2010/05/10

Ötösünk lett a lottón!

A bejegyzésre mutató linkek

Na jó,nem is. De valamiért, a szakik ezt gondolják rólunk, az árajánlataikból kiindulva. A mostani szakember-kereső akciónkra egy KFT dal emlékeztet leginkább: „az a baj,hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták. Ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem”

Szóval, ezekkel a típusokkal találkoztam:

1. A szivatós. Egyfolytában ígéri, hogy eljön felmérni, de sosem jön. Három hét múlva, egyszer csak, sértődötten hív, hogy itt van, én hol? Aztán újabb három hét telefonálgatás, könyörgés után, elküldi az ajánlatát, de addigra nekem már elmegy a kedvem attól, hogy visszahívjam. Függetlenül az ártól.

2. A pancser. Aki, olcsó, ám soha nem tanulta a szakmát, erdélyi feketemunkás, vagy volt villamosvezető, aki azt gondolja, hogy majd így csinál szerencsét. Bizonytalan, tanácstalan, kérdésekre válaszolni nem tud, az építkezés alatt, valószínűleg a vak vezet világtalan című. tragikomédiát adnánk elő. Árajánlata többnyire egy füzetből kitépett fecni, némi macskakaparással.

3. A dörzsölt vállalkozó, aki még az árajánlatért is pénzt akar. Az abszolúte lóf@sz a seggbe kategória.

4. És végül, van aki, pontosan érkezik, a megbeszélt időpontban, alaposan kikérdezi és meg is hallgatja az elképzeléseinket, gondosan felmér és másnap már küldi is tételes árajánlatát. Ők azok, akiket mi nem tudunk megfizetni.

Tehát, összefoglalva, sajnos nem nyertünk a lottón, nincsenek elszállt igényeink, de félmegoldásokat sem akarunk. És szeretnénk végre összeállítani a nyertes csapatot. Ha összejön, mindenképpen jövök árakkal!

Tisztogatás

A bejegyzésre mutató linkek
Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy azért nem írok mostanában, mert nem történik a házzal semmi. Az már igaz lenne, ha azt írnám, hogy rohannak a napok, és a kétkezi munka, meg a gyerekek mellett, én úgy elfáradok, hogy este kilenckor hullaként dőlök az ágyba.
A házban apró, de igencsak türelempróbáló, mondhatni sziszifuszi munkálatok folynak. A héten apósom és a férjem, centiméterről, centiméterre haladva szedték fel a bebetonozott cementlapokat, sűrű szentségelés közepette, ma pedig nekiláttak a padlás letakarításának.
Én pedig közben a kertet ”takarítottam ki”, legalábbis annak egy részét. Tulajdonképpen, etnikai tisztogatást végeztem, galádul kiirtva a gyöngyvirágokat, kőkemény fizikai munkával kiásva az öreg rózsabokrokat és szőlőtőkéket, valamint a számtalan, kisebb-nagyobb ismeretlen fakezdeményeket.
Ez most rútul hangzik, amolyan növénygyilkosnak tűnök, de ígérem, a kinyírt zöldek helyett, ültetek mást. A kertet három négyzetre osztottam (az első megtisztításán vagyok túl). Az első négyzet lesz a gyerek-részleg, homokozó hajóval, krétarajzot bíró táblával, a második négyzet lesz az árnyas délutáni pihi-szintér, valamiféle függőággyal, szőlőlugassal. A negyedik négyzetben lesz a kis terasz, a napfényes reggeli kávézások és a családi grillezések helye. Jaj, már alig várom! Addig is a képzeletemben megjelenő kép doppingol, amikor sajgó háttal, bütykös, hólyagos tenyérrel ások, és ások, és ások. Jövőre már élvezni fogom a munka gyümölcsét. Addig pedig álmodozom:

fotók: living etc




Prospektusgyűjtés

A bejegyzésre mutató linkek

Volt egy jó,meg egy rossz ötletem. A jó az volt,hogy menjünk ki a Construmára. Kell egy rakás építőanyag, és kellenek az ötletek. Beszereztünk egy halom prospektust, begyűjtöttünk egy csomói információt, főleg a szigetelést illetően, ami még mindig a központi kérdés nálunk. Sok izgalmas dolgot láttam, bár ezek az újdonságok többnyire nem a mi pénztárcánkhoz szabottak.

A rossz döntés az volt, hogy a kisebbik gyereket vittük magunkkal, "majd elalszik a babakocsiban" felkiáltással. Hát nem aludt el. Viszont látványosan unta az egészet, aminek hangot is adott. Így egyikünk folyton a kicsit tutujgatta, etette-itatta, pelenkázta, labdázott vele, rohant utána, míg a másik próbált beszélgetni. Aztán, a hazafelé úton, összedobtuk, amit hallottunk. Mivel gyerekkel a tempónk gyök kettőre redukálódott, így gyakorlatilag egy teljes pavilont ki kellett hagynunk. Egy másikon pedig épp csak végigrohantunk, fél szemmel, nyálcsorgatva a jakuzzikat pásztázva, hogy még időben odaérjünk a nagyért az oviba.

A rohanástól, gyereksírástól eltekintve azonban, nagyon hasznosnak éreztem a kiállításon eltöltött időt. Készíthetjük a pénztárcát, az építőanyagok megvásárlása következik!

Anya fest

A bejegyzésre mutató linkek

Az úgy volt, hogy egy barátnőm elcsábított: menjünk el bútorfestő tanfolyamra. Nyerünk egy kis szabadidőt. Gondoltam, miért is ne,igazán rám fér, hogy kicsit lelépjek itthonról. Lelki szemeimmel már láttam magam, ahogy mindenféle régi bútort festek át és varázsolok széppé, valahogy úgy, mint ahogyan ebben a blogban láttam.
Beszereztem egy melós kezeslábast, hozzá gumicsizmát, felőlem mehetünk is festeni! A helyszínen derült ki,hogy nekem teljesen mást jelent a bútorfestés fogalma, mint a tanfolyam vezetőjének. Itt,kérem, aprólékos művészi munka folyt, szebbnél-szebb motívumokat festettek a résztvevők egy -egy kisebb tárgyra. Aki ismer, tudja, hogy én anno megragadtam a pálcikafigura-rajzolás szintjén, így aztán elég gyakran éreztem magamat ama bizonyos elefántnak, aki betévedt egy porcelánboltba.
Az oktatóval sem voltam azonos hullámhosszon, gyakorta emelgette a szemöldökét színválasztásaim miatt. Pont nem érdekelt, mi az autentikus,eredeti magyar népművészet, én csak valami olyasmit akartam, ami NEKEM tetszik. Szóval, kevergettem a színeket rendesen,miközben ősi magyar motívumokkal lefestettem a családom: a tulipán vagyok én, a szív a férjem, a két kisvirág az indákkal a fiaim. A fehér pöttyök, a figyelő szem motívum, a barátokat és a rokonságot jelképezi, ahogyan a madár és a sárga napvirág a jólétet, a rozmaringág (ugye látszik,hogy AZ?) pedig az örök szerelmet.
És miközben kiöltött nyelvvel pingálgattam,rájöttem, hogy a festegetés felér egy velneszhétvégével. Idegeim kisimultak,totális zen uralkodott el rajtam. Jó volt. És elméletben, régi bútort festeni is megtanultam. Tudásom idén nyáron kamatoztatom, szóval folyt.köv.! Az első alkotásom, ez a képkeret:


















Valami jópofa kis printet tennék bele, csak úgy, a hecc kedvéért. Például ezt:
(print innen)

Szigeteljünk,babám, de hogyan?

A bejegyzésre mutató linkek


Kétségkívül élvezetes dolog a falak színén, meg a konyhabútor elrendezésén gondolkodni, ám momentán sokkal fontosabb kérdéseken rágódunk. Hiába a dizájnos tapéta meg a szép függöny, ha a lakás hideg (vagy a gatyánk is rámegy a felfűtésére) és zajos (érts, áthalljuk a szomszédokat, vagy ők bennünket, amire, magunkat ismerve, elég nagy az esély). Tehát napok óta agyalunk, számolgatunk, veszekedünk, kibékülünk és nézünk, egyelőre, tanácstalanul egymásra: milyen technikával hang-és hőszigeteljünk?

A napokban olvastam egy cikket a belső hangszigetelésről, ami elég meggyőzőnek tűnt. A férjem szerint, marhaság a cikk. A villanyszerelő ismerősünk és a kőműves apósom szerint is az.
Az építészünk szerint, ez a gipszakrtonos, hangelnyelős módszer nem orvosolja a beszédhang áthallást, sőt felerősíti azt. Ezt egy barátnőm megcáfolta, mert ők ezzel a gipszkartonos, hangelnyelős módszerrel szigeteltek a falszomszédjuk felől, hatékonyan. Az építészünk, egy spéci,nagy tömörségű, tíz centi vastag téglából rakott falra akar rábeszélni, a férjem hajlik is rá, de én még vacillálok. Az alapokat egyszerűen, nem ronthatjuk el!

Az ablakok cseréje vagy nem cseréje is megosztja kicsiny családunkat. Én hajlok rá, hogy ne cseréljünk,hiszen a századelőn készült, kapcsolt gerébtokos fa ablakoknál még nem találtak ki jobbat (legalábbis az ilyen típusú házakra), ráadásul jól néz ki, és jó állapotban is van, mindössze annyit tennék, hogy a belső szárnyat cserélném le hőszigetelt üvegesre. A párom viszont csak az újban hisz.

A harmadik vitás pont, a külső hőszigetelés. A férjem már elkönyvelte magában, hogy "dryvitolunkéskész", de az építészünk szerint, a dryvit olyan, mintha dunsztba tennénk az épületet, megszüntetve a falak természetes szellőzését. Én meg nagyon parázok a penésztől, szóval, jelenleg az álláspontom az, hogy vagy a dryvit csak a holttestemen át! A tervező tanácsa meg a férjemet paprikázza fel, ő ugyanis azt ajánlotta, hogy akkor járunk jól, ha az aljzatot és a tetőt szigeteljük le alaposan. Sajnos, nem kérdeztem rá,hogy pontosan hogy gondolja ezt, de a férjem már milliós tételeket számolgat és közben lilul a feje.

Szerintetek, mi a jó megoldás? Van valakinek gyakorlati tapasztalata?

Tavasz a kertemben

A bejegyzésre mutató linkek
A kert is alapos átalakításra szorul,de a gyümölcsfák így is gyönyörűek.



Kitárulnak a terek

A bejegyzésre mutató linkek
Kicsi, szűkös, bútorokkal tömött, sötét szobák. Így láttam először a házat. Egyetlen nap elég volt, hogy megnöveljük a teret: férjem és apósom pár óra leforgása alatt, az összes falat kiütötte, és a sittet is kihordta. Nekem marad a munka könnyebbik, és valljuk be, izgalmasabb része, nekiállhatok megtervezni, hogy mit hová szeretnék. Még bármi megtörténhet! :-)

Felújítás kalákában

A bejegyzésre mutató linkek
A felújítás projektre rászánjukaz egész nyarat. A költségvetést jótékonyan csökkenti, hogy amit csak lehet,mi magunk csinálunk meg. Ez a "mi magunk" egy icipicit nagyképű a részemről, valójában a férjem és a kőművesként dolgozó apósom fogja végezni a munka java részét, én csak a környéken kotnyeleskedek, valamint én leszek az értelmi szerző. Számtalan dolog van, amit saját erőböl szeretnénk megoldani:

-a bontási munkálatokat

-a vakolást, falazást

-ablakok, ajtók behelyezését

-külső hőszigetelést

-tetőtér padozatának lerakását

-a szalagparketta lerakását

A többi munkához még keressük az ideális szakembereket. Mik az elvárásaim? Jöjjön el felmérni a megbeszélt időben. Vagy csak jöjjön el. Ne akarjon megvezetni, csak azért, mert nő vagyok. Adjon korrektül levezetett árajánlatot, lehetőleg ne hetek múlva, a sokadik rákérdezés után. Belátható időn belül vállalja a rábízott munkát. Nagy igényeim vannak?

Van már építész tervezőnk, és ácsunk. A többi még folyamatban. Egy biztos: a problémamentes felújítás titka, hogyott kell lenni. Én pedig ott leszek, teljes mellszélességgel!

Jelenleg ez a felállás:



És valami ilyesmit szeretnénk, bár a terv még képlékeny:

Még állnak a falak

A bejegyzésre mutató linkek


Még állnak a falak, de már nem sokáig. Lélekben készülünk a nagy rombolásra: az összes belső falnak mennie kell! A koncepció nem túl bonyolult, a tereket szeretnénk minél inkább egybenyitni, a funkciókat egybemosni. Látni akarom a srácokat miközben főzöm, de közel akarok lenni akkor is, ha dolgoznom kell. Legyenek egybefüggő terek, hogy hideg időben, a fiúk tudjanak bent rohangálni, motorozni. A konyhában legyen akkora hely, hogy elférjem a szívszerelmem, az amerikai, dupla ajtós hűtőm, ami egyben a kamrám is. Szükségünk van két fürdőszobára és két hálószobára, sőt, az egyik hálószobát, idővel, ketté szeretnénk osztani. Kell még egy elbújós dolgozósarok a ház urának és sok-sok rejtett tároló. Túl sok elvárás egy ekkora háztól? Remélem,nem!

Kicsi ház, kevés pénz, mi lesz ebből?




Mindig vonzódtam a „lepukkant”, régi lakásokhoz, házakhoz. Egy új építésű háznál sosem éreztem azt amit egy réginél igen: hogy lelke van. A mostani is, amiben jelenleg élünk, hihetetlenül rossz állapotban volt, amikor megvettük, a férjem első körben, szó nélkül kifordult az ajtón, amikor megmutattam neki. Aztán fantasztikus időszak következett, amikor lehetett szépítgetni, csinosítani, és apránként alakult át a lakás olyanná, amit az első pillanatban elképzeltem.
Amikor ezt a házat megnéztük, azonnal megfogott az atmoszférája, és már láttam magam előtt a képet, amilyenné változtatjuk. Újjáélesztjük. Stílust adunk neki. és nem mellesleg lakhatóvá, élhetővé tesszük négy ember számára.
A ház kicsi, a pénzünk kevés, a lelkesedés viszont annál nagyobb. Ez a ház nekem olyan, mint a festőnek az üres vászon: amin kiélhetem a bennem élő kreatív késztetéseimet, és alkothatok valami izgalmasat.
Tehát, adott 45 négyzetméter, egy beépítésre váró tetőtér, hétmillió forint, sok dolgos kéz és egy csomó ötlet. Indulhat a kaland! Velünk tartasz?

Blogging tips