2011/10/07

Stilbútor festve: jó?

Szarból várat építeni bizonyos szempontból nehéz, más szempontból viszont rendkívül hálás feladat, hiszen hibázni nem lehet és a végeredmény is mindig jobb, (bármilyen legyen is)  mint a kiindulási állapot. Sikerélmény garantálva!
A bútorok, amiket eddig kipofoztam, átalakítottam, szinte kivétel nélkül siralmasan néztek ki, amikor hozzám kerültek. Sok munkával, és némi fantáziával, sikerült mindegyiket úgy helyretenni, hogy a saját anyjuk sem ismerne rájuk.
De mi a helyzet akkor, ha egy értékes, és eredeti állapotában is szép bútor kerül a kezem közé? Meddig lehet elmenni egy eleve impozáns darab átalakításában? Egyáltalán, hozzá lehet nyúlni?
Meddig számít egy bútortuning felújításnak és mikortól istenkáromlás?
Ez a Chippendale komód úgy került hozzám, hogy a gazdája eredetileg egy még meg sem vásárolt Ikea Hemnes fiókos szekrény felturbózására kért fel.


Miután láttam a lakást, annak finom eklektikáját, visszafogott eleganciáját, úgy éreztem, az Ikea komód túl kommersz lenne ide, akárhogy is tuningolom. Ezért, hasonló árkategóriában, a Vaterán kezdtem keresgélni, és Szilviát nem kellett sokáig biztatni, hogy megvegye a kecses Chippendale komódot.
A komód mintázata, finom ívei csak némi kiemelésre, hangsúlyra vágytak, hogy markáns fókuszpontja legyen a visszafogott színvilágú nappalinak.
Ezért kapott egy karakteres és vidám okkersárga színt.




Az egész munka alatt, folyamatosan kétségeim voltak: szabad-e, lehet-e ilyet tenni egy Chippendale bútorral? A végeredmény viszont, akár istenkáromlás, akár nem, nekem tetszett, mert friss lett és fiatalos, ugyanakkor nagyon egyedi.

Ti letörnétek a kezem ezért?
Blogging tips