Livi barátnőm hívott tegnap és azt mondta, nem hagyhatom tönkremenni másfél év munkáját, kapjam össze magam és írjak, alkossak, ötleteljek, ne hagyjam, hogy elsorvadjon a blog.
Mivel mindig is volt magánéleti szál a blogon, nem tehetem meg, hogy ne adjak magyarázatot a közel egy hónapos eltűnésemre.
Nem könnyű úgy elmondani az elmúlt időszak történéseit, hogy adjak némi rálátást az életemre, ugyanakkor ne teregessem a szennyest ország világnak.
Ha nagyon rövid és tárgyilagos tájékoztatást szeretnék adni nektek, akkor az nagyjából és tömören annyi, hogy változik a családi státuszom, státuszunk. Annak minden szenvedésével, félelmével, és keménységével. Ebből kifolyólag, mondhatni nem nagyon volt ihletem mostanában. Nem éreztem magamban egy fikarcnyi kreativitást sem. Nem éreztem otthonomnak a Kicsi Házat.
Nem éreztem fontosnak, hogy írjak, mert mások voltak a prioritások.
Ráadásul, nem ártatlan áldozat vagyok ebben a történetben, hanem az a felforgató, aki miatt történik minden.
Ha úgy tetszik, a társadalmilag nem annyira elfogadható utat választottam
Kemény. Néha kicsit hihetetlen is hogy ez az én utam, de mégis, mert érzem, hogy jó, még ha most fájdalmas is. Brutális ellentmondás.
Végig fogom csinálni és közben igyekszem azt nyújtani Nektek amit eddig: hiteles munkákat, hasznos információkat, kreatív ötleteket és szívből jövő alázatot a régi bútorok iránt. Mert én nem változom, csak a körülményeim.
Most hogy így elmondtam amit el lehetett, térjünk napirendre a hiányzásom felett, és nézzétek meg a legutóbbi videómat, amiben az Éva Magazin februári számában is látható, kötözött virágtartót készítem el, félig-meddig a fiaim segítségével.
Lakberendezésről szenvedéllyel, otthonteremtésről érzéssel. Ötletek, inspirációk, gyakorlati tudnivalók Szentgyörgyi Katától.
65 megjegyzés:
Kata!
Nem kell közzétenned a bejegyzésem, csak szeretném, ha tudnád: sokan vagyunk akiknek nap mint nap erőt adsz. Szeretjük a blogod, a stílusod, azt ami vagy!
Nem érdekel, hogy mi a családi neved! HAJRÁ! Egy a lényeg: magunkat ne csaljuk meg soha...
Már hiányoltalak...
Csak sok szerencsét tudok kívánni, akármi elött is állsz.
Timi
Nem nagyon lehet ilyen helyzetben mit mondani, én vmi olyasmit szeretnék csak, hogy kemény vagy, hogy megléped, és a legjobb, amit tehetsz, hogy hű vagy önmagadhoz, és a saját utadat járod! Ez nem egy nyilvánosnak szánt megjegyzés, csak egy bátorítás. :)
Évi
Remélem ugyanekkora keménységgel és elszántsággal dolgoztál a megmentéséért, mint amekkorával most dolgozol a szétverésén. Főleg, hogyha nincs közös megegyezés. A részletek ismerete nélkül 99%-os bizonyossággal lehet mondani, hogy nincs igazad, csak egy hisztis, önmaga körül forgó, ostoba liba vagy.
Kitartás Kata, mindig csak előre!
Ne is foglalkozz az ilyen rosszindulatú emberekkel.
"Ami másban idegesít annak okát magadban keresd". Szerintem egyáltalán nem vagy önmaga körül forgó, ostoba liba. Valakinek szúrja a szemét, hogy vállalod magad a sikereiddel és kudarcaiddal együtt.
Szerintem ez annyira emberi, maradj ilyen, maradj önmagad.
Zsuzsi
Kedves Kata!
Nagyon vártuk, hogy végre jelentkezz! Sajnálom,hogy nincs minden rendben, remélem minden úgy alakul,ahogy nektek a legjobb! (azt is remélem, hogy akicsiház továbbra is az otthonod marad) Andi
Szia!
Napi 3-szor kerestelek, nem értettem,csak azt reméltem,h külföldön nyaralsz!
De ezek szerint nem....Nagyon klassz lánynak tűnsz a blog alapján, bár nem ismerjük egymást,szeretném elmondani,h fontos vagy,fontosak az írásaid (nem csak a lakber-felújító vonal),egész egyszerűen az emberi megnyilvánulásaid, remélem,hogy a szeretet és pozitív érzések, amiket érzünk,mi/én az olvasóid, elérnek hozzád ,és tudunk segíteni ezzel a nehéz időszakokban.
Kitartást és önbizalmat kívánok!
Diaknopf
Kata!
Én is keresztülmentem azon, amin Te. Kegyetlen nehéz. De nem ezért írok.
A blogról. Hogy tudd, mit adsz az embereknek. Engem a szakadék széléről hoztál vissza. Utolsó pillanatban találtam a blogodra. Azóta nem a hitelemmel, a szétcseszett életemmel foglalkozom.
Köszönöm.
Szia Kata,
azt hiszem, ugyanezt léptem meg én is pár évvel ezelőtt. Nagyon kemény volt, sokkal nehezebb, mint amire előzetesen számítottam, főleg a gyerekekkel kapcsolatban. Akkor sem inogtam meg, végig tudtam, hogy jól döntöttem, de sok fájdalom és bő 3 év kellett, míg elcsitultak a viharok, minden és mindenki a helyére került. Sok erőt kívánok, és továbbra is várom a bejegyzéseket!
De szeretem a tények ismerete nélkül kinyilatkoztatott megfellebezhetetlen okosságokat...
Örülök, hogy Livi barátnőd bemondta neked a valót.Ha már ennyi munkát beletettél ebbe a blogba meg az állásod is feladtad ugye, akkor csinálni kell, bármi van. Sajnos az online felületen (is) hamar feledésbe merül, aki "lógva hagyja" az olvasóit, követőit.
Most épp nem vagy kreatív? Nem baj. Szedd össze a sok kérdést, ami itt a blogon már felmerült, írj posztot gyakorlati jótanácsokból (milyen a jó ragasztó, hol lehet fellelni jó festéket, ajtógombot, meg a fene tudja mit...)
Ha azt ígéred itt, a blogon, hogy a facebook frissül naponta, akkor csináld!
Kitartás. (új hajszín? hm...tudod mit mondanak..)
Kedves Kata! Szerintem nem tartozol magyarázattal senkinek sem arról, miért 'tűntél el' a blogról pár hétig. Barátaid, családod úgyis tudja, a névtelen kommentelőkkel megosztani pedig már csak azért sem érdemes, mert sajnos mindig akad egy-két rosszindulatú ember, aki úgy érzi, itt az ideje néhány jó mélyre hatoló döfésnek...
Akik egy hozzád hasonló, kreatív, lendületes személyiség sikerét látva nem azon gondolkodnak, hogy ők hogyan tanulhatnak a példádból, hanem a saját kudarcos vagy csak egyhangú életükből a Te mindennapjaidba belesve csak tömény irigységet éreznek, nem érdemlik meg, hogy részesei legyenek a magánéleted mélyebb rétegeinek.
Barbi
"Remélem ugyanekkora keménységgel és elszántsággal dolgoztál a megmentéséért, mint amekkorával most dolgozol a szétverésén. Főleg, hogyha nincs közös megegyezés. A részletek ismerete nélkül 99%-os bizonyossággal lehet mondani, hogy nincs igazad, csak egy hisztis, önmaga körül forgó, ostoba liba vagy"
Ez aztán gyönyörű megjegyzés volt, van egy tippen, hogy ki írhatta. Egy ostoba f-szkalap.
Kata, szeretünk, így tovább! én már előbb léptem volna...
puszi,
Kriszta
Sok erőt és kitartást a folytatáshoz, Kata! Néha sajnos muszáj továbblépni, még akkor is, ha nagyon fáj, de ha önmagad maradsz, akkor biztosan a helyes úton jársz. Én drukkolok Neked, mint itt még sokan.
A lenyeg, h Te boldog legy. A boldogtalanul leelt elet a kukaba valo, nem csak magad miatt, hanem azok miatt akik ugyaugy megrdemlik a boldogsagot.
Minden rendben lesz, kitartas...
Reka
Kedves Kata! Kitartást és sok erőt kívánok neked az elkövetkező időkhöz!
Attól még ugyanúgy fogjuk szeretni a blogodat és téged is, hogy változik a " családi státuszod"...
Az ostoba hozzászólásokkal meg nem kell foglalkozni- sem itt, sem máshol.
Dóri
Hajrá Kata! Várunk vissza!
(Mellesleg szerintem egyetlen válás sem egyoldalú.)
Épp most próbálom megvalósítani a batikolt ágyneműdet - amíg nem volt új poszt, a régieket bújtam - hinnétek milyen nehéz sima, fehér ágyneműt találni...?
Köszönöm, hogy vagy, és hogy elárultad: a Te életed sem fenékig fagyi. Erős nőkre mindig szükség van!
♥♥♥
Nagyon nehéz egy ilyen helyzet, tudom, mert én is jártam ebben a cipőben, voltam felforgató elem, és engem sem szerettek jobban, mint most sokan téged. DE: én annál jobban szerettem az exem, hogy arra ítéljem, hogy egy haldokló kapcsolatban éljen míg a világ világ. Inkább úgy nézem, esélyt adtam mindkettőnknek egy boldogabb és tartalmasabb életre. És a történtek engem igazolnak, biztos vagyok benne, hogy ezt már ő is így látja. Kitartást kívánok neked ehhez a nehéz úthoz!
Hónapokkal ezelőtt egyszer írtam, hogy ti nem maradtok együtt, mert nem vagytok egymáshoz valók. Nekem ehhez van szemem, a bejegyzéseidből, írásaidból kiérződött.
Jól leugatott mindenki, szemét és rosszindulatúnak neveztek itt sokan, te is.
Most veregetem a magam vállát és kívánok neked sok erőt, kitartást a rád váró megpróbáltatásokhoz.
A blogot szeretem, a munkáidat is, továbbra is figyelemmel kísérem.
Gabi
Ha rosszkedvűen, elvágyódva ott maradsz, akkor "meg van mentve"? ugyan már. Ha már megszületett a döntés, akkor minél előbb lép az ember, annál jobb. Sok erőt és fel a fejjel!
Kedves Kata! Sok erőt és kitartást kívánok a család minden tagjának! Nem tudom milyen lehet az ilyen helyzet és nem is szeretek beleszólni senki dolgába, csak remélem, hogy mindannyian a legjobban jöttök ki belőle! Annak a Névtelennek, aki hisztis libának nevezett Téged, üzenem, hogy soha, se SOHA TÖBBET ne tegye a böngészőjét a KicsiHáz oldalára! Sokan vagyunk, akik nem tartunk itt igényt a jelenlétére és arra, hogy lehúzza az energiáinkat! Szóval ide ne kattints többet!!!
Kedves Kata!
Sosem írtam még Neked, csendes olvasó vagyok. Véletlenül akadtam a blogodra és rengeteg erőt adott. Segített elhinni, hogy nem csak valahol, meszi tájakon lehet másként élni, hanem itt is. Olyan példát mutatsz nekem, nekünk, amire nagy szükségünk van. Szomjazunk olyan példák után, mint Te vagy. Amióta ráakadtam a blogodra, sokkal inkább hiszek abban, hogy a napi 8 (vagy több) óra irodai munka ideje leáldozóban van, hogy a nő megélheti azt a sokféle szerepet teljes szívével, melyet megálmodott magának. Sajnálom, hogy így alakult a magánéleted, szerintem senkinek sincs joga véleményt mondani ezzel kapcsolatban, kizárólag az éritettek lehetnek képben. Mi, az olvasóid csak azt szeretnénk, ha ebben a nehéz időszakban is tartanád magad és életben tartanád, amiért küzdöttél. Örülnék, ha a munka egyfajta menedéked lenne ebben a nehéz időszakban és a rajongóidból, az elért sikereidből erőt tudnál meríteni.
Nem tartozol magyarázattal!
Az élet néha marhára nem habos torta! Akinek nincs ilyen gondja, az mormoljon el egy imát és ne ítélkezzen!!!
Valahol folytatni fogod, talán egy másik kicsi házban, vagy egy kicsi lakásban, és aki eddig szívesen olvasott ezután is fog!
Kedves Kata!
Egy válás sosem könnyű. Egyik félnek sem. Tudom, én már túl vagyok rajta. A te blogod hatására kezdtem el a "lomokban" meglátni az újat. Próbáld meg Te is így felfogni a mostani helyzeted. Ez egy lom, amit már nem lehet használni, de egy kis időráfordítással jobb dolgot lehet belőle csinálni! Ha elkezdted, be kell fejezni. Úgy érzed majd beledöglesz, de utána sokkal jobb lesz! Hidd el!! És ha visszanézel majd rájössz, hogy jó döntést hoztál. Kevés könnyet, de sok-sok energiát és kitartást!
Heni
Kedves Kata!
A történeted pontos ismerete nélkül engedj meg egy észrevételt, ha már beavattad a blog kedvelőit - köztük engem is - a magánéletedbe: Te pont abban nyújtottál egyedit, hogy megmentetted és újjávarázsoltad a régit ahelyett, hogy kidobtad volna. Sajnos manapság nem ez a jellemző - nemhogy a dolgainkat, de a kapcsolatainkat sem mentjük, hanem továbblépünk. Hisz úgyis erősek vagyunk, majd jön az új lehetőség... Valahogy nincs összhangban az, amit eddig Te magadból adtál, amit idáig megmutattál. Én leginkább ahhoz kívánok Neked erőt, hogy eldöntsd, ki is vagy valójában. Sok sikert! És kívánom a legjobbakat! Aliz
Ismeretlenül is fasza csaj vagy!
Nem lesz könnyű, tudom, de mindent túl lehet élni!... és ugye, ami nem öl meg, az megerősít!
Sok erőt!
Kedves Kata,
tényleg nem egyszerű az út, amit választottál és lesz biztos olyan pont amikor borzasztóan magad alatt leszel, de kitartás. Biztos megvolt az oka, ennek a döntésnek és hiába a meg nem értők, ha te úgy érzed, hogy ez így lesz jó, akkor az a jó út!
Ja és levélben majd küldök egy képet a nagyim régi fali polcáról, ami a Te inspirációdra díszíti most a konyhám falát és nem került kukába.
Köszönjük:)
Rita
szia kata!
ne haragudj, hogy így ismeretlenül/névtelenül írok. csak annyit gondoltam, mondani, hogy azért egy pillanatra azért állj meg, és gondold végig a dolgot. bár most gondolom azt érzed, hogy ez valami nagyon különleges, és csak veled történik, de segít-e, ha azt mondom, ez inkább egy élettani jelenség, amit a szervezeted produkál, és szerintem szinte mindenki érzett így, aki gyes után visszakerült a "valóvilágba". szerintem az alany már szinte mellékes is, ez csak a belső vágyak kivetülése. a körülötted állok nem tudták lekövetni ezt a gyors változást, de lehet, ha adsz időt nekik, menni fog. hiszen nem véletlenül vannak ők melletted. lehet, hogy igazad van, és más emberre van szükséged. de figyelj oda, hogy ne bántsd meg örökre azt akivel gyerekeket is vállaltál. állj meg egy pillanatra, és gondold át a dolgokat.
mégegyszer ne haragudj, hogy így kéretlenül belepofázok. nem szoktam kommentelni sehol...
üdv, e.
szia, en sem szoktam irogatni, azoknak a taborat gyarapitom. meg kell mondanom oszinten, engem egyaltalan nem erdekel az, hgoy milyen a maganeleted, es milyen viharok vannak benne. en kizarolag a szuper otletekert jarok ide, azokat nezegetem orommel, es arra gondolok, hogy nemelyiket egyszer majd talan en is meg tudom valositani, ha sajat hazikonk lesz. szoval en, mint eros addikt, kernem tovabbra is rendszeresen az adagom... ;) :))
Kedves Kata!
Nem vagyok egy kommentelős típus, de minden nap kattintok, hogy van-e új bejegyzés, milyen érdekes dolog történt Veled...Erre nem számítottam...Nekem is 2 pici fiam van, és egy férjem aki elviseli az állandó lakásátalakításomat,amiben neked is nagy részed van...(csiszolok, festek,rámolok...).A legnehebb a férfi-nő kapcsolat, pedig mindenki ezt próbálja csinálni. Mindenkinek próbálni kell idomulni, változni, bár valamikor nem lehet.
Puszi
A "kedves" negyedik hozzászólónak üzenném, hogy egyrészt névtelenül ne okoskodjon, másrészt semmi nem fekete-fehér, a tények pontos ismeretében ne ítéljen.
Kedves Kata!
Én is nagyon vártalak vissza, de teljesen megértem, ha olykor-olykor szünetre van szükséged. Óriási tempót diktáltál...
Nekem Aliz kommentje nagyon elgondolkodtató volt...
Szeretettel gondolok Rád és az egész családodra: Cs.
Egy blog, egy megtalált karrier semmi egy családhoz képest. Tudni kell abbahagyni, várni néhány évet, hagyni elveszni egy másfél éves sikertörténetet. Itt valami nagyon nincs rendben a fejekben, akik szerint a kemény, sikeres nők mindent beáldozhatnak. Egy családi házért szétesik egy család?
Hát, elég nagy a káosz itt a kommentelő női fejekben: tartalmas élet, előre, ami nem öl meg, erő, kitartás.
Hát mi a helyzet azokkal a fogalmakkal mint hűség, kötelesség, önzetlenség, felelősségtudat.Az elmúlt másfél évben, kedves Kata, vajon mi volt nálad a sorrend a ház, a karrier, a házasságod, az anyaság kérdésében? Hány órát töltöttél naponta a gép előtt, a műhelyben, boltokat járva, és mennyit meséléssel, a férjed meghallgatásával? Isten ments, hogy erről írj a blogon, csak végzetes döntések meghozatala előtt érdemes keményen szembenézni magunkkal.
Aliz megjegyzése pedig nagyon találó.
Köszönöm a sok biztató szót! Alíz, nagyon-nagyon igazad van. Sokat dolgoztam ezen a házasságon, mögöttünk van jó pár óra párterápiai foglalkozás is. Ezzel együtt, ha nem jött volna az életembe a szerelem, még most is foltozgatnám a kapcsolatunkat, amíg csak lehet. Az utolsó két kommenthez pedig annyit fűznék hozzá, hogy vannak, akiket nem elégít ki a hagyományos asszonyi szerep. Sőt, vannak, akik megfulladnak benne. Nem hiszem, hogy keveset adok, csak mást. Nem hiszem, hogy az a jó egy családnak, ha anya feladja a vágyait és az álmait. A gyerekeim jól vannak. Okosak, kedvesek, ódákat zengenek róluk az óvodában. Én pedig annyit adok magamból, amennyit csak tudok. És eljön az idő, nem is olyan hamar, amikor kirepülnek, amikor már nem anya lesz nekik a legfontosabb és akkor ott állunk, és kiderül, már semmi sincs az életünkből. Nem hiszem, hogy ez nekik jó lenne.....
A legfontosabb: nem a mi dolgunk, mindenki csak saját magáról írhat, Kata történetének tükrében. Az idén 10 éve vagyok férjnél, van 3 gyerekünk, itt és most együtt vagyunk. De ez nem egy garanciális szerződés. Azt gondolom, a szerelem oda kopogtat be, ahol hely van számára, s sokak számára csak ekkor derül ki igazán,hogy nem is tudták, ez a hely már üres volt. A szerelem előtt nincs választás, csak meghajolni lehet. Ha úgy van,tudni kell méltósággal elengedni a másikat, megköszönni, hogy velünk volt és adhattunk egymásnak. Minden más hazugság. Minden jót, Kati! Gabi
Szia Kata!
Egy másik nagy Oscar Wilde-bölcsesség (Dorian Gray arcképe), hogy az alkotás sokat mond el az alkotóról, olykor többet is a kelleténél. Furcsa volt pl., hogy leírtad: a férjed szeret kívül aludni az ágyon, aztán meg azt, hogy az egész kuckót tele akarod építeni az ággyal - tehát majd nem is lehet kívül aludni rajta. Most már érthetőek ezek az apró jelek, amikbe belefuthattunk itt olvasóként. Nyilván mindenkinek van erről véleménye, nyilván van, aki fontosnak tartja ezt be is kommentelni. Én csak annyit mondanék, hogy tisztelem a bátorságod, amiért mersz alkotni, és mered az alkotásaidat megosztani, annak dacára, hogy közben valamelyest kiszolgáltatod a magánéleted is. Szép a te mesterséged, erőt és kitartást kívánok a folytatásához!
Kedves Kata!
Mindezek után csak annyi jó tanácsot fogadj el: ne úgy próbáld eladni magad, hogy a saját példádat mutatod meg (most konkrétan a saját lakásodra, bútoraidra gondolok), hanem inkább a munkáidat önmagukban. Sokak számára azért lettél hiteltelen, mert rólad mindenki azt hitte boldogan, szerelemben éltek a kicsi házatokban a férjeddel. És lám: évek óta gubanc volt, tehát szerepet játszottál a külvilág felé. Ez sokakban vált ki ellenérzést. Ilyen álszent, prűd világban élünk, sajnos. Kívánok neked egy őszintébb életet!
G
Én ezt az egész bejegyzést, kommentestül-mindenestül végigkönnyeztem. Bár nem ismerlek személyesen, mégis: nekem olyan fájdalmas széthulló házasságról hallani, olvasni... Sajnálom, hogy így alakult az életetek.
"Hát, elég nagy a káosz itt a kommentelő női fejekben: tartalmas élet, előre, ami nem öl meg, erő, kitartás"
Nem vagyok egy szüfrazsett, de már találkoztam ehhez hasonló, saccra azonos tollból származó kommenttel ezen a blogon, és már nem állom meg szó nélkül.
Kata szerintem eddig sem a tűzhelyhez ragadt háziasszony volt, akiből 12 egy tucat és még egyet hozzácsapnak grátisz. Nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki éppen ezért ragadt a blogon. Nem értem, ha valaki szemellenzősen osztja az észt a hagyományos női szerepről, a család szentségéről és hasonló dolgokról, miért olvassa ezt a blogot. És miért kell folyton térítőt és oktatót játszania? Javaslom neki Szabó Magdától a Mózes egy, huszonkettő című regényt, bár erősen kétlem, hogy értené...
Mellesleg a két kezemen nem tudom összeszámolni, hány barátnőm van akik ilyen ósdi hitvallású anyától fuldokolnak, nap mint nap hallgatva, hogy "én mindent feladtam érted!". Ja, aztán az imádott gyerek szeretné a saját életét élni, de nem tudja, mert az önfeláldozó, mindent feladó anyukája nem tud magával mit kezdeni. És nem egy barátnőmnek ezekre az állandó sopánkodásokra - "miért nem jöttök, miért mentek máris, bezzeg én mindent feladtam érted, te meg meg sem látogatsz (elégszer)?!" - és a vonzataira ment rá a kapcsolata, sőt jegyessége is. Hozzátenném: büszke vagyok anyukámra, mert az idézett maradi gondolkodásúakkal (a saját anyjával is) szembe menve "önmegvalóított", mégis tudott anya is lenni. És most két felnőtt gyereket az önálló élet első lépéseiben önzetlenül és marasztalás nélkül segítve is aktív, sőt hiperaktív. Nem mi voltunk élete célja és értelme, ezért nem is céltalan a további léte. Kreatív, alkot, egy csomó embernek segít nap mint nap. Élvezi a több szabadidejét, nem szenved tőle.
Szóval légyszíves Kata, Te is maradj olyan, amilyen eddig is voltál, mert nagyon kell már nekünk olyan női példa is, amiből erőt meríthetünk. Hogy lehet másképp is élni az életet, nem csak egy szűk skatulyában. Hogy boldogságra, életszeretetre, megnemalkuvásra csak úgy lehet nevelni két (egy, több) kicsi gyereket, hogy mi is így élünk. Különben miért hinné el a többi mondandókat, ha már az alapok sem voltak igazak?
♥♥♥
Orsi,
az önmegvalósítás, kreativitás, boldog élet nem zárja ki a boldog házasságot, az egészséges családot, még egy anya esetében sem.
Nagyon hálás vagyok, hogy ugyanaz az anyukám és apukám ma is, aki születésemkor volt és még ma is szeretik egymást. Ma is szükségem van rájuk, ha nem is úgy mint gyerekkoromban. Én sem tudom - szerencsére - két kezemen megszámolni hány boldog házasságban élő barátnőm van, több gyerekkel, saját hivatással.
Ami időtálló, nem biztos, hogy idejétmúlt. Dolgozni kell rajta, korszerűsíteni, de óvni is. Ezt ezen a blogon kell bizonygatni?
Kata, a legjobbakat!
Rita
Kedves Orsi! Nem fekete-fehér ám a világ! Vannak olyan fojtogató anyák is, akkor mellesleg karriert is építettek és vannak szerető, örök támaszt nyújtók is, otthonról csendben, akik a családjuknak szentelték az életüket, de soha nem vetették ezt senki szemére. Én ismerek ilyet is, olyat is. Meg még ezer félét. Te kevered itt a fogalmakat, és ahogy látom imádod az mai divatos vitatémát: család vagy karrier. Unalmas! Te sem vagy jobb vitapartner senkinél sem!
Szia Kata!Nagyon szeretem a bologod Köszönöm hogy vagy nekem!Kívánok neked további töretlen sikereket!SZERETÜNK!
Nem a házasságot mint intézményt kritizálom. Minek is tenném, egy gyönyörű modellt szemlélhetek születésem óta...
Rita: Igen, így gondolom én is, ezt kívántam érzékeltetni az édesanyám példájával. Ezek szerint nem sikerült tisztán fogalmaznom. :)
A névtelennek üzenem, hogy a magukat nem vállalók eztán sem esnek bele abba a kategóriába akikre energiát pocsékolok. Felháborított a stílus, a magas lóról osztogatás, sokadszorra, a névtelenség boldog álcájában. Szerintem semmiben nem különbözik a 4. bejegyzéstől, épp' csak a szöveg más. Divatos a szemléletem? Akkor anyukám eléggé menő, mert nyilvánvalóan tőle tanultam. Szerencsére Kata is divatos: vállalja magát. Maradjon ilyen. Részemről a meddő "társalgást" lezártam. Ez a blog nem erre való.
Kata, elnézést is kérek, hogy elvesztettem az önuralmam. Várlak vissza! :)
♥♥♥
Kata! Ez a dolog nem arról szól, hogy kielégít-e a hagyományos feleségszerep! Mit vártál, amikor feleségül mentél a férjedhez, és gyerekek szültél? Hogy mindig izgalmas lesz és tök szuper? A férjed mindig a tenyerén hordoz? Soha nem veszekedtek? Én szerelemből házasodtam, és tudtam hogy csak ő kell. Ettől függetlenül baromira különbözünk és sokszor kiakadok rajta, mert nagyon nem rózsaszín és tökéletes a házasságunk. A férjem mégis kitart mellettem akkor is, amikor a szíve nem ezt mondaná, de mindig visszatér a kezdőponthoz: amikor engem választott, az nem egy érzés volt, hanem egy döntés. És én is kitartok, pedig engem inkább vezetnek az érzelmeim, de ezt tudom és emiatt igyekszem kiereszteni a gőzt és utána újragondolni a dolgot. Ez pedig nem toldozgatás. Ez józanság, kitartás és hűség akkor is, ha nehéz a másikkal. Te sem vagy a mesebeli Hófehérke. Ha azt mondod, hogy nem ismerem a házasságodat és a férjedet, igazad van. De a fiaidnak ne azt add tovább, hogy ha úgy érzed nem megy akkor csak válassz egy másikat. A gyerekek nem ettől néznek majd fel rátok, hanem attól, hogy megküzdöttetek egymásért, ha kellett nap-mint nap, és egymás mellett döntöttetek, azokban az időkben is, amikor nagyon nehéz volt. Ettől még lelhetsz örömet a munkádban is. Ettől még nem leszel elnyomott, és besavanyodott. Ettől erős és magabiztos leszel, és ettől leszel igazán példakép másoknak is. És még egyszer hangsúlyozom, nekem nem azzal van gondom, hogy másra is vágysz, mint uzsit csinálni a srácaidnak. De ehhez nem a válás és pláne nem a házasságtörés a megfelelő út. Ezért nem csatlakozom az ajnározó kórushoz és nem mondom, hogy "fúmennnyireklasszésvagyánycsajvagycsaktőledforogaföld". De kívánom, hogy sikerüljön jó döntéseket hoznod a jelenben és a jövőben is! Őszintén kívánom. Miattad, a férjed miatt, de legfőképpen a gyerekeitek miatt, akik szerint ez az időszak se nem izgalmas, se nem kafa, hanem ijesztő és bizonytalan. Üdvözlettel: E.
Kommenteljünk inkább DIY-ról... please
Latom mindenki baromira ert a Kata es masok eletehez. Mikor tanuljuk mar meg hogy nincsen ket egyforma tortenet, Sot egy egy tortenetet maskepp ertelmezunk 10, 20, 30, es 70 evesen.
Hagyjuk a Katat, had irja a sajatjat. Nem kell sem bantani, sem felbuzditani dontesekre. Majd o is a sajat bolcsesseget hasznalja. nem hiszem hogy ismeretlen emberek szavai fogjak befolyasolni, nyilvan a csaladja es baratai mar elmondtak a velemenyuket, es dontest is hozott.
Ugyhogy csatlakozom az elottem szolohoz, vissza a DIY-hoz. Azt kritizalni van jogunk.
Mashoz nincs.
Kata, szeretunk:) Puszi
Kedves Kata!
Senki sincs abban a helyzetben, hogy itelkezhessen feletted - amugy is az a tapasztalatom, hogy ilyet az tesz, aki a sajat frusztraltsagat probalja igy levezetni.
Kivanom, hogy a nehez helyzetben megtalaljatok azt a megoldast, ami az adott korulmenyekben a leghelyesebb. Ha segit munkaba "menekulni" tedd azt, de ha hatterbe szorul a blog szerintem azt is mindenki meg fogja erteni. Sok erot Neked!
nem csak, hogy kommenteljünk már a DIY-ról, hanem legyen már valami DIY, mert kezdem elveszteni az érdeklődésemet....
Kedves Kata! Pár napja találtam ide, és örülök neki. Ma pedig megtaláltam a testvérblogot is, a DIY Esküvőt, ami nagyon megtetszett. Csak arra szeretnélek kérni, hogy ne töröld, ha lehet. Nem baj, ha nem frissül, csak maradjon meg azoknak, akik előtt még ott van az esküvő. Lehet?
Kedves E!
Szívemből szóltál!
"amikor engem választott, az nem egy érzés volt, hanem egy döntés"
Süveges Gergőt idézve:
"Döntöttem a feleségem mellett – és a házasságunk pillanatában a világ összes nője ellen."
A házasságért kő keményen dolgozni kell, nap mint nap.
A szerelem csak 2 évig tart után DÖNTENÜNK kell, szeretni AKARJUK-e a másikat.
Nem párterápiára kell járni, hanem Házaskurzusra!!!!!!!!!!!!!!
ZSENIÁLIS!!!
Évi
Ezt én nem értem. Ha én hozok egy ilyen kaliberű döntést a saját életemmel kapcsolatban, akkor, sem a testvérem, sem a szüleim, sem a közvetlen baráti köröm abba nem szólhat bele! Egyet tehetnek, döntésemben támogatnak. Itt pedig vadidegen emberek érzik magukat felhatalmazva, hogy véleményt mondjanak egy másik ember életéről... megkérdezhetem, milyen jogon? Honnan veszitek a bátorságot? Az ő házassága, az ő élete, az ő férje, az ő értékrendje, és nem szempont, hogy valamely pletykás némber mit gondol. Leírt egy szituációt, ami miatt nem buzog benne a kreativitás, de nem kért tanácsadást, minősítést, kotkodácsolást.
Kata, remélem mielőbb túl leszel a krízisen, és további DIY projektekhez kaphatunk inspirációt:-)
V.
Kata, talán már eszedbe jutott, hogy nem biztos, hogy jó ötlet volt kiteregetni a szennyest. Máskor meg biztosan jól is esik, hogy ennyien gondolnak rád, veled. Szerintem nagyon jó, hogy ennyien ennyire mások vagyunk, másképp gondolkodunk. Akár a színek. Persze nekem is megvan a külön véleményem - nyilván a saját tapasztalataimból fakadóan -, ezt már megírtam. Bárhogyan is döntesz, a blogot jó lenne folytatni. Ha a kicsihaz nem inspirál egyelőre (ami teljesen érthető!!!), akkor menj el "szabira". Ha feltöltődtél, várunk vissza. Rendben? A legjobbakat! Aliz
Mi lesz a "kicsi házzal"? A többi nem tartozik senkire szerintem!
Szerintem meg EZT a blogot be kéne szüntetnie Katának s még aznap indítani egy másikat, mint Szentgyörgyi Kata lakberendező honlapja és blogja. Amiben semmi magánélet- mert abban sajnos nagyon lebőgött, már ami a hitelességet illeti.
Nekem pl. több mint egy éve kedvenceim között volt, de mostmár nagyon ráuntam, hogy naponta kattintok, és semmi. Van azért ezer másik sokkal érdekesebb és pörgősebb ugyanilyen témájú blog.
Sziasztok, majd pár hónap múlva visszanézek.
G
Szia Kata!
Mindenki egy életet kap, ezért nem tisztünk beleszólni hogy élje, kivel élje.
Én a bútorok és Kata ügyessége, kreativitása, szorgalma miatt vagyok itt nap mint nap. Tojok rá, hogy kivel fekszik és kivel kel... új trükköket, tippeket szeretnék továbbra is látni TŐLE. Üdvözlet Mindenkinek!
Egy dolgot igazán nem értek...
Ez egy házépítős-lakberendezős blog. Lehet, hogy Kata nem lenne a leghitelesebb ha párterápiás tanácsokat osztogatna, de nem is tett ilyet! Rengeteg jó cikket olvasok különféle lakberendezési magazinban, de sohasem agyalok rajta, hogy az írója megcsalta-e az urát vagy nem!!!
Kata szerintem tanulj az esetből, ne legyél ennyire nyitott, mert visszaüt....
Engem meg az lep meg, hogy emlegethet itt bárki "hiteltelenséget" meg "őszintétlenséget". Sokan a saját szüleik , vagy gyermekeik, barátaik előtt nem teregetik ki a szennyest, és élik az életüket hazugságban, Kata nem hazudott, csupán tényleg mi közünk nekünk ehhez?! Hogy meddig kell dolgoznunk egy házasságon? Ki tudja... De a boldogság alapállapotunk kellene hogy legyen, és ami már küzdős, nyögvenyelős, az már nem biztos, hogy boldog. Egy remek előadó arra a kérdésre, hogyan lehet majd a gyerekünk boldog, mi mindent tegyünk meg érte, meddig maradjuk otthon , hány csillagot hozzunk le az égről neki, azt válaszolta: egyszerű a dolgunk, érezze a gyerek, hogy boldogan élő, derűsen tevékenykedő felnőttek vannak mellette. S nem szavakkal, nem nagyokat nyelve, mert azt ő úgyis megérzi, hanem tényleg boldogan. Sok sikert!
Azt hittem valami nagy dolgon ügyködsz, azért nem írsz. És lám. Házasságpárti vagyok, de még is azt mondom, hogy jobb előbb lépni, ha másképp nem megy, mint amikor már kirepülnek a gyerekek és ott áll két ember egymással szemben és nem tudnak mit kezdeni magukkal és egymással, nem beszélgetnek csak élnek tovább egymás mellett, de nem egymással.
Ami pedig a kommentelőket illeti, tisztára olyan érzésem van, mintha egy verselemzést olvasnék és mindenki azt képzel bele amit akar, függetlenül attól, hogy a "költő" mit gondolt amikor az adott dolgot átélte. Én nem teregettem volna ki ezeket a dolgokat. Kitartást neked.
ééés eltelt egy újabb hét poszt nélkül. Not cool.
Sziasztok!, szia Kata!
Nagyon szeretem a blogodat és jó lenne ha lenne folytatása, mindig nagyon várom az új bejegyzéseidet! Akik ide írtak előttem, gondolkodjanak már el egy kicsit, hogy mi mással is tudnának foglalkozni a tanácsadás és az ítélkezés mellett. Mindenkinek egy élete van, és a végén egyedül kell magunknak számot adni.A Katát ne azért keressétek hogy csámcsogjatok, hanem hogy inspirálódjatok! Mindenki otthon söprögessen, szia Kata! Csak magadra hallgass...
Végszónak jó volt az utolsó komment....elég a csöpögő nyálból... akkor munkára fel! Mindenki fúrjon fel egy polcot, vagy képet, vagy akármit. Kata, várom az újabb feladatot!
Véééééégre! Már elvonási tüneteim voltak!!!!
"Kedves" okostojások!
Mi a fenét képzeltek ti magatokról, hogy bárkiről is ilyen véleményt fogalmazzatok meg? Minden olyan emberhez odamentek és osztjátok az észt akiről tudjátok, hogy gond van a házasságával? Hogy képzelitek, hogy bárki fölött pálcát törtök? Nagyon sötétek vagytok az tuti!
Úgy gondolom, hogy Kata csak azért írta meg ezt a posztot, mert úgy érezte, hogy magyarázattal "tartozik" az olvasóinak az eltűnése miatt. Szóval, ha ő vette a fáradtságot és őszinte volt legalább annyira lehetnétek tisztességesek, hogy nem bántjátok, mert szerintem van elég gondja a bunkó stílusotok nélkül is.
Bocsánat Kata, de nagyon felhúztam magam!
vtimy
Mostanra talán kicsit lecsitultak a kedélyek. Szóval Szia Kata, hú, én nagyon örülök, hogy ezt így leírtad, és persze drukkolok Neked! Eddig is olvastalak-figyeltelek-ajánlottalak, de most egy kicsit cinkostársnak is érezlek.
És kiváncsian várom, hogy az új helyzet mit hoz ki belőled. Valami glamúrosat, remélem.:-)
Sok boldogságot Neked!
Megjegyzés küldése