Kanapé mese: a kárpitozás

Ohohóóó, hát végre eljutottunk ide is!
 Az elmúlt időszakban olyan voltam mint a kolbászsütő pasas a Blöffben: akárki megkérdezte tőlem hogy mikor leszek készen a kanapéval, mindig azt mondtam, hogy három-négy nap.
A bibi csak az volt hogy sokszor nem jutottam el a műhelyig, így a befejezés egyre csak tolódott újabb három-négy nappal.
A filmben a kolbász sosem sült meg, de én végül elkészültem ezzel a munkával is.
A múltkor ott hagytam abba, hogy a lecsupaszított vázat (a bontásról ITT olvashattok) újra felépítettem (erről ITT olvashattok).

És most jön a legnehezebb, a kárpitozós rész.
Itt könnyű lesz elrontani, ezért igyekszem pontos részletességgel leírni a folyamatot.

Mint most már láthatjátok, nem választottam sem mintás, sem orgonás, sem barokkos hangulatú kárpitot, hanem követve az általunk elképzelt "modern kúria" hangulatot, egy tradicionálisnak mondható, nagyon klasszikus és nagyon különleges színű bársonyt választottam kárpitnak. A szín tényleg nagyon különleges, nagyon finom, sem nem kék, sem nem zöld, de nem is türkiz. Ahogy a fény esik rá úgy változtatja a színét, de azt el kell mondanom, hogy ugyanez a szín van jelen a szőnyegünk mintájában is. Nagyon kontrasztos a fal színével, de ez kimondottan cél is volt. Ami a színeket illeti, mi bátor játékosok vagyunk :-) A kárpitot a Terézvárosi Textiláruházban vettem, felvásárolva  a teljes készletet, méghozzá akciós 3000 Ft/méter áron. Szuper vétel volt!

No de térjünk vissza a melóhoz. A kárpitozást az ülőrésszel kezdtem. Lemérem, hogy mekkora anyagra lesz szükség. Ehhez nem csak az ülőfelületet kell megmérni de hozzá is kell adni azokat a plusz centiket, melyek a keret aljáig vezetnek és még azon túl is kb öt centivel. A kivágott kárpitot beközepezem és felhelyezem a kanapé ülőrészére.

Tipp: a bársonynak fényjátéka van, ami azt jelenti, hogy másmilyen a színe ha balról jobbra simítható és megint kicsit másmilyen ha jobbról balra. Ezért figyeljetek arra, hogy mind az ülőrészen, mind a támlán egy irányba legyen simítható a bársony, különben el fog térni a színük!

A lesimított, kihúzkodott kárpitot a támla oszlopainál bevágjuk.

Majd a kisimított, hátra az ülő rész és a támla közötti résen is lehúzkodott anyagot elkezdjük kitűzni. Mint látjátok, egyik fotóm sem éles, ez pedig azért van, mert amikről most írok, azok nagyon komoly erőkifejtést igényelnek, az én kezem pedig brutálisan fáradt és kikészült. Remegő kézzel fotóztam ezeket a folyamatokat. (és nem ér lécci a körmömet cikizni...)

Ez azt jelenti, hogy nagyjából nyolc-tíz centinként lövök bele kapocsszeget, de nem túl erősen mert ezeket a kapcsokat majd a véglegesítés folyamán visszabontom. A kitűzés folyamán is figyelni kell arra, hogy a kárpit ne csússzon el, és hogy mindenhol ránctalanul, feszesen simuljon!

A sarkoknál a felesleges anyagokat kivágom, és elrendezem hogy azokat is ráncolódás nélkül tudjam tűzni.

Ha ezzel készen vagyok, szépen újra elsimítom a kárpitot, újra apránként végighúzkodom hogy feszes legyen és lassan haladva, az eleje sarkát még szabadon hagyva, véglegesre tűzöm úgy, hogy közben a kitűzésre használt kapcsokat is kiszedegetem. Tapasztalni fogjátok, hogy így még feszesebbre tudjátok húzni a kárpitot.

Ezután az ülőrész elején is elrendezem a sarkot mielőtt letűzöm, nagyjából így:

Ha sok az anyag, kivágom a felesleget.

Először az oldalsó részen lévő kárpitot húzom meg és teljesen kisimítva, tiszta erőből meghúzva az ülőrész elejének keretéhez tűzöm.

 Ezután az ülőrész elején lévő kárpitot behajtva, lesimítva letűzöm szintén elöl. Itt már szépen össze kell hogy illeszkedjen, nagyobb rés és ránc nélkül. De nem elégszünk meg ennyivel, a találkozási pontot rejtett gyöngyvarrással össze is varrjuk. (ezt már fotó-dokumentáltam EBBEN a posztban) Hogy ne csússzon szét az anyag és szépen tudjunk varrni, stekkerrel (úgy néz ki mint a hústű, szerintem azzal helyettesíthető) megtűzzük a kárpitot mielőtt nekilátunk a varrásnak.

És ezzel elkészültünk az ülőrésszel! (majdnem) Most jöjjön a támla. Nos, ehhez kell a szokásos kis matek. Mert itt számolgatni, méregetni kell, méghozzá pontosan. Ha nem baj, ezt most nem írom le részletesen, hiszen ITT  már leírtam a számolás menetét. A lényeg, hogy a szivacshoz képest vegyétek figyelembe a szivacs öt centis vastagságát és azt, hogy kb lyukanként két centit "be fogtok gyűrni" a tűzés során.  A lyukak közötti távolság kiszámolásához itt egy kis trükk: tegyünk fel egy darab anyagot a szivacsra, nyomkodjuk bele a lyukakba a kárpitot majd jelöljük meg filctollal a lyukak helyét a kárpiton. Így:

A lyukak távolságát lemérjük, és ezt vesszük alapul: a hosszanti lyukak távolsága 14 cm lett, a vízszinteseké pedig 18 cm.

A kárpit kivágásánál még kalkuláljuk be a tűzések helyét, tehát adjuk hozzá a támla és a háttámla alja közötti részt, valamint a legfelső tűzés és a támla teteje közötti részt. Az oldalaknál ugyanúgy: a legszélső tűzés helyéhez adjuk hozzá a tűzés és a keret távolságát. Nem vagyunk profik, úgyhogy inkább számoljunk még rá két-három centit! Nekem 87x 236 cm-es darabra volt szükségem.

Ha kiszabtuk a kárpitot, felhelyezzük a támlára, szintén kimérve és magunknak kis bevágással bejelölve a közepét. Itt már tűzni fogunk, de nem úgy, mint az ágyvégnél, mert itt nincs kemény hátlap, amihez kitűzhetjük a gombokat.

Ezt a fajta tűzést ellengombozásnak hívják, elvileg egy "ellengombbal" kell megerősíteni a tűzött gombot. De mivel nem látszik, teljesen felesleges gombot tenni a hátlapra is, megelégszünk egy csíkokra vagdalt és összetekert kárpit-maradékkal is.

A művelethez kell majd egy görbetű, a  duplaspicc, alias két oldalú tű. (ezekről és a beszerzésükről ITT), egy tekercs viaszos zsineg (kárpitoskellék és bőrdíszműves boltban kapható), valamint a kb négyszer tíz centis csíkokra vagdalt és feltekert kárpit. Ja, és tudni kell csúszócsomót kötni!

Tényleg, ez most kulcsfontosságú, hiszen az összes lyuknál kétszer kell majd ilyet kötni. Próbáltam fotókkal bemutatni hogyan kell de le is írom: keresztezett zsineg, felbökés, lebökés és hurkolás. Végül húzás, de előbb beillesztjük a feltekert kárpit-darabot. Íme:

És ha a csúszócsomó már megy, készítsünk be háromnapos élelmiszer csomagot és lássunk neki! Kezdjük középen (a a jelölés segít) a legalsó sorral. Innen megyünk a jobb, majd a bal szél felé.

A görbetű segítségével fogjunk be kb két centit a kárpitból a jelölés mentén és húzzuk át az anyagon a zsineget:

Az áthúzott zsineg mindkét szárát vezessük át a duplaspiccen (kétoldalú tűn). Így juttassuk át a zsineg mindkét szárát a szivacs túloldalára ügyelve arra, hogy mindig hevederen keresztül is átmenjünk.

Ha átjutott a két szár, jöhet a jól begyakorolt csúszócsomó és közé a kis textildarab. Ne húzzuk még a legszorosabbra!

Nagyjából másfél óra egy sor ennél a műveletnél. Ha nem tűzöttre csináljuk a kanapét, kb két napot spórolhatunk magunknak. Igaz, közel sem lesz annyira szép, minta amilyen ez lesz. :-)

Amikor az összes lyukon áthúztuk a behúzott kárpitot, elkezdjük a kárpitot elrendezni. A ráncolásokat eligazítjuk, a széleket kihúzkodjuk, lesimítjuk, középen lefelé és felfelé,  a széleken kifelé. Végül a csúszócsomókat ebben az állapotban a legszorosabbra húzzuk. Ebben az elrendezett állapotban kitűzzük stekkerel (hústű) a kárpitot. Ez tartja a helyén az elrendezésünket, amíg tovább dolgozunk:

A tovább dolgozás annyit jelent, hogy újrakezdjük a csúszócsomózást. De most már a gombokat visszük fel! A képen látható gombokat én készítettem egy speciális eszközzel, de mivel ez egy drága szerkezet, javaslom hogy inkább csináltassátok meg Massányiéknál.

 Ehhez a kétoldalú tűn áthúzzuk a gombot és a zsineg mindkét szárát. Igyekezzünk a behúzott lyuk közepébe találni, közben még rendezgetni a rácokon. Itt is fontos, hogy ne szivacsot, hanem hevedert találjunk az átszúrásnál! Nem kell újra "ellengombozni", de az áthúzott szárakon úgy kössük meg a csúszócsomót hogy a feltekert kárpitdarabot ez a zsineg is közrefogja. Ennél a csomózásnál már húzhatjuk rögtön maximumig a csomót. Csak semmi pánik, ez már gyorsabban halad, fél óra alatt végeztem egy sorral.

Ha készen vagyunk a gombozással, már közel járunk a végéhez!  A zsineg bevágása miatt valószínűleg a kezünkön a bőr is...

Elkezdem szépen a stekkerek mentén letűzni a kárpitot a kerethez, szintén középről kifelé haladva. ehhez levágom a felesleges anyagot, majd az anyagot visszahajtva tűzöm a helyére.

Tipp: itt az íves sarkok okozhatnak gondot, de addig igazgassuk húzogassuk a kárpitot, hogy ráncmentesen tudjuk tűzni így:

A karfáknál vágjuk be e kárpitot hogy könnyebben tudjunk vele dolgozni, és a beigazított ráncokra mindig figyeljünk, nehogy menet közben elcsússzanak itt a szélénél!

Az oldalsó és hátsó részen erőteljesen húzzuk a kárpitot miközben tűzzük, legyen minden jó szoros. Ha elkészültünk, letisztázhatjuk a hátoldalt, vagyis vágjuk le a maradék, felesleges kárpitot és a hosszú zsinegeket is. Ez utóbbiakra biztos ami biztos, kössünk egy utolsó, immár sima csomót mielőtt levágnánk a szárakat kicsire.

Ha ezzel is megvagyunk, jöhet a karfa!

A karfa alapja az úgynevezett papírdekli, amit szintén kárpitos kellék boltban lehet beszerezni és tulajdonképpen egy irtó vastag kartonpapír. Bontás közben bele lehet botlani, ilyenkor kéretik félretenni és később sablonként felhasználni!

Én a régi lebontott papírdekliket vettem alapul, körberajzoltam, kivágtam és jelöltem hogy melyik  hova való. 

Kell egy a karfán belülre és kell egy kívülre is. (és majd kelleni fog a háttámlánál is de az még odébb van). Most a belső részeken kezdünk.

A kivágott kartonra ragasztom fel a szivacsot, méghozzá trükkösen: a szivacsot egy kicsivel rövidebbre vágtam mint a papírdeklit majd a szivacs beragasztózott felső szélét a deklihez nyomkodtam, lesodortam. Így lesz egy kicsi íve:

A karfához tettem még hevedert, majd azok is tartják a deklit hogy ne tudjon kitüremkedni. A szivacsos papírdeklit beszuszakolom a helyére. Beigazítom, majd kilövöm a kerethez.

Utána a lebontott karfa-kárpitot sablonként használva kiszabtam a karfára szánt anyagot. Hagyjunk rá azért, bizos ami biztos!

A kárpitot itt is beigazítom, lehúzkodom oldalt az ülésnél és a támlánál is, majd a külső kerethez lövöm. Felül, a kárpitot visszahajtva, stekkerrel tűzöm meg a kárpitot, hogy szépen a helyén maradjon amíg tűzöm. Ne legyen ránc sehol! Ezt a munkasort megismétlem a másik karfánál, végül pedig jöhet a "betakarás".

A külső papírdekliket is fellövöm, majd kitűzve, eligazgatva, visszahajtva fellövöm rá a fedő kárpitot is, ezzel végleg eltakarva a karfa valamint az ülőrész tűzésnyomait.

Jöhet az utolsó elem: a hátfal eltakarása. Szintén a régi dekli alapján kivágom az újakat és fellövöm. Nem bírom ki és ráírom a nevem. Csinálok egy kis jövőt a jelenben......

Megfordítom a kanapét, hogy könnyebben hozzáférjek és visszahajtva az anyagot elrendezem és kitűzöm a kárpitot. Végiglövöm, szépen, körben a keret mentén, eltakarva a feliratot és a dátumot egy jó időre.

Gyakorlatilag készen vagyok.

Már csak az utolsó mozzanat van hátra: a bortni felragasztása. A bortni az a díszcsík, ami eltakarja majd a kapocsszegeket végig a keret mentén és a karfáknál. Nekem kellett belőle tizenöt méter.

A bortnit az alsó rész szélén kitűzöm:

Utána forró ragasztóval ragasztom végig, ameddig csak lehet, körben vágás nélkül. Tulajdonképpen csak a karfák külső oldalánál és a hátsó támlánál vágtam el. a sarkoknál irányítani kell a bortnit, de szépen tud simulni ott is.

Legutolsó műveletként, hogy a portól védjem a szivacsot, befedem a kanapé alját:

Nagylevegő! Kész. Készen van. 

Ez most még csak a műhelyben készült béna fotó telefonnal, neonfényben. Csütörtökön viszont megmutatom hogyan néz ki a nappalinkban hiszen ott tündököl igazán, oda készült, ott mutatja meg igazi arcát és színeit.

Nézzetek be csütörtökön mindenképpen!

Másfél éves Ikea 2 személyes Karlstadt kanapénk pedig végleg feleslegessé vált. Kitűnő állapotban eladó! Ezt a kanapét az Ikeában 119 900 Ft-ért árulják, én 80 000 Ft-ért adom és Budapest területén belül házhoz is szállítom. Érdeklődni: kicsihaz@gmail.com email címen lehet.

A kárpitozás előző részei:

-A bontás

- A felépítés

UPDATE: A kanapét a végléeges helyén, a nappalinkban ITT nézhetitek meg.

Pin It