2011/01/13

A legnagyobb változás

A bejegyzésre mutató linkek
A költözködés, az új ház számtalan változást hozott, mi több, maga a ház is folyamatosan változik, s változtat bennünket is apránként.
A beköltözéssel egy időben új időszámítás is kezdődött az életünkben: a fiúk kikerültek a családi ágyból. Az egyik szemem sír, a másik pedig nagyon nevet.
Egyrészről, kicsit sajnálom, hogy véget ért az összebújva alvós időszak, ami a fiúk születése óta tartott. Abszolút magamévá tettem Dr Sears könyvében olvasottakat, miszerint a kisgyermeknek csak egyetlen bútorra van szüksége és ez egy jó nagy családi ágy. Jó is volt, praktikus is volt, mindannyian szerettük, leginkább a nagyobbik fiam, neki nem volt elég, hogy mellettünk alszik,ő úgy aludt jól, ha valamelyikünk szorosan ölelte.
Éppen ezért, titkon aggódtam, hogyan fogadják majd az új felállást, hogy apa és anya külön szobában, ők pedig a SAJÁT ágyukban alszanak ezentúl.
Szóval, nevet a másik szemem, mert a fiúk nagyon jól alkalmazkodtak az új helyzethez, sőt, büszkék a szobájukra és örömmel vette birtokba ki-ki a saját kis ágyát.
Az új ágy, tulajdonképpen az eddigi "oldalkocsijuk", amiket  a férjemmel kooprodukciós megoldásban kissé átalakítottunk, ő a fűrésszel, én pedig az ecsettel dolgoztam.
És voilá, nekünk pedig lett egy saját, egy "csak felnőtteknek" ágyunk, amiben esténként már csak két fő tartózkodik.

Így aludtunk a fiúkkal a régi lakásban
És itt alszanak ők most
Antikolt bútorok a fiúszobában
Blogging tips