2010/12/14

Gyerekek, vége, pakolunk!

A bejegyzésre mutató linkek
Megvan az a rész a Notting Hill című filmből, amikor Hugh Grant mélabúsan sétálgat a Portobello Road-on, és az idő múlását úgy érzékeltetik a nézővel, hogy közben láthatóan változnak az évszakok?
Na, nekem pont ez a snitt ugrott be legutóbb, amikor a kölköket a babakocsiban toltam, cakli-pakli összesen kábé negyven kilót magam előtt, mínuszban, szemerkélő hóban, latyakot kerülgetve.
Asszem, hangosan fel is röhögtem, mert lepergett előttem a mi filmünk, ahogy elkezdem tolni a babakocsit a két fiúval, rügyező fák,és krókuszok között, majd tolom tovább a hűvöskés, esős nyárból a gatyarohasztó hőségbe, zihálva, verejtékes homlokkal, aztán vidáman, és optimistán a vénasszonyok nyarán, végül pedig kissé megtörten, a hókupacokon keresztül.
Na de most, hirtelen felpörög a film! Mit felpörög, elkezd száguldani a boldog végkifejlet, a hepiend felé!
Ismerős szállító emberünk ugyanis csak ezen a héten, pénteken ér már rá az ünnepek előtt bennünket átköltöztetni. Tehát pénteken pakolunk! Még nem tudom hogy lesz, mert egy csomó lámpa hiányzik, még kosz van, még nem vagyok kész az összes beltéri ajtóval, és az egyik oldalról még hiányzik a korlát a lépcsőn. De majd megoldjuk valahogy, olyan lesz, mint fiatal összeköltözőként belépni egy üres lakásba, juhhujjj!
Addig pedig megpróbálok még előrébb jutni néhány dologgal, amíg a srácok az oviban és bölcsiben vannak. Ma például ágyakat festettem.
Blogging tips