2011/09/15

Fából vaskarika

Mea Culpa. Az egész az én hibám, minden felelősséget magamra vállalok. Az úgy volt, hogy RHM akart egy padot a hamarosan nyíló fodrászszalonjába. Én meg rábeszéltem őt erre:
 

Ütött-kopott, romos és lepukkant, de még így is bájos. Egy karfával.
Ezért nem kellett senkinek szegény, de nekünk nem volt szempont, hogy szimmetrikus legyen,húszezer pénzért, egy karfával is jó vétel volt. Én majd megcsinálom, mondtam, és cserébe te levágod és fested a hajam a szalon megnyitójáig. Ebben maradtunk.
Aztán megérkezett hozzám ez a kis gyönyörűség, és én betettem a többi bútor közé, hátra a verandán.
Ez volt áprilisban. Mondtam RHM-nek, hogy hamarosan készen a lesz a kis kanapéja. Ugyanezt mondtam májusban és júniusban is. Közben szemezgettem a kanapéval, és hát eléggé be is paráztam, mert ez a darab igazán nagyon-nagyon rossz bőrben volt.
Nyeklett-nyaklott, esett szét, és millió-egy rozsdás szög állt ki belőle.
Egyre hátrább került a To Do listámon.Augusztusban aztán, RHM begurult és közölte, hogy amíg meg nem csinálom, ő bizony se nem vágja le, se nem festi be a hajam. Mivel nem akartam, hogy Demjén Rózsi hasonmásként mutogassanak a tévében, akit tévesen rohantak meg az ittas rajongók, össze kellett kapnom magam, és rögtön előre vettem a kanapét a listámon (bocsi, Szilvi, ezért csúszik most a te komódod....) Mea Culpa, de jóvá teszem!
Ha tudni akarjátok, marha nagy munka volt kipofozni ezt a kanapét. Sokszor éreztem azt, hogy beletörik  a bicskám. Rögtön az elején pölö, amikor elkezdtem kibontani a százmillió rozsdás szöget a fából. Egyrészt, össze-vissza karcolták a kezem. Másrészt kiderült, hogy csak a rozsdás szögek tartják össze az egész állványzatot.

Szegkihúzó és gumikalapács a kellék

Áuuuu, egy tetanusz rendel! (fotó by Peti fiam)


Ha ti is hasonló dolgonak látnátok neki, vegyetek egy vastag kesztyűt. Bőrötök simaságának megőrzéséért. Plusz kell egy gumikalapács és egy szegkihúzó. És jó sok türelem. A jó kárpitos az összes régi szöget kiszedi, mielőtt nekikezd a kárpitozásnak!
Jó pár órás mutatvány volt ez, és végül, nem is szedtem ki az összes szöget, mert a kalapálástól kezdett végleg szétesni a kanapé állvány. Van amikor mérlegelni kell.


Esik szét
Az állványzatot több helyen is facsavarral megfogattam. De még mindig nagyon lötyögött. El kellett vinnem a műhelybe, hogy a mester megszakértse és további instrukciókkal lásson el..
De előtte még itthon lecsiszoltam a fát.
Kiderült, hogy aranyozott volt:
régen szép lehetett
 Rengeteg óra csiszolás után, kifatapaszoltam a sok sérülést. Végül lefestettem, mert a műhelyben már nem akartam kencselni.

alakul?
  A műhelyben aztán Peti rámdörrent, hogy megmondta hogy ne vegyük meg. Szét van esve az egész. Ezért aztán darabokra kellett szednem, az összes csavart kicsavarva, majd felrajzoltam egy tízes rétegelt lemezre az ülés formáját, és szúrófűrésszel kivágtam az íves formát.
Az ülőrészt facsavarokkal odafogattuk a kerethez, és jól össze is lett enyvezve az egész. Az ülőfelület alatt, fa keresztlécek merevítik ki a keretet. A lábakat újra enyveztem és meg is lettek csavarozva, a csavarokat pedig erősen újraszorítottam.
Már nem nyeklett-nayklott a kanapé, rá lehetett ülni! Elkészültem az "asztalos munkával", nekiláthattam a kárpitozásnak.

már lehet ülni rajta!
 Ami egy újabb, nagyon hosszú leírás, ezért (meg azért, hogy galád módon, furdaljam az oldalatokat), holnap folytatom a leírást, amiben természetesen már a végeredményt is bemutatom. Annyit elárulok, hogy a végeredmény tekintetében, ez a darab sem mellőzi az egészséges és szükséges bohémságot ;-)

folytatás itt
Blogging tips