El akartam ugyanis mesélni nektek, hogy miért lett ez a ház teljesen más stílusú mint a régi, amin keresztül sokan megismertetek.
Mondhatnátok, hogy mert megváltozott a stílusom, más lettem az évek alatt de ez nem lenne teljesen igaz.
A workshopjaimon mindig elmondom, hogy ha van időd, és odafigyelsz a bútorra, megsúgja neked hogy mit szeretne.
Valahogy így van ez a lakásokkal, otthonokkal is. Ha nem kell kapkodnod, ha van lehetőséget az üres terekben sétálgatni, figyelni, a falak megsúgják hogy mire vágynak.
Mert szerintem egy lakás stílusa nagyban függ magától a lakástól!
Fontos hogy hol van, milyen építészeti elemei vannak (gondolok itt főként az ajtókra, ablakokra, átjárókra, belmagasságra), mi a története, milyen az atmoszférája.
Ezen túl pedig hozzá lehet tenni az egyéniséget, de valójában az nem a tiéd, hanem az otthonod egyénisége lesz.
Az hogy mi tetszik és mit tartok szépnek, bevallom nálam változó, mert szeretem a trendeket, és nagyon szeretem a változatosságot. Ráadásul mindig tanulok valami újat, amit kamatoztatni akarok.
De ha végignézek az otthonaimon, van bennük valami közös, attól függetlenül, hogy mennyire másak, mennyire eltérőek egymástól. A közös nevező pedig én vagyok magam. Illetve a Nagy Ház esetében már MI.
Mert a falak súgnak, megmutatják mit szeretnének, a sugallt atmoszféra tehát a fő irányvonal. Mi pedig tesszük a dolgunkat de nem tudjuk kihagyni a saját egyéniségünket és praktikus igényeinket sem. Az összes eddigi otthonomat egyedül rendeztem be, a magam elképzelése szerint, a mostani házunk pedig közös játszótérré vált, egy olyan platformmá, ahol gátlások nélkül élhetjük ki a színek, a formák a dizájn iránti szenvedélyünket.
De kissé elkanyarodtam, szóval térjünk vissza a kezdetekhez!
Első saját otthonomba tizenkilenc évesen költöztem be. Az egy negyedik emeleti panel albérlet volt. Nem akartam rá sokat költeni, így már akkor DIY-módon rendeztem be, csak akkor még nem tudtam hogy létezik ez a szó :-) Sajnos fotóim nincsenek, de elmesélem, hogy a negyedik emeleti napsütötte panel nyírfa bútorokat kívánt, és brutális, narancs és meggypiros színkombinációkat és virágos textileket. Nagyon vidám kis otthon volt!
Aztán egy kicsit öregedtem már, huszonnégy évesen Budapestre költöztem és elkezdtem valami "felnőttesebb" valami tradicionálisabb felé húzni. A polgári hangulatú, sokszögletű tágas otthon iszonyatos állapotban került hozzám, de én már az első megtekintéskor éreztem, hogy mi kell ennek az otthonnak: klasszikusan bohém stílus, (ha úgy tetszik, eklektika) régi bútorokkal, glamour-os kiegészítőkkel, finom, de határozott színekkel.
Hát így lett az első budapesti otthonom ilyen. Lomtalanításból megmentett bútorok, sk kivitelezett cuccok, szép kárpitokkal, meleg de harsány színekkel, csajos kiegészítőkkel, glamour -os tapétával.
Aztán férjhez mentem, született két gyerekem és elementárisan kezdtem vágyni egy kicsi házikóra, titkos kerttel, kedves de apró szobácskákkal, kertkapcsolatos konyhával.
És így lett a Kicsi Ház.
Apró kis falusi ház, Európa első lakóparkjában.
Ebben a házban a kicsi tereket akartam légiessé tenni rengeteg fehér és szürke színnel. Fontos volt, hogy minden rendezett és letisztult legyen, de a kis takaros ház nagyon is ezt kívánta. A kertkapcsolat, a természetközeliség, a kisvárosias vagy majdnem falusias környezet, no meg a meglévő nyílászárók, építészeti elemek mutatták a fő stílusvonalakat és ehhez tettem hozzá magam. A fürdő és a konyha cementlapja, a népies tálaló adja a falusias hangulatot, vagyis inkább a modern country érzést. Ehhez akartam társítani egy angol vidéki ház és egy francia bohém otthon egyvelegét, idővel.
A képeken látható alapvető puritánság éppen ezért csalóka, mert ezt a házat végül nem fejeztem be, a válás és a költözés miatt az apró részletekre, melyek végül végérvényesen meghatározzák az otthon stílusát, hangulatát, nem maradt időm.
Ha maradt volna, a cikk-cakk minta helyére és a nappaliban végig az étkező részen látott falburkolat kapott volna helyet. (erről bővebben ITT) Ha maradt volna időm, lett volna tapéta a nappali falán, a falburkolat fölött. (mondjuk EZ)
Ha maradt volna időm, kékes-bordós perzsaszőnyeg enyhítette volna a sok fehéret és szürkét. És még sorolhatnám.... Na az lett volna Katás így "csak" Kicsiházas maradt :-)
És végül, itt vagyunk a Nagy Házban. A MI házunkban. Ez a ház a századelőn épült, a falu egyik gazdag embere, egy kőműves építette. Szóval, jómódú ház volt ez. Látszik is rajta: a méretein, az ablakain, a felhasznált anyagokon. Hangulatában inkább kúria mint parasztház. Itt tehát ez volt a fő csapásvonal. Legyen előkelő, uras, legyen tradicionális és kicsit szerettük volna belevinni a füredi villák hangulatát is, amennyire lehetséges. Ezért a zöld zsalugáter, ezért az orgonás tapéta, ezért a régi bútorok. De akartunk valami kis extravaganciát és városi modernséget is. Hát így alakítgatjuk a látványt, engedve az atmoszférának is a magunk kedvteléseinek is.
Tíz év, három ház, három stílus. Vagy mégsem? Ti mit gondoltok erről?
14 megjegyzés:
Kedves Kata!
A házak nagyban meghatározzák, hogy hogyan, milyen stílusban lakjuk be, a másik fő tényezőt azok az emberek adják akik lakják. Szerintem a képekkel az is nyomon követhető, hogy hogyan finomodott az ízlésed és egyre nagyobb hangsúlyt fektettél a részletekbe, kivitelezésbe.
Több szempontból is tudnám véleményezni a 3 képsorozatot. Ezek jutottak először eszembe amikor nézegettem őket:
1. szempont:
1. sorozat: akkor sem kéne, ha lenne rá pénzünk, úgy érezném magam, mintha egész nap vendégségben lennék magamnál.
2. sorozat: Tuti befutó, elérhető, megvalósítható célokkal. Látjuk az alagút végét. Mindig is ilyenre vágytam. Az összességében fojtó, összenyomó falusi hangulat lazítása, kitágítása.
3. sorozat: Na ez az amire sosem fog telni. Tetszik, meg szép meg minden, de nem érzem, nem illik hozzánk típus. Vannak részletek amiket imádok, legutóbbi a függönyön lévő szatén csík amit hamarosan én is alkalmazni fogok, remekül illik a hálónkba és tök véletlenül az új díszpárnákra pont fekete szatént varrtam és remekül fog hozzá passzolni! Örök hála!
2. szempont:
Stílusjegyek és női családtagjaim: 1 sorozat: Nagymamám (nem bántásképp, ez az Ő stílusa volt, ezt szerette) számomra minden egy helyen van amit nem szeretek -lila, zöld, a bútorok formája, kárpitozása és sorolhatnám.
2. sorozat : Én. Nekem továbbra is a kicsiház a kedvenc,nagyon hasonló a 2 ház adottsága , környezete. Egy kis háznak muszáj letisztultnak lenni, mert ha nem az mindig az a kuplerájos hangulata lesz még akkor is, ha reggeltől estig pakolsz. Bútorozás, berendezés szempontjából is fontos, hogy ne nyomja agyon a teret egy túlméretezett tárgy. Karácsonykor kaptam egy hatalmas Mikulásvirágot apukámtól és a konyhánk eltörpült mellette, ki kellett vinnem a nappaliba (ahol a klíma szegénynek nem volt túl jó, de tényleg nagyon hülyén nézett ki).
3. sorozat: Édesanyám. Hatalmas házban lakik, a nappalinak a belmagassága 5 méter, mert az emelet galériás. Rá jellemző ez az extravagancia, viszont az alapja az angol country és azt vegyítette más elemekkel, hogy passzoljanak a házhoz. Iszonyat sokat dolgoztunk vele, de gyönyörű lett.
Érdekes, hogy mennyit változott az ízlésed 10 év alatt, de az még szuperebb, hogy meg is valósítottad.
Visszanézve a gondolataimat nálam is elég érdekes képek váltják egymást, de a párom tuti belezavarodott volna, ha mind meg is valósítom bútorostul, mindenestül. Így is néha csak kapkodja a fejét, hogy reggel még piros volt a háló, estére átváltozott fekete-fehérré.
Hú, ez elég hosszúra sikeredett, bocsi, rövidebben nem ment.
Üdv: A.A.
Kedves Kata! Hogy három stílus-e? Az első lakásban is ott van már az, amit a blogodban szeretek, vagyis felém ezt közvetíted: nem másoknak akarsz megfelelni, hanem magad körül olyan élettérben jól érezni magad,ami visszatükrözi Rád a személyiséged. A színek, bútorok már ezt mutatják számomra az elsőben is, viszont még olyan, amit a magyar lakber lapokban bemutatott legtöbb magyar lakásból hiányolok (még ha a sok pénz beletéve látszik is), az egységet. Máshogy: sok bútor és anyag és szín és ötlet "le van téve", de a puzzle nem állt össze. A másik kettőnél viszont tökéletesen összeáll, minden apró részlet meg van komponálva, még ha azt írod, hogy ez a Kicsi házban elmaradt, ez nem így látszik. Mindkét önmagában stílusos, hogy Rád ismernék-e, ha nem tudnám, hogy Te vagy mögötte? Szerintem nem. Visszakérdeznék, mert érdekel. Egy lakberendezőnek, vagy enteriőr tervezőnek, Neked: fontos, hogy legyen stílusjegyed és egyből felismerjék, hogy ezt Kata csinálta, vagy inkább annak örülsz jobban, ha azt mondják a munkádra: tökéletes összhang, pont amire számítottam, egyedi, ilyet még nem láttam, bárki csinálta is, szuper? Üdv, Betti
Szia Kata!
A Kicsiházban a zuhanyfüggöny honnan? Nagyooon tettszik!!
Aranyalma, az első szempont hármas pontjára azért annyit írnék, hogy a látszat néha csal :-) Való igaz, hogy pl a konyha és az étkező asztal felett lévő lámpa drága volt, de a székek már ötezer forintos ikea székek, a nappaliban a lerakó asztal szintén ötezer, a hálószobában majdnam minden sk vagy használt bútor a vateráról...És még egy: a nappaliban lévő könyvespolc 120 000 Ft volt, míg a Kicsi Házban a beépített szekrény közel félmillió. De a fürdőszobai cementlap is 64 ezer volt pedig csak négy négyzetméter volt az a fürdőszoba! Egyébként, soha senki nem kérdezte, hogy kijöttünk-e végül a blog kezdetén kijelölt hétmillióból. Most elmondom: nem. Tíznél álltunk meg, de még mindig kellene három, hogy az a ház is teljesen be legyen fejezve kívül, belül. Az otthonteremtés egy költséges "hobby"....
Kedves Betti, én nem vagyok lakberendező, ebből kifolyólag nem tervezek másnak csak magamnak. Ez a blog azért van, hogy a saját példámon keresztül adjak tanácsot azoknak, akik vevők rá. Nekem egyébként az okoz jó érzést, hogy ha valaki belép hozzánk és azonnal jól, otthon érzi magát :-)
Kedves Érdeklődő, a függönyt anyukám varrta, bővebben itt olvashatsz róla:
http://akicsihaz.blogspot.hu/2011/06/anyam-neveben-igy-keszult-flamenco.html
A kicsiházra azért írtam, hogy számunka megvalósítható, mert a páromnak szerencsére jó ízlése van, szinte mindent ő vett még mielőtt megismerkedtünk + a nagymamájától örököltünk pár egyszerű, de szép darabot, így bútorozás szempontjából viszonylag jól nézünk ki (persze vannak dolgok amiket azonnal kicserélnénk ha lehetne). 2004-ben a házat anyukája nagyrészt felújíttatta (2 nyílászáró nem lett cserélve), konyhát építtetett hozzá. Apránként haladva, kevés változtatással hasonló lesz a végeredmény, milliók ráköltése nélkül. A nagyházhoz viszonyítva a házat is beleértve szinte a nulláról kellene indulnunk és ez az amire nekünk sosem lesz kapacitás se anyagilag, se időben se semmi. Egyedileg tervezett bútor, tapéta, saját bútoraid..., mert attól még hogy valami DIY az nem azt jelenti számomra, hogy olcsó (gondolom neked sem), hanem a saját örömödre csinálod, DE az alapot meg kell venni, a festéket meg kell venni, az időt rá kell szánni .
Mondjuk elköltözni sem szeretnénk, mert tényleg szuper helyen lakunk : falu szélén, igazi (nem telepített) erdő mellett zsákutcában amiben 4 ház van. Sajnos tisztában vagyok vele, hogy felújításnál csak a csillagos ég a határ.
Nem szerettem volna azt sugallni, hogy a kisujjatokból ráztatok ki mindent.
Így most már érted, miért írtam azt amit?
Aranyalma, igen persze, így már értem. És igazad van, a bútorfelújítás sem egy olcsó hobbi. Vagyis mihez képest ugye. Ahhoz képest hogy gyönyörű cuccaid lesznek nem dizájner-bútor áron biztosan megéri. De kétségkívül drágább mint új bútort venni az Ikeában/Jyskben/Retzben. :-)
Kedves Kata!
Tetszik a történeted és talán ez a ház (a Nagy :) ) be lesz fejezve, de számomra úgy tűnik, hogy az ilyen dinamikus, érdeklődő ember mint Te, folyton megújul majd és azt is el tudom képzelni, hogy egyszer lesz külföldi nagyvárosi loft, vagy tengerparti házikó is az otthonotok. Nekem a történeted azt mondta, hogy ragadd meg a lehetőségeid és kövesd az álmaid! Köszönöm, hogy olvashattam :)!
Kedves Tünde! Köszönöm a kedves szavakat! :-)
Érdekes amit mondasz, mert pont nyáron, amikor Como-ban nyaraltunk gondolkodtunk el azon, hogy egyszer, ha majd felnőnek a gyerekek jó lenne oda költözni. Tudnánk ott élni nagyon is......Ez persze csak álom, de ki tudja?
Kedves Kata!
Nézegettem nemrég ezt a lakást: http://www.remodelista.com/posts/the-power-of-pastels-a-london-house-reimagined-farrow-and-ball
és eszembe jutott a virággyilkos blogger meg az ő otthona, ill. otthonai.
Arra gondoltam, hogy lehet, egyszerűen az a baja a növényeknek nálad, hogy a folyton átrendezel, alakítasz. Eleve nem könnyű némelyiknek jó helyet találni, van, amelyik még attól is kikészül, ha elforgatják. Szóval, ha az otthon állandóan alakul, átalakul, meglehet a növények is mindig új helyre kerülnek, és ezt nem értékelik.(ez persze csak egy ötlet részemről.) De a fontosabb, ami eszembe jutott erről a lakásról, hogy milyen szépen lehet vágott virágokkal, meg egyévesekkel, hagymásokkal is dekorálni. Ha folyton kidöglenének a virágaim, én lehet, hogy inkább lemondanék róluk, és ilyenféle szépségeket hordanék az otthonba. Stílusosan. Gyűjteném a vázákat. :D Na, mit szólsz? Szilvi
Kedves Kata!
Más a szenvedélyünk, az már biztos. Te a bútorokba habarodtál bele és azokra fektetsz nagy hangsúlyt én meg a textilekbe. Amik egymást emelik ki egy bizonyos szintig. Én szívesebben festek, vagy hímzek ki egy párnahuzatot, terítőt, bármit... Egy 1 éves babuka mellett másra nem is nagyon van időm segítség nélkül, de arra elég, hogy egy kicsit töltődjek.
Persze nem szeretnénk úgy kinézni, mint egy Ikea bemutatóterem. Kelleténél több negatív tapasztalattal rendelkezünk használt bútor téren,párom szerint az a biztos, ha új és neki az Ikeás bútorok tetszenek. Nem szoktak ilyen mondatok elhangzani, hogy jé ez is Ikeás asztal, hanem, jajj de szép ez a terítő. Nem a bútor uralja a teret.
Viszont ha nekem is lenne egy ilyenem:http://akicsihaz.blogspot.hu/2011/08/matyo-ujratoltve-avagy-himezz.html akkor már Ő lenne a vezér. Biztos más lenne a helyzet, ha dédim bútorai nálunk lennének, akkor hozzájuk alakítanám a dolgokat és a textileket szorítanám háttérbe. Édesanyámnál és nagymamámnál vannak a gyönyörű faragott ruhásszekrények, tálalók. Lehet ezért nem izgatnak most annyira a bútorok, majd ha kisírom a dédiét, majd akkor....:-)
Jelenleg ide járok gyönyörködni egyenlőre nekem ez elég.
Kedves Kata!
Nagyon tetszik a kék szarvasos kép. Saját készítés?
Persze :-) Festővászonra vittem fel a festéket sablonnal. A sablont anno itt vettem: www.megaminta.hu
Szilvikém, most néztem meg a linkedet. Gyönyörű az a lakás! Egyébként nyitott kapukat döngetsz, mert imádom a vágott virágot. Csak sajna mondjuk havi szinten finanszírozni....ááá. Én pont ezért gyűjtöm az igazira megtévesztésig hasonlító selyemvirágokat: alig hiszed el hogy nem igazi, szezononként lehet cserélni, közben nem hervad el és gyönyörű színfolt a lakásban. A jó minőségű művirágok elég drágák, de cserébe elhiszed hogy igazi és évekig gyönyörködhetsz benne.
egy másik zöld folt ötlet szintén növénygyilkosoknak: borostyán vázában. Karácsonykor tettem őket vázába, azóta vígan zöldellnek és nem hervadnak :-)
:D Ugye, hogy milyen szép lakás! :D Hát észrevettem én azt kérem, hogy vannak nálatok vágott virágok! :D
Tényleg nagyon drága...ám a virágpiaci nénimnek is nagyon igaza volt, mikor azzal nyugtatott a rendes heti virágpiaci vagyonvesztésem kapcsán, hogy "inkább virágra költse Aranyom, mint gyógyszerre". :D Most már van kertem,meg itt a szomszédok kertje is, sőt erdő és ami benne nő: minden gizgazt behordok. De egyébként ez is izgat engem, hogy ezt a vágott virág műfajt a lakásban hogyan lehet szépen csinálni. A Zsófi erről is írhatna...:D
(A borostyánt elültetheted, ha akarod, már biztos tök jó gyökere van.) A kanakés posztot jajj de várom én...:D Sz.
Megjegyzés küldése