Valójában, nem akartuk mi még a nappalit berendezni.
Szemlélni akartuk, érezni, hogy mit akar, megtalálni a bele való legszebb bútorokat, apránként kialakítani az egyéniségét.
De a nagyobbik fiam, a hatodik születésnapjára egy kerékpárt kapott.
Másnap eltörte a felkarját, így három hét pihenőre ítélte a doktor.
Három hét hiányzás az oviból, három hét újra otthon.
Kellett egy hely, ahol a fiam napközben pihenhet, és sürgősen vettünk egy tévét is, hogy nekem is legyen némi nyugtom, és haladjak a munkáimmal.
Gyorsan hoztunk az Ikeából egy kanapét, ami ugyan nem a legjobb ide, de úgy választottuk, hogy az átmeneti használat után, hosszú távon a tetőtéri irodában számolunk majd vele. A tévét is tenni kellett valamire, és mindezt pár óra alatt kellett megoldani.
Előhoztuk a könyveimet a pincéből. Kerestünk némi faanyagot a garázsban. Összetettük a fát és a könyveket, és pillanatok alatt elkészült az ideiglenes polc. Hirtelen lett nappalink!
Pedig nem is terveztük.......
egy kupac könyvvel kezdődött
aztán polc lett
A kanapét pokrócokkal szabtuk testhez.
2 megjegyzés:
Szia,En a festo nevere lennek kivancsi,akinek a kepei ott hatul vannak...ha nem titok persze...;)udv,p
Kedves P! Ezek nem festmények, hanem fotók :-) Más kérdés, hogy annyira jók, hogy akár festmények is lehetnének. Komoly darabok, több kiállítást is megjártak már, a művész neve pedig Surányi Miklós.
Megjegyzés küldése