olvasható módon. az újrahasznosításban is jeleskedett, hiszen az anyag, amit felhasznált, a kismama-otthonkájának átlényegülése.

5. Emma a kárpitozáshoz kapott kedvet (végre valaki :-) ) és volt olyan mázlista, hogy kifogott egy hasonló fotelt, mint amilyen az enyém volt. Emma nemrég elindította saját DIY blogját is . Welcome in the Club Emma! :-)

Ilyen volt

Ilyen lett

6. Holub Zsuzsa egy ajándékboltban látott meg egy tükröt, beleszeretett, majd elkészítette saját verzióját. Szuper!

7. Fehérné Szabó Eszter már lát fantáziát a régi bútorokban.
A fotóit elnézve, nem is csodálom!

8. Szilvi egy bolhapiacon akadt rá a régi fogas-darabra, amiről hiányoztak már az akasztók. Kis antikolással, gyönyörű bútorgombokkal a lányai szobájába alakította, ahogy azt én is tettem Rozika szobájában. Szilvia többi remek alkotását nézzétek meg a blogján!

gyönyörű darab

lányszobába alakítva

9. Végül, egy új olvasó, Laczkó Ágnes, aki kapva kapott az alkalmon, hogy bemutatkozzon, és elküldte nekem ennek a ládikónak a csodálatos átalakítását:

előtte

stencillel festve

Hát nem nagyszerű mindegyik? Ne aggódj, ha most lemaradtál/kimaradtál, hiszen lesz még folytatás. Ha van olyan munkád, amit megosztanál a többiekkel, küld el nekem.
Lesznek még ilyen posztok! Lesznek még ilyen posztok? Csak rajtatok múlik!

Játékkonyha "girl power" módra

2011-10-13T03:09:00.000-07:00

Na lássuk, hogy mit is lehet készíteni egy székből, deszkából, polctartóból, dekorgumiból és tálkából? Hát persze! Játékkonyhát!

Sajnos ez a nagyszerű ötlet nem az enyém, csak a kivitelezés saját. Tavaly karácsonykor, Kata barátném is kedvet kapott egy játékkonyha összerakására. Volt fél napja, és a két ügyes keze, semmi több. Azért szétnézett még otthon, és talált egy széket, meg pár konyhai polcelemet, amit a konyhájukba vettek, de végül nem használtak fel.
Nem várt férfi segítséget, összedobta egyedül.
Az ötlet egyszerű, ugyanakkor egyszerűségében zseniális. Te is képes vagy rá!

Végy egy fa széket, fesd vagy pácold kedved szerint, a lábaira fúrj polctartó elemeket, arra pedig rétegelt lemezből, vagy maradék polclapból szabj "pultot". Az egyik "pultba" dekopír fűrész segítségével vágj akkora kört, hogy beleférjen egy tálka, ami lehet kerámia, műanyag vagy fém. Rögzítsd a "pultot" a polctartókhoz, majd szilózd ki a tálkát, hogy a helyén maradjon.
Csapnak használj régi sétabotot, amit csavarral rögzíts a fához. Ez a fantasztikus ötlet sem sajátom, Szentpyr blogján találtam, és muszáj volt lenyúlnom ;-)
A gázlapokat dekorgumiból vágtam ki, a sütő pedig festve van egy textildarabra. A "sütő" mögött egy polcon pedig kosárkában tárolható a babaeledel.
Ennyi!
Egy hétvége alatt (festéssel együtt) elkészülhet, akár férfi segítség nélkül is. Alakíthatod a saját kedvedre, színezheted, varrhatsz az aljára függönyt, vagy akár több széket összekapcsolva, építhetsz nagyobbat. Karácsonyra tökéletes ajándék!

Plusz egy ötlet: tortatál kicsiknek, a nagy mintájára:

Ha a leírásom nem volt elég bátorító, várjatok kicsit türelemmel, hamarosan láthatjátok a "hogyan készült" videót is.
Ha pedig nincs kedved/időd/energiád nekiállni, de szeretnél ilyet, nézz be a webshopomba, ahol már rendelhetőek az egyedi darabok. Érdemes szétnézni, mert folyamatosan gyártom a karácsonyi ajándéknak is beváló apróságokat!

Találós kérdés

2011-10-11T12:56:00.000-07:00

Dolgozom most valamin. Na min?
Hozzávalók:

Egy darab szék
fenyő polc
polctartó
fogantyúk
dekorgumi
festék
tálka
egy darab textil
textilfesték
szögek, csavarok

Na, szabad a gazda?
És ti min dolgoztok most? A facebook oldalamon már meghirdettem, hogy itt a blogon bemutatnám azoknak a munkáit, akiket a blogom inspirált. Jelentkezzen, aki büszkén megmutatná, mit készített!

Stilbútor festve: jó?

2011-10-07T22:45:00.000-07:00

Szarból várat építeni bizonyos szempontból nehéz, más szempontból viszont rendkívül hálás feladat, hiszen hibázni nem lehet és a végeredmény is mindig jobb, (bármilyen legyen is) mint a kiindulási állapot. Sikerélmény garantálva!
A bútorok, amiket eddig kipofoztam, átalakítottam, szinte kivétel nélkül siralmasan néztek ki, amikor hozzám kerültek. Sok munkával, és némi fantáziával, sikerült mindegyiket úgy helyretenni, hogy a saját anyjuk sem ismerne rájuk.
De mi a helyzet akkor, ha egy értékes, és eredeti állapotában is szép bútor kerül a kezem közé? Meddig lehet elmenni egy eleve impozáns darab átalakításában? Egyáltalán, hozzá lehet nyúlni?
Meddig számít egy bútortuning felújításnak és mikortól istenkáromlás?
Ez a Chippendale komód úgy került hozzám, hogy a gazdája eredetileg egy még meg sem vásárolt Ikea Hemnes fiókos szekrény felturbózására kért fel.

Miután láttam a lakást, annak finom eklektikáját, visszafogott eleganciáját, úgy éreztem, az Ikea komód túl kommersz lenne ide, akárhogy is tuningolom. Ezért, hasonló árkategóriában, a Vaterán kezdtem keresgélni, és Szilviát nem kellett sokáig biztatni, hogy megvegye a kecses Chippendale komódot.
A komód mintázata, finom ívei csak némi kiemelésre, hangsúlyra vágytak, hogy markáns fókuszpontja legyen a visszafogott színvilágú nappalinak.
Ezért kapott egy karakteres és vidám okkersárga színt.

Az egész munka alatt, folyamatosan kétségeim voltak: szabad-e, lehet-e ilyet tenni egy Chippendale bútorral? A végeredmény viszont, akár istenkáromlás, akár nem, nekem tetszett, mert friss lett és fiatalos, ugyanakkor nagyon egyedi.

Ti letörnétek a kezem ezért?

Jegyzetek egy székkárpitozás margójára

2011-10-05T02:04:00.000-07:00

Az íróasztal székem kárpitozásának munkafolyamata, úgy érzem, kissé megrémített benneteket. Nem szeretném, ha valóban így lenne!
Tudom, elsőre nehéznek tűnik, de érdemes belevágni, és azért tettem fel ezt a rengeteg folyamat-fotót, hogy minél érthetőbbé, elleshetőbbé tegyem a fortélyokat.
Ha azonban mégis úgy érzitek, hogy a kárpitozás nem a ti világotok, és valószínűleg soha nem vágtok bele, akkor is fogadjatok meg pár ötletet, ha vannak régi ülőgarnitúráitok:
A régi székek szépek, masszívak, bírják a strapát, érdemes felújítani őket!
Ne féljetek a faváz színezésétől, ettől csak frissebb, fiatalosabb, vagányabb lesz a régi vonalvezetés. Érdemes próbálkozni akár egészen élénk színekkel, vagy a légies, szűzies fehérrel.
A kárpit az új ruha a bútoron.
Engedjétek szabadjára a fantáziátokat, alkossatok öltözetet a foteleknek!
Én például kabátszövetet használtam a székemhez, de számtalan vászon, bársony, vagy akár zsákvászonnak ható szövet között lehet válogatni.
Egy antik fotel például, egy modern, geometrikus mintájú szövettel szinte szárnyalni kezd.Ugyanaz a fotel, különböző anyagokkal, patchwork módon kárpitozva pedig bohém, vidám darabbá válhat.
Ahogy egy nőn az ékszer, és a kiegészítők meghatározzák az öltözetet, úgy a kárpitozásnál is érdemes belevinni némi csavart a kárpit rögzítésébe: használjatok színesre behúzott gombokat, színesre festett kárpitosszeget vagy markáns kédert, bortnit.
Ezek a kiegészítők nagyon feldobják az összképet.
Gyűjtöttem pár érdekes kárpitosmunkát, hátha nyertek belőle némi ihletet.
Ha pedig csak ötletelni szeretnétek de a megvalósítást szívesen bíznátok profikra, ajánlom jó szívvel Pétert és csapatát!

Legyen poénos:

forrás

A csíkos szövet és az antik nagyon jó barátok!

forrás

Légy merész a színekkel, főleg, ha régi a bútorod:

forrás

Faragott ülőkéknek is jót tesz a szín és a vidám kárpit

forrás

Az egyik kedvencem: antik, színes és chevron

forrás

Állati minta merészeknek. Vadállati, ugye?

forrás

Antik és bőr. Izgalmas párosítás!

forrás

Füles fotelen modern kárpit. Imádom!

forrás

Zsákvászon a széken. Vigyázat, a zsákvászon nem alkalmas kárpitozásra, mert gyorsan szétfoszlik! De vannak már a piacon olyan szövetek, amelyek megtévesztésig hasonlítanak a zsákvászonra.

forrás

Csodálatos ez a kárpit, egy semmi extra székből varázsolt valami nagyon különlegeset:

forrás

Másik nagy kedvenc: zsákvászon és bársony kombó. A Bergeré fotelről már nem is beszélve ;-)

forrás

Egy hippi darab, talán Amy Butler kárpittal?

forrás

Egy csúnyácska szék, amit up to date lett a szürke színnek és a rózsás kárpitnak köszönhetően:

forrás

A jó öreg klubfotel, új ruhában. Így már nem is olyan elavult, igaz?


forrás

A szék új ruhája II. rész: a támla tűzése

2011-10-02T12:49:00.001-07:00

Ha az én iskoláséveim alatt ismerték volna discalculia fogalmát, akkor én tuti felmentést kaptam volna matekból. Nem vagyok rá büszke, a de a matek érettségin még a nevemre is pontot kaptam, hogy átmenjek. Betűnként.
Ennek fényében, a szék kárpitozás legeslegeslegnehezebb része következett számomra: ki kellett számolnom a tűzések helyét.
Ez úgy megy, hogy az adott szivacsméretet veszem alapul a szöveten jelölt lyukak kijelölésénél. Tehát, én öt centis háttámlát ragasztottam fel, a lyukak így a szöveten legalább másfél, másfél centit torzulni fognak (a szövet összenyomja a szivacsot, ezért nem számolok többel).
Kimértem a vízszintes és a függőleges lyukak távolságát. Ez vízszintesen 9 cm volt, függőlegesen 11. A szöveten tehát a vízszintes lyukak 12 cm távolságban lesznek, a függőlegesek 14 cm távolságban. A távolságokat, plusz a tűzéshez szükséges legalább két centis ráhagyást számolva, kiszabtam egy 60x60-as darabot és felmértem a közepétől a lyukak távolságát. Vízszintesen és függőlegesen. Majd ezután bejelöltem az átlókat.
Elsőre naná, hogy elszámoltam, úgyhogy újra kellett számolni, ezért a sok vonal a kárpiton. Figyeljetek, mert vékonyabb anyagnál átüthet a filctoll, ilyenkor jól jöhet a szabókréta.

Ezután, készítettem 18 db gombot, ezzel a kis szerkentyűvel.

Ilyen gombokat házilag is lehet készíteni, speciális, bepattintós gombokkal, ami elég drága, vagy rendelésre lehet venni Massányinál. Náluk még hímzett gomb is van! De szerintem, szimpla kabátgombokkal is lehet kísérletezni, ahogy a színekkel és az anyagokkal is lehet játszani bátran!
A kárpitot és a gombot, a keresztek metszéspontjánál, elkezdtem feltűzni a szék támlájára, úgy, hogy a gombot felzsinegeztem, a zsineg szárait behúztam a tűbe, majd áthúztam a túloldalra. A zsineg egyik lelógó szárára három csomót kötöttem, ennyi kell, ha ilyen szintetikus zsineggel dolgozik az ember.

a metszéspontoknál kell tűzni

a zsineg szárait áthúzom a tűlyukon

A zsinegre ezután csúszócsomót kötök. Megmutatom hogyan, de a két napnyi kárpitozás után undorítóan lepattant körömlakkomat tilos kritizálni!
Tehát, a zsineg a támla túloldalán van. A szék támláján lennie kell keresztben kifeszített zsinegeknek. A gombbehúzó zsinórt úgy tartom, hogy közrefogjon egy ilyen keresztzsineget:

A zsinórnak azt a felét, amelyikre a csomót kötöttem, áthajtom a másik szál felett:

Majd a két szál alatt viszem tovább:

És végül, a lyukba bújtatom:

Úgy húzom meg, hogy az előzetesen a zsinór végére kötött csomó és a csúszócsomó egymás mellé kerüljön:

Ezzel a módszerrel rögzítem az összes gombot. A csúszócsomónak köszönhetően, az igazítások után, még szorosabbra húzhatom a szálakat.
Munka közben így fog kinézni az egész:

Amikor ezzel végeztem, elkezdtem eligazítani a kárpitot a gomboknál. Először a széleknél hajtottam le az anyagot és tűztem ki hústűvel.

zárójeles ötlet: fektetve könnyebb dolgozni

Szóval, a gomb körül ráncolódó kárpitot ki kell simítani, úgy, hogy a felesleget behajtogatom és egy tűvel elegyengetem. A kárpitot lefelé és befelé kell hajtani, szorosan, így olyan, mintha varrva lenne. Én eléggé megszenvedtem ezzel a vastag kárpittal, nagyon nehéz volt "idomítani", ezért ha ilyen tűzést csináltok, azt ajánlom, vékony, puha kárpitot válasszatok.

A hajtást a tű segítségével, a gomb alá is be kell vinni:

ilyen lesz

Ha kész, a hústűket egyenként eltávolítva, az anyagot visszahajtva letűzöm a vázhoz. Majd visszateszem a helyére a háttámla kartonját, de előtte még, újra jól meghúzom a gombbehúzó zsinegeket, és amelyiket csak lehet, kitűzöm a szék vázához, hogy még erősebben tartson az idők folyamán. (na ezt pont elfelejtettem lefotózni).

Végül, rátűzöm a kiszabott anyagot.

A fehér díszszeg problematikáját pedig úgy oldottam meg, hogy helyette, sötétkék bortnit ragasztottam körbe a tűzéseket takarva, a kanapé kárpitozásánál már megmutatott módon.

Nos, a férjem egyszerűen el volt ájulva a végeredménytől, pedig amikor a vázat festettem, igencsak húzogatta a száját. Annyira belelkesedett, hogy hétvégén lebontotta nekem a kanapét, hogy minél előbb hozzáláthassak a felújításához.
A felújított szék pedig elfoglalta a helyét az íróasztalnál, amit karácsonyra kaptam, és már nagyon várja, hogy kipofozzam!

A szék új ruhája

2011-10-01T12:16:00.000-07:00

Azt hiszem, az elmúlt fél évben, egész jó hobbikárpitossá váltam. Nem vagyok és nem is leszek profi soha, ez egyre inkább bizonyos számomra. Minél mélyebbre ásom magam ugyanis a témában, annál jobban látom, hogy milyen nehéz szakma ez.
Ugyanakkor az is bizonyos, hogy kárpitozni jó! Nem is annyira a munka az, ami boldoggá tesz, hanem a végeredmény. Először levetkőztetek, majd felöltöztetek egy csupasz vázt. Divatdiktátorként kreálhatok öltözetet a bútoraimnak.
A dolgozva tanulás módszerét alkalmazva, saját ülőgarnitúrám kárpitozásával fogom tölteni a következő időszakot. A legegyszerűbbnek tűnő darabbal, az egyik tűzött háttámlájú székemmel kezdtem a munkát.

A szék "felöltöztetéséhez, rögtön valami télieset, egy nagykabátot választottam, hiszen ezt a kabátszövetet találtam alkalmasnak a megálmodott bútor elkészítéséhez.
Így néz ki a fenti szék nagykabátban:

Első lépés mindig a bontás! sok-sok kárpitosszöget és kapocsszeget kellet kibontanom, erre elment egy teljes nap. De végül,ott volt előttem a váz, ami sok ígérettel kecsegtetett:

Kivittem az udvarra és lecsiszoltam a fényezést a vázról, majd lefestettem tengerészkékre.

Így vittem a műhelybe, ahol a munkát folytattam. A támlával kezdtem, hogy elvégezzem a piszkos munkát és később ne koszoljam a kárpitot. Kimértem, kivágtam, majd a régi szivacs alapján, kijelöltem a majdani tűzések helyét. A jelöléseknél kilyukasztottam a habszivacsot, majd felragasztottam a támlára.
Sajnos, szivacsot csak táblában lehet venni, ezért, ha ilyen munkába kezdetek, fogjatok össze barátnőkkel, vagy kárpitozzatok egyszerre több bútort, mert különben nagyon drága móka lesz! Esetleg, vegyetek vékonyabb szivacsot és abból ragasszatok össze több réteget.
A tűzött háttámlánál nem érdemes öt centinél vékonyabb szivacsot használni, mert nem lesz szép. (tehát, ha két centis táblát vesztek, három réteget ragasszatok össze)

Végezvén a koszolós résszel, nekiálltam az ülésnek.
Kimértem és kiszabtam az ülőrész tetejét. Ehhez a nagyjából kivágott kárpitot kitűztem a székhez.

Majd kivágtam a lábaknál:

A szoros tűzés mentén, egy centi ráhagyással szabtam ki az ülőrészt. Majd kiszabtam az ülés elejét és oldalát is, végük a kédert, ami egy hosszú csík, benne egy zsinórral. Péter csodálatosan régi és szuper varrógépével összevarrta nekem a kiszabott részeket. (nem bírta nézni a bénázásom)

Ez a kéder.

A kéder olyan, mint egy bizsu: kiemeli a ruhát, feldobja az öltözetet. Én egy hangsúlyos sötétkéket választottam, ami nagyon jól passzolt a kabátszövethez.

Az összevarrt székhuzatot újra kitűztem a székhez, majd a kédernél fogva, kézzel hozzávarrtam a széket borító zsákvászonhoz, egy görbe tű és szintetikus varrócérna segítségével.

A varrás után, visszahajtva az anyagot, letűztem a kárpitot a kerethez. A sarkoknál viszont még mindig varrni kellett.

Először az anyagot visszavágva, visszahajtva, egy tűvel a kerethez szorítva, letűztem a széleket:

Majd a sarkokba öltve, gyöngyvarrással összevarrtam és azáltal összehúztam a széleket.

Már csak a széklábaknál kellett igazításokat végeznem. Egy hosszú tű segítségével betoltam a szövetet a láb és az ülés közé, mindkét irányból.

Az ülőrész majdnem kész!
Már csak a kapocsszegeket kell elrejteni valamivel. Én fehérre festett kárpitszög-sort használtam, ami a lusta kárpitosok kárpitosszöge és fogalmam sincs, hogy nevezik, de a lényeg, hogy csak minden ötödik szöget kell beütni:

erről beszélek

csak a lyukak helyén kell beütni

Kész! De valami nem stimmel. A fehér díszszeg tűzés bééééééééna! Egyszerűen agyonvágja a kárpitot is, a kédert is. Úgyhogy mennie kell.
Folyt. köv. hétfőn! Akkor megmutatom, hogyan készült a háttámla.

Lomtalanítás és garázsvásár, ízlés szerint

2011-09-25T22:42:00.000-07:00

Helló, főnök, elvinném ezt a széket, meg tudunk egyezni?
Általában meg tudunk, hosszas alkudozás után.
Bosszantó, de manapság már sokszor csak így lehet klassz dolgokhoz jutni egy lomtalanításon. Hiszen a sok "bérörző" mellett, labdába sem rúghat az egyszeri, magamfajta hobbilomis.
Azonnal lecsapnak mindenre és már saját árúvá is teszik: sokszor pofátlan összegekért adnák tovább a frissen kidobott holmit.
Vak tyúk is talál szemet alapon, azért futottam pár kört a környékünkön a hétvégén, ahol javában zajlik a lomtalanítási őrület. Az eredmény:

1db kisszék, ami azért kellett nekem, mert legalább lesz párja az első kárpitos székemnek. Fél órán keresztül ment az alkudozás, huza-vona, mire el tudtam hozni az asszonyság feneke alól.
1 db ajtó, amire a "főnök" csak legyintett: vigye!
1 db lámpabúra, ezt épp nem őrizte senki, nem is értem. Én mindenesetre nagyon örültem neki!
1 db kiskomód, nagyon retro, nagyon kopott, és épp akkor rakták ki, amikor arra jártam. Szerencsém volt, stipi-stopi, én fogtam meg elsőnek!
1 db sétabot, ez még a lomisoknak sem kellett, de amióta megláttam ezt, tudom, hogy nagyon hasznos darab

Röviden összefoglalva tehát, lehet szerencséje egy hobbilomisnak is. De igazán jó dolgokhoz csak akkor juthatunk hozzá, ha lenyeljük a békát, és képesek vagyunk feltenni a kérdést: mennyi az annyi, főnök?

Ha nem szívesen merészkedtek a profi lomisok közé, akkor ajánlom figyelmetekbe a Garászvásárok kezdeményezést, melyet az Otthonkommandó bloggere indított útjára. A hétvégén személyesen is tapasztaltam, milyen mókás egy ilyen rendezvény: a csajok egymás közt csereberélik cuccaikat, közben megy a pletyi meg a viccelődés, süteményosztogatás, és kvaterkázás. Nem csak szuper cuccokhoz lehet így hozzájutni, vagy egy kis konyhapénzhez, de igazán klassz társasági esemény is egyben, ami összekovácsolja a közösséget. Érdemes belevágni!

bazár van

a fiamnak van ízlése :-)

Gabi köt és árul

kincsekre is lehet lelni :-D

Bréking: megvan a kárpit!

2011-09-21T03:23:00.000-07:00

Mióta megszereztem a kis kecses kanapét, azóta kerestem rá, és két fotel társára, valamint az íróasztali székemhez a megfelelő kárpitot. Szívem csücske a kék-fehér csíkos kárpit lett volna, melynek piros változatát használtam a thonet kanapénál, de teljesen reális okokból, nem is próbálkozom meg vele itthon.
Aztán, keresgéltem külföldön, online, de végül nem mertem belevágni, hogy látatlanban rendeljek.
Elég sokat nyűglődtem, mert ami tetszett az drága volt, vagy szimplán nem praktikus. Vagy mindkettő.
Ma viszont beszereztem azt, amiről úgy gondolom, hogy az Igazi, amit keresgéltem! A legjobb benne, hogy nyolc métert vettem 13 ezer forintért! Olasz kabátszövet, halszálkás, szürkéskék. Igaz, ennyi van belőle összesen. Úgyhogy kombinálni fogom, egy egyszínű sötétkék kárpittal és a fotelek karfájára is keresek még valami hasonló színű, mintásat. De a lényeg, hogy hamarosan nekiláthatok a saját ülőbútoraim kárpitozásának! Kezdem a legegyszerűbb székemmel, azt már úgyis lebontottam. Alig várom! És ti?

kabátszövet. kanapéra is jó lesz ;-)

első lépés, a szék kárpitozása

Kiegészítés 2011. szept. 22-én: turiban vettem egy szoknyát. Ma bevillant, hogy ilyen mintájú és színvilágú anyagot keresek a fotelek karfájára. Szerintetek,van remény, hogy találok ilyen anyagot?

Fából vaskarika, avagy lehetetlen nem létezik II. rész

2011-09-16T00:39:00.000-07:00

Kifúrta az oldalatokat a kíváncsiság? Remélem, igen! Hát itt van, teljes pompájában! Emlékszem, amikor szültem, milyen euforikus érzés volt, milyen büszke voltam magamra, hogy megcsináltam. Napokig úgy éreztem, hogy bármire képes vagyok, ha ezt megcsináltam, már lehetetlen nem létezik számomra többé.
Hasonlóan euforikus érzés volt elkészülni ezzel a thonet kanapéval. Megcsináltam, nem volt könnyű és most büszke vagyok magamra, büszke vagyok az alkotásomra.

Hosszú és rögös volt az út idáig, melyet most részletes képdokumentációval és leírással osztok meg veletek.
Az előző részben már elmeséltem, hogyan újult meg a váz. Most következik a kárpitozás.
Ez a kanapé régen hevederekre erősített rugós üléssel büszkélkedhetett, úgynevezett afrik töltettel. Ezt nem akartam de nem is tudtam volna rekonstruálni, mivel mindenképpen szükség volt a kemény ülőfelületre a merevítés miatt. Viszont, a habos, puffos látványhoz ragaszkodott a megrendelő. Ezért, kapott az ülés közepe egy három centis szivacs betétet.

Erre került egy öt centis szivacs, két-két centis ráhagyással az ülés méretéhez képest.

A szivacsot felragasztottam, majd a flízzel együtt hozzátűztem az üléshez.

Hasonlóan jártam el a karfánál is.

Ezután, gondosan kiterítettem a kárpitot a szivacson és bemértem a közepét. Fehér csík volt középen. Ennek alapján, öt-öt centis ráhagyással, kiszabtam az anyagot és hústűvel (nem ez a hivatalos neve, de hát pont olyan, nem? )kitűztem a széleken, gondosan ügyelve arra, hogy nagyon alaposan kisimítsam az anyagot, és figyeltem arra is, hogy a csíkok ne torzuljanak, a szálirány egyenes maradjon.

A támlánál és a karfánál bevágtam az anyagot, háromszög alakban.
Így a szövet szépen elsimult a háttámlánál is.

Tűzögéppel feltűztem a kárpitot a kanapéállvány széléhez, miközben apránként vettem ki a hústűket és simogattam az anyagot, tartva a szálirányt, miközben feszesre húzom.

Elkészültem a könnyebbik résszel, jött a neheze, a teteje.
Ehhez a papírdeklit (így hívják a kárpitosok által használt vastag kartonpapírt) a körre helyeztem szemből, és hátulról körülrajzoltam. Bejelöltem, hogy melyik körhöz melyik felrajzolt minta tartozik, és megjelöltem azt is, hogy melyiknek hol volt a teteje és hol az alja. Ez a segítség azért kell, mert nem szabályos körökkel dolgozom, és a pontos beillesztéshez kell a jelölős segítség.

A papírdeklit egy centis ráhagyással vágtam ki és ellenőriztem, hogy beillik-e a helyére.

Bejelöltem a csík helyét a kartonon.

Ezután beragasztóztam a kartont és felkasíroztam az anyagot, gondosan ügyelve, hogy az a csík fusson középen, ami az ülésen is fut ugyanabban a sávban.

Ez a kasírozott rész lesz majd a kanapé tetejének hátoldalán. Elölről viszont szivacsborítást kap a támla. Ehhez a szivacsot a kör alapján kivágom, de egy centivel kisebbre, mint a kör. Ráragasztom a papírra, és beragasztózom a szivacs széleit is. Majd a ragasztós szélét elkezdem lepörgetni, lenyomkodni a papírhoz, így adva neki lekerekített, íves formát:

Ezután, flízt tettem a szivacsra és feltűztem a papírdeklit a támlára, a jelölések szerint. A tűzésnél figyelni kell, mert vékony a fa, amihez tűzöm, így ha nem ferdén tartom a tűzőgépet, könnyen átlyukad a tűzőkapocs a túloldalon.

Ha megvagyunk, valahogy így kell kinéznie hátulról és elölről:

Na, most jön a legnehezebb rész! A kör alakú támlák kárpitozása. Nehéz, mert úgy kell végigvinni az ívet, hogy a csík egyenes maradjon, ne húzódjon el, miközben az anyagot folyamatosan feszesre kell húzni és nem is ráncolódhat sehol. Ufff. Ez baromi nehéz. Tényleg.
De ahogy a mester mondja, jó kárpitos bont is, és én vissza is bontottam párszor, mire jó lett és ránc nélküli.
A tanácsom az, hogy a kárpitot nagyon kihúzva-simítva, sok helyen meg kell tűzni a "hústűvel". Aztán, ahol kanyarodik a forma, ott én be is vágtam kissé az anyagot, így kisebb lépésekben tudtam visszahajtani a textilt. Apránként haladva szedegettem ki a tűket, miközben a kárpitot visszahajtva, a széleken megtűztem.

Ez egy kissé sziszifuszi munka lesz, de legalább már látszik a vége! Az utolsó fázis, a bortni, magyarul a szegőszalag, vagy mifene felragasztása. A ragasztás egyszerű ragasztópisztollyal történik. A bortnit kitűzzük a fához valahogy így:

Ezután visszafelé hajtva, kábé tíz centinként ragasztózva és a falchoz simítva körberagasztjuk a kárpitot, így takarva el a tűzőkapcsokat.

Hipp, hipp hurrrá, kééééééész!
Ugye gyönyörű? Ugye megérte a sok munkát? Lehet, hogy nagyon bután hangzik, de munka közben szinte beleszeretek a bútorba, amin dolgozom. Csodálom és tisztelem. Ez egy gyönyörű darab volt régen, aztán eljárt felette az idő, de most újra élhet. Nem úgy, mint régen, hanem új ruhában, új személyiséggel, új stílussal. Alig várom, hogy a szalonba kerüljön, ígérem, az új helyén is megmutatom majd nektek!
Van aki kedvet kapott? Bele mernétek vágni?

új helyén, a fodrászszalonban

Fából vaskarika

2011-09-15T09:19:00.000-07:00

Mea Culpa. Az egész az én hibám, minden felelősséget magamra vállalok. Az úgy volt, hogy RHM akart egy padot a hamarosan nyíló fodrászszalonjába. Én meg rábeszéltem őt erre:

Ütött-kopott, romos és lepukkant, de még így is bájos. Egy karfával.
Ezért nem kellett senkinek szegény, de nekünk nem volt szempont, hogy szimmetrikus legyen,húszezer pénzért, egy karfával is jó vétel volt. Én majd megcsinálom, mondtam, és cserébe te levágod és fested a hajam a szalon megnyitójáig. Ebben maradtunk.
Aztán megérkezett hozzám ez a kis gyönyörűség, és én betettem a többi bútor közé, hátra a verandán.
Ez volt áprilisban. Mondtam RHM-nek, hogy hamarosan készen a lesz a kis kanapéja. Ugyanezt mondtam májusban és júniusban is. Közben szemezgettem a kanapéval, és hát eléggé be is paráztam, mert ez a darab igazán nagyon-nagyon rossz bőrben volt.
Nyeklett-nyaklott, esett szét, és millió-egy rozsdás szög állt ki belőle.
Egyre hátrább került a To Do listámon.Augusztusban aztán, RHM begurult és közölte, hogy amíg meg nem csinálom, ő bizony se nem vágja le, se nem festi be a hajam. Mivel nem akartam, hogy Demjén Rózsi hasonmásként mutogassanak a tévében, akit tévesen rohantak meg az ittas rajongók, össze kellett kapnom magam, és rögtön előre vettem a kanapét a listámon (bocsi, Szilvi, ezért csúszik most a te komódod....) Mea Culpa, de jóvá teszem!
Ha tudni akarjátok, marha nagy munka volt kipofozni ezt a kanapét. Sokszor éreztem azt, hogy beletörik a bicskám. Rögtön az elején pölö, amikor elkezdtem kibontani a százmillió rozsdás szöget a fából. Egyrészt, össze-vissza karcolták a kezem. Másrészt kiderült, hogy csak a rozsdás szögek tartják össze az egész állványzatot.

Szegkihúzó és gumikalapács a kellék

Áuuuu, egy tetanusz rendel! (fotó by Peti fiam)

Ha ti is hasonló dolgonak látnátok neki, vegyetek egy vastag kesztyűt. Bőrötök simaságának megőrzéséért. Plusz kell egy gumikalapács és egy szegkihúzó. És jó sok türelem. A jó kárpitos az összes régi szöget kiszedi, mielőtt nekikezd a kárpitozásnak!
Jó pár órás mutatvány volt ez, és végül, nem is szedtem ki az összes szöget, mert a kalapálástól kezdett végleg szétesni a kanapé állvány. Van amikor mérlegelni kell.

Esik szét

Az állványzatot több helyen is facsavarral megfogattam. De még mindig nagyon lötyögött. El kellett vinnem a műhelybe, hogy a mester megszakértse és további instrukciókkal lásson el..
De előtte még itthon lecsiszoltam a fát.
Kiderült, hogy aranyozott volt:

régen szép lehetett

Rengeteg óra csiszolás után, kifatapaszoltam a sok sérülést. Végül lefestettem, mert a műhelyben már nem akartam kencselni.

alakul?

A műhelyben aztán Peti rámdörrent, hogy megmondta hogy ne vegyük meg. Szét van esve az egész. Ezért aztán darabokra kellett szednem, az összes csavart kicsavarva, majd felrajzoltam egy tízes rétegelt lemezre az ülés formáját, és szúrófűrésszel kivágtam az íves formát.
Az ülőrészt facsavarokkal odafogattuk a kerethez, és jól össze is lett enyvezve az egész. Az ülőfelület alatt, fa keresztlécek merevítik ki a keretet. A lábakat újra enyveztem és meg is lettek csavarozva, a csavarokat pedig erősen újraszorítottam.
Már nem nyeklett-nayklott a kanapé, rá lehetett ülni! Elkészültem az "asztalos munkával", nekiláthattam a kárpitozásnak.

már lehet ülni rajta!

Ami egy újabb, nagyon hosszú leírás, ezért (meg azért, hogy galád módon, furdaljam az oldalatokat), holnap folytatom a leírást, amiben természetesen már a végeredményt is bemutatom. Annyit elárulok, hogy a végeredmény tekintetében, ez a darab sem mellőzi az egészséges és szükséges bohémságot ;-)

Jenga: lámpának is jó?

2011-09-07T22:53:00.000-07:00

Emberré válásunk egy fontos állomása volt, hogy elkezdtünk eszközöket használni. Amikor egy állat is eszközt használ tápláléka megszerzéséhez, azt már az intelligencia egy magasabb fokának tekintjük.
A DIY, azaz Do It Yourself, magyarul Csináld Magad bloggerré válásnak is vannak fejlődési szakaszai, és jelentős előrelépésnek tudható be ha a duitjorszelfes-önmegvalósítós-kreatívkodást már nem két kezével végzi az a bizonyos blogger.
Amikor a Bosch táborára készülve, azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk olyan tárgyakat, lakberendezési kiegészítőket, melyek elkészítéséhez gépeket is kell használni, kissé megijedtem. Egészen addig ugyanis, nem használtam a fúrón kívül semmilyen barkácsgépet. A legtöbbről azt sem tudtam, hogy mire való.
De most már tudom, és jelentem, megfertőződtem: képes vagyok elérzékenyülni egy kézre álló csavarozó, vagy egy jobb minőségű szúrófűrész láttán.
A mostani lámpa-projektem elkészítéséhez már gépeket is használtam. Ettől függetlenül, ne ijedjetek meg az elkészítésétől, mert a szükséges eszközöket biztosan kölcsön tudjátok kérni valamilyen barkácsolni szerető férfi ismerőstől.
Figyelem! Egyes férfiak szerint, a fűrészelő/fúró/felsőmarót használó nő nem szexi. Egyes férfiak szerint viszont igen.
Namármost. Szerezzetek be egy szúrófűrészt, egy fúrót, fafúró szárral, és lássatok neki a lámpa készítésnek!
Én barkácsboltban vettem egy hosszabb fenyődeszkát, két centi vastagságút. Ezt a deszkát vágtam fel a szúrófűrész segítségével 10x10 centis négyzetekre.Vágtam még egy kisebb kockát is, erre fog majd a lámpaernyő felcsücsülni

kimértem a vágások helyét

fűrészelek

A fakockák széleit lecsiszoltam és közepüket kifúrtam. Az legalsó kocka alján fúróval vájtam egy kivezető rést, hogy a villanyvezetéket el tudjam rejteni és ne billegjen a lámpa tőle.

oldalról kivájtam a vezeték helyét. Ezt nem fúróval kéne, de nekem az volt itthon. pont.

Sprayfestékkel festettem őket. (alapozót nem kihagyni!)
Ezután dekoráltam a lámpaernyőt:
Az egyik legolcsóbb Ikea lámpaernyőt használtam alapnak.
Polírozópapírral políroztam a felületét, majd alkohollal zsírtalanítottam. Motif átlátszó plasztik alapozóval egy rétegben átfújtam.
Ezután csipke segítségével mintát fújtam rá. A csipkét a lámpabúráról, a festék száradása előtt eltávolítottam.

ezt a csipkét már sokszor használtam ;-)

lámpaernyő kész

Végül, összeszereltem a lámpát:
A kockákon átfűztem a villanyvezetéket, közben pedig tettem egy-egy pötty ragasztót is a fára, hogy a kockák majd ne csússzanak szét. A csillárfoglalatot összeillesztettem a villanyvezetékkel. (két eres vezetéknél, alsó és felső lyukba kell dugni, keresztben)

A foglalatot a legfelső kicsi kockához rögzítettem, ragasztó segítségével. (ezt csak azután tegyétek meg, ha már kipróbáltátok a villanykörtét. Ha mégsem világítana, később már nehezebb igazítani a vezetékeken)
Erre helyeztem a lámpaernyőt.

A lámpa teste olyan, mint egy Jenga-torony. Hihetetlen sokféleképpen lehet variálni, a formával, a színekkel, az extra dekorációval. És végre, van egy okkal több, hogy miért vegyenek szúrófűrészt kezükbe a nők!

ui: egyébként valódi Jengából is lehet lámpát készíteni: http://www.flickr.com/photos/shushmuckle/6044939787/
az utolsó két fotót, valamint a poszt elején lévőt Juditu készítette

Mit művelek? Mese a suszter cipőjéről

2011-09-05T06:29:00.000-07:00

Hihetetlen, hogy vége a nyárnak. Épp csak pislantottam egyet. A legborzasztóbb az, hogy június eleje óta, szinte semmit nem haladtam a lakásunkkal, mert mindig volt valami, ami közbejött, ami fontosabb volt, ami nem tűrt halasztást.
Közben pedig, egyre jobban frusztrál, hogy még mindig a szakadt huzatot nézem a kanapénkon és a foteleken, hogy még mindig nem készült el az új ágy a hálószobánkba és még mindig nem tudom, milyen szőnyeg kerüljön a nappaliba.
Így jár, aki mindent maga akar megcsinálni.
Tennivaló pedig akad bőven, az otthonunk csinosítgatásán túl is. Túl vagyok egy igen sikeres barkács táboron, múlt héten már az októberi szám dekor rovatát készítettem az Éva Magazinnak, és született egy három oldalas DIY anyagom is, ami a hamarosan megjelenő Polgári Otthon magazinban lesz olvasható.
És csak úgy mellékesen, elbúcsúztam a munkahelyemtől, ahol augusztus végén kellett volna munkába állnom a Gyed és a szabadságom lejárta után, és ráléptem a szabadúszók nagyon-nagyon rögös útjára. Igyekszem csak előre nézni, és nem megijedni.
Számtalan dolgom van, amit hat órába kell sűrítenem nap mint nap, és bizony, a kis lakásunk csúnyán mostohasorsra jutott, alig törődtem vele.
Hétvégén azonban, a fiúk alvásidejében, elkezdtem lefesteni a múltkori félresikerült alkotásomat, és annyira belejöttem, hogy kifestettem az egész nappalit. Kapott egy mélyebb, sötétebb, tartalmasabb színt, ami előtt jobban érvényesülnek a fehér bútorok.

A falat átfesteni, ha már egyszer ki lett glettelve és szép sima, nem nagy kunszt!
Első körben, maszkolószalaggal körbe kell ragasztani a plafont a fal találkozásánál, és a padlószegélyt. Ha ügyes vagy, szereld le a kapcsolókat és a konnektorokat, ha nem, akkor ragaszd körbe azokat is.Én körberagasztottam :-) Leszereltem viszont a falikarokat, mert azt nem lehet körbefesteni...
Teríts le egy nagyobb fóliát, és öntsd egy nagy tálba a festéket. A festéket a széleken, tehát a fal és a plafon találkozásánál, meg a padlószegélynél ecsettel húztam meg, de egyébként, egy nagy hengerrel vittem fel a festéket a falra. Erőteljes mozdulatokkal dolgoztam.
Hat óra alatt elkészültem a teljes nappalival. (ennyit nem aludtak a gyerekek, úgyhogy a nagymamapowert is be kellett vetnem).
Közben kiterveltem, hogyan dekorálom a falat úgy, hogy ne legyen szokványos, funkcióiban optikailag különítse el az egyes részeket, és tartalmat is adjon az üres falnak.
Csak legyen rá egy kis időm!
Ti szoktatok falat átfesteni hangulatotok szerint?

van egy kis rumli

olyan volt, ilyen lett - ott már majdnem kész

Kárpitozott ágyvég tutorial

2011-08-31T12:15:00.000-07:00

A Rozikaszoba-projekt kapcsán már megígértem, hogy készítek egy útmutatót arról, hogyan kell ágyvéget kárpitozni. A nagy rohanásban ugyan gyakran előfordult, hogy nem találtam a fényképezőgépem, de azért igyekszem érthetően rekonstruálni az egyes lépéseket.
Azt gondolom, hogy ágyvéget készíteni nem nehéz. Tényleg.Érdemes megpróbálkozni vele! Főleg, ha számításba veszem, hogy egy szép, kárpitozott ágyvég mennyit dob egy teljesen szimpla ágyon! Az sem utolsó szempont, hogy egy komolyabb, felturbózott ágy ára az egeket verheti, így viszont, egy olcsó ágyat is eredetivé lehet tenni.

Én most egy Ikea Fjellse ágykeretet turbóztam fel.

Az ágyvég formáját pozdorjából, szúrófűrész segítségével vágtam ki. (na, erről pont nincs fotóm, de tanúm van rá és vagy elhiszitek, vagy nem)
Azután, a szivacsot szabtam a pozdorjához. Szivacsot táblában vehettek, kárpitoskellék szaküzletben. Felragasztottam a szivacsot a pozdorjára, ehhez én speciális spray ragasztót használtam. A szivacson kimértem a mintát. Én rombusz formában akartam feltűzni a gombokat, ezek helyét mértem ki, és végül,a jelöléseknél kilyukasztottam a szivacsot. Erre azért van szükség, mert így a gomb majd szebben "beül" a helyére.

ennél a pontnál jutott eszembe, hogy fotózni is kéne

Ezután, kifúrtam a lyukakon keresztül a pozdorját. Mesterem valószínűleg a fejét fogta volna, mert nem így tanította, de időt akartam nyerni azzal, hogy nem számolgatok külön a fán, és külön a szivacson. Lényeg, hogy a fúrószál ne érjen hozzá a szivacshoz, mert darabokra cincálja! Ha megígéritek, hogy erre figyeltek, csinálhatjátok így.

Ezután, elektromos tűzőgéppel, feltűzöm a frízt, ami a szivacsot védi, és finomítja a széleket, majd jöhet az anyag.Az anyagot úgy mérjétek, hogy legyen belőle elég a tűzéshez is, meg a végén, amikor kitűzzük a szélét, akkor is maradjon elég. Én eredetileg, nagyon mély tűzésű fejvéget szerettem volna készíteni, de kábé másfél óra ~~szarakodás~~ munka után, kiderült, hogy én bizony, elszámoltam magam az anyaggal. Maradtam az egyszerűbb tűzési verziónál.
Tehát, az anyagmennyiségnél számolj azzal, hogy hány centis a szivacs, és hány gombot tűzöl fel, mert annyiszor kell két centi (nekem ilyen vastag volt a szivacs) ráhagyással számolni, minden irányban. Plusz, minimum öt centi a hátlaphoz tűzésre.
Tiszta matek, ááááááá.

feltűztem a frízt

Én az anyagot körben kitűztem, de úgy, hogy nem véglegesre, hogy a végén még alakíthassak az anyagon, ha esetleg kellene. Ez azt jelenti, hogy nem lőttem bele sok kapcsot, és azt is úgy, hogy nem erősen, tehát épphogy megtartsa az anyagot a helyén.

Közben, Brigi a személyes Jótündérem levágott nekem egy rakás 15-20 cm-es zsineget, melyeket a gombok feltűzéséhez használok.

A zsinegeket a gombokon átfűztem, majd egy hosszú,két élű kárpitostűvel, a zsineg mindkét szárát átjuttattam a szivacs túloldalára, valahogy így:

A szálakat ezután tiszta erőből (értsd: TISZTA ERŐBŐL) meghúztam, és Rambót megszégyenítő módon, belelőttem egy sorozatot a pozdorjába a Bosch-fegyveremmel:

A végén valahogy így kell kinéznie a hátlapnak:

És valahogy így kell kinéznie szemből:

Nos, nem mondom, hogy pofonegyszerű. De nem lehetetlen, még azoknak sem, akik nem barkács-világbajnokok. A tűzött ágyvég kárpitozásnak számtalan verziója létezik, ez talán a legegyszerűbb, bátran neki lehet vágni különösebb előképzettség nélkül.
Turbózzátok fel az ágyaitokat!

Kreatív vagyok, tehát létezem

2011-08-29T13:19:00.000-07:00

Mindig úgy gondoltam, hogy a kreativitás férfiakhoz csatolható fogalom, mondta Ficzere Ferenc, a Bosch Magyarország kommunikációs igazgatója az idei Kreatív Tábor első napján, miután jól kicsodálkozta magát azon, hogy olyan hihetetlenül sokan jelentkeztek a programra. (óriási túljelentkezés volt!)
Egészen addig így gondoltam, folytatta beszédét, míg meg nem néztem a "creare" latin ige jelentését, ami nem más, mint szülni, létrehozni. Ezek után, már nem kétséges, hogy a kreativitás teljességgel a nőkhöz kapcsolható fogalom.
Jó duma, mi? És milyen igaz!
Amikor megkaptuk a feladatot, nevezetesen, hogy készítsünk olyan munkadarabokat, melyek megalkotásához a legkülönfélébb gépeket használjuk, és elkészítésük nem igényel három óránál többet, ugyanakkor látványos, hasznos,és magukban hordozzák a legújabb trendirányzatokat, még nem sejtettük, hogy akiknek ezeket készítjük, ilyen magas fokon űzik a "kreatív alkotás" nevű sportot.

Ezek voltak az alap-projektek

Huszonkét nő ismerkedett a gépekkel pénteken, és huszonkét nő alkotott elképesztőbbnél elképesztőbb, őrületesen izgalmas tárgyakat szombaton. A tábor elején, arra kértem őket, hogy a mintadarabok csak inspirálják őket, engedjék szabadjára a fantáziájukat, és alkossák meg a saját verziójukat bátran. Nem kellett félteni a lányokat, huszonkét egyéniség, huszonkétféleképpen értelmezte az alapdarabokat. Igazából, csak a rendelkezésre álló alapanyagok korlátozták őket, hiszen azokat a mi projektjeink alapján rendeltük meg, és szállították helyszínre a Bosch fiúk.

A szálloda különtermében bizonyosan nem történt még hasonló esemény, rengeteg nő, sok-sok profi gép, és mindenki csak fúr-farag-fűrészel bőszen. A csinosan, lilába öltöztetett "nem csak férfiaknak" feliratú pólóban feszítő Bosch testőrség pedig ott segített, ahol kellett, és fizetett animátorokat megszégyenítően, feleltek a jó hangulatért.
Amire nem lehetett panasz, hiszen a szervezők az esti szórakozásról is gondoskodtak, és vidám, ókori tóga-partyra invitálták a kreatív társaságot.Én személy szerint, nagyon jól éreztem magam, pedig nem is volt időm barkácsolásra.
Azt hiszem, jövőre már le van foglalva az első húsz hely!

A teljesség igénye nélkül, szeretném bemutatni pár kedvencemet az elkészült csodálatos alkotások közül:
(teljes neveket nem igazán tudtam összerakni az arcokkal, ezt nézzétek el nekem, és kérem azokat, akiknek itt van amunkája, írja meg kommentben a nevét, hogy a kép alá írhassam, köszi!)

Román Kata megálmodott egy design-lámpát, le a kalappal! A kutyafekhely csak hab a tortán:

szuper ötletes éjjelifény, nagyszerű kivitelezés!

imádtam ezt a tündéri, királylányos, balettcipős verziót

csipkés óra, már csak a minta miatt is kedvenc ;-)

Meretei Katalin, matyómintás, strasszos cipőtárolót alkotott

A Dremel brand menedzsere, Reimann Dóra is munkába lendült, és összedobott egy baglyos órát:

A tábor főszervezője, Bereczki Annamária, védőszemüvegét pár perc alatt, design biciklis szemüveggé alakította át:

Román Kata alkotta kutyaágy,használat közben

Beszámolót olvashattok még itt itt és itt

"Rozikaszoba" projekt: mission completed

2011-08-22T23:38:00.000-07:00

A boldog tulajdonos

Én mondtam, hogy legyen tapéta! Harsogta kétpercenként Emese, akit továbbiakban mint Megrendelőt fogok emlegetni, bár mellesleg az egyik legjobb barátnőm, és örökké hálás leszek neki, hogy beengedett a lakásába. Mit beengedett, totális szabadkezet adott!
Közben pedig folyamatosan azt harsogta, hogy én megmondtam, hogy legyen tapéta!
Nyugi, jó lesz, vágtuk rá kórusban Brigivel, a továbbiakban, mint Number One Segítő, és kevergettük a színeket nagy bőszen.

És jó is lett.
De a végeredményig még hosszú volt az út.

Az egész úgy kezdődött, hogy Megrendelő hónapok óta kérdezgette, hogy ugye, átalakítod Rozika szobáját. Én meg hónapok óta, mindig rávágtam, ahogy azt a férjemtől tanultam, hogy hátperszedrágám.
Aztán, egy hirtelen jött apropóból rákérdeztem, hogy akkor nekivágjunk? Megrendelő erre közölte, hogy naná, de össz-vissz három napom van, mert akkor a szoba legyen készen Rozika szülinapjára.
Hát így kezdődött az Ámokfutás, amit "Rozikaszoba projektnek" kereszteltem el.
Telepakoltam az autót cuccokkal és egy egész gépparkkal, amit a Bosch biztosított nekünk erre a három napra.
Megrendelő és Number One Segítő pedig ujjongva fogadtak. Number One Segítő egyébként lakberendezőként tevékenykedik, és maga is havonta festi át a lakását, ha kell falat fúr és még a hűtőjét sem rest lefújni, ha úgy tartja kedve. Szóval, naaaagyon nagy mákom volt vele!

Mert az őrületes három napba, nevezzük továbbiakban Ámokfutásnak, még véletlenül sem fértem volna bele, ha ő nincs.
Kezdjük például A fallal. Nem, ezt nem lehetett kimaszkolni, hisz sosem készültünk volna el vele. Stabil kézzel kellett meghúzni a széleket. Amiből volt jó sok......
Az egyenlő szárú háromszög sablon "legyártása" okozott némi problémát a matematikai analfabéták gyülekezetének (nevezetten a blog írója, Megrendelő és Number One Segítő), de aztán minden ment, mint a karikacsapás. Igaz, két napig Number One Segítő csak ezt festette.
Én közben nekiláttam a natúr fenyő komód átalakításának. A komód lila színt kapott, meg új fogantyúkat. Aztán lefestettem egy régi telefonasztalkát is, melyet szúrófűrésszel ketté is szeltem, hogy elférjen az ágy mellett.
Ezután, elszalasztottam Megrendelőt a sarki barkácsboltba tyúkólhálóért, majd visszaküldtem kerítéshálóért, majd orvul rávettem, hogy az egészet spriccelje át kólával és álljon neki ledörzsizni a háló felületét. Megrendelő sűrű anyázások közepette, teljesítette feladatát. Így nekiláttam egy hagyományos kerítéshálót lefújni. Lilára. Lila lett még a csillár, melyet természetesen jól fel is turbóztam, és lila színű Ikea függönyökből készült el az ágy feletti baldachin-szerűség is.
A sok lila mellett, kellett a bézs színű fal, aminek festése előtt, le kellett csiszolnunk, majd glettelnünk a pöttyöket. Bézs színű szőnyeg (meglévő darab) és bézs színű ágyvég került még a szobába, ellenpontjaként a harsogó lilának és a hangsúlyos falnak.

A nagy szekrénynek mindenképpen maradnia kellett, azt csak áthelyeztük egy optimálisabb helyre, és fogantyút cseréltünk rajta. Bár Megrendelő nem szerette volna, ha megpiszkálom, végül mégis hozzá kellett nyúlni, mert kiderült, hogy az oldala, ami eddig nem látszott, eléggé ronda.
Ezért a szekrény oldalát csomagolópapírral dekupázsoltam, az elejére pedig a madárkákat Megrendelő készítette és ragasztotta fel.

Az egyetlen darab, aminek mennie kellett,a kinyitható gyerekkanapé volt. Mivel Megrendelő és Megrendelő Férje hosszú távra terveztek, rögtön egy felnőtt méretű ágyat vettek a régi kanapé helyére. Az Ikea Fjellse ágykeret 7990 Ft-ért tökéletes választás volt, mert adja magát, hogy meghackeljük.
Ennek apropóján, készítettem hozzá egy ágyvéget. Eredetileg lábvég is készült volna, de az Ámokfutás végül lábvég-nélküliségbe torkollott)

Nagyjából ennél a pontnál kapott kivétel nélkül mindenki idegrohamot, ami abban csapódott le, hogy egyre gyakrabban használtam a "k" betűs szót, Megrendelő egyre gyakrabban gyújtott egy cigire,pedig elvileg nem is dohányzik, Number One Segítő arcáról pedig kezdett eltűnni a kitartó mosoly.
A megváltás Megrendelő Férje személyében érkezett meg, aki maximális gőzzel vetette be magát.
A szoba így készen lett Rozika szülinapjára, aki előtt napok óta titkoltuk a projektet és aki napok óta a testvére szobájában aludt.
Annyira fáradtak voltunk, hogy akkor, ott, nem is tudtunk örülni annak, hogy Rozika örül. De örült és boldogan aludt el új ágyában!

A történet végére, itt van nektek Megrendelő teljesen szubjektív és maximálisan elfogult projekt értékelője:

"Egyszerűen ŐRÜLET! Nem szerettünk volna hercegnős babaszobát, azt
kértük Katától, hogy olyan szobát tervezzünk, amit nem nő ki egyhamar
a kétéves Rozi kisasszony. Amikor közösen tervezgetni kezdtünk,
álmodni sem mertük, hogy ennyire jó lesz és ennyire tetszeni fog majd
az ünnepeltnek. Kata energiája, kreativitása felülmúlhatatlan, tényleg
fantasztikus munkát végzett Ő és az egész csapat. Köszönjük a
szülinapos nevében is!"

Az Ámokfutásról hamarosan videót is láthattok, bár többségében Megrendelő filmezett, aki olykor lehagyta a fejem, miközben magyarázok........

És akkor most, tádáááám! (az előtte állapotról fotókat itt láthattok)

Tanulj szépen! - az első stylist munkám

2011-08-19T04:08:00.000-07:00

Elmúltam harminc, és új szakmát tanulok. Már megint. És élvezem! Az Éva Magazin szeptemberi számának dekor rovata lett életem első stylist munkája.
A feladat: iskolakezdés témakörben egy fiú és egy lány kuckó kialakítása.
A koncepció: ihletet, ötleteket adni arra, hogyan használjatok fel otthon, főleg a konyhában fellelhető kacatokat, limlomot és tegyétek őket hasznossá a kisiskolás íróasztalánál.
A fő irányvonal tehát még a stylist munkámnál is a DIY, azaz a csináld magad szemlélet. Szeretném nektek megmutatni, hogy bármiből lehet bármi, és néhány apró trükkel, hihetetlen dolgokat lehet kihozni egy pár konzervdobozból is.
Annyi pénz elmegy a tankönyvekre szeptemberben, spóroljatok tehát azzal, hogy körülnéztek otthon, mit is alakíthatnátok át, tényleg minimális ráfordítással.
Én ezeket találtam otthon, illetve szereztem meg potom pénzért a vaterán:

befőttes üvegek, tojástartó, falfesték

konzervdobozok

konyhai asztal a vateráról

imádnivaló, faragott szék a vateráról

klasszikus, szoci irodai asztal. tuti van a környezetedben ;-)

hasznos jóbarát: a sprayfesték

upsz, mi lett a dínókkal?

műanyag zöldséges ládák

Na és mi lett velük?
A kisebbik, igazán szocreál és lehangoló íróasztalból egy vagány darab lett a fiúszobába. Őrületes, állatmintás papírtapétára bukkantam a Kikában, épp akciózták, gondolom, nem kellett senkinek. Én meg azon gondolkozom, hogy felvásárolom a készletet, mert annyira jó!
Ezt a tapétát applikáltam a kis szoci szerencsétlenség tetejére.
Tapétát bútorra csak akkor ragassz, ha már túl vagy a felület teljes megtisztításán és felcsiszolásán. Ilyen esetben elég csak polírozni, mondjuk egy P250-es csiszolóval. Tökéletes zsír és portalanítás után, kend be a felületet egy spéci ragaszóval. Ne feledd, hogy a papírtapéta nem mérettartó!
Ezért, célszerű a tapétát, felragasztás előtt nedves szivaccsal átkenni, hogy kicsit megszívja magát, és összemenjen, ha akar. Hagyd megszáradni, majd ragaszd fel a bútorlapra. Óvatosan, finom simító mozdulatokkal. A szabásnál hagyj rá nyugodtan, majd a végén egy sniccerrel utána igazítasz, ha még összemenne a papír.
Teljes, vagyis pár napos száradás után, fújj rá spraylakkot.

A konzervdobozokból fali installáció készült, ami egyben kiváló tolltartó is, a befőttesüvegek meg drótból font akasztókat kaptak és a tojástartó is kiváló statisztaszerephez jutott. Az Ikea Fynd részlegéről pedig egy csodás konyhaszekrény ajtót cipeltem haza, akasztónak.
Nézd meg a lapot, ha nem hiszed!

Vagy nézd meg a végeredményt itt meg itt.

A "Rozikaszoba" projekt indul!

2011-08-16T22:53:00.000-07:00

Régi vágyam, hogy a fiúk szobája után, egy kislányszobát is berendezhessek.
Úgy alakult, hogy ez az álmom is valóra vált!
Igaz, csak részben, mert a bájos Rozi nem az én kislányom, hanem egy nagyon jó barátnőmé.
Rozika csütörtökön lesz két éves, és a jeles alkalomból megújul a szobája. Hosszú távra tervezünk, így a szoba klasszikus hangulatú, visszafogott színvilágú lesz, tele megvalósult DIY ötlettel,
A projekt elindul: két és fél nap alatt, két segítővel, és a Bosch gépparkjával vágunk neki a hét négyzetméternyi tér átalakításának A feladat a szoba optikai tuningja, restylingja, a bútorok átalakítása, kis-nagylányos, időtálló stílusban, némi bohémsággal (mi mással? ;-) ) fűszerezve.
Hamarosan láthatjátok, mindez hogyan valósul meg a gyakorlatban, addig is, nézzétek, mi a kiindulási pont:

"before"

DIY függönykarnis

2011-08-14T22:47:00.000-07:00

Vagyok olyan elvetemült, hogy nekem egyáltalán nem mindegy, hogy min lóg a függöny. Naná, hogy egy szimpla, készen kapható függönykarnis nem felel meg az elképzeléseimnek!
Arra gondoltam, hogy a századfordulós ablakainkhoz valamilyen klasszikus függönytartó illene. Ami nekem tetszett, az természetesen őrülten drága, így megint magunk alkottuk meg a kívánt darabot, kettesben, a férjemmel. Jelenleg úgy állt fel a csapat, hogy én voltam az ész, a férj meg a kéz.
Először is, körülnéztünk a sufniban, találunk-e a felújítás során megmaradt deszkát. Természetesen találtunk. El sem tudjátok képzelni, mi minden van abban a sufniban!
Férj lecsiszolta, lefestette a deszkákat. Én közben az Ikeában megvettem a legeslegolcsóbb függönysínt, ami kapható. Potom háromszáz-hetvenöt forintért.
Majd rendeltem két darabot a konyahpolcnál használt nagy keménységű poliuretán díszlécből. Ez volt a legdrágább elem az egész projektben, mert ennek a vastag díszlécnek 3500 Ft/szál az ára. Egy szál 2 méter.
A díszlécet az uram gérbe vágta és az oldalaknál összeragasztotta, majd az egészet szilikonos ragasztóval felragasztotta a lefestett deszkákra.

ez az olcsó sín, ezt tettük fel először. Ezután jött a "takaró" sín

Az ikeás karnist és a saját készítésű karnis-takarót külön-külön fúrtuk fel.
Pont olyan lett, amilyet elképzeltem! Klasszikus vonalvezetés, olyan, mint a régi házakban.

A hátsó ablak beugrik, ezért nem egyforma a két sín

Én közben megpróbálkoztam egy cikkcakk minta festéssel a fehér függönyre. Két napom ment el, a cikkcakk kimérésével, felrajzolásával, kiragasztásával, festésével. Kár volt érte.

Hiába a két réteg festék, a végeredmény nem egyenletes, és nem szép. Még fogok kísérletezni azért, másféle festékkel, csak hogy utánajárjak, hogy jó ötlet-e a minta festés textilre, vagy sem. Most már tudni akarom, hogy hazai termékekkel kivitelezhető-e a függönyfestés vagy sem. No meg, a cikkcakk minta is nagyon bejön nekem, és örülnék, ha a függönyömön visszaköszönne a cikkcakk fal mintája.
Van akiknek sikerült:

http://blog.juditu.hu/?q=zigzag
http://kfddesigns.blogspot.com/2010/10/chevron-curtain-diy.html
http://www.nestofposies-blog.com/2011/06/painting-making-chevron-curtain.html
http://craftiliciousness.blogspot.com/2011/06/panels-part-ii.html

Sok olyan dolog van, amit ha nem lenne a blogom, nem vállalnék be.
De a kísérletezés, még ha időnként rosszul sül is el, a Ti javatokat szolgálja: nektek már nem kell végigjárni a nehezebb utat.
Mivel épp lecsúsztam a dobogóról, arra kérek mindenkit, aki még nem szavazott, adja nekem értékes szavazatát a Goldenblog versenyen. Én cserébe még több DIY ötletet hozok, és készítek pár tutorial videót is. Áll az alku?

A fiúszoba koncepció

2011-08-12T02:34:00.000-07:00

Gyere fel, megmutatjuk a szobánkat! -támadják le a hozzánk betévedő vendégeket a fiaim, és már rángatják is fel magukkal a jövevényt. Egymást túlharsogva vezetik körbe vendégüket a szobában és büszkén mutogatják, hogy mit készített nekik az anyukájuk.
Azt hiszem, a fiaim szeretik a szobájukat és büszkék rá. És ez a lényeg!
Előző lakásunkban, a fiúk hálószobája a mi hálószobánk volt, és játszószobájuknak pedig a nappalit jelöltük ki. Amikor elkezdtük a Kicsi Ház felújítását, tiszta lappal indultunk: az első megtervezett szoba, a fiúk szobája lett. Úgy gondoltam, megkönnyíti a költözést nekik, ha egy varázslatos szobát kapnak és nem zavarja majd őket annyira az egyébként hónapokig is fennálló félkész hadiállapot, ha a kis kuckójuk rendben van.

Mi hosszas gondolkodás után, úgy döntöttünk, hogy nem szeparáljuk a srácokat, hagy bandázzanak kedvükre együtt, amíg kicsik. Aztán, ha majd kamaszodnak, kettéválasztjuk a szobát. De most még bőven volt terem, amit megtölthettem a kezem nyomát viselő bútorokkal ;-)

A koncepcióm az volt, hogy sutba vágom a megszokást, nálunk nem lesz se kék, se tengerész fiúszoba. Azt tudtam, hogy a főszerep a rengeteg játéké lesz, és ehhez egy visszafogott háttérre van szükség, így lett szürkésfehér a fal. Eredetileg meggypirosat és feketét akartam hozzá párosítani, de a férjem rossz szemmel nézte ezt a döntést, és végül kompromisszumos megoldást választottam, az újratervezést.

Így lett nálunk a fiúszoba fehér-okkersárga-zöld-szürke színkombinációjú. És csíkos, amit leginkább imádok.
Azóta sem bánom ezt a választást, hiszen vidám és élettel teli,ugyanakkor, a sok fehérnek köszönhetően, mégis visszafogott és nem zavaros.
A szoba berendezésénél, fontos elem volt, hogy a fiúk kiélhessék firkálási mániájukat, így lett a szoba dísze egy hatalmas táblafal.
Ezért került még ide kisasztal is, amihez a nagyobbik fiam nem csak rajzolgatni, de a kis figuráival játszani is szívesen ül le.
A játékkonyha régi vágyuk volt a srácoknak, és nem utolsó sorban, hangsúlyos elemévé vált a szobának. Bizony, a fiúk is imádják a szerepjátékokat! Igaz, mostanában a szerszámkészlettel játszanak többet, vajh miért?
A nyitott polcos és kosaras rendszert mindenkinek szívből ajánlom, hiszen a játékok szem előtt vannak, a kosaraknak köszönhetően mégis rendszerezve.

Nálunk van dínós kosár, szuperhősös kosár, pezcukorka-tartó gyűjteményes kosár és kindertojás-figurás kosár. Van még műanyag állatoskosár, legós kosár, és barkács kosár is. A nagyobb játékokat pedig egy lomtalanításból szerzett ládában tároljuk. A gyerekek pedig pontosan tudják, mit hova kell elpakolniuk a játék után.

A szoba L alakú, így külön tudtam választani a játszó és az alvó részt. Az alvósarok kuckósításához a színeket hívtam segítségül: az okkersárga falszakasz, mintegy falvédőként jelöli ki az ágyak helyét. A fiúk ágya mellett, szükség volt a szobában egy hencsergőre, egy nagy matracra, ahol néha sajnos még vagy én vagy a férjem is éjszakázunk, ha a fiúk rosszat álmodnak, vagy csak gyakran ébrednek. Ezt a matracot nem szeretem, de lefogadom, mert szükséges és hasznos. Van hogy a fiúk együtt alszanak rajta,összebújva.

a színes ajtó már a belépésnél jelzi, hogy nem akárhová vezet

Ha különleges fiúszobára vágysz, íme néhány tanács:

- merj elrugaszkodni a kék vagy világoszöld színtől
- használd bátran a fehéret, hisz a sok játék úgyis megtölti majd színnel a szobát
- alakíts át régi bútort, ne félj az antik daraboktól: különleges hangulatot csempésznek a szobába
- szeparáld a szobán belül a játszó-dolgozó és az alvó részt, amennyire csak lehetséges
- felejtsd el a rajzfilm figura dekorációt, fejleszd gyermeked ízlését egyedi falfestéssel, faldekorációval
- táblafal: nem porol annyira, mint amennyi örömöt okoz
- a csíkok fiúsak és vizuális élményt nyújtanak
- alkalmazz alternatív játéktárolókat: fonott kosarakat, zöldséges ládákat, textilzsákokat
- a megszokott autósszőnyeg helyett, találj ki valami mást

például, ezt

A fiaim szobájára nagyon büszke vagyok. Jó érzéssel tölt el, ahányszor csak belépek oda, hogy majdnem mindent magam csináltam meg benne. Ezeket a megvalósításokat itt a blogon dokumentáltam is, remélve, hogy ti is megpróbálkoztok majd hasonlókkal.

Ha kaptál már tőlem hasznos tanácsot, ötletet, meginspirált valamelyik alkotásom és kedvet kaptál tőlem bútoraid felújítására, kérlek, szavaz rám a Goldenblog presztízsversenyén, szakértő kategóriában:

Ti írtátok

2011-08-08T10:17:00.000-07:00

Az a jó a blogolásban, hogy folyamatosan jönnek a visszajelzések, méghozzá, zömmel a pozitív és kedves visszajelzések, melyek hihetetlen erőt adnak nekem, nap mint nap.
Párat idéznék most, ha nem bánjátok:

"Ha megbocsátod keresetlenségemet, eszméletlen bige vagy!" Kinga

"Szeretem a blogod!" panyizsuzsi

"Szia Kata, teljesen rákattantam a blogodra! " Noémi

"Jó látni a blogodban a régi dolgok megőrzését és felújítását"

"Most találtam rá a blogodra, és nem tudom abbahagyni az olvasgatást". Compot

"Mindig érdeklodessel és szeretettel olvasom a blogodat, amikor a saját ötletek kidolgozásárol van szó! Ebben külonbözöl a sok külföldi oldalakat bemutató blogger tarstol! Kedves Joie de Vivre, csak igy tovabb! Eva

"Azért szeretem a blogod, mert álmodozásra késztet. Te megvalósítod azt, amihez én nyúlbéla vagyok" Virág

Legutóbb, pedig egy nagyon kedves olvasómtól, még csomagot is kaptam, egyenesen Amerikából. Remélem, nem bánja, hogy idézek pár sort a leveléből, és megmutatom a csomagomat, aminek nem csak én, de az egész család nagyon örült.

Ezt írta Zsuzsi nekem:

"Nagyon régóta olvasom a blogodat, és nagyon szeretem. A kedvenc blogom. Egyszerűen azt csinálod amit én szeretnék, és úgy ahogy én szeretnem, fantasztikus.

Viszont neked szeretnek hozni valamit, ami segítheti az inspirációt, az esküvői blogodhoz, és a kicsihazhoz is. Ami lendületet ad a folytatáshoz, mert sokunk kedvence vagy.

Csak ne hagyd abba az írást, és persze az alkotást sem.

Nagyon sokunk álmát valósítod meg, lassan én is elhiszem, hogy csak a kifogásaim állnak a dolgaim megvalosítasanak útjában, és ezt nagyrészt neked köszönhetem!"

Ez pedig a csomag, ami nemrég érkezett:

Kincsek, nekem

Eredeti Martha Stewart :-))

Szóval, mondtam már, hogy CSODÁLATOSAK VAGYTOK?

Nagyon hálás vagyok nektek a figyelmetekért, a jó szóért, azért hogy olvastok és hogy VAGYTOK :-)

Hálás lennék, ha a Goldenblog verseny ideje alatt is gondolnátok rám, és kérlek, ha szeretitek az írásaimat, vagy hasznosnak tartjátok őket, szavazzatok rám a szakértői kategóriában! Két klikkelés az egész, akár innen is megtehetitek. Köszönöm!

&lt;p&gt;&amp;amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;Két klikkelés az egészK&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;amp;gt;&lt;/p&gt;

Matyó újratöltve, avagy hímezz kalapáccsal

2011-08-04T05:24:00.000-07:00

Ha megkérdeznétek, hogy milyen az én stílusom, nem biztos, hogy azonnal tudnék felelni. Vagy valószínűleg, gyorsan rávágnám, hogy eklektikus. Aztán, finomítanék a mondaton, ilyen szavakkal, mint nőies, extravagáns, és mint hagyománytisztelő.
Igen, pontosan. Hagyománytisztelő vagyok. A magam módján.
Szeretem a régi magyar motívumokat, mintákat és oda vagyok a magyaros formavilágért. Szívesen értelmezem huszonegyedik századivá őket.
Arra gondoltam, hogy a szép kis népi tálalóm, kaphatna egy társat, egy huszonegyedik századi formában újraálmodott, de magyaros motívumjegyet magán viselő, régi art deco jellegű komód személyében.
Pár hónapja nagyot durrant a "Gombold újra" elnevezésű rendezvény, amelyen az ország legtehetségesebb divattervezői mutatták be, hogy a magyar népviseletet hogyan lehet újragondolni.
Csodálatos ruhákat álmodtak meg! Arra gondoltam, hogy vajon, a lakberendezésben itthon miért nincs respektje a népies formavilágnak, hiszen annyi, de annyi fantázia van benne. Megmutatom mire gondolok. Kalapáccsal hímzett, újratöltött matyó mintára például:

kalapáccsal hímezve

Amikor hirtelen felindulásból, potom ötezer pénzért megvettem ezt az art deco jellegű komódot, már tudtam, hogy nagyon jól fog neki állni a kárpitosszeg. Pontosan ezerháromszáz darab.

Igazság szerint, nekem nagyon tetszik a formája, az esetlen szögletessége, de még a politúrozása is. Azért alakítottam át, mert gyakorlatilag egy üres festővászon volt számomra és mert a mi lakásunkba nem illett az eredeti formájában.
A műgyanta felület első ránézésre, lehetetlenné teszi az átfestést. De én úgy döntöttem, próba szerencse alapon belevágok, lesz ami lesz. Első körben, el kell távolítani a műgyanta felületet.
Erre a régi motorosok egy spécin megvágott fémlapot használnak, az úgynevezett citlinget. Ne valami bonyolult szerkezetre gondoljatok, csak egy egyszerű fémlap, aminek az egyik oldala éles.
Használhattok még üvegdarabot is. A citlinggel a műgyanta nagy részét le lehet kaparni, aztán jöhet a csiszolás 100-as csiszolópapírral. Ezután már eltűnik a fény a bútorról és lehet alapozni!

csiszolás után

Az alapozás fontos, ehhez tapad majd a festékünk. Én a szuper festékszórómmal dolgoztam, ezért most olyan festéket és alapozót használtam, amit az asztalosok is használnak konyhabútor frontok festésére, és csak szórással vihető fel a bútorra. Bíztam benne, hogy jól fog tapadni és így is lett. A felülete meg gyönyörű!

alapozás után

lefestve

A festés után kezdtem el azon gondolkodni, hogy milyen mintát szeretnék a bútorra szögelni. Mindenképpen népi motívumot kerestem. Válogattam a matyó és a kalocsai virágok között. Tudtátok, hogy régen ezekkel a motívumokkal kommunikáltak az emberek? Egy tulipánból kiderült, hogy lány-e vagy asszony akinek a ruháján van, hány gyereke van és hogy fiatal-e vagy öreg.

Én is tulipánt választottam, és bár nem teljesen mintáz engem, a formája tetszett és illett a komódomhoz. Nekiálltam tehát felrajzolni a mintát.

Miután kézzel felrajzoltam a mintát az egyik ajtóra, zsírpapír és indigó segítségével áttükröztem a másik ajtóra. Aztán az egészet letöröltem, mert nem tetszett. A végső változatot harmadjára sikerült elérnem, és nagyon büszke voltam magamra, hogy csekély rajztudásommal is sikerült összehoznom a kívánt mintát. ( a ceruza és indigó nyomokat a végén mosószeres szivaccsal ledörzsöltem)

Elkezdtem a szögelést. Ehhez szükség volt kárpitosszegre, gumikalapácsra, ceruzára, vonalzóra és a hibázások kijavításához, szegkihúzóra is.

És jöhet a móka! Én kábé 1300 db szeget használtam el ennél a munkánál.

A felrajzolt minta mentén, egy centis közökkel kalapáltam a szeget. Mindent centivel kimérve, mert nem vagyok mérnök, és nem tökéletes a szemmértékem.

munka közben

Néhány óra múlva kész is lett a mű. Közben a férjem és a gyerekeim is körbeálltak, adogatták a szöget és együtt gyönyörködtünk a félig kész alkotásban. Vicces, de munka közben, beleszerettem ebbe a bútorba. Most éreztem először azt, hogy büszke vagyok magamra ezért a kivitelezésért, alkotásért.
Ugye, nektek is tetszik?

Ha nektek is van ilyen bútorotok, szeressétek! Hálás darab és nem csak a kárpitosszeg mutat rajta jól, de egyszerű formája kiváló alapot ad a csipke-technikának és a dekupázsolásnak is!
Én pedig nem teszem le a gumikalapácsot, tovább hímezek vele, hasonló darabokat a meglévő Boho Home kollekcióhoz.
Hamarosan pedig megmutatom, mi lesz a komód felett és környékén. Addig is, jó szögelést!

Mit lehet csinálni egy méter csipkével, meg egy Ikea asztalkával?

2011-07-28T09:28:00.000-07:00

a videóból kiderül!

Pár hónapja, amikor felmerült hogy készülne velem egy portré az Éva Magazin nyári különszámába, kérdezték a szerkesztők tőlem, hogy ugye, megoldható, hogy pár perc alatt átalakítsak egy bútort.
Na, ezen röhögtem egy napig.
Aztán visszaírtam, hogy igen, megoldható.
És így lett a Kata barátnémtól kölcsönkért Ikea Lack asztalból egy cuki darab.
Nézzétek meg a videót, vagy töltsétek le iPad-re! Röhögni nem ér, azért vagyok így kinyalva, mert aznap volt a fotózás is.
Hajrá, vegyetek Lack asztalt, most 1490 Ft, csipkéje meg amúgy is mindenkinek van már, igaz? Sprayfestékről már nem is beszélve ;-)