2010/06/09

Az első szerzemény

A bejegyzésre mutató linkek
Van, hogy az ember beleszeret egy fotó hangulatába és nem tudja elengedni. Mi több, a kép inspirálóan hat. A napokban átnyálaztam a régi Elle Dekor magazinjaimat és az újság 2008. júniusi számában megakadt a szemem egy gyönyörű lakáson, azon belül pedig a fürdőszobán:


Imádom ezt a képet, úgy ahogy van! A lambériát, a kis nádszéket, a kiegészítőket, de leginkább a századelőt idéző mosdót. Egy ilyen mosdót szeretnék! Azonnal kutatásba kezdtem, és egyre csalódottabban éreztem, hogy meg kell hoznom az első kompromisszumot, mert az ilyen típusú mosdók méregdrágák, mi pedig nem engedhetjük meg magunknak a 120-150 ezer forint áron kapható csodát.

És nagyjából az utolsó pillanatban, amikor a vízszerelőnek meg kellett mondani, hogy milyen magasra szerelje a mosdót, ráakadtunk erre:


Pont amilyenre vágytam, elérhető áron.
Ki kéri a lelőhelyet?

2 méter 70 centiméter hosszú, másfél méter széles – mi az?

A bejegyzésre mutató linkek

Na? Neeeem, nem a kamra. És nem is a Wc. Ez az egyik fürdőszobánk mérete.  Kicsi. Nagyon. Már az elején szóltam! Nomen est omen, nálunk minden kicsi lesz!
Amikor Kata, az építész barátném előrukkolt az ötlettel, hogy alaposan kurtítsuk meg a fürdőszobát, nem tiltakoztam. Sőt. Gasztromán, egyesek szerint, gasztrosznob énem teljes mellszélességgel támogatta a fürdőszobánk méretének csökkentését a konyha javára. Igaz, papíron azért nagyobbnak láttam, hmmmm. Úgyhogy pár napot eljátszadoztunk a centiméterekkel, míg minden a helyére került. Most úgy tűnik, elfér minden, az épített zuhanykabin, a Wc, és a kézmosó, sőt, a kazán is itt kap helyet, egy okosan kialakított fülkében.
A földszinti fürdőnk kicsi, de sokat tud. Mit gondoltok?


Blogging tips