2011/06/22

Anonim koviubi-imádók klubja

Még a hagymát is hagymával eszem, mondta Kabos Gyula a Hippolyt a lakáj című filmben, én pedig,  mélyen átéreztem a dolog lényegét.
Amint beköszönt a nyár, és érnek az uborkák, gyakorlatilag átalakul az étrendem, és fő szerepet kap benne a kovászos uborka. Hideg húsokhoz köretként, zsíroskenyérhez feltétnek, hekkhez, grillekhez, lekváros kenyérhez és kovászos uborkához egyaránt kovászos uborkát eszem. A kabosi formulát alkalmazva, a kovászos uborkát is kovászos uborkával falom eszem.
De nem csak eszem, iszom is.
A nagy nyári melegben, nincs finomabb egy pohár hideg, savanykás koviubi lénél, sok jéggel, kis kaporral megszórva.

Nagymamám világbajnok savanyúságokat gyárt, neki, illetve az uborkáinak, régen nagy rajongótábora volt a makói piacon.
Az ő receptje alapján gyártom itthon a koviubit, vagy ha úgy alakul, hozom el tőle, öt literes üvegekben. A készülőfélben lévő, napsütötte teraszom ideális tanyája a kovászolódó zöldségeknek.

Így készül nálunk a napi betevő kovászos uborka:

3 liter vizet 3 ek sóval felforralok. 5 literes üvegbe helyezem az előzőleg két végein bevagdosott uborkákat. Az üveg aljára egy nagy csokor kaprot, néhány szem fokhagymát és pár szem borsot teszek. Egy fémtálcára állítom az üveget, majd a forró sós vízzel nyakon öntöm az ubikat. Egy kis tüll zacskóba egy szelet kenyeret teszek és rárakom az uborkák tetejére. (lehetőleg a kenyér sarkát).
Az uborka három napig napozik, időnként megforgatom az üveget, hogy minden oldalon érje nap. Három nap után kiveszem a kenyeret. A negyedik nap meg felfalom a koviubit.

Ti szeretitek?

Blogging tips